Sajna én semmit nem tudok Etáról. Viszont, ha Te 85-ben végeztél, akkor volt tavaly érettségi találkozótok? Olyan kíváncsi lennék arra, hogy mások mennyire összetartó osztályok. Igazából én egy volt osztálytársnőmmel tartom a kapcsolatot, egy másikkal meg talán fél évvel ezelőtt vettem fel a fonalat... És milyen nyelvet tanultál? Franciát vagy spanyolt? Választottad, vagy betettek ebbe az osztályba?
erről néhány ellenpélda jut eszembe, igaz, a fiatalabb generáció közül: bámulatos névmemóriával rendelkezett pl. zagyva júlia (történelem-német, fakt stb. - 97 körül ment szülni), malatinszky gabriella (kémia-biosz - szintén babázni ment 95 körül) - az első óra után tudták mindenkinek a nevét!
Én meg keresztnevére nem emlékszem, bár szerintem ő nem Rozi volt.
Nekünk ő csak Tordainé volt.
A vicces az, hogy arról volt nevezetes, hogy 2 év alatt (nekünk földrajzot tanított) sem volt képes megjegyezni a diákjai nevét.
Egy-egy lapra felírta az ülésrendet év elején, aztán abból próbálta meg eltalálni a neveket. Még az én nevemet sem tudta megjegyezni, pedig én voltam a térképfelelős, tehát velem -- mondjuk így -- operatív munkakapcsolatban is volt.
Löveiné: a magyar tanítására vonatkozó negatív megjegyzést megerősíthetem, ráadásul nekem még osztályfőnököm is volt. Még abban is jobb volt, mint magyartanításban. Az volt az ember érzése, hogy nagyjából egy leckével halad előttünk a tankönyvben...
Olaszt viszont nem tanultunk, mert B-sek voltunk, ez az élvezet kimaradt az életünkből, ellenben az Ogonovszkiné többször bejött helyettesíteni, és minden alkalommal hozta a magnóját, és Toto Cutugno Lasciatemi cantare című számának a szövegét tanította. Ez volt a nyolcvanas évek karaokeja!!!
Nem-nem... bár ő is Rozi volt, ha jól rémlik (de már ebben sem vagyok biztos)... és a szörnyű, hogy akárhányszor ki akarom mondani, a neve csengése még be is ugrik, csak maga a név nem. :/
Viszont beugrott még valaki, akiről nem tudok régóta, szintén nagyon idős volt már a mi időnkben is (89-93), matekot tanított, és mintha ugyanúgy Piroska lett volna a keresztneve, mint Rátótinénak.
Na, megyek, megkeresem a Cavintont és lelövöm azt a német fickót, aki mindent eldugdos. :/
Az a rémes ebben a listában, ahogy végigolvastam, hogy Endrődyné kivételével mindet tanáromként ismertem és tiszteltem. És ez nem valami üres frázis, valahogy ezeket a tanárokat tényleg tiszteltem! Rátótinét, aki a szó legnemesebb értelmében véve volt Pedagógus (igen, így, nagy P-vel), Hédát, aki azzal vívta ki számomra a "hatalmat", hogy egyfajta jópajtásként tudott kommunikálni velünk, benne volt a tréfákban, de megvolt a tekintélye ahhoz, hogy időben megálljt parancsoljon, és persze Lalát, akit ugyan itt a fórumban is sokan csak valami habókos öregnek tartottak, de valahogy volt benne valami kedves nagypapis vonás. Hihetetlen, hogy még csak a 3. X-et léptem át, de máris ennyien eltűntek életem egy igen fontos szakaszából. Phhh...
Ja, és bővíteném a listát... ajjaj... izé... a fene vinné el, nem jut eszembe, hogy hívják. Pedig ő a kivétel, őt sose szerettem, de ő se a diákokat, szóval ez kölcsönös volt. Földrajzot tanított, a szeme mindig félre volt festve (szó szerint: az egyik szeméről mindig valahogy lekopott a kék, a másikon meg ott virított), de mi volt a neve??? :-o
engem most tanít (szerencsére heti 1 órában...de majd jövőre...:S) gyűlöl minket, mi is őt, így szép a világ ;D
ehh igen, én is elég szánalmasnak érzem, ha vki csak piával érzi jól magát, de sajnos ez az osztálytársaim kb 50%-ra igaz :S én nem tartozom közéjük ;P tudom mire gondoltál, de a tanárok nagy többsége tényleg nem tudja díjazni azt, ha te jól érzed magad, és szereted a többieket...:S nekünk az ofőnk azt mondta, boldog, h ennyire szeretjük egymást :D
vivijúú! Ez nagyon szomorú. Úgy meghalni, hogy napokig senki nem fedezi fel.:(( Az emeletünkön egy bácsi is így halt meg. De ő nyáron 30 fokban, szóval két napnál régebben nem lehetett ott. Nem részletezem...
Igen. Én is a 15 éves osztálytalálkozónk előtt halottam (amit egy éves csúszással tartottunk meg...), hogy tavaly (vagy tavalyelőtt, nem emléxem pontosan) meghalt.
Amikor megtudtam, visszanéztem a topikot is, de senki nem említette. Életében is kb. enyire tűnt fel a jelenléte. Ahogy mesélték (úgyhogy nem tudom, mi az igazság), a lakásában találták meg több naposan...
Kierling Etelka (remélem, így írja). Hozzátenném, hogy nem nagyon hibáztatom érte, mert ha valakinek, hát neki kijutott a sz@rból az életben:(( Persze ez akkor minket nem nagyon érdekelt.
A mi osztályfőnökünk szó szerint gyülölt minket (is). Ijesztő volt, ahogy beszélt velünk, mindig az volt az érzésem, hogy folyamatosan vissza kell magát fognia, hogy ne tépjen szét mindenkit. Szerencsére nem volt vele órám:))
Neeem, nem erről a fajta jólérezzük magunkat állapotról van szó (na jó, egy kicsit erről is).
Általában az osztályfőnökök szívét melegség tölti el, és jól érzi magát attól, ha abból a három tucatnyi elsősből osztályközösséget tud kovácsolni a négy év alatt. Mi kaptunk egy kivételt.
Egy kis adalék (tudom, halottakról vagy jót... de ez azt hiszem sokmindent megmagyaráz): Szepezden nyaraltunk, és a fiúfaház leghátsó szobájában (aminek a másik oldala már a tanárok szálláshelye volt), az egyik reggel - hála a vékony furnérlapnak, amit kineveztek szobafalnak - hallom, hogy az osztályfőnökünk és a másik kísérőtanár horoszkópot olvas. Épp Endrődy volt soron, a kolleganője olvasta a tulajdonságokat, többek között azt is, hogy emberszerető, a társaság a lételeme, akkor érzi jól magát, ha társaságban lehet, stb. Ofőnk erre csak annyit jegyzett meg, hogy ennek gyakorlatilag pont az ellenkezője igaz...
a tanárok nagy része sosem nézi jó szemmel, ha jól érzik magukat a diákok. na persze azért nem, mert a diákok nagyrészt úgy érzi magukat, h seggrészegek. de ha mégsem, akkor sem tudnak örlülni, ha te örülsz v jól érzed magad. szerencsére a mi ofőnk ezalúl kivétel ;D
