Milyen higiéniai szempontok? A kutyák pont annyira tiszták/koszosak, mint a gazdáik. Kutyszőrallergia? Fürdetés/fésülés ... A dohányfüst sokkal több kárt okoz.
Szóval ezek mondvacsinált dolgok :)
Amit mondhatnál inkább, hogy testékszernek, cukiságnak, magamutogatásból ne vigyen senki állatot étterembe - a kutya védelmében.
hasonló közegben dolgozva bátorkodom megjegyezni, hogy a fizetés barátságtalan dolgokat bír az ember arcára rajzolni. javasolnám, hogy diákoknak adják ki a munkát, és ne random, hanem igenis válogassanak, és jutalákoljanak, akkor ott lesz az arcukon az igyekezet. ez nem elhivatottság kérdése, hanem hasznos időtöltésé.
Nemreg jottem haza nemetorszagbol. Egy elegantos etterembe voltunk. Ott ult a kutya az asztal alatt. Mondjuk na'luk mindenhova belehet vinni. Azt nemtom micsinalnak ha nem egy kistestu" valamivel megyek be, hanem mondjuk egy da'ndoggal :D
Mi múlt héten voltunk kint a strandon. Azzal nem volt baj.
Az étteremben csak iszogattunk. Viszont csomóan kajáltak mellettünk. És nem tűntek elégedetleneknek. Persze ez érthető, ha csak starndolni jön az ember. Viszont a büfés csajszi tényleg elég gáz volt. Unta a dolgot kurvára... Minket az idegesített igazán.
Szomszéd asztalnál is ezt panaszolta egy néni a pincérnek, hogy tavaly milyen jó volt meg régóta idejárnak és nem értik, hogy mi történt velük, hogy ilyen borzalmas és felháborító dolgokat művelnek...
A válasz: "sajnálom asszonyom, de igazából csak azt tudom mondani, hogy nem értem önt, pedig ugyanaz a szakács van mint tavaly, meg ugyanaz az adag...stb"
Erra a néni: Hát mi nem ezt szoktuk meg őnöktől és nem is ezt vártuk el, mindenesetre csak önmagamat tudom többször elismételni, és biztos, hogy soha többet nem jövünk ide!
Senki se menjen se vacsorázni se ebédelni a Csillaghegyi strandfürő és hotel éttermébe!!!
Borzalmas kiszolgálás, kb egy óra mire az embert észreveszik egyáltalán , azt is csak akkor ha mega megy be a teraszról az étlapért, és kifejezetten észreveteti magát!
1-1.5 óra mire az ételnek nem nevezhető összedobott valamit kihozzák az asztalhoz...
És hiába a viszonylag átlagosnak mondható ár, ha azt vesszük, hogy amit kihoztak szinte ehetetlen volt, és az adag is kb. egy gyermekadag felének felelt meg!!!
A sokszori megjegyzések után is csak sajnálomok meg magyarázkodás hangzik el, mert ez annyira felháborító átbaszás az egész, hogy nemegy vendég hangosan szóvá is teszi...
Az nem , csak sarkvidéki hideg. (a keddi vihar után mentünk) Asztalfoglaláskor 2 percen át részleteztem, hogy itt most 8 aktív pipás vendégük lesz, biztosan nem fog-e ez nekik problémát okozni? Erre a második rágyújtónál tökig lehúzták mellettünk az ablakokat, és tettek egy megjegyzést, miszerint túl átható ez a szag. Mire számítottak?
A tárnoki vendég az étellel volt elégedetlen a budapesti, XXII. kerületi étteremben, ezért - valószínûleg egy gázpisztollyal - a szakács szemébe lõtt. A szakács könnyen megsérült, a férfit elfogták.
Így jobban hangzott volna: A tárnoki vendég az étellel volt elégedetlen a budapesti, XXII. kerületi vendégLŐben, ezért - valószínûleg egy gázpisztollyal - a szakács szemébe lõtt. A szakács könnyen megsérült, a férfit elfogták.
8 fős társasággal mentem, mindenki panaszkodott a helyre utólag. A gyér forgalom ellenére az italokra 30 percet, az ételekre 1 órát kellett várni. Egy szimpla sajttálat (a vendég még a magvakat és a gyümölcsöket sem kérte rá) 40(!) perc alatt hozták ki. Mellesleg ezen a szinten illene a Bakony penszes sajt helyett vmi nívósabbat tenni a sajttálra... A báránnyal töltött canelloni egy gyengén sikerült hortobágyi palacsinta. A séf szakértelmét mutatja, hogy az aromás, szaftos bárányhúsból sikerült kihoznia egy maradék főtt-sült(sertés!)húsokból összehozott darálékot: kilúgozott íz, árulkodó állag. Nagy mágus dolgozik a konyhán, emberek! Nagy teljesítmény ezt bárányból megcsinálni...
A bélszíngulyás ízetlen, de legalább nem több 4-5 kanálnyi mennyiségnél.
A kávék kimondottan rosszak. (2 kávéfüggő asztaltárs is panaszkodott)
Zárás előtt 30 perccel a villanyok felét leoltották, majd 5 perc múlva fizetésre szólították fel a társaságot.
De a legszebb az a jelenet volt, mikor kérnünk kellett, hogy ugyan már adjanak szalvétát is az ételek mellé. A pincér sértetten reagált, hogy márpedig szerinte ő tett az asztalra 8 db-ot a megérkezésünk előtt! Körbemutattam a szalvétahiányos asztalon, és megkérdeztem, hogy szerinte vajon hová tűnhettek akkor? Erre sértett arccal hozott kézben 3 db szalvétát. (a 8 főnek)
Ezek a problémák egy negyedosztályú helyen is visszarettentenek attól, hogy másodjára is vendég legyek, de ebben a kategóriában már arra lehet gyanakodni, hogy talán kandikamerás jelenetet forgattak csupán... Nem csak hogy drága, de borzalmasan drága hely. Ezekért az árakért vmi pluszt kellne nyújtani, de ők még az alapszintű elvárásoknak is képtelenek voltak megfelelni. Ha pontozni kellene, 10ből jóindulattal 2-t adnék. (de csak mert jényelmesen lehetett parkolni...)
Érdekes... Pedig attól, hogy valakinek kutyája van, még nem kell, hogy annyira kiemelt pozícióban legyen. Jó neki a tágas udvar, meg a futtató, minek étterembe vinni?
Korábbi tapasztalatokhoz képest nagy csalódás. Bográcsgulyásra hajazó Guadalajara leves, ízetlen, (pontosabban kizárólag csípős) ételek. Talán még a fajitas volt a legjobb, de szerintem csak azért mert imádom a sült paprikát. Tejszínhab spray-s brownie. Nem ilyenre emlékeztem :( Sajnálom maniac
Érdekes nálam ez a kutyaügy "országfüggő". Itthon állatira :) zavarnak a kutyák. Valószínű az utcákat, tereket, parkokat elborító kutyatrágya miatt. Ráadásul valamiért pl, a franciaországi bölényméretű szabadon kószáló kutyák tökbékések, itthon meg a gazdáikhoz hasonlóan ingerültek. Síeléskor rendre találkozunk egyedül sétáló (nem kóbor) helyi kutyusokkal, ápoltak, kulturáltak (lehet, hogy klozetbe véztik a dolgukat is:). Úgyhogy ott étteremben, üzletben sem zavar. Bár életünk legbűzösebb kutyáját egy teraszon fogtuk ki egy nemjutazeszembe (Columbo kutyája) személyében...katasztrófa volt, kétnapi orröblögetés után is éreztem.
Szóval ilyen állapotok mellett engem a honi kutyák kíméljenek étteremben a jelenlétüktől.
Én imádom a blökiket, alig volt az életemben olyan időszak, mikor nem volt kutyám. A legutóbbival rengeteget sétáltam, kirándultam sőt, még autósmoziba is eljártam vele. (a film nem érdekelte, de a zseblámpával a talajra világító jegyszedő annál inkább... :-))
Ennek ellenére soha nem jutott eszembe, hogy neki "joga" lenne étterembe is velem jönni. Ha séta közben megéheztem, akkor legfeljebb megálltunk egy büfénél, vettem egy szendvicset és arrébb sétáltunk megenni. De itthon is arra volt nevelve, hogy amikor a teraszon ebédeltünk, ő nem jöhetett oda. (Vagy folyamatosan kunyerál és ezáltal rendszertelenül eszik, nassol, vagy pedig nem kap, és csak csorgatja a nyálát a szerencsétlen. Egyiknek sincs értelme.) A kutya az egy háziállat, és nem a kisfiam, másként kell vele bánni. Ez az egyágybanalszom a kutyámmal - egykádbanfürdünkakutyámmal dolog sztem nevetséges (divat), de tegye, ha vkinek erre van gusztusa. De az étterembe, ahol más is étkezik, ne vigye be!
Tökéletes a hasonlat a doháyzással; az étteremben én sem dörrentek oda más orra alá egy tömet latakiával (füstölt trágya szagú pipadohány), pedig az egyik kedvencem, és itthon is rendszeresen szívom. (betegségtémát ne is tessen felhozni, mert egy elszívóval felszerelt, nagyobb légterű étteremben legfeljebb a szaga illan át, másrészt kutyatémában meg ott az allergia)
Másképp gondolja, aki soha nem tartana kutyát, s másképp, akinek hozzá tartozik az életéhez. Meggyőzni egymást a két tábor úgy sem fogja tudni, de azért lehet élni egymás mellett békességben is.
