Kedveseim,probalok alulrol felulre valaszolni.
Kedves Tantus,nagyon boldogan olvastam a soraidat.Te nem csak szerencses vagy hanem nem hiaba kapod a sol jot vissza.T.i. szereteted adsz.
Sikerult belevonni ferjedet ebbe es biztosan nem erez semmi frustraciot,ezt latom amibol irsz.Szerelemmel adod magadat Neki es igy egyesulni tud a celjaidal.Egy pici zavaro mindatod volt.Tisztelet adsz neki.Ez nagyon fontos,de ala kell rendelni a szeretednek.Tiszeletel megmarad egy kapcsolat de nem lesz tole boldog.Aztan kisimultak virtualis rancaim...mert tobb van annal.Ilyen pelda is szukseges itt mint antitezis es pelda.Kezedet csokolom.
"neveltetés, talán az otthonról hozott minta, esetleg a ösztönös inteligencia, az ami meghatározza egy embernél mi az ami egy házasságban teljesen természetes VÁLLALÁS, vagy elviselhetetlen KÍN..!"
Nagy igazság. Az életben minden nézőpont és viszonyítás kérdése, miért lenne kívétel a férfi és nő viszonya?
"......más-más gondolkodású ember soha nem fog egyetérteni (de még csak megérteni sem fogják egymást)"
Pontosan, de előfordulhat, hogy a férfi, vagy a nő a másik kedvéért évekig, évtizedekig képes elfojtani igazi énjét, gondolatai másságát. Szerepet játszik, aztán egyszer csak, mint a Vezúv kitör, és jajj akkor annak a kapcsolatnak.
És attól még mind a két nem képviselője lehet, sőt az is, rendes becsületes, és a maga módján még igazuk is van. Csak egy a bibi, nem jól találkoztak, és büntetlenül nem lehet játszani ezekkel a dolgokkal, mivel előbb, utóbb megbosszulják magukat.
Azért hallgattam, mert nem voltam netközelben. Tehát nem a lelkiismeretem :). Történetesen én megrögzött agglegény vagyok, tehát nem kell sajnálni, de pont tegnap este járt nálam egy régi cimborám, aki az általam leírtakat sírta el a családi életéről. Három hete egy másik. Story ugyanez. Csak az utóbbi két éven belül pedig ha jól számolom öt ismerősömnél láttam-hallottam az általam vázoltakat. Továbbá kedves dys a hölgyemények minden esetben egész nap otthon voltak a gyerekkel, úgyhogy felejts el az első bekezdéseddel.
Az ideális esetről az az elképzelésem, hogy akinek több ideje, energiája van éppen, az molyoljon többet a ház körül. Tehát a munkamegosztás híve vagyok. A leginkább annak, hogy minden melót a bejárónőnek osztok ki :).
De a lényegre ! Tehát én a magam részéről úgy látom, hogy sok igéretesen induló családban valami aránytévesztés jelentkezik a gyerek(ek) javára. Szvsz senki nem pusztán azért alapít családot, hogy utódokat hozzon létre és a partnere látszik a legmegfelelőbb gazdaszervezetnek. Biztos hülye vagyok, de én úgy gondolom, hogy inkább azért, mert a másikkal szeretné leélni az életét és _emellett_ gyermekeket is szeretnének létrehozni. Nos én itt látom sok család félresiklását, hogy a másik, esetünkben a férj, kikerül a fókuszból és mellékszereplővé válik, kvázi alárendelve a gyermek érdekeinek.
Sajnos a Sárkány által felhozott ellenpélda is gyakori. Mindkét fél hajlamos "leülni" ha már túl van a hódításon. Hisz "Most má minek pedálozzak ?"
Olvasgatlak itt titeket, és rengeteg gondolat fogalmazódik meg bennem. Az otthonról hozott példa: sokmindenben döntő lehet a szülők válása, azt aláírom. De abban is biztos vagyok, hogy-bár rengeteg pozitív oldala van- a szülők mintaházassága is lehet frusztráló hatású. A szüleim 42 éves házasok, gyerekfejjel kötöttek házasságot. A mai napig akkora szeretetben élnek, hogy irigylésre méltó. Nekem ez teljesen természetes volt kicsi koromtól kezdve, az, hogy az apám reggel ágyba viszi a reggelit az anyámnak, hogy két napnál több időt nem tudnak egymás nélkül eltölteni. Ezt látva arra gondoltam, hogy ennél alább nem adom. Rengeteg kapcsolatom ment rá arra, hogy azt a fajta harmóniát kerestem, amit a szüleimnél láttam. Sikertelen próbálkozások után ezt a fajta odadadást egy olyan ferfitól kaptam meg, aki teljesen mást látott otthon. Az ő családja teljesen féficentrikus, az apa áll a középpontban, anyósom, mint egy háztartási rabszolga csak az ő kényelméért él, és ez apósomnak teljesen természetes. Ebből a fajta családmodellből a férjem semmit, de semmit nem vett át. Neki nem derogál, ha főzni, mosni, pelenkázni kell( ezzel nem akarom mondani, hogy ő végzi a házimunkát, da ha kell megcsinálja)Apósom ettől eleinte tönkre volt menve, mára már megszokta. Szóval az otthonról hozott példa pont az ellenkezőjébe fordulhat át. A párom annyiszor látta boldogtalannak az anyját, hogy nem akarja ezt a feleségével megcsinálni. Nem tudom, hogyan tudott így kibújni a szülői hatás alól, sokkal kényelmesebb lenne az apja példáját folytatni. És a lentebbeken kívül ezért is nagyon becsülöm. Szerencsés vagyok.
Örökzöld, és éppen ezért kimeríthetetlen témát kaptunk az asztalunkra. Lássuk hát a medvét!
Mondhatnánk ahány ház, annyi szokás. Mindenki másképpen vélekedik és gyakorolja szerepét. Véleményem szerint a férfi-női viszony alapvető meghatározója az érdekeltek földrajzi helyzete, nemzeti hovatartozása, stb. A nemek szerepét környezetük tradicionális szokásai alapvetően befolyásolják. Megítélésében már az országon belül is jelentős eltérések vannak, hát még ha más országokra, földrészekre, történelmi korszakokra vetítve vizsgáljuk azt. De maradjunk csak a saját házunk táján.
Kedves Mumu!
Hozzászólásaid alapján (már jóval 5000-en felüli ) megállapítható, hogy a fenti témával kapcsolatos véleményedet, a férfi női kapcsolattól való elvárásaidat az életed körülményei formálták, alakították, kristályosították azzá, ami. És bizonyára így van ez mindegyikünkkel. Voltak, és vannak életednek (személyedre vonatkozó életrajzi elemekből ismert) meghatározó nő alakjai (anya, feleség, barátnő, munkatársnő, stb. ), akikhez fűződő viszonyodat akartad, vagy sem, keményen befolyásolták a körülmények. Független attól, hogy férfi, vagy nő szemszögéből nézzük, bármelyik nem képviselője, ha visszatekint életére, el kell ismerje a környezete meghatározó szerepét.
Tovább megyek: a férfi és a nő viszonyának gyökerei feltehetően már a gyermekkorra visszavezethetők. Nekem például házastársammal szemben abnormális szeretet igényem van, amit egész biztosan a szüleim válása (9 éves koromban történt) okozott. A normálistól eltérő, fokozott szeretetem megfojtja kapcsolataimat. Terhessé válok a hozzám közel állóknak. Nem értik viselkedésemet. Nem ők a hibásak, hiszen a mai átlag elvárásoknak megfelelő gondoskodást adják és várják el. Nem többet, és nem kevesebbet. De mi a kevés, és mi a sok.
Talán szüleim válása miatt, szinte állandó bizonytalanságban vagyok a felém irányuló érzelmeket illetően. Nekem állandóan kell a megerősítés, hogy fontos vagyok, hogy szeretnek. Hallani is szeretném, nem csak érezni. Ez tönkre tesz minden kapcsolatot, hát még ami több mint három évtizedes. De hiába nem tudok érzelem nélkül élni.
Még egy észrevétel a gyerek házasságban, vagy nő-férfi között betöltött szerepével kapcsolatban. A mi fiúnk férjem akarata ellenére született. Mindent megkapott, gondoskodást, szeretetet. Körülötte forgott a világ. Négy éve nősült meg, el is költözött. Kapcsolatunkban a gyerekünknek a második helyet kellett volna elfoglalnia. Most, hogy nélküle vagyunk rá kellett döbbenem, hogy elidegenedtünk egymástól, nem ismerjük még annyira sem egymást, mint itt a virtuális barátok. Pedig jóban, rosszban együtt voltunk, de nem egymásért, hanem a gyerekünkért. Most, hogy ő már nincs velünk hirtelen nem tudunk egymással mit kezdeni. Pedig nagyon becsületes és családját szerető férjem van. És nem akarok szerénytelennek tűnni, de én sem vagyok rossz feleségnek mondható. Aki még a gyerekvárás időszakában van fontolja meg, hogy miként illesztik be életükbe a kis trónörököst. Szeressék őt, de elsősorban egymás kedvét lessék, egymásnak éljenek, mert így kap legtöbbet a gyermekük, lesznek követendő példa számára. És, ha magukra maradnak, boldogan fogják folytatni az életüket.
Kedves Férfiak!
Szereteteddel egyenes arányban növekszik a nők magabiztossága, önbecsülése. Tehát minden nő annyira szép, és annyira kedves, amennyire szeretve van. Ha egy virágot (nők esetében találó a hasonlat. minden nő egy virág) nem locsolsz, nem ápolsz elhervad. Nincs annál szomorúbb látvány, mint egy elszáradt virág, illetve egy magára hagyott, férfi által nem szeretett nő. Nem vagyok férfi, de ez fordítva is igaz lehet, csak a fiúk nem vallanák be sohasem.
.
A házasságtól azért félünk mindketten, mert (a SZEPEN ELVALNI topicban már leirtam részletesen) szüleink sorsa lebeg a szemünk előtt. Az ő szülei kiskorában, az enyémek (14 évi kemény és gusztustalan harc után) alig pár hónapja váltak el. Nem volt kellemes tapasztalat sem neki, sem nekem.
Gyereket pedig nem 30 felett szeretnék szülni. Tizennyolc éves korom óta azt várom, mikor vállalhatnék végre egy gyereket. Azt hiszem, megérdemelném végre ezt a boldogságot, mert ugye abban megegyezünk: gyereket szülni, nevelni azért mégiscsak boldogság. A barátnőm kicsije pedig egyre jobban erősiti bennem ezt a késztetést. Nem hiszem, hogy ha gyereket vállalnánk, elhibázott, elsietett döntés lenne. Csak a baj ott van, hogy drágám addig nem akar babát, amig nincs meg szerinte minden ehhez fontos dolog: autó, még stabilabb céghelyzet stb. Legalábbis állitása szerint csak ezért problémázik. Szerintem viszont emögött más is megbújik. De - mint mondtam - lehet, hogy tévedek.
Kedves Dys!!
Ha még nem házasodtatok össze, és tologatjátok az is jelent vmit. Én azért aggódom. Azon ne gondolkozz hogy hány évesen fox szülni. Nagyon sokan vannak akik 30-on felül szülnek. És egyre többen lesznek. Hidd el jobban jársz ha vársz.
Különben is egy 30-as anyukának több türelme van a gyereknevelésre és sokkal teherbíróbb is mint egy huszonéves.
Talán többször le kellene ülnötök és elmerengeni ezeken a dolgokon. Ki mit szeretne, ki mitől fél, ki mit vállal. Ha alapvető dolgokban nem értetek egyet, keress mást. Csak ezt tudom tanácsolni.
Ne ess abba a hibába mint én, és ne járj úgy ha lehet.
Azt hiszem ebben a kérdésben mindenkinek igaza van (!!), vagy senkinek..
Talán genetika, talán neveltetés, talán az otthonról hozott minta, esetleg a ösztönös inteligencia, az ami meghatározza egy embernél mi az ami egy házasságban teljesen természetes VÁLLALÁS, vagy elviselhetetlen KÍN..!!
E két dolgot elválasztó határvonal MINDEN EMBERNÉL MÁSHOL VAN!!
Ebben a kérdésben más-más gondolkodású ember soha nem fog egyetérteni (de még csak megérteni sem fogják egymást)
ÖSZTÖN ÉS ÉRTELEM. Ez a két dolog vezérel bennünket az élet minden területén (így a házasságban is), de hogy ezek milyen arányban vannak jelen egyes emberekben...hát ez az izgalmas kérdés..?
A két szélsőség
1. Az indiai nincstelen akinek van 10-12 gyermeke..
2. A milliárdos gyártulajdonos akinek van 2-3 gyereke..
Az ösztön és az értelem minkét "típusban" jelen van, NA DE MILYEN ARÁNYBAN..???
..és mégis jogunkban áll kijelenteni hogy az egyiknek nincs igaza...???
Mindkettőnek igaza van a "saját szemszögéből", (vagy egyiknek sem...)
Kedves vagy Sárkány, de megnyugodhatsz kicsit: mindent még nem rontottunk el.
Először is, nem házasodtunk össze. Ugyanis a házasság olyan dolog, amit tényleg megpróbál(unk) állandóan kikerülni. A többitől meg egyszerűen fél. Nem rossz ő, csak tele van szorongással. Csak hát, mondjuk max. 1 évet vagyok hajlandó várni a gyerekre, nem akarok 30 évesen (vagy idősebben) nekiveselkedni az első szülésnek. Lehet, hogy már megint túl pesszimistán látom a világot, és csak magamnak csinálom a zürt.
Fene tudja. Gondolkodnom kell.
Ha ilyen típusú férfihez mentél feleségül nem irigyellek. Nehéz életnek nézel elébe.
Ugyanis ezeket a dolgokat az ember otthonról hozza, genetikailag vannak beépülve, és igen nehéz rajta változtatni. Attól hogy olvassa Mumu topicjait legfeljebb dühös lesz, vagy önelégült ha neki tetsző vélemélyt talál.
Egy kapcsolat attól jó alapvetően ha építő jellegű mindkét fél számára. Ha belehelyezkedsz a házitündi szerepébe ellesztek egy ideig, de ha neadjisten egyszer mégis felébrednél és magadra találnál az katasztrófával járna.
Én most éppen ezt a helyzetet élem át. Tudom milyen.
Szóval.. erőt na.
Soroljam?
Kedvenc idézeteim, melyek szerintem drágalátos kedvesem fejébe is időnként megfordulhatnak:
"Amíg be nem varr az ember egy kölköt a bringának addig még istenesen mennek a dolgok, de ahogy megszületik a trónörökös abban a szempillantásban a gyerek válik a legtöbb nő monomániájává, oszt mi meg mehetünk a fészkesbe megkeresni neki a lét. Ha meg unjuk a szépen hízó asszonyt, meg a kialakulóban lévő esti migrénjeit, hisztijeit, unatkozását, keszonbetegségét, depresszióját..."
Ja, és még:
"Nem tenyészbikának nősül az ember."
Lenne egy fogadásom, hogy a legtöbb férfinak ilyen és ehhez hasonló marhaságok jutnak először eszébe a "házasság", "család" és "gyermek" szóról. És ebben - alighanem - kedvesem sem kivétel. Tévedéséről pedig meggyőzni nem lehet.
Kicsit furcsa, nemrégiben még nekem is voltak fenntartásaim az egész család dologgal kapcsolatban. Lehet, hogy páromat is beirányitom Mumu másik topicjába, ahol sok, használható tanácsot kaptam.
Cain-nak biztos nem ideális az általa felvázolt nőszemély, hiszen a levele tele van elkeseredettséggel és dühvel. Aszem nagyon tele van a hócipője.
Ugye??
Szerintem azért hallgat mert rájott hogy nagyon kikelt magából és most gondolkodik hogy mi is legyen.
Kedves dys, tudom, hogy milyen mázlim van, csak az a vacak az egészben, hogy attól, hogy tudom, néha erősödik bennem a görcs, hogy el ne veszítsem valahogy.
Cain, jó lenne, ha dys kérdésére válaszolnál. Szerinted ilyen az ideális nő?
Nem értelek.
Szerinted hogy nézne ki egy idilli házasság gyerekkel?
A nő elmegy dolgozi, megkeresi a pénzt, közben a gyerekkel is foglalkozik, sőt mos, főz, takarit, leviszi a szemetet, este pedig egyszál tangában eljátsza neked a dögös szerető szerepét? És mit csinál eközben a drágalátos férj?
Szerintem eléggé sarkitva látod a dolgokat és nem lennék szivesen a barátnőd helyében. Főleg, ha már elért arra a pontra, hogy gyereket szeretne (esetleg pont Tőled).
Bocs, ha esetleg sértő lettem volna, de hasonló mentalitású férfival küzdök, aki szintén nem szeretne pont most (esetleg pont tőlem) gyereket. Igy azt hiszem, felindulásom érthető.
Kedves Mumu!
Örülök, hogy ismét érdekes topicot nyitottál, ha nem baj, ebbe is szivesen irogatnék.
Értem értem. Akkor csak egyszerűen rosszul fogalmaztál. Nem elhiteti, hanem igyexik tudatosítani benned minél jobban, hogy tényleg fontos vagy. Amikor pedig az önbizalmad a béka s**ge alatt van, megerősít. Jó neked.
Sajnos amit a férfak ellomposodásáról írtál nagyon helytálló. Van egy olyan réteg akik drága öltönyökben járnak,van klafa mobiljuk, és kocsijuk, de bizony a hajuk zsíros, a fogaik feketék és állandó izzadtságszagot árasztanak.
Csak ez ugye messziről nem nagyon látszik.
Már amikor írtam, tudtam, hogy ez a mondat nem túl sikeres. Szóval, arra gondoltam az elhiteti alatt, hogy mendennap tudatosítja bennem, hogy fontos vagyok. Sajna kettőnk közül inkább nekem vannak önértékelési problémáim, régóta vagyok gyesen, félek néha emberek közé menni, stb. Ilyenkor a párom "önbizalombombákat" gyárt, amikre nagy szükségem van. Egyébként amit arról írtál, hogy a férfiak is ellomposodhatnak, tökéletesen igaz. Dehát az emberek hamarabb észreveszik, ha egy nő lompos, minha egy férfi az. És valahogy a férfiaknak könnyebben meg is bocsátják.
Tantus: az egyik mondatodat nem tudom jól értem-e?
" Elhiteti velem hogy fontos vagyok neki..."
Ha csak elhiteti veled, akkor baj van.
Cain: Sajnos az ellenkezőre is van példa. Amikor a férfi lesz kövér lusta és büdös, és az asszony csak mint házvezetőnőként, takarítónőként és nevelőnőként funkcionál.
Az biztos hogy egy házasságban fordulópont ha gyermek születik. Akinek van, az tudja hogy a megérkezése után teljesen más lett a viszonya az élethez. Nem csak a férjhez, hanem mindenhez. Az hogy felelősek vagyunk egy másik emberért, aki egész életében hozzánk tartozik, mint gyerek teljesen kiszolgáltatott, teljesen átrendezi a létezés értelmét. Hozzátenném hogy én mint nő mondom ezt, a férfiak többségénél ezt a változást nem érzékeltem. Nem tudom miért van ez. Pedig sok a papás szülés, együtt készülnek a csodára. és mégsem fogják fel hogy tulajdonképpen egy gyermek micsoda felelősség, és természetesen boldogság is.
Kedves Cain, ha ez tényleg így van nálatok, akkor nagyon sajnállak és el kell gondolkodnom azon, hogy vajon hogyan juthat el egy nő odáig, hogy azt az embert, aki a gyermeke apja, ennyire ignorálja. Azt nem állítom, hogy nálunk nincs olyan helyzet, hogy a gyerek érdeke az első,( kettő van belőlük, még nagyon picik- egy három éves és egy kilenc hónapos)de azt hiszem, jól lehet kezelni az ilyen helyzeteket. Az egyik legfontosabb érzés, ami bennem kialakult a férjem iránt mióta gyerekek vannak, a hála és a tisztelet. Tudom, mit adott fel azért, hogy család legyünk, és mindezt egyetlen szemrehányás nélkül. Elnézte nekem azt is, amikor szülés után elhíztam, ezek után jobban voltam ösztönözve arra, hogy összeszedjem magam, és ne egy slampos feleség várja őt este munkából. Lehet, hogy ha az ő hozzáállása más lenne, akkor én sem keresném a kedvét, de azt is hidd el, hogy nagyon nehéz mindenhol egyformán helytállni. Reggel ötkor kelni a gyerekhez,tiszta lakással, mindig finom étellel, tisztán, üdén várni a férjet, a gyereket rendben tartani, estére nem elfáradni, és még éjszaka is a rendelkezésére állni, stb. Én- amellet, hogy boldog vagyok-néha szeretnék csak önmagam lenni, nem háziasszony, anya,feleség, szetető. De azt az érzést nem ismerem, hogy a férjem csak egy pénzkereső állat, aki csak arra jó, hogy az anyagi jólétet kell, hogy megteremtse. Viszont ő is úgy áll a dologhoz, és nem egyszerű konyhatündérnek tart, hanem emberi lényként kezel.Nőként. Elhiteti velem, hogy fontos vagyok neki, kövéren is, fáradtam is.
Bocs, ha hosszú voltam.
Kedves CAIN,ha nagyon rusztikusan is,de ketsegtelenul kepviseled a legtobb ferfi velemenyet.Sokan erzik magukat egyszeru hazi alatnak.
Ket dologra azzonban felhivnam ferfitarsi figyelmedet:
1-A velemenyed prezentalasara egy olyan stilust hasznaltal ami ugyan tokeletesen ,plasztikusan adta elo nezetedet de szukseget erezted a mondanivalodat egy bizonyos csokoladeba rejteni.Ez egy viszolygast is jelenthet ,errol beszelni,fontos a tulkarikaturizalas,az egyenes -egyenes beszed meg Teged is feszelyezne?Mutatja mennyire mi ferfiak nem szeretjuk meg mutatni a szerelem,nagy es exklusiv szeretett utani vagyunkat.Nincs igazam ? Kritizalj.
2.-Az ipotetikus helyzetbol (a tarsad nem szeret Teged a legjobban ) megint termeszetesen egy NO-hoz fordulnal,keresel egy masik not ahol tobb szeretetett es figyelmet kapsz.Tehat mi persze (ha nem vagyunk melegek) megint csak az asszonynal keresuk almainkat.Ez azt mutatja hogy nem az egesz nemet iteljuk el ha ezt nem kaptuk meg az elsonel hanem csak azt a peldanyt az asszonyok kozul de remeljuk masut megkaphatjuk.
...
A valosagban szerintem ez nem egy egyenyi problema.Az asszonyok ugy mint mi is, igy vagyunk programalva.
Legtobbszor.Vannak emberek vagy csak momentumok (legmagasabb szerelem periodus)mikor kitorunk
programalt ennunkbol es hajlandok vagyunk atvenni a masik nemtol igenyelt szerepkort.
...Vagy rationalisan megertjuk azt es igyekezunk legalabb is resszben megfelelni.Ilyenkor legjobb egy magatol kiformalt kompromiszum.
Van egy igencsak találó indiai tanmese, miszerint apusnak igencsak telve vala a hócipője azzal, hogy anyus otthon halál slampos és érdektelen, olyannyira, hogy már a vacsit is csak redves tökhélyban lökte hites ura elé. Emberünk egy este azzal állt asszonya elé, hogy estére rittyentse ki magát meg kapja elő legflancosabb esz és egyéb cejgot, valamint főzzön kivételesen valami ehetőt mert nagyon fontos vendég jön vacsorára. No, asszonypajtás sürgütt-forgott álló nap a tükör és a konyha közt és így estére télleg emberi formája lett, meg a rakottkutya is egész jól festett a porcelán közt az asztalon. Végre megérkezett őférjsége is, de az asszonyszerzet legnagyobb döbbenetére egyszál magában. Kérdőre is vonta rögvest az asztal mellé telepedő férjurát, hogy ugyan hol a fontos vendég ? Mire emberünk méltóságteljesen azt felelé, hogy itt vagyon, mivel mindig és minden körülmények közt a férj az asszony legfontosabb vendége.
Nos ahogy látom itt Mo-on hasonlóan mostoha a helyzetünk. Amíg be nem varr az ember egy kölköt a bringának addig még istenesen mennek a dolgok, de ahogy megszületik a trónörökös abban a szempillantásban a gyerek válik a legtöbb nő monomániájává, oszt mi meg mehetünk a fészkesbe megkeresni neki a lét. Ha meg unjuk a szépen hízó asszonyt, meg a kialakulóban lévő esti migrénjeit, hisztijeit, unatkozását, keszonbetegségét, depresszióját, továbbá a "Csinálj magadnak ha zabálni akarsz, nem látod hogy a gyerekkel foglalkozom ?" mentalitást és keresünk egy nőt, ahol nem kell a szemétlehordó pénzautomatát játszani, akkor mi vagyunk a szemetek akik nem törődnek a párjukkal. A kéró meg tutira ugrott, ha nem volt észnél az ember és nem házassági szerződött.
Szal nincs ez jól. Nem tenyészbikának nősül az ember. A gyereknek mindig csak a második helyen szabadna lenni egy pár kapcsolatában.
Ez az egyik oldal. Kíváncsi lennék, hogy a másik fél hogy éli meg mindezt. Hátha finomítani tudok a véleményemen :).
Kedves tarsaim , ma valaki aki bizalmas hozzam azt mondta:
..es akkor azt mondtam a lanyomnak , hogy ha gyereked lesz akkor megtanulsz felteni, ot feltenni...
O mast nem felt.
Es en megkerdeztem tole :
-Neked van ferjed ,azt mondod szereted ,ot nem felted ?
-A ferjem az mas.Ot nem kell annyira felteni...
Hoppla!
Tehat a ferj ,a ferfi a szeretett parod az nem annyi,az vedje meg magat,de a gyerekek..
Asszony es pedig kedves ,ferjet szereto,rendes asszony mondta.
Ezzen gondolkoztam el.
Es visszaideztem egesz eletemen keresztul osszegyujtott tapasztalatomat elgondolasomat a ferfi-noi visszonyrol.Csak az a priori rendes emberekrol beszelek akik tisztesegesek egymassal,megtartjak erkolcsuket.
De..
maskep gondolkoznak az eletrol.Mint jogasz es kis ideig biro is sokszor talalkoztam olyan esetel ahol a ferfi es a no mar magaban az alapgondolatban nem ertettek egyet,pont abba ami a legfontosabb,a ki nem mondott elso szabalya az egyuttletnek,egyuttelesnek.Mi nekik a masik nemrol az elkepzelesuk,a kerelmuk,az elvarasuk.
Hat szerintem
1.A ferfi a sajat maga kibontakozasat varja egy sikeres kapcsolatol.A no erositse meg ot a kulso harcba . Ez meg akkor is igy van ha atavisztikusan egy idovel a modern emancipacio hata mogott kullog..
A ferfi olyan not keres aki valojabban felnez ra,ot tartja a legtobbnek.Mint ferfit az agyban is kivanja,kejesen kielegul.
Ez szerintem a fo elvaras.
A ferfi a kiruccanast egy masik nohoz gavalerdeliktnek vesszi,valami jateknak,vadasz jateknak,amit a parja el kell neki nezzen ,hiszen ot szereti.A ferfi egesz eleteben jatszana,ezt vagy valami mast,fogad ,halalra merges ha veszit barmiben,harapdalja a masik ferfit a baratjat.A notol a not varja (nem egy harmadik szemely jelenletet)es kesz.
2.A no elsosorban biztonsagot es gyermekeket var a ferfitol.Akit a legjobban felt azok a gyerekek.Azzok a valodi hozzamai a kapcsolatnak.Plane jo ha a ferfi megteremti hozza a biztonsagot.Egyesek ezt anyagiasabban ertik (a penz erotikaja..) masok eleg ha a ferfi mellett zavartalanul jatszhat,nevelheti,igazi kincset a gyermekeket es ennel meg jobb ha a ferfi is vele teszi..
Ebbol a kulonbozo elvarasbol szuletnek a nagy viszalyok amiben mindketten becsapva erezhetik magukat.
Ezzel nyitnam a topicot.
Nem mondtam ujdonsagot de ebbe a formaban nem latok most egy ilyen temat a forumon.
Probaljuk meg a noi-ferfi visszonyt ellemezni,ha lehet komolyan.A suvolto,olcson viccelodoket ugy is ki szortirozuk , nem veszuk eszre ,ignoraljuk mint a tobbi Mumu topicba.Olellek benneteket,varok.