AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Nekem állati rutinszagú az egész, az a bajom. Meg Billy túl sokat bömböl ezúttal. A lírai nóta az jó. Viszont most futottam bele a szülinap-pajtim, Alex Skolnick néhány évvel ezelőtti "Trump Sucks" c. rapnótájába, így az eddigi ázsiója még nagyobb lett a szememben.
Ha a horrorokra nem tudod rávenni magad, ahogy mondtad, akkor nem hinném, hogy jót tenne neked. Én azt gondolom, nem árt (hogy használ-e, az más kérdés), ha ilyen ocsmány, rettenetes dolgokkal is szembesül az ember, amik itt lebegnek a közös múltunkban, elgondolkodtat, hogy mégis mekkora állat lakik az emberben, és mi kell ahhoz, hogy szabadjára legyen engedve. Ugyanakkor és sem sűrűn szeretek belemerülni ezekbe a témákba.
Viszont hogy két aktualitást bravúrosan összekössek: a Thy Catafalque előtt fellépő norvég Årabrot idei lemezén van egy dal, aminek az a címe, hogy The Satantango. Nem vicc. Van official videója is. Meg lennék lepve, ha nem kedveskednének ezzel holnap a magyar közönségnek.
Én próbálkozom olyan magyar kortárssal is néha-néha, aki még nem volt meg, de a Veres-köteten kívül, amit itt is méltattam, nem nagyon találok jót, legfeljebb csak közepeset. Bár kicsi a merítésem, Grecsó Krisztián, Závada Pál, Bartis Attila, Tóth Krisztina, Péterfy Gergely, Kőrösi Zoltán jut eszembe így hirtelen, mind vagy mehhh, vagy szódával elmegy kategória. Zoltán Gábor Orgiá-ja sem volt jól megírt könyv, a borzasztó téma dobta csak meg. Eszterházytól ami könyvidézetekbe belefutottam, na az meg az engem a világból kikergető stílus.
A nagyágyúkat, Spirót, Nádast, KRASZNAHORKAIT még nem tudhatom magaménak, igaz most belegondolva, a Csirkefej-et olvastam is. De ami késik, az nem most lesz.
Én már egyszer itt töredelmesen bevallottam, hogy nem nagyon olvasok kortárs irodalmat, magyart még kevésbé. Nádastól sem volt meg semmi. Krasznahorkaira való ráeszmélésemet szintén megosztottam a topikkal, Az ellenállással egy csapásra a rajongója lettem, azóta még két könyvét olvastam, beszereztem még vagy nyolcat, de hát ő baromi nagy falat. Tiszta agy és nyugalom kell hozzá, ezekből meg kevés van. Őszintén csodálom azért, ahogyan bánik a magyar nyelvvel, jó helyre került az a díj.
Mi történt a trollokkal? Halálba itták magukat? Kurva anyjukat, ha így történt, így már csak ostoba vénemberek lényegtelen mekegését lehet olvasni nagyrészt jelentéktelen albumokról.
Attól függ, ki milyen gyorsan olvas, de a könyv kiadástól függően mindössze 270-320 oldal. Persze ez egy dolog, nem lóverseny, főleg ha alaposan meg kell rágni a mondatokat...
Ööö, Latzi, mennyibe is került tulajdonképpen az a lemez, amit kihúztál turkálás közben? 10/8
Clan Of Xymox - Clan Of Xymox
De jó ez! Azt hiszem, mázlim van, hogy annak idején nem éltem ezeket a zenéket, és ezért nem is másztam bele a budapesti dark/wave/gothic szubkultúrába - DM klub a PeCsában, Gelka szeánszai, Voodoo klub (a kitagadott árva :)) és hasonlók -, mert amilyen sötétség uralkodott bennem egy időben, lehet, hogy a végén ilyen COX-ekre kergettem volna öngyilkos gondolatokat egymagamban otthon, igényem épp lett volna rá.
Ma már viszont valamiért nagyon tudnak működni a negatív erők vonzása nélkül is, lásd Cure, persze két dolog elengedhetetlen: jó dalok (itt megvannak) és intenzív hangulat (dettó). A Divcsy által kiemelt zenekarok mellett nekem a Japan artos megközelítése is feldereng, és ad egy pluszdimenziót az amúgy is remek zenének. Az említett Cry in the Wind valóban nagyszerű, de a nyitó A Day és az utolsó három szám is jobbnál jobb, és ez még csak az első hallgatás eredménye. Elképesztő, milyen váratlan kincsek bukkannak fel, öröm ide tartozni, a legkomolyabban mondom. 10/8-9
