"Bennem a mult hull, int kő, az űrön által végtelen. Elleng a néma kék idő." (bocs, ez két mondat volt)
"Állítsátok meg a viágot, ki akarok szálni!"
És végül egy a Forrest Gump-ból:
"The life is like a box of chocholate, you never know what will you get."
Minek nevezzelek,
Ha megcsendülnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocaátanának,
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő rég várt megváltójuk,
Mert énekel a csalogány.
Minek nevezzelek?
Jó volna, ha írnátok nekem olyan mondatokat, amelyeket szerettek. Jöhetnek dalból, versből, regényből, bármiből. Ha ti találjátok ki őket, úgy is jó. De ne versek legyenek, csak sorok, néhány szó, olyan, amit jó morzsolgatni, mondogatni, párnába gyűrögetni, téli kabát titkos zsebébe rejteni. Lehetnek vigasztalók, felháborítók, jópofák, kedvesek.
A mondat mindig szavakból áll, de egyik-másik mondat mintha többet rejtene...