Igen, ez az angol kiadás, de fogalmam sincs, mikor jön ki. Már nagyon várom!! A 4. rész végén az volt, hogy az angol 2001 őszére, a magyar 2002 tavaszára várható. Viszont azt is hallottam, hogy jó sokat csúszott az egész, úgyhogy nem akarok károgni (tudod, Caarog a hall(!)hatatlan a 4. részben...:) ) meg vészmadárkodni, de szerintem csak nyárra vagy őszre kerül a boltokba...:(
Nem értettem félre, ugyanis ezt a képet más oldalon is megtaláltam, nem csak az openflame-n. Például ezen az oldalon is. Igaz, itt még csak 'coming soon', de a képet berakták. Úgyhogy most örülhetsz is, meg nem is: nem lett igazad, viszont megvan a borító. :))
Hahó! Van itt egy kép, de már biztos láttátok, az 5. rész címlapja. Jó nagy, és a franc tudja, megjeleníti-e a fórum, de azért.
Szóval a Főnix Rendje, már nagyon várom. De vajon hány órás lesz a film a 4. részből? Az első is elég hosszú volt...úgyhogy...talán két részt csinálnak belőle? Mert azért 5-6 óra elég hosszú, még egy jó film esetében is. Ja igen, a vége felé tényleg durvultak a dolgok...hány éven felülieknek is szól?
OFF
Erre meg az a válaszom, hogy a tapasztalati úton az emberben kialakuló kép az semmiképpen nem nevezhető előítéletnek, az már ÍTÉLET.
És ez óhatatlan.
A tapasztalati ítélet nélkül pedig állandó kudarcokra, és viszontagságokra lenne az ember kárhoztatva.
ON
Szerintem a 4. volt a legjobb!Főleg,hogy jó hosszú volt...
De a végén azok a csavarok nagyon tetszettek!Halvány lila gőzöm se volt,hogy mi lehetett a vége!
:))))
Nekem biztos túl élénk a fantáziám,de ha módomban állt volna aludni azon az éjjelen (mint ahogy sajnos,nem állt),akkor se nagyon tudtam volna, pedig én már huszonéves vagyok :(
De az igaz, hogy a dementoroktól jobban féltem, mert hát azok a muglik számára láthatatlanok - ki tudja...
Kicsit hamarabb jöttek ki a könyvek, mint ahogy az eredetileg megcélzott réteg felnő a thriller-szerű jelenetekhez... Monnyuk engem nem zavar, én nem fogok átmenni a mamám ágyába a macimat szorítva, mert rosszat álmodtam... (már csak azért sem, mert ő most Connecticutban van és a reptereken megbámulnának egy boxeralsós, síró fiatalembert :-))))) )
Hát igen, a brutalitás...szerintem Rowling nem igazán gondolt bele, hogy mit beszél,amikor a 7 éveseknél húzta meg a határt. Szerencsére odébb van még a negyedik rész filmes változata, de nem igazán tudom elképzelni,hogy pl. a temetős jelenetet hogy fogják megcsinálni, anélkül, hogy horrorfilmként futna be...
Nem, a harmadikban az is megfogott még, hogy már felnőttesebb volt, és már halványan érzékelhető volt a fekete felhő, ami rávetül a jövőre... Akik azt mondják, hogy a harmadik nem való gyerekeknek, mert innentől már brutálisabb, azokat nem tudom annyira elítélni, mint azokat, akik szemellenzős módon tiltják, mert nem keresztényi.
Én nem tudom,nekem nem volt unalmas a 4.vége,hacsak nem annyiból,hogy a "Newsweek" nevű 'szennylapban'gyakorlatilag megírták előre,hogy Rémszem a hunyó :(
Már a könyv felénél bizos voltam benne,és ezt sose bocsátom meg nekik.
Az viszont biztos,hogy a harmadik váltja ki belőlem a legtöbb pozitív érzést,de nem csak a vége, hanem az egész.Reméljük, Szürke Csacsi barátunk hamarosan felvilágosít ez ügyben...
Rád csak a vége volt ilyen hatással?
Én nem tudom, eldönteni, hogy a harmadik vagy a negyedik tetszett jobban. Ebben az is közrejátszik, hogy a negyediknek azért rendesen meg van csavarva a vége háromszor, ami azért kicsit "unalmas" lehet. Ellenben a harmadik rész végén azt az eufóriát, amikor Harry Siriustól megkapja a Hogsmeade látogatására szóló engedélyt... Ezt a milánói reptéren töltött hat órai várakozás alatt olvastam el, és a többiek csak lestek, hogy mindenki hót ideg a várakozás miatt, én meg a térdemet csapkodva fél percenként adok hangot annak, hogy én bizony remekül elvagyok...
Igen, a további kötetekre gondoltam, ha ugyan valaha még lesz szerencsénk hozzájuk. Ezzel a szavazós dologgal megleptél-márminthogy a negyedik kötet vezetne.Szerintem emögött a tinédzserek igen nagy száma állhat,akiknek viszont sokat nyomhatott a latban,hogy itt azért már voltak love-story-k...
És az is igaz,hogy én is vizsga előtti éjjel olvastam végig az utolsó 150 oldalt,mert nem tudtam letenni- de az azelőtti 400 oldal közel sem okozott olyan eufóriát, mint a többi kötet.
Kicsit én is tartok tőlük, de ha "csak" olyanok lesznek, mint a negyedik rész, még az is nagyon jó :)
Egyébként én úgy tudom, az uccsó részt szeretik legtöbben. Legalábbis akármerre jártam a neten, mindenütt olyan szavazási állásokat láttam (melyik a legkedvesebb köteted?), hogy a kötetek kedveltsége a későbbiek felé folyamatosan nő.
Egy olyan szavazást is láttam, ami nagyon elkeserített. A filmmel volt kapcsolatos, és kb. a következő válaszok voltak lehetségesek: jobb mint a könyv - hasonló színvonal - gyengébb mint a könyv - egy rakás trágya. Azt a lehetőséget kifelejtették, hogy nem nézem meg a filmet mert nem érdekel. Pedig engem nem érdekel. Hogy amúgy sem kedvelem a filmet mint műfajt, az egy dolog (tudom, ezen mindenki megbotránkozik, de így van; miért, olyan, nincs, hogy valakit nem érdekel mondjuk a szobrászat? pedig az ugyanúgy egy művészeti ág) de azért se nézem meg a filmet, mert túlságosan szeretem ahhoz a könyvet, hogy egy filmmel elrontsam a hozzá fűződő szép emlékek ízét.
Egyáltalán: nincs értelme a filmnek. Ezekben a könyvekben az az egyik legcsodálatosabb, hogy hatalmas fantáziával lettek megírva, és nem kevesebb fantáziát kívánnak és mozgatnak meg az olvasó részéről is. Na most ezt a fantáziát akarják tőlem elvenni, ráadásul még én fizessek érte. Még pénzért se ülnék be...
egy olyan világ, ahol a mágiát ilyen mindennapos egyszerűséggel használják, ott Isten feleslegessé válik
Egy kicsit elmentünk valfilbe, ahol van egy ilyen Harry Potter - Miért baj??? fórum...
De ezt a fenti mondatot és egy másikat azért nem hagyhatom megjegyzés nélkül, bocsi...
Mint ateista mondom a következőket: ha valaki úgy érzi, hogy az ő élete attól teljes (lelki értelemben), hogy hisz Istenben, az nem olyan dolgokat könnyít meg ezzel az életében, mint amiket a könyv szereplői varázslással érnek el. Fizikai könnyebségeik vannak ezáltal Harryéknek. A lelki, szerelmi, iskolával/munkával kapcsolatos problémáik egyszer sem mágiával oldódnak meg, hanem kemény munkával, tanulással, szenvedéssel. Ilyen tekintetben a muglikhoz hasonlítanak, vagyis abban a halmazban vannak külön részhalmazként, ahol a muglik: az emberek halmazában (bocs, mostanában sokat kell matekoznom). És a két halmaz metszete, vagyis a hasonlóságaik sokkal fontosabbak, mert érző-gondolkodó lények!
Talán nem tudom jól leírni a lényeget, ezért itt van még egy példa: a Pusztító c. Stallone filmben a főhős a jövőben "éled újra" egy hibernációból. Feleslegesnek tart egy olyan változtatást, hogy az ember a szobába belépve úgy kapcsolja fel a villanyt, hogy azt mondja: világosságot. Nem ugyanilyen egyszerű felkattintani egy kapcsolót??? De, csak az előző kényelmesebb... Kényelmesebb lenne odavarázsolni a teafőzőt a tűzhelyre, mint Dumbledore teszi, de én nem érzem rossznak azt a megoldást, hogy odamegyek és felteszem kizárólag a kezeimet használva.
A másik, amire szeretnék még reagálni: ateista vagyok, mint mondtam, de van lelkiismeretem!!! És nagyon sok embernek van, aki nem hívő!!! Remélem nem komolyan gondoltad ezt a megjegyzést, mert ez sértő lehet sokakra nézve...
>egy olyan világ, ahol a mágiát ilyen mindennapos egyszerűséggel használják, ott Isten feleslegessé válik
Ez igaz lenne, ha ez az egész nem lenne mese. Tulajdonképpen minden könyv (ha kitalált történetet ír le) mese, csak van amelyik író ezt felvállalja és van amelyik nem. Vannak gyerekeknek írt mesék, ezek egyszerűbbek, és vannak felnőtteknek írt mesék, ezek (általában, bár én a szappanoperákat is ide sorolom) bonyolultabbak. Ha a való világ lenne olyen, mint a Potter-könyvekben zseniálisan megjelenített... de erről szó nincsen, kár is rá az időt vesztegetni.
Másrészt: a könyvek kiragadnak a valóságból egy szeletet, és azt dolgozzák fel. Nem tudsz olyan könyvet mutatni, amiből ne maradt volna ki valami, ami a teljes élet elengedhetetlen része. Én sokszor elgondolkodom azon, hogy egy-egy könyv szereplői vajon hogyan viselkednének egy olyan helyzetben, amibe az író nem álmodta bele őket, hogyan viselkednének olyan emberekkel, akikkel nem találkoztak, ésígytovább. Ha ezt kipróbálod, meg fogsz lepődni, mennyire tanácstalan leszel, mennyire hiányos a kép.
Összegzésül: nem hiszem, hogy Isten és egy varázslatoktól hamzsegő világ kizárnák egymást. Pont azért, mert mint írtam: a kettő közül az egyik nem létezik.
