Irigyellek, hogy ilyen jól megy már. Én úgy vagyok vele, (így ébren, meg akkor 1x tá-momban is), hogy mivel féltem/félek, hogy mindjárt felébredek, és ezért akarok mindent azonnal, de remélem eszembe fog jutni ez a nézelődős nem-fókuszálós dolog. Próbálkoztam múlt éjjel is, de nem ment, pedig nagyon sokmindent álmodtam megint, de egyik sem volt tudatos :S.
Amúgy mindig rengeteget álmodok, és legtöbbször nagyon tisztán emléxem is az álmaimra. Viszont úgy érzem, hogy másnap emiatt nem vagyok elég kipihent, mert egész éjjel "kommandóztam" én már csak így hívom :) Persze nem szószerint kommandózok, de egész éjjel jövök-megyek, üldözök-üldöznek, mászok, repülök, úszok, kirándulok meg minden, és így másnap úgy érzem magam, mintha alvás helyett az álmodott dolgokat tettem volna és így soxor elég nyúzott is vagyok.
De megint itt az éjszaka, lassan lefexek, és újra próbálkozok :):) És mostantól nem fogok beszámolni arról ha nem jön össze, csak arról ha végre sikerül :)
Én nem tudok rá tudományos magyarázatot, de az miért jelentené azt, hogy nem racionális? Biztos, hogy ki lehet mutatni, biztosan érzékelhető valamilyen különbség az agyműködésben a normál álmodáshoz képest. Mondd már meg légyszi, hogy mit írtál az egyik korábbi hozzászólásodban.
Hát, ha racionálisan nézzük, nem hiszem, hogy lehetséges. De azt mondom miért ne? Sose tudhatjuk, bármi lehetséges. Mindenesetre rajta leszek :) Neked megy már amúgy a TÁ, Ice82?
Várok egy jelentkezőt. A lényeg az lenne, hogy az a jelentkező a következő álmában megszólitja az álmot és megkéri, hogy adjon át nekem(Ice82 a Tudatos álom forumról)egy egyszerű üzenetet és a feladó, vagyis a saját forumnevét is megmondja. Miután ezt megtette szól nekem itt a forumon, és én ha lesz TÁ-m megkérdezem az álmot, hogy milyen üzenetet küldött nekem xy, aztán megbeszéljük itt a forumon.
Jó, nem azért írtam, nyugi. :) A Nirvána hamisítatlan, és én nem voltam semmire sem rágörcsölve. Kérlek ne "mester"ezz le. :)
Na de kezdjük. Hogy illesztem össze a hétköznapi életemmel? Egy kissé nehéz még. Tudod olyan, mintha semmi sem tartozna igazából hozzám. Azt vettem észre, hogy nem árt erősen észben tartanom azt, hogy tanulnom kell és hogy ugyanolyan kedvesnek kell maradnom. Muszáj ezeket az agyamba vésnem, mert a megszabadulás a vágyaktól teljesen el tud különíteni a világtól. Az, hogy a szenvedéseket képtelen vagyok magamhoz kötni, az is egyfajta eltávolodás. De hatalmas, csodás felszabadulás érzése nyelt magába. Távolinak tűnik a múltam, ami nagyon jó. Mert 18 éves korom előtt én elég sokat szenvedtem, pocsék volt minden számomra. Ez most már rettenetesen távolinak tűnik, mintha nem velem történt volna. De attól még egy trauma ugyanúgy bennem van, csak épp távolinak tűnik.
A szüleim..... Csak egy van. Csak annyit tud hogy buddhista vagyok. Ettől azt vettem észre, hogy a szorult helyzetét egy kicsit könnyebben képes felfogni és a szenvedés okozta ingatag hangulati változásai enyhülnek valamilyen szinten. Mindig azt mondja, hogy jó hogy én vagyok neki, mert akkor sokkal rosszabb helyzetben lenne ha én nem lennék, meg hogy én tartom benen a lelket. De azt nem mondom meg egyenlőre neki, hogy sikerült megszabadulni. A barátaim? Nem túl sok van. Mondhatni nagyon kevés, és nem töltök velük annyi időt. Csak az egyik tud rólam ezt - azt, aki az osztálytársam is egyben. Amikor hétköznapi teendőim vannak, akkor megpróbálok teljesen azokra figyelni. De akkorsem érzem közben úgy, hogy azok hozzám tartoznak.
Nagy változás lesz ezek után az életemben? A nagy változás már itt van. A nagy változás maga a Nirvána. Talán egy kicsit jobban elhatárolom magamat a nagyon kevés barátaimtól. Eddig is inkább a magányhoz vonzódtam, ez mindigis így volt. Szóval ezen már változtatni nem sokat kell. A legjobban egy buddhista kolostorban érezném magamat jól, az az igazság.
Nem gondoltam túl komolyan, hogy azt hitted hogy hely, de ahogy leírtad a Mennyországhoz stb.-hez képest, egy kicsit úgy tűnt, mintha helyhez viszonyítanád. Ha ezekhez hasonlítod, abból az jön le, hogy helyekhez hasonlítod.
Ki vagyok most? Hát tudod csak egy ember, akit a sors irányít. Mert az ember semmit sem tud irányítani, ami hozzá tartozik. Ha tudnánk irányítani az érzelmeinket, gondolatainkat, fizikai formánkat, ha ezek felett mi döntenénk mert bátran kimondhatnánk hogy ezek a miénk, akkor se az érzelmeink se a gondolataink se a fizikia formánk, se a tudat stb. nem vezetne minket szenvedéshez, mert tudnánk felettük így dönteni: így legyen a gondolkodásom, így legyen a formám, a tudatom az érzésem az érzékelésem stb. De nem tudunk felette dönteni. Mindenkit a sorsa mozgat valamiféle küldetés miatt. Persze vannak akiknek nincs semmi küldetésük (szerintem) de nem biztos. Ők csak céltalanul sodródnak ezen a Földön. Arra tudok gondolni ennek kapcsán, hogy a Jó és a Gonosz küzdelme ez az egész körforgás.
Hogy tervezem, gondolom el az életemet ezek után? Vágyakozások nélkül, szenevdések nélkül, felszabadulva. Már leváltottam nagyjából a fekete ruhákat csak színes ruhákra és rájöttem hogy valóban jobban tudom érezni magamat. Ugyanolyan kedves akarok maradni, mint amilyen eddig voltam, ugyanúgy fejlesztem a szívemet szív fejlesztés meditációval, stb. és ugyanúgy meditálok, olvasok tanításokat Buddhától, leborulásokat is végzek, tanulok, zenét hallgatok, szóval ugyanaz nagyjából, mint eddig. Semmi extrát nem tervezek.
"Hogy viszonyul ez ahhoz, aki voltál?" - Hát Big, az utobbi időkben én megpróbáltam elhagyni minden vágyakozást, ragaszkodást, meglátni a szenvedéseket mind. Most már semmiféle vágy nincs bennem és nem érzek szenvedést csak egy hatalmas békét és ürességet. Sok még a kérdésed? Mert akkor e-mailben is folytathatnánk, nem itt mindenki előtt, mert egy kicsit büszkélkedés szaga lehet, de nem is annak indult, csak Sanghatól köszöntem meg a mantrát. Szóval talán e-mailben jobb lenne, ha még nagyon sok a kérdésed.
És most néhány éjszakával ezelőtt megint sikerült, hogy rájöttem álmodok, és el is határoztam, hogy megteszek valamit, de emlékszek, hogy nagyon nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne ébredjek fel, és ne is veszítsem el a tudatosságot.
kezdetben segít, ha még ébren elhatározod, hogy álmodban végrehajtasz valami egyszerű műveletet: pl. átmenni a falon, vagy fél kézzel felemelni egy nehéz tárgyat
ami a dolog másik felét illeti, olyan ez, mint amikor a biciklizést tanulja az ember, eleinte billeg és csak rövid távokat képes megtenni... később természetessé válik
amikor érzed, hogy kezdesz felébredni, próbálj meg pörögni a tengelyed körül, az segíteni szokott az álomba való visszatérésben
Pár száz hozzászólást olvastam el az elejéről, de azért mindet nem tudom sajnos:)
Nagyon durva, hogy 10 év elteltével még mindig vannak itt olyanok, akik akkor is itt voltak!
Nade nem ez a téma..
Velem jópárszor fordult már elő, hogy álmomban rájöttem, hogy álmodok. Régebben főleg rossz álom közben, és ekkor egyből fel is ébredtem. A baj az, hogy azóta is, ha rájövök, hogy álmodok, akkor felébredek. (lehet, hogy ez valami berögződés, mivel gyerekkoromban rémálmok közben jöttem rá, amiből fel akartam ébredni, és meg fel is ébredtem, így emiatt most is automatikusan ébredek fel akár jót akár rosszat álmodok(?)).
Pár hónapja történt meg először, hogy nem ébredtem fel. A halott kutyámmal álmodtam, újra itt volt, és simogattam, és akkor bevillant, hogy mondom dehát már nem is él, ez nem igaz, ez csak egy álom. És eszembe is jutott, hogy na most akkor mindent kipróbálok/megteszek amit csak akarok, de mégiscsak a kutyámmal maradtam, nem akartam abban a percben semmi mást, csak vele lenni :(
És most néhány éjszakával ezelőtt megint sikerült, hogy rájöttem álmodok, és el is határoztam, hogy megteszek valamit, de emlékszek, hogy nagyon nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne ébredjek fel, és ne is veszítsem el a tudatosságot. Végül nem sikerült semmi amit meg szerettem volna tenni, mert szerintem normál álomba eshettem mielőtt bármit tehettem volna, vagy egyszerűen véget ért az álom. De úgy fél-1-2 percig, nem tudom pontosan, pláne, hogy az álmunkban máshogy telik az idő mint a valóságban, de azért egy ideig tudatomnál tudtam maradni, de tényleg rettenetesen kellett koncentrálni, és ez is gátolt abban, hogy bármit tehessek. Mindenestere úgy látom, hogy fejlődőképes vagyok :) Mert azelőtt tényleg mindig felébredtem. Ki fogom próbálni az itt olvasott módszereket, de szerintem mindenkinek más jön be, remélem nekem is sikerül. Elképesztő, hogy milyen jó lenne ha sikerülne rendszeresen tudatosan álmodnom, nagyon irigylem azokat akiknek sikerül. Tényleg határtalan minden, és bármit megtehetsz, alig várom, hogy lefeküdjek és elkezdhessek álmodni :) Szerintem ebben nincs semmi rejtélyes vagy misztikus, egyszerűen csak álmodsz és tudod, hogy álmodsz, és azt teszel amit akarsz. Van ennél jobb??:) Remélem nekem is sikerülni fog. Nagyon lázba jöttem.
Mivel még millió kérdésed lenne, ezért azt mondom, hogy akkor lehet bármilyen kérdésről is szó, ha az előző üzenetemet rendesen megérted és nem gondolsz olyanra többé, amiről leírtam a véleményemet az előző üzenetemben. Addig amíg azt nem érted és efféle kételyeid vannak, addig kár belemenni.
