Legalábbis mi, a műhelyben csináltunk távbeszélőtechnikai kábelkorbácsot is (egy deszkába szögek voltak verve, föléjük írva kódjelek, és a szögek közé ki kellett húzni a korbácsereket, levarrni és az erek végét leblankolni).
Éppígy volt a rádió készítés is a műhelyben, valami bakelitdobozos elektroncsöves masinát csináltunk. A mi osztályunkban egyvalakinek szólalt meg, tán nem törvénysértés, ha beírom a nevét, Hegyi Gábornak hívják, ő a földszinti műhelyben tette ezt, ha jól emléxem, Mezőfényi tanár úr műhelyében. Én az alagsori műhelyben voltam, és nem is szólalt meg a rádióm :-) De ez nem a rádiólabor volt, hanem a műhely, ez biztos.
A rádió tanárunk a Rozsda volt, a rádió labor tanárunk pedig Henci bácsi, Isten nyugosztalja.
Csináltunk kábelkorbácsot is, meg összeraktunk egy rádiót! Az más kérdés, hogy nem mindenhol engedték meg, hogy megszólaltassuk, félő, azért, mert a tanarurak sem tudták volna, és ha odamegyek egy kérdéssel hozzájuk, hát...
De akiről tudok, egy valakinek sikerült megszólaltatni a rádiót: H.G. évfolyamtársamnak, gratula!
Sajnos amikor oda jelentkeztem, akor már nem volt más választásom. Akkor tudtam meg, hogy nem csak színtiszta elektronika oktatás lesz... Szerencsére csak egy évig volt. Vagy kettő?
Te, nem tudom, de abban a műhelyben tanultam meg, hogy úgy alakítom az anyagot, ahogy akarom, nem ahogy az anyag. Persze a francnak volt kedve vaskockát reszelni, de ezzel járt. Sajnálom, hogy az nincs már meg. Olajszag meg, hát mit csináljunk :-)
Egy volt Puskás-tanárom, Fröchlich Henrik (Henci bácsi) mondta:
-Megyek valakihez egy cégnél, megmondom a nevem a portásnak, az felszól telefonon, és lejön a fél ház ... :-)
(Legenda, de lehet, hogy igaz: Brasiliában, Brazilia dzsungelbe épült fővárosában két ember megy egymással szemben. Az egyik megszólal: -Te, nem jártál te a Puskásba véletlenül? Járt.)
>Engem még Mezőfényi, Sebján és végül Tüske Pál tanárurak tanítottak a műhelyben
Berdó már nem volt? Beceneve: doberdó. Akkor még Ampovics is műhelytanár volt.
Egyszer Mezőfényi helyettesített műhelyben, akkor épp a körző felső rugóját csináltam (a körző ma is megvan, gyönyörű, alig hiszem el, hogy én csináltam...)
Az a rugó egy majdnem zárt gyűrű volt. Esztergagépen, "fa tüskén" kellett polírozni, közben persze nagyon forró lett. Minden művelet végén be kellett mutatni a tanár úrnak.
Ronggyal levettem a tüskéről és kimentem az asztalhoz. Mezőfényi tanár úr nem vett észre, és a fiókból Playboy-t nézegetett (1968-ban!) Amikor észrevett, belökte a fiókot, csak sajnos két ujja benn maradt, arra. Elétartottam a rugót a rongyon, ő meg zavarában puszta kézzel kivette. Aztán üvöltve vágta a falnak. De ebből nem lett baj, mert később nem találkoztunk.
Igen? Akkor melyik tanárral találkoztam nap mint nap a Tömő utcában,
Na de mind1. Már nem a Práterben lakom, óbudai lakos lettem. :-)
A HM téri épületben utoljára valamikor '89-ben jártam, valami országos probléma miatt. A Távírdán dolgoztam a Városház utcában, de mintha Te is ott nyomtad volna az Igriccel, meg a Csömével, nem? Onnan katonaság után dobi egy bankba, ahol még most is húzom az igát.
Rámszólt a feleségem, hogy szelőztessem ki a lakást, kinyitottam az ablakot és rögtön Bornyi Tanár úr örökbecsü mondása jutott az eszembe, miszerint: "A büdöstől még senki nem halt meg, de a hidegtől már sokan"
Mezőfényi doktort nm ismertem, de a soxor emlegetett Ampovits tanár úr Anyad és gyártásismeretet tanított, ha jól emlékszem.
Viszont van a tablóképen egy tanár, akiről semmi nem jut az eszembe, a neve Török János. Mellete van Szabó Mihály, aki mintha szintén a műhely környékéről rémlene. Lehet, hogy Ők ketten szintén gyakorlati tanárok voltak?
Engem még Mezőfényi, Sebján és végül Tüske Pál tanárurak tanítottak a műhelyben. Nem szerettem a műhelyt, mert olajszagú volt és állni kellett, én meg éhes és álmos voltam...
Kicsit visszaolvastam a topicban. Szomorúan vettem észre, hogy Sebján tanár úr is meghalt. Tanított engem műhelyben forrasztani meg ilyen mókákat. Egyszer bemutatta, hogy hogyan is kéne azt csinálni. Kicsit szkeptikusak voltunk, mert eléggé remegett a keze a jó öregnek és a jelfogóláb, meg a hozzá forrasztandó kábel elég kicsi volt. De a forrasztandó munkadarab közlébe érv a kézremegés megszünt és pöpec módon megforrasztotta a cuccot.
A másik sztori a Lénárt Gusztiról jutott az eszembe. Karbantartották az esztergagépet, jól mgolajozták. Erre bejön a Lénárt tanár úr a makulátlan fehér köpenyében és nekiáll esztergálni. Persze csupa olaj lett a szép köpeny. Majd megütötte a guta, mire valamelyik gyakszitanát a Sebján-Tüske-Kövesi triumvirátusból megvigasztalta, hogy "De dühöngj Gusztikám, cetes ollóval kijön...".
