Micimackó meglátogatja Nyuszit. - Nyuszi megkínálja mézzel — Micimackó pedig túl sokat eszik. - Amikor távozni próbál, beszorul a kijáratba. - Róbert Gida megérkezik, és kimondja a könyv egyik legszebb sorát:
> „Nem baj, Micimackó, majd megvárjuk, amíg lefogysz.”
- A barátok napokig társaságot adnak neki, amíg „kiszárad” és ki tudják húzni.
Ő, nem egyszerüen ötletet kapot, hanem olyam módon irt, hogy Isten akaratának hordozója lett. Ez nem zárja ki az emberi tényezőket, hangulat, ötlet, kép, élmény. Hanem pluszt hordoz."
DE kizárja. A próféta se hozzá nem tehetett az Isten kijelentéseihez, sem el nem vehetett azokból.
Esélyt nem adott Izrael Istene arra, hogy az írnokok, akik feljegyezték a 94 könyv tartalmát,
ötleteiket irodalmi frázisokat építsenek bele a szövegbe.
Más a helyzet a Misna és a Talmud készítőivel. illetve ezeknek különféle rabbik általi alakítgatásával az idők során.
Fel merül a kérdés, hogy mi lett volna,ha a maszorétáknak nem jutott volna eszébe elkészíteni a 10. századra a babiloni és a Jeruzsálemi talmud alapján egy sajátkészítésű bibliát.
Nos semmi.
Jól meg volt a világ anélkül is.
Inkább őrizték volna meg az Isten által elkészítetett 94 könyvet, ahelyett, hogy kiszolgátatták
Jeromosnak, hogy egyháza az idők során eltüntesse azokat. DE lehet, hogy Ő maga is hozzájárult eltünésükhoz, miután létrehozta a Vulgata fordítást az 5. század elején. Több esze is lehetett volna annak a zsidó rabbinak, aki megbízott Jeromosban, a római császárok egyházának képviselőjében.
Nem tűnt fel ennek a rabbinak, hogy ezek képeket és szobrokat tisztelnek, amit Izrael Istene megtiltott.
Mindenesetre a római császárok által a kép és szobortisztelő püspökök bevonásával létrehozott
álkeresztény egyháznak magyarázatot kellene adni, hogy hová tűntek a próféták írása, tudniillik
arra nem hivatkozhattak, hogy a római császárok elkoboztatták tőlük, hisz akkor már az egyház a római császárok irányítása alatt volt.
Visszatérve a Leningrádi kódexre, és a kérdésre, hogy mi lett volna, ha nem lett volna.
Nos nagyon jó lett volna, mert akkor nem fertőzték volna meg a borjúisten YHWH nevével a fél világot.
Volt nekik saját Szentírásuk. Mért kellett azt odaadni Jeromosnak és bandájának? Majd várni 500-600
évet és kínkeservesen összerakni az 5. századra Jeruzsálemi és Babiloni- Talmud alapján
egy félbibliát, ráadásul telerakva a borjúisten Jahó nevével aminek hatására az hébermániás álkeresztény egyházak teológusai révületbe merülve elveszítették józan ítélőképességüket.
A tudomány eljutott odáig, hogy kézzelfogható történeti biznyotékokkal tudja megindikolni a szóferek létezését."
Na ezeket a kézzel fogható írásos bizonyítékokat kellene előhoznod?
Mert ,amit te állítasz nem történelmi bizonyításon, hanem egyesek elméletein alapulnak.
Attól még, ha nem csupán te állítasz valamit, hanem mások is állítják ugyanazt, illetve te azt állítod, amit másoktól halottál, olvastál, még nem lesz történelmi bizonyíték.
Itt jön a képbe az amit én környezettanulmánynak neveztem az előbbiekben. Rabbinikus források (mishna, Talmud)
ezekben név szerint tesznek emlitést a a szóferek müködéséről és feladatairól.
A Mishna és a Talmud részletesen leírja a tekercsmásolás szabályait (pl. tinta, betűformák, hibajavítás, pergamen előkészítése).
A „Soferim traktátus” (מסכת סופרים) kifejezetten a szóférek munkájáról szól.
Nos ez a te nagy problémád. Te nem a Szentírás másolóiról tudósítasz, hanem a talmudista zsidó közösség másolási szokásairól.
A második szentély pusztulása és a zsidóság szétszórattatása miatt félő volt, hogy a tanítás feledésbe merül. A Misnáti. u. I. századtól a III. századig többen alkották és szerkesztették meg, a végső rendbe való szerkesztését és összeállítását azonban egy személy, az i. u. 217-ben meghalt Jehuda ben Simon rabbi, más néven Jehuda háNászi végezte el. A neve (a nászi fejedelmet jelent) arra utal, hogy már életében és a későbbi korok számára is hatalmas tekintélyű tanítónak, mesternek számított.
Tehát az i.u.217-ben megszerkesztett Misnában azt állította valaki a tekercsmásolás szabályait (pl. tinta, betűformák, hibajavítás, pergamen előkészítése).
továbbá „Soferim traktátus” részében ír ezeknek a "sófereknek" a munkájáról.
Nem azt kellene bizonyítanod, kik és mikor klészítettek másolatot a Szentírásról.
Arra a krdésre kellene keresned a választ, hogy kik és mikor tüntették el azt a 94 könyvet, annak eredeti példányait, amelyeket Izrael Istene parancsára Ezsdrás a Jeruzsálemi templom bölcseinek kellett, hogy átadjon?
A kumráni szekta tekercseivel ne fárassz, mert azok tekercsek és nem könyvek.
Ezsdrás társai nem álatbőrre írták a Szentírás Könyveit, hanem táblákra.
Idézem Isten parancsát:
4. Ezra 14
[21] Mert a te törvényedet elégették, és így senki sem ismeri már a dolgokat, melyeket Te cselekedtél, vagy amelyeket cselekedni fogsz.
[22] Ezért, ha kedvességet találtam előtted, küldd el a Szent Szellemet nekem, és én majd leírok mindent, ami a világban történt a kezdettől fogva, mindazokat a dolgokat, melyek írva voltak a te törvényedben, hogy az emberek megtalálhassák az ösvényt, és hogy azok, akik az utolsó időkben élni szeretnének, életet találhassanak."
[23] Felelt nekem, mondván: „Menj, gyűjtsd össze a népet, és mondd meg nekik, hogy ne keressenek téged negyven napig.
[24] És készíts elő magadnak sok író-táblát, és vidd magaddal Sareát, Dabriát, Selemiát, Etánuszt és Ázielt – őket ötüket, mert ezek megtanultak gyorsan írni;
Ami a Talmudot illeti nem árt ha tudod:
A Jeruzsálemi Talmud (Talmud Jerusalmi) a 4. század végére készült el.A Babiloni Talmud (Talmud Bavli), amely a zsidóság számára a mérvadóbb, a 5-6. században (kb. 500 körül) nyerte el végső formáját.
És mivel a maszoréták írásaikat a jeruzsálemi Talmud és a babiloni Talmud alapján készítették,
- amivel csak a 9-10 századra készültek el - arra kérlek ne mesélj itt nekem Szentírást másoló soferimekről, mert csak elárulod mennyire tudatlan vagy a maszoréták bibliájának eredetével kapcsolatban.
Az a legvisszataszítób, ha valaki ahelyett, hogy tanulna, mindenáron másokat akar tanítani.
Arra a tanítóra emlékeztetsz, aki a régi átkos rendszerben elhatározta, hogy tanító akar lenni.
De tanulni azt, nem azt nem akart. Demizson számra hordta a bort a tanárképző tanárainak, míg megszerzett valami képesítést. Mivel az iskolaigazgató tisztában volt vele, hogy hiányosságai vannak a tudást illetően, a tanítás utáni foglalkoztatási órákat bízta rá.
Egyszer azonban egy tanító helyettesítésére volt szükség, és rászorult az igazgató.
Nekem falubelim volt, és a faluban mindenki tudta, hogy meglehetősen alul művelt.
Ez az igazgató számára is hamarosan nyilvánvalóvá vált, amikor kijavította a házi feladatokat magyar nyelv órán, és az egész osztálynak elégtelent adott a házi feladatára, mert nem egybe írták hogy házifeladat, hanem külön. Mondanom sem kell, hogy a szülők tiltakozására elbocsátották az iskolából.
Nos mielőtt misnázni, soferimezni és talmudozni kezdtél nem ártott volna, ha tudod, mikor állították össze a Misnát , a Talmudot és nem összekeverni ezeket a Szentírással, még akkor sem, ha a maszoréták ezekből hozták létre a bibliájukat nagy keservesen.
Az információt ugyanis nem elég csak begyűjteni és átadni, hanem le is kell tudni ellenőrizni az információ hitelességét. Nos ez az, amire az AI nem gondol, amikor megkérdezed valamiről.
Ő azt hiszi, hogy te mindent tudsz. Ezért csak soferimezik, misnázik és talmudozik.
MIvel konkrétan arra nem kérdeztél rá, hogy mi az a Misna, Talmud és mikor keletkezett, kik hoztáklétre - ezért nem is közölte veled.
Ha valóban másokat akarsz oktani a Szentírás ynelveivel, keletkezésével kapcsolatos dolgok felől,
akkor előbb tanulnod kell, hogy okosabb légy az AI-nál, hogy le tudd ellenőrizni az információt.
Egy ’álltalános’ iró, amikor valami megmozdul: egy ötlet, egy hangulat, egy kép, egy élény.. ez nem külső ihletés, hanem belső késztetés. Az iró maga dönti el hogy mit és hogyan ír.
A biblia ihletetsége, vagyis irói Ő, nem egyszerüen ötletet kapot, hanem olyam módon irt, hogy Isten akaratának hordozója lett. Ez nem zárja ki az emberi tényezőket, hangulat, ötlet, kép, élmény. Hanem pluszt hordoz. Van amikor csak ir, mert diktálnak. Van amikor átél, lát, hal, és leirja.. stb. De, mindig ott van benne a plusz Isten üzenetének, emberi formába való megjelenése.
Ihletés, és ihletetség közt van különbség.
Mondjuk nálam is megvan, hogy ezt le kell irnom. De, ez nem ihletettség, csak emberi érzések ihletés, belső kényszer vagy mi. :) és tudok váltani. Ezer + lemezem van, vagy téma.
Az olvasók száma nem fontos. Ez most nem leértékelés. Nem fontos, mert az ember leirja, megszünik a késztetés, vagyis kiéli magát. Én spec magamnak irok, legalábbis ami a munkáimat illeti. Az már csak egy plusz, hogy felteszem valahova. Nem számít, hogy egy hónapban 200 látogató, az sem számít, hogy az esetek töbségében, 4-5 perces gyors szekkenelések vannak. Az számít, hogy 4-10 látogató ott marad, olvas. Vagy 1-5 látogató, ha van link, letölti a pdf. Ez bőven elegendő.
No, de meg kell húzni a határt… mert belemelegedhetnék, és itt ragadhatnék a gép előtt. Kedvem lelve más irások folytatásában. De, rohadt nagy a kert, nyirni kell a füvet, mert trehányságot nem birom. :)
Az Úr Jézus Földi szolgálata kezdetén megállapította:
János 5:43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok. 44 Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? 45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert énrólam írt ő. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Mózes nem a római császárok háromarcú istenéről tanuskodott, hanem az istene által, társai az istenek fölé felkent Istenről. Ezért nevezte az Istenét Mózes az Istenek Istenének.
5. Mózes 10: 17 Mert az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.
A római császárok által létrehozott egyház levetette Mózes írását, de nemcsak azt, hanem a próféták
írásait is, és azzal együtt az Istenek Istenét is.
a keleti egyház 367-ben Atanáz püspök húsvéti levelével, a nyugati a 382-ben tartott római zsinaton) ,határozott úgy, hogy befogadja az Ó-szövetség egyes könyveit a saját maga által
meghatározott kánonjába. Nevezhetjük nyugodtan Jeromos kánonjának.
A Szentírás elvetése a 2. században kezdett tért hóditani.
Marcion (Kr. u. 144 körül) azt tanította, hogy az Ószövetség Istene (a teremtő, törvénykező Jahve) egy másik, alacsonyabb rendű és bosszúálló isten, aki különbözik Jézus Krisztus szeretetistenétől, akit az Újszövetség mutat be. Emiatt Marcion elvetette a teljes Ószövetséget és az újszövetségi iratok nagy részét is.Markión saját Bibliát állított össze, amelyből minden ószövetségi idézetet és a zsidó kereszténységre utaló részt eltávolított. A kánonja csak egy erősen csonkított Lukács evangéliumából és tíz Pál-levélből állt.
A Római egyház cölibátusa is Marcion tanításának alapján jött létre.
Marcion azt hirdette ,hogy a hívőknek szigorú aszkézist kellett követniük: tartózkodniuk kellett a házasságtól (a szaporodás a gonosz anyagot növeli).
Követőit marcionitáknak nevezték, akik a 2-3. században népes és szervezett közösségeket alkottak, különösen a Római Birodalom keleti részein, de Rómában is.Marcion jelentős összeget, mintegy 200 000 sestertiust adományozott Róma püspöke által képviselt egyháznak.
Habár a Római egyház utólag elhatárolódott Marcion tanításától, azonban a cölibátus, és az Ó-szövetség könyveinek a kirekeksztése az egyház kánonjából Marcion tanításához vezethető vissza.
Amikor a római zsinat 382-ben döntött az Ószövetség könyveinek a kanonozálásáról,már a római császárok meghatározták a Római Egyház istenképét. Hiába olvasta valaki az Ó-szövetség könyveiből,
hogy nem csak egy isten létezik, és hogy a Khrisztosz Jézus Istene tulajdonképp az Istenek Istene,
az istenek között a Felkent Isten. Ezt a hitvallást a római császárok egyházában már senki nem merte felvállalni, félvén a törvény szigora miatt, ami halállal büntette azt,aki megtagadta Róma a Róma császárai által létrehozott egyház hármarcú, de mégis egyként emlegetett istenét.
Kicsit ide ültem a géphez is, hogy nem mondjak fejből bolondságot. Megnyitottam azt a munkám amiről beszéltem, hogy elmondjam mi alapján jutok el megállapitásokra.
Most csak a szóferek-ről Kr. e. 5. századtól kb. Kr. u. 2–3. századig nem feltételezésből, és nem saját kútfőből. A tudomány eljutott odáig, hogy kézzelfogható történeti biznyotékokkal tudja megindikolni a szóferek létezését. Itt jön a képbe az amit én környezettanulmánynak neveztem az előbbiekben. Rabbinikus források (mishna, Talmud)
ezekben név szerint tesznek emlitést a a szóferek müködéséről és feladatairól.
A Mishna és a Talmud részletesen leírja a tekercsmásolás szabályait (pl. tinta, betűformák, hibajavítás, pergamen előkészítése).
A „Soferim traktátus” (מסכת סופרים) kifejezetten a szóférek munkájáról szól.
Ezek nem legendák, hanem jogi-szabályozó szövegek, amelyek egy létező szakma működését rögzítik.
Kéziratok másolási mintázatai
A tudomány összehasonlítja a különböző korú kéziratokat:
Qumrán (Kr. e. 2–1. sz.)
korai rabbinikus tekercsek
középkori maszoréta kódexek
A másolási szabályok következetesen felismerhetők:
betűszámlálás nyomai
sor- és oszlopszerkezetek
hibajavítási technikák
szövegformátumok egységessége
Ez azt mutatja, hogy egy szervezett írnoki hagyomány működött.
A Biblia maga is említi az írástudókat (pl. Ezsdrás), és a perzsa–hellenisztikus korban az írnoki réteg jól dokumentált. Csak épp nem így nevezi őket, de ahhoz a csoporthoz tartoztak.
Kik lehettek a Biblia alapján „szófér‑elődök”?
1) Ezsdrás - a legismertebb bibliai írástudó
A Biblia konkrétan így nevezi: „Ezsdrás, a pap, a törvény írástudója (סֹפֵר)” Ezsdrás 7:6
Ez a legközvetlenebb bibliai példa a szófér szerepre.
Miért számít szóférnek?
Tóra-másoló
Törvénymagyarázó
A szöveg őrzője és tanítója
A rabbinikus hagyományban: „Ezsdrás volt a nagy szófér”.
2) Sáfán - Jósiás király írnoka
„Sáfán, az írnok (הַסּוֹפֵר)” 2Királyok 22:3–10 Ő találja meg a „Törvény könyvét” a templomban.
Miért fontos?
királyi írnok
hivatalos dokumentumok kezelője
szövegfelolvasó és értelmező
Ez a szerep nagyon közel áll a későbbi szófér funkcióhoz.
3) Gemarjáhu ben Sáfán
„Gemarjáhu, Sáfán írnok fia” Jeremiás 36:10 Ő is a templomi írnoki körhöz tartozott.
4) Barúk ben Nérijjá - Jeremiás próféta írnoka
„Barúk írta le Jeremiás szavait egy könyvtekercsre.” Jeremiás 36:4 Ez a legklasszikusabb „szófér‑munka” a Bibliában:
diktálásra másol
tekercset készít
felolvas a nép előtt
újramásolja, ha az első példányt elégetik
5) Serájá - Dávid király írnoka „Serájá volt a scribe (סֹפֵר).” 2Sámuel 8:17 A királyi adminisztráció egyik legfontosabb tisztsége.
6) Selemjáhu
„Selemjáhu, az írnok fia” Jeremiás 36:12 A templomi és királyi írnoki kör része.
Ezek csak kivonatok a munkámból, mert hosszú oldalakon keresztül tárgyalom… nem légből kapott. Hanem nyelvészek, történészek, és maga a zsidó hagyomány más irásos anyagaiból.
Többször emlitettem már, hogy én kicsit grafomán vagyok. Vagyis a kéziráso rettentő szar, és olvashatatlan, de a technika megadta nekem azt a lehetőséget, hogy feszt irjak.... És minden nap ezt teszem, irok. Jelenleg is a Biblia nyomában c. Kis tanulmányomon dolgozom. Ami arról szól, hogyan is keletkezett a Biblia. És pont ezért vagyok képben a szofer, a maszora témában. Mert folyamatosan foglalkozom azzal a kérdéssel, hogyan maradt fent az irás, és miért pont ez a változat? Stb...
A keretek, amit emlitettem is. Én, az unitárius féle bibliát tekintem hitelesnek. 66 könyv. Minden más, maximum környezettanulmány számomra. Tehát mit ettek, hol aludtak, mit gondoltak és más egyebek... Ami a 66-on kivül van azt nem tekintem ihletett forrásnak.
Ennyi erővel idézhetnénk egymásnak Micimackó kkalandjai és epizódjai c. Nészerű műből is.
Komoróczy, nem kétségbe vonom. Hanem arról beszéltem, hogy szerintem igencsak félre értelmezted. Ahogy philon múvét is.
És ezzel el is érkeznénk oda, hogy ugyanazt a táncot mégegyszer letáncoljuk. :) Ami szerintem felesleges..
A keretek meghatározása! És itt most nem az a lényeg, hogy ki ért egyet és ki nem. Neked, össze kéne állitanod egy kánoni listát. Amit leirsz, és felteszed valahova, hogy a partnereid láthassák miből operálsz. Jelenleg ez hiányzik. Ami pedig úgy néz ki, hogy beszélgetések közben "rángatsz" elő különböző irásokat, mondván, ez hiteles. (Ez csak egy gondolat részemről, többre mennél vele. Ha meghatározod a saját kereteidet.)
Az én keretem világos, Biblia, és csak annak alapján. A te kereted jelenleg úgy néz ki, hogy amikor azt mondod Biblia, az nálad nem a teljes keret, csak rész. Amikor azt mondod szentirás, akkor biblia + egyebek. Nos, az egyebeket kéne egységes keretbe foglalnod. :)
A kereteken túl pedig, hogy mit tekintesz igazolásnak. Nyelvészet, történelem, régészet. Mert amikor felmutatják neked példa; philon művéhez a nyelvészek megállapitásait, vagy olyan tudományos körökben elismert személyek megállapitásait, akik igazonak egy állitást. Akkor el kell dönteed, hogy hogy az tekintélyelvű-e vvagy sem. Az egyáltalán nem tudományos megközelités, ha lesepred a kritika hangját. :)
És pont ezért nem lesznek párbeszéd kommunikációk, csak monológok. Amit én speciel feleslegesnek tartok. Ugyanis minden lehetőséget arra használsz fel, hogy nem véleménycserét eszközölsz, hanem mint napjaink önjelölt próféta, hirdes. Ez, szerintem szereptévesztés, és nem vagy vele egyedül.
Azt kéne eldönteni, hogy a párbeszédeknek mi a célja? Saját értelmezéseink bővitése. Vagy csak hirdetni valamit.?
Szóférek — Kr. e. 5. századtól kb. Kr. u. 2–3. századig A szófér eredetileg „írástudót” jelentett, de a bibliai szöveg másolásának szakembereivé váltak."
Na ezt, honnan szedted elő? Találtál kr.e. az 5. század és kr. u. a 2-3 századból olyan írást,amely
ezen állításodat alátámasztja?
Csak nem ásózás közben bukkantál rá.
Jelentetted a régészeknek, vagy titokban akarod tartani, és scak saját szükségletre használod fel,
Lehet, hogy csak kevered a két megnevezést, és fogalmat.
Szófer, és maszora.
A lényegi különbség röviden:
A szófér (סוֹפֵר) az ókor írnoka, aki a szöveg testét őrizte meg: másolt, javított, betűt számolt. A maszoréta (בעלי המסורה) a kora középkor szövegkritikusa, aki a szöveg hangját rögzítette: vokalizált, jegyzetelt, olvasatot egységesített.
---
🧭 Mikor működtek?
Szóférek — Kr. e. 5. századtól kb. Kr. u. 2–3. századig A szófér eredetileg „írástudót” jelentett, de a bibliai szöveg másolásának szakembereivé váltak. Feladatuk a betűhű másolás, a szöveg fizikai integritásának megőrzése volt. A korszakuk az Ezsdrás utáni időktől a rabbinikus korszak elejéig tart.
(Ez a rész a történeti konszenzuson alapul; a fenti keresési eredmények a szófér korszakát nem datálják pontosan, de a maszoréták előtti másolói hagyományként hivatkoznak rájuk.)
---
Maszoréták — Kr. u. 6. századtól 10. századig A maszoréták tevékenysége i. sz. 6. századtól indul, virágkoruk 750–1000 között volt, fő központjaik: - Tiberiás (Ben Áser család) - Babilónia (Sura, Nehardea, Pumbedita)
Feladatuk a héber Biblia vokalizálása, kantillációs jelek rögzítése és a maszóra (széljegyzetek) összeállítása volt.
---
📘 Mit csináltak pontosan?
Szófér — a szöveg teste - pergamen készítése és kezelése - betűk, szavak, versek számlálása - hibajavítás szigorú szabályok szerint - tekercsek összeállítása - a szöveg fizikai formájának őrzése (A ZSIMA forrás részletesen leírja a szófér munkáját.)
---
Maszoréta — a szöveg hangja - magánhangzó‑jelek (nikkud) rögzítése - dallamjelek (te’amim) rögzítése - marginális jegyzetek (maszóra kicsi és nagy) - szövegkritikai megfigyelések - variánsok jelölése
Ketef Hinnom nem maszoréta irás! Már csak azért sem mert mintegy 1300 év van köztük."
Ez így nem igaz.
A tudósok állítása szerint a Hinnom- völgyben található amulett egy idézet a Tórából.
Ezt én nem látom bizonyítottnak. DE mindenesetre az írás zsidóktól származik az i.e. 7. századból.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a Hinnom -völgyből származó tekercs természetesen nem a káldeus arámi nyelven íródott, hanem Ó-kánaáni nyelven,amelyet a zsidók a babiloni fogság előtt használtak.
DE mivel a maszoréták írásai nemcsak káldeus arámi kifejezéseket tartalmaznak, hanem az azt megelőző ó-kánaáni nyelvből is sok jövevényszavat tartalmaznak, ezért Komóróci Géza nagyon is helyesen nevezte mindkettőt, az Ó-kánaánit és a Káldeus arámit, a masszora részének.
Mert nem az a kérdés, hogy mikor éltek a maszoréták a Mózes által használt ó-kánaáni nyelv keletkezése és a zsidók által való i.e a 7. század használata után hanem az, hogy a maszoréták írásaiban is fellelhető ennek az ó-kánaáni nyelvnek a jelenléte.
Mielőtt Komoróczy Géza szaktekintélyét kétségbe vonni készültél hasznos lett volna utána nézni, hogy ki is volt Komoróczy Géza.
Babiloni udvari nyelv Dán 1:4 a „káldeusok nyelve” kifejzeés udvari kultúra nyelvre utal, ami abban az időben az arámi volt (újbabilon Birodalom hivatlos nyelve. Nem héber Nem káldeus, mint külön nyelv."
-----------------------------------------------
Ebben csak az az igaz, hogy a káldeus arámi nyelv, nem héber nyelv, tudniillik a héber nyelv szóhasználat csak a 19. századben nem zsidó közegben, hanem álkeresztény közegben jött létre.
A Dániel 1:4 ben azt nem írja, hogy a Káldeusok nyelve csupán az udvari kultúra belső használati nyelve lett volna, és mintha ezen kévül létezett volna egy másik nyelv is,amit Babilonban Dániel
próféta idején használtak. Ellenben Dániel állít valami fontosat a Káldeusok nyelvével kapcsolatban,
ami az arámi nyelv volt. Mégpedig azt, hogy ezt a nyelvet sajátították el Izrael fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjak.
Dániel 1:3 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izrael fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat, 4 Akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a káldeusok írására és nyelvére.
Amikor Izrael fiai visszatértek Földjükre a babiloni fogság után, és elfelejtettéka korábban használt ó-kánaáni nyelvüket, nép fejedelmei és a próféták, azon a nyelven beszéltek hozzájuk, amelyre őket is megtanították Babilonban. Izrael Istene, amikor újra megiratta Esdrássaé és öt írnoktársával az elpusztult könyveket, beleértve a Mózes által közvetített Törvényt is, Ezsdrás megjegyzi, hogy olyan betűkkel írtak,amit korábban nem ismertek.
4 Ezra 14
[37] Azután magam mellé vettem az öt embert, ahogyan parancsolta nekem, és kimentünk a mezőre, és ott maradtunk.
[38] A következő napon, íme, egy hang szólt hozzám, mondván: „Ezsdrás, nyisd ki szájadat és idd meg, amit én adok neked inni."
[39] Akkor kinyitottam a számat, és íme, egy teli poharat kínáltak nekem; olyasmivel volt tele, mint a víz, de a színe olyan volt, mint a tűznek.
[40] Elvettem és ittam; és amikor megittam, a szívem megtelt értelemmel, és mellkasomban megnövekedett a bölcsesség, mert szellemem visszanyerte emlékezetét;
[41] És megnyíltak ajkaim, és nem voltak többé bezárva.
[42]És a Magasságos értelmet adott az öt férfinak is, és váltásban írták, amiket diktáltam, olyan betűkkel, melyeket korábban nem ismertek. Negyven napig ültek, és nappal írtak, és éjjel ették kenyerüket.
[43] Ami engem illet, nappal beszéltem, és nem hallgattam éjjel sem.
[44] Így a negyven nap alatt kilencvennégy könyv íratott meg.
[45] És amikor a negyven nap véget ért, a Magasságos ismét szólt hozzám, mondván: „Hozd nyilvánosságra az első huszonnégy könyvet, amit írtatok, hadd olvassák az arra érdemesek és az érdemtelenek egyaránt;
[46] De őrizd meg a többi hetvenet, hogy a néped között levő bölcseknek adhasd azokat.
[47] Mert bennük van az értelem csírája, a bölcsesség forrása, és a tudás folyama."
Az i. e. 5. századra az arám vált a Perzsa Birodalom közvetítő nyelvévé (lingua franca), ami radikális változást hozott az írásbeliségben.
Jellege: Valódi betűírás (alfabetikus), amely sokkal egyszerűbb volt a bonyolult ékírásnál.
Az Úr Jézus és az apostolok idejében ezek az írások még megvoltak. Philon Júdeus ,aki Jézus kortársa volt, szintén ismerte ezeket az írásokat. Erre utal a Mózes élete című írásában.
Mit tudunk Philón-ról? És a káldeusi nyelvről? Philon, hellenisztikus zsidó filozófus (Alexandriában) aki a görög koine-t használta, irt"
Ez így nem igaz. Ő nem csak egyszerűen Philon volt, ahogyan őt a római császárok által létrehozott
egyház teológusai emlegetik. É nem is Alexandriai volt a neve. Ő egy zsidó nemes volt, aki fejedelmi családból származott. És Philon Júdeus volt a becsületes neve. Elsősorban a zsidók káldeusi nyelvének az ismerője volt, de a görg nyelvet is Jól ismerte, ahogyan a Zsidó Jézus és az apostolai is.
Philon Jádeus Khrisztosz halálát követően Khrisztosz után 45-ben halt meg.
Philon Júdeust a római császárok által létrehozott egyház teológusai megpróbálják úgy feltüntetni, mintha egy ateista filozófus lett volna.
"Philon Júdeus életéről meglehetősen keveset tudunk, azt is elsősorban saját műveiből, és kisebb részben Josephus Flaviustól (AJ 18. 259–260). Philón Alexandria egyik vezető zsidó család jából származott. Átélte a Kr. u. 38-ban kezdődő alexandriai zsidóüldözést, később élesen támadta Egyiptom akkori római helytartóját, Aulus Avilius Flaccust (ezt olvashatjuk az In Flac cum című művében), akit 39-ben váltottak le. Kr. u. 40-ben a vezetőjéül választották a zsidók Caligulához induló követsé gének, amely azt kérte a császártól, biztosítsa az alexandriai zsidók veszélybe került jogait, és mentse fel őket a kötelező császárkultusz alól (mindezt a Legatio ad Caium külön jelen tésében írta meg).
Philón terjedelmes életművéből viszonylag sok írás maradt fenn,1 amelyek tematikailag különböző csoportokba oszthatók: (1) a Genesishez és az Exodushoz írt kérdések és feleletek; (2) a Törvény kifejtése, amely a Tóra egyes részeinek a parafrázi sával és értelmezésével foglalkozik, és a szélesebb – akár po gány – közönséghez szól (ide tartoznak például a pátriárkák és Mózes életrajzai); (3) a Törvény allegorikus magyarázatai, amelyek kommentárszerű értelmezését adják a Tórának, és el sősorban az olvasók egy belső köréhez szólnak; (4) történeti és apologetikus művek; (5) önálló filozófiai munkák.2 Az a szöveg tehát, amelyhez Philón életművének döntő ré sze kapcsolódik, az Ószövetség görög nyelvű fordítása, a Sep tuaginta, és ezen belül legfőképpen Mózes öt könyve.3 Arról, hogy a Septuaginta Philón szemében nem egyszerűen a héber Biblia fordítása, hanem azzal egyenrangú szöveg, a Mózes éle tében olvashatunk (Mos. 2. 37–40): miután Philón elmondja az ismert történetet,4 amely szerint az egymástól elzárt hetven zsidó bölcs ugyanazt a szóról szóra megegyező görög fordítá sát készítette el a héber Bibliának, ennek a fordításnak a jelen tőségére tér rá. Hisz ki ne tudná, hogy minden nyelvnek, különösen pedig a görögnek gazdag eszköztára van, ugyanazt a gondola tot, amikor mintegy lefordítja vagy körülírja, sokfélekép pen fejezi ki, hol ezt, hol azt a kifejezést alkalmazva. E törvénykönyv esetében – mondják – nem így történt: a tu lajdonképpeni értelemben használt szavak (kyria onomata) pontosan megfelelnek (synenechténai eis tauton) a másik nyelv tulajdonképpeni értelemben használt szavainak, a gö rög a káldeusnak,5 s tökéletesen ráillenek arra, amit jelöl nek (tois délumenois pragmasin). Nézetem szerint ugyanis, mint ahogy a geometria és a dialektika fogalmai sem tűrik meg a fordításbeli következetlenséget, hanem az eredetileg megválasztott elnevezésük változtatás nélkül végig ugyan az marad, nyilván ők is ugyanilyen módon ötlötték ki a tár gyukhoz illő szavakat, melyek egyetlen lehetőségként és a legérzékletesebben fejezték ki a jelölendő dolgokat. Erre a legnyilvánvalóbb bizonyosság a következő. Akár görögül tudó káldeusok, akár káldeusul tudó görögök veszik kézbe egyidejűleg a két írást: a káldeus nyelvűt és a fordítását, úgy csodálják és tisztelik őket, mint két testvérművet, vagy inkább mint olyanokat, amelyek a tárgy és a szóhasználat szempontjából azonosak egymással, és tolmácsolóikat nem fordítóknak nevezik, hanem szent tanítóknak és prófétáknak, akiknek gondolkodásbeli világosságban sikerült fölvenniök a versenyt Mózes legtisztább szellemével. Mózes élete II. 38–41 (Bollók János fordítása)"
Philon Júdeus személye azért volt szálka a római császárok által létrehozott egyház teológusainak a szemében, mert hozzájuk hasonlóan soha sem volt a római császárok bérence.
Ezen felül káldeusnak nevezte, a Szentírásr nyelvét, igazolva ezzel Ezsdrás próféta azon állítását, miszerint a szent próféták írásai Jeruzsálemnem a babiloniak által történő elpusztítása kapcsán szintén elvesztek, ezért Izrael Istene újra iratta azokat Ezsdrással és öt írnoktársával, természetesen már azon a Káldeus arámi nyelven, amelyet a zsidók a babilonból való szabadulás után beszéltek, értettek.
Mit tudunk Philón-ról? És a káldeusi nyelvről? Philon, hellenisztikus zsidó filozófus (Alexandriában) aki a görög koine-t használta, irt. Nem beszélte sem a babiloni-arámi, sem a „káldeus” nyelvet anyanyelvként. (És gyanitom egyáltalán nem beszélte. De, nem állitom.) Élete, és életműve, társadalmi helyzete, és kulturális közege is teljesen hellenisztikus volt.
Mit mond a modern kutatás? Nem tekinti sem babiloni eredetünek sem káldeusnak, hanem egy gazdag, görög müveltségű alexandriai zsidó család tagjának.
Philon valóban azt irta, hogy LXX a káldeusi nyelvből készült? Ez az állitást egyetlen tudományos irodalom sem emliti. (Aki pedig tudni véli, hogy igen, annak valamilyen szellem súgta.)
Mit jelent a „káldeus” a Bibliában? Dánielnél egy etnikai és udvaris tisztségmegnevezés, és nem a zsidók anyanyelve. Babilon lakói. Asztrológusok / bölcsek megnevezése. (Dán 2.)
A kárldeus nyelv kifejezés dán 1:4-ben nem a héberre hane a babiloni udvari nyelvre utal, ami abban a korszakban arámi volt. Helyetelen azonositás Káldeus = héber, vagy a zsidők anyanyelve.
Komróczy-t félreérteni? Ketef Hinnom nem maszoréta irás! Már csak azért sem mert mintegy 1300 év van köztük.
A káldeus szó jelentése a történeti forrásokban. A Biblia korában Káldeus i. e. 7-6 sz. Etnikai megjelölés; babiloni birodalom uralkodó rétege
fogalkozási megjelölés; udvari bölcsek asztrológusok földrajzi megjelölés; káldeusok földje = Babilon a káldeus nem nyelvnév. A biblia sehol nem beszél káldeus mint önnáló nyelvről.
Babiloni udvari nyelv Dán 1:4 a „káldeusok nyelve” kifejzeés udvari kultúra nyelvre utal, ami abban az időben az arámi volt (újbabilon Birodalom hivatlos nyelve. Nem héber Nem káldeus, mint külön nyelv.
Zsidók nyelve a babiloni fogság után arámi A héber liturgikus és irodalmi nyelv maradt. Káldeus mint nyelv soha nem volt a zsidók anyanyelve.
a kánaáni nyelvek világa (Kr. e. 2. évezred vége)
A Biblia története nem a semmiből indul. Amikor Izrael népe megjelenik Kánaánban:
a térségben már létezett egy közös nyelvi alap: a kánaáni nyelvek
ezek a nyugati sémi nyelvek egyik ágát alkották
ide tartozott:
föníciai
moábi
eddómi
ammonita
korai héber
A héber tehát nem külön nyelvként születik, hanem a kánaáni nyelvek egyik dialektusaként.
Nyelvcsaládfa (egyszerűsítve):
Sémi
Keleti sémi → akkád (Babilon, Asszíria)
Nyugati sémi
Északnyugati sémi
Kánaáni nyelvek → föníciai, moábi, héber
Arámi (külön ág, de rokon)
A héber és az arámi tehát testvérnyelvek, nem az egyik a másikból származik.
A korai héber nyelv és írás (Kr. e. 1200–600)
A honfoglalás és a bírák kora után Izraelben kialakul:
a korai héber nyelv (a kánaáni egyik változata)
a paleo-héber írás, amely a föníciai ábécé egyik helyi változata
Fontos: A héber írás nem a semmiből jön, hanem a föníciai írásból fejlődik ki. A föníciai pedig a proto-kánaáni írásból.
A Ketef Hinnom-leletek (Kr. e. 7. sz.) pontosan ezt mutatják: korai héber nyelv + ó-kánaáni/föníciai típusú írás.
Ez a Biblia legkorábbi ismert szövege.
A babiloni fogság és az arámi felemelkedése (Kr. e. 6. század)
A babiloni birodalom hivatalos nyelve az arámi volt.
A fogság után:
a zsidók két nyelvet használnak:
arámi → köznyelv, kereskedelem, adminisztráció
héber → szent szövegek, liturgia, tanítás
Ezért:
Dániel könyve héberül és arámiul is íródott
Jézus korában a zsidók arámiul beszéltek, de a Szentírást héberül olvasták
A „káldeus nyelv” a Bibliában nem egy külön nyelv, hanem a babiloni udvari kultúra nyelve = arámi.
A héber írás átalakulása: a kvadrát (négyzetes) írás
A fogság után a zsidók átvették a birodalmi arámi írásformát, amelyből kialakult:
a héber kvadrát-írás (amit ma is használunk)
Ezért:
a héber nyelv megmaradt,
de az írás megváltozott.
Ez sok félreértés forrása: ugyanaz a nyelv, más íráskép.
A perzsa, görög és római kor (Kr. e. 5. századtól – Kr. u. 1. századig)A nyelvek helyzete Jézus koráig
Héber:
továbbra is szent nyelv,
a Biblia nyelve,
a Qumráni tekercsek nagy része héberül van.
Arámi:
a mindennapi beszélt nyelv Jézus korában,
Jézus anyanyelve is arámi volt, nem „káldeus”.
Görög:
a diaszpóra zsidóság nyelve (pl. Philón Alexandriában),
a Septuaginta fordítás nyelve.
Írásrendszerek
A héber írás ekkorra már arámi alapú négyzetes írássá alakul (a mai héber betűk).
A duna víze és a csapvíz. Viz mindkettő. Nagyjából ennyi a közös bennük.
Szóval az, hogy néha szóba kerül a septuaginta, az még nem közös alap. Az egyik fél 73 könyvvel dolgozik míg a másik fél (minimum) 94 könyvvel. Az egyik fél pontosan tudja hol vannak a határai, és mik a keretei. Míg a másik fél menet közben módosítja a szabályokat. (mondom ezt úgy, hogy a bántásnak árnyéka sincs bennem, hanem mint megfigyelt tény.)
Mi áll szemben mivel? 1. rögzített kánon 2. folyékony, önkényesen változó kánon. Ez önmagában kizárja a közös hivatkozási alapot.
Tekintélyforrás 1. Egyház, hagyomány, kánon, Egyházi tanítóhivatal 2. 94 könyv (bár nem tudja meghatározni, hogy mik azok) Egyfajta titkos tudomány, ami nem maghatározható. Személyes meggyőződés, kinyilatkoztatás, saját értelmezés, egyéni lista. Ezek ismét nem közös alapok
Eltérő bizonyítási szabályok 1. A kánon része, tehát tekintály. 2. Ez isteni kijelentés, mert annak tartom. Ezek nem azonos logikai rendszerek.
A tudomány, és nyelvészet feülirása. 1. elfogadja a nyelvészet, történészek, szövegkritikusok eredményet. 2. figyelmen kívül hagyja a hber és görög nyelvészetet, felülirja a szövegkritikai adatokat, saját értelmezést tesz a szöveg helyére. Ez két külön episztemológia.
Mi történik valójában? 1. Mi a hiteles, hagyományos kánon? 2. mi az amit én igaznak érzek? (94 + könyv) ezek két külön kérdéskörök.
A válaszok látszólag kapcsolódnak, de valójában nem. 1. Ez a könyv deuterokanonikus 2. De, Isten nekem kijelentette, hogy ihletett. (vagy legalábbis, azokban az ismeretlen könyvekben.)
Nem információcsere, hanem identitás védelem 1. védi a hagyományt 2. védi a saját meggyőződését. Mindkét fél számára „szent terület” De, semmi közös alap.
Az egész beszélgetés, vagy vita ott csúszik el, hogy nem ugyanazt a valóságot értik és tárják fel. 1. történetileg kialakult kánonból indul ki. 2. saját, személyes változó kánonból. Nincs átjárás a két nézet közt, így lesz mindkettő egyfajta monológ. Egymásra reagálnak, de teljesen más keretekben mozognak.
Konzekvencia, a kívülállónak A vita, vagyis párbeszéd eredménytelen, sikertelen. És nem a felek indulatai miatt. Vagy más.. Egyszerűen a folyó két partján állnak. 1. a folyó jobbról balra folyik.
2. a folyó balról jobbra folyik. Mi hiányzik? A kommunikációs keret.
Tehát a vallási viták azért futnak zátonyra mert a felek nem ugyanabból a kánonból és nem ugyanazon tekintélymodellből, és bizonyítási rendszerből indulnak ki. És nem okvetlenül a kánonokat kell egységre hozni, hanem magát a kommunikációs keretet egyeztetni.
Vannak beszélgetések, amelyek első pillantásra vitának tűnnek. Két ember válaszol egymásnak, idéz, érvel, hivatkozik. A felszínen minden úgy néz ki, mintha valódi párbeszéd zajlana.
Aztán egy idő után mégis azt érzi az ember: valami nem találkozik.
Mintha két külön világ beszélne egymás mellett. Mintha a mondatok csak látszólag kapcsolódnának. Mintha a vita nem előre haladna, hanem körbe-körbe járna.
Ez a jelenség nem ritka. Különösen akkor jelenik meg, amikor két fél eltérő kánonból, eltérő tekintélyfelfogásból és eltérő bizonyítási szabályokból indul ki. Például egy katolikus, aki a 73 könyves kánont követi, és valaki, aki a 4. Ezsdrás alapján 94 könyvet tart ihletettnek - még akkor is, ha maga sem tudja, melyik az a 94.
Dániel 1,3–4 sem azt bizonyítja, amit belemagyarázol. Ott arról van szó, hogy a babiloni udvarba vitt júdai ifjakat megtanították „a káldeusok írására és nyelvére”.
Igy van.
Arra a nyelvre, amelyen Ezsdráés idejében a Szentírás elpusztult könyveit Ezsdrás Istene,
újrairatta. Összesen 94 darab könyv iratott meg.
Ezekből fordítottak a Sepatuaginta fordítói, ezért nevezte a nyelvet,amelyből a görög fordítás készült káldeus nyelvnek, ahogyan a 15.- 16 .század magyar bibliafordítói is.
Nem velem van a probléma, hanem veled. Nem vagy hajlandó elfogadni a tényeket.
Ezt nevezik a valós tények tagadása szindrómának, ami a római császárok által alapított egyházat kezdettől fogva napjainkig jellemzi.
Kezdjük ott, ahol a szöveged legnagyobbat puffan: megint azt hiszed, hogy ha elégszer mondod ki a „káldeus” szót, akkor a teljes Ószövetség hirtelen arámi nyelvűvé változik, Philón pedig ünnepélyesen kinevezhető a „héber nyelv nem létezett” mozgalom fővédnökévé. Csakhogy ez nem történeti nyelvészet, hanem fogalmi zsonglőrködés — ráadásul olyan ügyetlenül, hogy a labda már az első dobásnál a fejedre esik.
Philón valóban használja a „káldeus” megjelölést a törvény fordításának legendájában. Ezt senki nem tagadta. A baj az, hogy te ebből azt a grandiózus következtetést vonod le, hogy a Tóra eredeti nyelve babiloni arámi volt, a héber nyelv pedig 19. századi „mánia”. Ez egyszerűen nem következik. Philón hellenisztikus zsidó szerző volt Alexandriában, görögül írt, a görög Bibliát tekintette saját vallási világának központi szövegének, és a szakirodalom szerint nagyon kevés hébert tudhatott; vagyis nem az történt, hogy egy anyanyelvi „káldeus” filológus helyszíni jegyzőkönyvet adott a Tóra eredeti nyelvéről, hanem egy alexandriai zsidó apologéta magyarázta a görög fordítás tekintélyét a saját korának fogalmaival.
Dániel 1,3–4 sem azt bizonyítja, amit belemagyarázol. Ott arról van szó, hogy a babiloni udvarba vitt júdai ifjakat megtanították „a káldeusok írására és nyelvére”. Köszönjük szépen, ezt eddig is tudtuk: a babiloni udvari képzéshez meg kellett tanulni a babiloni-káldeus udvari műveltség nyelvét. Ebből azonban csak az következik, hogy Dánielék idegen udvari képzést kaptak, nem az, hogy Mózes könyvei eredetileg arámiul íródtak. A te logikáddal, ha egy magyar diák Bécsben németül tanul jogot, abból az következne, hogy Werbőczy latin helyett németül írta a Tripartitumot. Ez nem érvelés, hanem nyelvtörténeti bukfenc.
Jeremiás és Ezékiel káldeusokra vonatkozó helyei sem viszik előre az ügyedet. Igen, a „káldeus” szó jelölhet babiloniakat, babiloni földet, babiloni udvari-kulturális közeget, sőt később bölcseket, csillagjósokat is. De te megint összekevered a népnévi, politikai, földrajzi és nyelvi használatot, majd az egészből levonod, hogy „aki szerint a héber nyelv létezett, az Istennel vitatkozik”. Nem, barátom, itt nem Istennel vitatkozik valaki, hanem a te túlterhelt következtetéseddel. Az, hogy a Biblia ismeri Káldeát és a káldeusokat, nem bizonyítja, hogy a Tóra eredeti nyelve „káldeus arámi” volt. Ennyi erővel abból, hogy a Biblia említi Egyiptomot, azt is kihozhatnád, hogy a Zsoltárok óegyiptomiul íródtak. Abszurd, de a módszered pontosan ilyen.
Azt írod: „Philón anyanyelve a káldeus volt, mint minden zsidónak a babiloni fogság után.” Ez megint vakmerő kijelentés, csak éppen nincs alatta padló. A babiloni fogság után az arámi valóban nagy szerepet kapott a zsidóságban, Jézus korában pedig az arámi széles körben beszélt nyelv volt. De ebből nem következik, hogy minden zsidó anyanyelve „káldeus” volt, és különösen nem következik, hogy a teljes bibliai szöveg arámi eredetű. Philón Alexandriában élt és görögül alkotott; ő a Septuaginta világának embere volt, nem a te „káldeus arámi mindent visz” mozgalmad első századi szóvivője. A Stanford-filozófiai összefoglaló kifejezetten úgy jellemzi, mint aki mindenekelőtt a görög Biblia zsidója volt, és nagyon kevés hébert tudott.
Most nézzük Komoróczyt, akit úgy lobogtatsz, mintha ő lenne a „héber nyelv nincs” zászlóvivője. A hivatkozott mondatban ez áll: „ó-kánaáni mássalhangzó-írás”. Ismétlem: írás. Nem „ó-kánaáni nyelv”, hanem mássalhangzó-írás. Te pedig úgy teszel, mintha a betűforma megnevezése automatikusan eldöntené a nyelv nevét. Ez az egyik legalapvetőbb különbség, amit egy kezdő nyelvtörténeti bevezető után már nem illene eltéveszteni. Írásrendszer és nyelv nem ugyanaz. Magyarul latin betűkkel írunk, de nem latin nyelven. Törökül latin betűkkel írnak, de nem latin nyelven. A szerb írható cirill és latin betűkkel is, attól még nem lesz két külön nyelv. Ugyanígy: az ókori izraelita/júdai héber nyelv korai kánaáni eredetű betűformákkal való lejegyzése nem cáfolja, hanem paleográfiailag magyarázza a korai héber írásbeliséget.
A „paleo-héber” és az „ó-kánaáni” megjelölés nem egymást kizáró ellenségek, hanem eltérő nézőpontú terminusok. Az egyik a tágabb írástörténeti családra mutat, a másik az izraelita/júdai használati ágra. A te „hébermániások ráfogják az ó-kánaánira, hogy héber” sirámod olyan, mintha valaki azt mondaná: „a magyarok csalnak, mert latin betűkkel írnak, tehát valójában latinul beszélnek”. Ez szellemesnek sem szellemes, tudománynak pedig végképp nem tudomány.
A Ketef Hinnom-i ezüsttekercsekkel kapcsolatban is ugyanazt a fogalmi ködöt fújod. A leletet a Kr. e. 7–6. századra datálják, Jeruzsálemből származik, és a papi áldással párhuzamos szöveget tartalmaz. Az, hogy mássalhangzó-írásos, korai írásformájú, nem azt jelenti, hogy „nem héber”, hanem azt, hogy a fogság előtti júdai írásbeliség korai paleográfiai állapotát látjuk. Ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy „a zsidók nyelve ó-kánaáni volt, nem héber”; legfeljebb azt, hogy a héber is a kánaáni nyelvcsoport része, és korai írásformája a kánaáni alfabetikus hagyományból fejlődött. Ez teljesen közismert dolog, csak te úgy tálalod, mintha valami titkos leleplezés lenne.
Az Ébál-hegyi ólomtábla pedig különösen gyenge kapaszkodó. A saját hivatkozott cikked is leírja, hogy a leletet a közlés idején még nem ellenőrizték más szakértők, nem zárt régészeti kontextusból került elő, és több kutató óvatosságra intett, amíg megfelelő képek és részletes tudományos közlés nem áll rendelkezésre. Ugyanez a cikk ugyanakkor „héber nyelvű írásos emlékként” ismerteti a leletet, miközben azt is mondja, hogy a betűtípus archaikus proto-kánaánita jellegű. Magyarul: a te saját forrásod különbséget tesz írásforma és nyelvi/kulturális azonosítás között — pontosan azt a különbséget, amelyet te makacsul összetaposol.
Ráadásul az Ébál-tábla olvasata körül komoly szakmai vita van. A Stripling és munkatársai által közölt állítás szerint korai alfabetikus írásról és JHW-formáról van szó, de erre már megjelent részletes cáfolat is, amely vitatja az epigráfiai és paleográfiai következtetéseket. Vagyis még ha a lelet végül fontosnak bizonyulna is, jelen állapotában nem lehet belőle dogmatikai bunkósbotot faragni. A vitatott leletre ráülni, majd onnan kinyilatkoztatni, hogy „a héber nyelv mánia”, olyan, mintha valaki egy ingatag sámliról próbálná megdönteni a budai Várat.
Most jön a kánon kérdése, ahol megint látványosan összekevered a „hivatkozott forrást” a „kanonikus könyvvel”. Azt mondod: mivel a Biblia említ könyveket — az Úr hadainak könyvét, Jásár könyvét, Salamon cselekedeteit, Sámuel, Nátán, Iddó, Jéhu, Hózai iratait —, ezért a katolikus kánon hiányos, mert ezek nincsenek benne. Ez úgy rossz, ahogy van. A kánoni könyvek gyakran hivatkoznak régi forrásokra, udvari krónikákra, énekgyűjteményekre, történeti feljegyzésekre. Ettől ezek a hivatkozott források nem válnak automatikusan sugalmazott Szentírássá. Ha Lukács evangéliuma megemlíti Augusztusz rendeletét, attól a császári rendelet nem lesz evangélium. Ha a Királyok könyve udvari évkönyvre hivatkozik, attól az udvari levéltár nem lesz kánoni könyv.
Te erre azt mondod: „tehát szerinted Mózes, Józsué, Királyok és Krónikák könyvei másodlagosak?” Nem. Ez a te szokásos szalmabábod. Nem azt mondtam, hogy azok a könyvek másodlagosak, amelyek hivatkoznak más iratokra. Azt mondtam, hogy a hivatkozott iratok nem lesznek pusztán a hivatkozás tényétől kánoniak. A kanonikus könyv ihletett módon felhasználhat nem kanonikus forrást. Ez a különbség. Ha ezt nem tudod megemészteni, akkor nem a kánonnal van baj, hanem azzal, hogy te minden bibliabeli könyvcímet automatikusan „elveszett Szentírásként” akarsz elszámolni, mert így lehet táplálni a „Róma eltüntette a fél Bibliát” című ponyvamesét.
A 4Ezsdrás körüli érvelésed is ugyanilyen túlhabzó. Azt állítod, hogy Tertullianus és Irenaeus ismerték az Ezsdrás-féle helyreállítás hagyományát, ezért 4Ezsdrás a Szentírás része, és aki ezt nem fogadja el, az a „római császárok kánonját” követi. Először is: igen, a keresztény ókorban ismerték azt a hagyományt, hogy Ezsdrás valamiképpen helyreállította az elveszett vagy megsérült zsidó iratokat. Tertullianus például Énók könyvének védelmében használja azt az érvet, hogy miként Jeruzsálem babiloni pusztulása után a zsidó irodalom iratai Ezsdrás által helyreállíttattak, úgy Énók irata is megőrződhetett vagy helyreállítható volt. Csakhogy ez nem 4Ezsdrás kánoni rangjának bizonyítása, hanem egy apologetikai érv Énók könyve mellett.
Irenaeus esetében is óvatosabban kellene bánnod a forrásokkal. Irenaeus valóban ismer olyan hagyományt, amely Ezsdráshoz köti az iratok helyreállítását, de Irenaeust a te rómaellenes, henoteista, nesztoriánus barkácsrendszeredbe besorozni különösen öngyilkos húzás. Ő ugyanis éppen azt tanítja, amit te tagadsz: hogy az igazság az apostoli Egyházban őrződik, hogy a gnosztikus és szektás újítások nem vezethetők vissza az apostolokra, hogy Krisztus és Jézus nem két külön lény, hanem egy és ugyanaz, Isten Fia, valóságos Isten és valóságos ember. Irenaeus művének összefoglaló fejezetei ezt egészen világosan mutatják.
Te tehát Irenaeust úgy próbálod magad mellé állítani, mint aki Róma ellen küzdött, miközben Irenaeus éppen a katolikus apostoli hit egyik legfontosabb tanúja. A húsvéti vita kapcsán valóban figyelmeztette Viktor római püspököt, hogy ne szakítsa meg könnyelműen az egyházi közösséget az ázsiaiakkal. De ez nem azt jelenti, hogy Irenaeus tagadta volna az apostoli Egyházat, a püspöki tekintélyt vagy Róma különleges szerepét. Ellenkezőleg: Irenaeus az eretnekek ellen éppen az apostoli egyházak folytonosságára, különösen a római egyház ismert tanúságára hivatkozik. Tehát amit ebből kihozol, az nem történelem, hanem szektás kollázs: kivágsz egy epizódot, ráragasztod a saját feliratodat, és kész is a „bizonyíték”.
Aztán jön a millenarizmus. Felhozod, hogy Irenaeus, Tertullianus, Victorinus, Lactantius és mások hittek Krisztus ezeréves földi uralmában, majd ebből azt akarod kihozni, hogy Ágoston a római császárok kedvéért „kidolgozta” a prófécia cáfolatát. Ez megint csillogó csomagolású badarság. Az ősegyházban valóban voltak chiliasta vagy millenarista várakozások. Ez történeti tény. De az is tény, hogy az Egyházban fokozatosan erősödött az a lelki-egyházi értelmezés, amelyet Ágoston rendszerezett: a „ezer év” nem földi politikai királyság, hanem Krisztus uralmának egyháztörténeti, szimbolikus valósága. Ebből nem következik, hogy Ágoston császári megrendelésre hamisított volna. Ez csak a te megszokott fantáziád: ha valaki nem a te olvasatodat követi, akkor biztosan császári összeesküvő.
A Vizsolyi Bibliára való hivatkozásod pedig legfeljebb annyit bizonyít, hogy a 16. századi protestáns bibliafordítások gyakran közöltek apokrif iratokat is. Igen, a Vizsolyi Bibliában megtalálhatók olyan iratok, amelyeket később a protestáns hagyomány elkülönített, és amelyek közül nem mind tartozik a katolikus kánonhoz sem. A hivatkozott magyar apologetikai összefoglaló maga is jelzi, hogy Károli közreadott deuterokanonikus és katolikus szemmel is apokrifnak számító szövegeket, Szenczi Molnár Albert 1608-as revíziója pedig már apokrifként különítette el őket. Ez nem a te kánonelméleted győzelme, hanem éppen annak cáfolata: az, hogy egy könyv szerepel egy korai nyomtatott Bibliában, nem jelenti automatikusan, hogy az adott közösség végleges, dogmatikus kánoni rangot adott neki.
Különösen nevetséges, amikor azt mondod, hogy „a római császárok és Róma főpapja” válogatták ki önkényesen a könyveket. A kánon nem úgy keletkezett, hogy egy császár és egy pápa leültek egy füstös szobában, és kihúzgálták azokat a könyveket, amelyek zavarják a hatalmukat. A kánon felismerése hosszú egyházi folyamat volt: liturgikus használat, apostoli eredet, hitbeli összhang, egyházi olvasás, regionális hagyományok és zsinati rögzítések együttese. A 4Ezsdrás valóban fontos apokrif-apokaliptikus irat volt, helyenként tisztelték, olvasták, idézték, de a katolikus kánonba nem került be. Az Egyesült Államok katolikus püspöki bevezetője is apokrif 2Ezsdrásként jelöli azt az iratot, amelyet a latin hagyományban 4Ezsdrásként ismertek; a Katolikus Enciklopédia pedig az Ezsdrás-apokalipszis 94 könyvről szóló részét apokrif hagyományként tárgyalja.
És ha már Tertullianust és Irenaeust lobogtatod Róma ellen: ez különösen kínos. Tertullianus nem a te „Istenek Istene plusz felkent isten plusz ember Jézus” rendszered előfutára. Tertullianus Praxeas ellen című művében már jóval a 4. századi zsinatok előtt beszél az Atya, a Fiú és a Szentlélek különbségéről, miközben egy isteni lényegi egységet vall. Kifejezetten elutasítja, hogy a személyek különbsége az isteni lényeg megosztását jelentené; beszél a három személyről, az egy lényegi egységről, és a János 1,1–3 alapján vallja, hogy az Ige Isten, aki által minden lett.
Vagyis amikor Tertullianust előrángatod, hogy a „római háromarcú isten” ellen tanúskodjon, akkor pont azt a tanút hívod be, aki a vádlottak padjáról téged küld haza. Ő nem a te henoteizmusodat védi. Nem azt mondja, hogy sok isten van, akik közül az egyik felkent főisten. Nem azt mondja, hogy Jézus egy külön ember, akibe ideiglenesen beköltözött a Logosz. Hanem azt mondja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek megkülönböztethető, de nem elválasztott; a Fiú Isten Igéje; Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Ez bizony kellemetlen, amikor valaki Tertullianust pajzsnak akarja használni, aztán kiderül, hogy a pajzs belülről tüskés.
A „Róma főpapja” refréned pedig lassan olyan, mint egy rossz verklidal: mindig ugyanazt darálja, de a dallam attól még nem lesz igazabb. A katolikus Egyházat nyugodtan nevezheted rómainak, katolikusnak, apostolinak — ettől nem szégyenkezik. A „katolikus” szó nem késői császári reklámszlogen, hanem az egyetemesség megjelölése, amely már az ősegyházban használatos volt. A római püspök szerepéről lehet történetileg és teológiailag vitázni, de az a mese, hogy a császárok mesterségesen létrehoztak egy „álkeresztény” szervezetet, majd hozzá gyártottak egy „háromarcú istent”, egyszerűen nem állja ki az időrendi próbát. A Szentháromság hitvallási nyelve a zsinatokon pontosodott, de a hit magva — az Atya, a Fiú/Ige és a Szentlélek isteni valósága — már az Újszövetségben és a 2–3. századi atyáknál jelen van.
A legszebb önleleplezésed az, hogy a kánon ügyében egyszerre vagy „csak a Szentírás” hívő és saját apokrif kánonod főpapja. Amikor a katolikus Egyház a kánonról beszél, akkor szerinted ez „császári hamisítás”. Amikor viszont te 4Ezsdrás alapján 94 könyves rejtett könyvtárat építesz, Tertullianusból kánonjogi jegyzőkönyvet gyártasz, Irenaeust pedig rómaellenes tanúnak öltözteted, akkor hirtelen minden apokrif hagyomány perdöntő lesz. Ez nem következetesség, hanem teológiai barkácsbolt: ami kell, azt felszereled; ami zavar, azt kihajítod; a végén pedig ráírod a tákolmányra, hogy „igaz hit”.
A végső mérleg tehát egyszerű. Philón „káldeus” szava nem bizonyítja, hogy a Tóra arámi eredetű. Dániel káldeus nyelve nem bizonyítja, hogy Mózes könyvei káldeus arámiul íródtak. Komoróczy „ó-kánaáni mássalhangzó-írása” nem cáfolja a héber nyelvet, mert írásrendszerről beszél, nem nyelvnévről. Az Ébál-tábla vitatott, és a saját forrásod is óvatosságra int. A Bibliában hivatkozott régi iratok nem automatikusan kánoni könyvek. 4Ezsdrás ismert és tisztelt apokrif hagyomány lehetett, de ettől nem lesz katolikus kánoni könyv. Tertullianus és Irenaeus pedig nem a te rendszered tanúi, hanem annak cáfolói.
A katolikus álláspont ebben nem fél a forrásoktól. Nem kell letagadnia Philónt, Tertullianust, Irenaeust, a Vizsolyi Bibliát, a Ketef Hinnom-i tekercseket vagy az Ébál-tábla vitáját. Ezeket mind a maguk történeti helyén kell olvasni. Te viszont mindenből ugyanazt akarod kifacsarni: „Róma hamisított, héber nem volt, 4Ezsdrás a kulcs, sok isten van, Jézus külön ember.” Ez nem kutatás, hanem rögeszmés újrahasznosítás. Minden leletből ugyanazt a plakátot ragasztod ki.
A helyzet az, hogy nem a katolikus Egyház vitatkozik Dániellel, Jeremiással, Ezékiellel, Philónnal vagy Tertullianusszal. Te vitatkozol a nyelvészettel, a kánontörténettel, a patrisztikával és az apostoli krisztológiával — csak közben mindegyiknek a vállára próbálsz ráállni, hogy magasabbnak látssz. De ha az alap ingatag, a magasság csak szédülés. A te rendszered pedig nem szikla, hanem homok: sok hangos szó, kevés bizonyítás, sok idézet, kevés értés, sok „Róma főpapja”, kevés józan filológia.
A keresztény hit pedig továbbra is az marad, ami volt: egy Isten, Atya, Fiú és Szentlélek; egy Úr Jézus Krisztus, aki nem egy emberi edénybe költöző másik isten, hanem az örök Ige, aki testté lett; egy apostoli Egyház, amely a Szentírást nem a te magánlistád, hanem az apostoli hit szabálya szerint őrzi. Ezzel szemben a te „káldeus–94 könyv–Istenek Istene” konstrukciód csak egy újabb ex-szektás teológiai labirintus: kijöttél az egyik névfetisizmusból, hogy belépj egy másikba. Csak most már nem az Őrtorony nyomdájából jön a röplap, hanem a saját fejedből.
A katolikus Egyház kánonjában 4Ezsdrás nem kanonikus könyv. Az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciájának bevezetője is apokrif 2Ezsdrásként említi azt az iratot, amelyet a Vulgata-függelékben 4Ezsdrásként ismertek. A Katolikus Enciklopédia is úgy tárgyalja a 94 könyvről szóló elbeszélést, mint a 4Ezsdrás apokrif hagyományának példáját, amelyben a könyvek egy része nyilvános, másik része a bölcsek számára elrejtett.
Nevezzük inkább valódi, eredeti nevén egyházadat. Római Egyház, Róma főpapjával az élén.
Nem kell szégyellni, ha egyházad pápája nem szégyelli, hogy Róma Főpapja.
Attól, hogy a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai szerint az Ezsdrás negyedik könnye
nem része a kánonnak,amit a római császáok és Róma Főpapja hozott létre, a korai keresztények
a Szentírás részeként tekintették.
Tertulliánusz nem volt kánonjogász, hisz az Isten Szava sehol nem ír a Szemntírás kánonjáról.
Tertulliánusz több mint 150 évvel a Róma Főpapja által és a római császárok által kitalált kánon megalkotása előtt egyszerűen igazolta, hogy ismerte Ezsdrás 4. könyvét és a Szentírás részének tekintette. Sokat idézett belőle.
A korai egyházban, különösen az észak-afrikai hagyományban (melynek Tertullianus a legfőbb alakja), tisztelték és prófétai könyvként kezelték. [1, 2]
Tertullianus és a 4. Ezsdrás kapcsolata:
Tertullianus az Adversus Gnosticos (vagy Scorpiace) című művében, illetve más értekezéseiben is hivatkozik a 4. Ezsdrás látomásaira, különösen azokra, amelyek a végidőkkel, a messiási korral és a lélek sorsával kapcsolatosak. Bár Tertullianus teológiailag nagyra értékelte, a 4. Ezsdrás később nem került be a hivatalos kánonba, így a legtöbb keresztény hagyományban az apokrif iratok közé tartozik.
Tertullianus (kb. 155–220) a keresztény ókorban utalt arra a hagyományra, miszerint Ezsdrás próféta újjáalkotta, illetve „újraírta” a zsidók szent könyveit a babiloni fogság után.
Ezt Tertulliánusz csakis az Ezsdrás 4. Könyvéből tudhatta.
A kontextus: Tertullianus [De cultu feminarum - A nők ékességeiről] című művében, illetve más apológiai írásaiban jelenik meg ez a gondolat. A korai keresztény közül többen (pl. Irenaeus is) hivatkoztak arra, hogy a fogság idején a szent iratok megsemmisültek.
Iréneusz -püspök, vértanú Szmirnában , Kis-Ázsiában született 115-150 között, ellentétben
a római császárok által kinevezett püspökökkel és mindenkori főpapjaikkal szemben 202-ben vértanú halált halt Khrisztosz nevéért.
Victorhoz, a rómaiak püspökéhez a húsvéti kérdésben írt levelében figyelmezteti, hogy a kollegialitás egységét ezzel nem kell olyan könnyen szétszakítani, õ ugyanis abban a hitben volt, hogy Victor elítéli azt a sok ázsiai és keleti püspököt, akik a hold szerinti tizennegyedik napon ülik meg a húsvétot a zsidósággal együtt.
Nos Irweneusz Tertulliánuszhoz hasonlóan vallotta, hogy a szent könyvek a fogság idején megsemmisültek. Ezt csakis az Ezsdrás 4. Könyvéből tudhatták.
Mi volt közeös ezekben a Szent Írást elfogadó emberekben?
Nos a Szent Íráshoz való ragaszkodásuk mellett mindkét keresztény, Tertulliánus ,de Ireneusz is,
egységesek voltak abban, hogy nem értettek egyet Róma főfő püspökével.Ireneusz és Apollinarisz is, meg a többiek, akik szerint a feltámadás után az Úr testben fog uralkodni szentjeivel együtt.Hasonlóan Tertullianus „A hívek reménysége” című könyvében, valamint petabiumi (= Pettau) Victorinus és Lactantius is követte ezen véleményt - hittek abban, amit még mielőtt Isten
kinyilatkoztatta volna János által a Khrisztosznak és szentjeinek ezer éves földi királyságáról szóló próféciáját, már korábban Ezsdrásnak ezt kinyilatkoztatta. Erről tanuskodik az Ezsdrás 4. Könyve.
MIvel a római császárok nem engedhették meg, hogy rajtuk kívül bárki uralkodjon a Föld felett,
ezért a római császárok egyházának híve Hippoi Ágoston kidolgozta a Khrisztosz Földi testben való megjelenését és ezer éves Földi uralkodásáról szóló prófécia igaz voltának a cáfolatát.
Ezzel ellentmondásba kerölt az Ezsdrás 4. könyvében Isten által kinyilatkoztatott próféciáknak is.
Ezért amikor a római császárok és az általuk kinevezett és fizetett püspökök, köztük Róma Főpapja
úgy döntöttek, hogy az Ezsdrás 4. Könyvét kihagyják a saját kánonjukból számos más könyvvel együtt, amely ellentmondott a római császárok által létrehozott álkeresztény egyház számos dogmájának.
A Reformátorok azonban kezdetben nem osztoztak a római császárok egyházának és tanítóinak
ezen véleményével. Így az 1590-ben Károlyi Gáspár és fordító csapata munkája által elkészült
Vizsolyi Bibliában az Ezsdrás 4. Könyve a Szent Könyvek részeként ott található az első kötet 455-477
oldalakon - sorrendben a 18. , Nehémiás próféta könyve és Ezdrás harmadik könyve után.
Azt mondod, hogy a katolikus kánon hiányos, mert a Biblia említ olyan könyveket, mint az Úr hadainak könyve, Jásár könyve, Salamon cselekedetei, Sámuel látó könyve, Nátán próféta könyve, Iddó, Jéhu és más források. Ezzel szerinted máris bizonyítottad, hogy a Szentírás fele eltűnt. Nem, csak azt bizonyítottad, hogy nem érted, mi a különbség egy hivatkozott forrás és egy kánoni szent könyv között."
Tehát szerinted a római császárok és Róma főpapja közreműködésével öszeállított kánon az szent.
Az írás, amelyben utalás történik tíz olyan könyvre, amely nem található a római császárok és Róma Főpapjának a kánonjában az már nem szent. Mózes írása, Józsué Könyve, A Királyok és a Krónikák könyvei, szerinted mind,mind másodlagosak, egyedül a római császárok és Róma főpapja által kiválasztott könyvek igazak.
Ezek mind elvetendők voltak a Róma császárok és Róma Főpapja számára:
Kizárólagosság – "Csak mi találtuk meg az igazi utat."
Szakadás – "Ha nem jössz velünk, meghalsz."
Sajnos hiányzik az 5. Felismerés: "Mára elveszítette jelentőségét"
Itt is csupán a "sok hűhó, semmiért" cicaharca folyik:-)
Letűnt korok terméke, olyan emberek számára, akik a valóság elől menekülnek általa, még koruk ismereteit is elvetve, hogy az önbecsapás, agyzsibbasztás útján leljenek talmi reményt.
A kerék forog egy darabig, ha már a mókus döglött is.
Az Ébál-hegyi ólomtábla ügye pedig különösen kínos neked, mert saját magad által idézett anyag is óvatosságra int: a lelet nem eredeti, zárt régészeti kontextusból került elő, hanem korábbi ásatás földkupacának átszitálásából; a datálás és olvasat körül komoly vita van."
A datálás és olvasat körül lehet, hogy vita van, de egy kérdésben nincs vita,mégpedig abban hogy proto-kánaánita írással készült.
A szöveget Gálil és a mainzi Gutenberg Egyetem szakértője, Pieter Gert van der Veen fejtették meg. Stripling szerint a feliraton szerepel az „árur” – „átkozott” szó és a J-H-V-H istennév is. „Negyven betűt azonosítottunk, a táblácska külső és belső oldalán. Mindegyik ugyanazzal a korai alfabetikus betűtípussal íródott, mely a késői bronzkorra volt jellemző”. A szöveg nagyobbrészt archaikus proto-kánaánita írással készült és néhány betűje a hieroglifákból származik.
Prehľad od AI: A proto-kánaáni kifejezés elsősorban a régészetben és a nyelvészetben használatos, és az ókori Kánaán területén (a mai Izrael, Palesztina, Libanon, Jordánia és Dél-Szíria térsége) a bronzkorban (kb. i. e. 2000–1200) használt legkorábbi betűírásra utal.
Kezdjük Philónnal. Azt írod, hogy Philón nyilván jobban ismerte saját népe nyelvét, mint a „háromarcú isten főpapjai”
Így igaz.
Philon Júdeus amikor azt állította , hogy a Septuaginta fordítói káldeus nyelvből fordítottak,
ő tudta, hogy mit jelent a káldeus kifejezés. Elsősorban azért, mert az volt az anyanyelve,
mint minden zsidónak, a babiloni fogságból való hazatérés után.
Másodsorban nem hazudhatott,mint a római császárok által létrehozott álkeresztény, az igaz hitű
embereket gyilkoló egyház főpapja, aki Róma Főpapja volt. A Szentírás ugyanis leleplezte volna.
Tudniillik Dániel próféta egyértelművé tette, hogy mit jelent a káldeus kifejezés.
Dániel 1:3. És mondta a király Aspenáznak, udvari tisztjei fejének, hogy hozzon Izraél fiai közül és pedig a királyi nemzetségből és a főnemesek közül 4. fiúkat, a kikben nincs semmi hiba s a kik szép ábrázatuak és eszesek minden bölcseségben, ismernek tudást és értenek tudományt, kikben van erő, hogy álljanak a király palotájában és hogy tanítsák őket könyvre és a kaldeusok nyelvére.
Neked ez nem mond semmit, mert te nem hiszel Dániel próféta írásának. DE vannak még a világon
emberek, akik ha elolvassák Dániel próféta ezen írását,akkor nem a Katolikus Lexikonban keresik majd a választ arra a kérdésre , hogy miért állította az Úr Jézus kortársa, hogy a Septuaginta fordítói káldeus nyelvből fordítottak.
Philon Júdeus, aki maga is főnemesi családból való volt, jól ismerte a káldeus nyelvet, és jól ismerte
a Szentírást is. Tehát nem egy képek és szobrok előtt hajbolkoló félművelt volt, mint Róma mindenkori főpapjai, akik úgy tettek és tesznek, mintha nem tudnák milyen nyelv a káldeus nyelv.
Mivel ugyanezt a nyelvet beszélte az Úr Jézus is, lévén ő is zsidó anya gyermeke volt, semmi kétség
a káldeus nyelv beazonosításáva.
Nem is volt azzal semmi probléma amíg a 19. században ki nem tört a héber nyelvezés mánia járványa. Addig a Biblia fordítói tisztességesen ráírták a fordításuk első oldalára, hogy káldeus nyelvből fordítottak, nem tudván, hogy ebből később a hébermániások problémát fognak csinálni.
Hisz ezek a bibliafordítók a Dániel próféta könyvét is fordították, amelyből tudhatták, hogy a káldeus
nyelv a babiloniak által beszélt nyelv volt, mielőtt azt a zsidók használni kezdték.
Hogy a káldeusok babiloniak voltak ,azt Dániel próféta írásán kívül Jeremiás prófétától és Ezékiel prófétától tudták:
Jeremiás 25:12 És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ő népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.
Ezékiel 12: 13 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a káldeusok földjére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.
De te inkább hiszel a képes és szobrok előtt hajbókoló teológusoknak, mint Dániel prófétának, Jeremiás prófétának, és Ezékiel prófétának. És természetesen ezen próféták Istenének,tudniillik
mindkét próféta az Isten beszédét írta le. Vagyis maga Izrael Istene az Úr azonosította be a káldeai, káldeus kifejezés jelentését.
Aki mindezek után azt hazudja, hogy a káldeus hébert jelent, azaz a kádeus ynelv héber eredetű,
az Izrael Istenével vitatkozik.
Ki vagyok én, hogy az Istenek Istenével vitatkozzak, és higgyek ellenségeinek a Róma Főpapja teológusainak ebben a kérdésben.
Amikor Komoróczy Géza vagy más szakirodalom „ó-kánaáni mássalhangzó-írásról” beszél, az írásrendszerre, betűformákra, paleográfiai típusra utal. "
Ez nem igaz, mert a maszoréták legkorábbi írásaként utalt a Hinnom-völgyben talált amulettre hivatkozva.
Komoróczy: Géza Maszóra, maszoréták című munkájában a Régi bibliai kéziratok elıkerülése az ó- és középkorban (a maszóra elızménye): felsorolásában írja:
A Biblia mássalhangzó-szövegének legkorábbi dokumentumai: A kohanita / “ároni” áldás (Num. 6,24 skk.) szövegének lejegyzése a két kicsiny Ketef Hinnom-i (Jeruzsálem) ezüst-tekercsen9 (ó-kanaáni mássalhangzó-írás) (ca. i. e. VII. század). I r o d a l o m : Gabriel Barkay, “The Priestly Benediction on the Ketef Hinnom Plaques”, Cathedra, 52 (1989), pp. 37–76 Biblia-kéziratok a Holt-tenger menti barlangokból (ca. i. e. 250–i. sz. 68) Tefillin- és mezuza-kéziratok a Holt-tenger környéki barlangokból. K i a d á s a : Karl G. Kunh, Phylakterien aus Höhle 4 von Qumran (Heidelberger Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse, 1957, I) (Heidelberg: Carl Winter, 1957) 9 Israel Museum, Jerusalem.
Ha jobban megfigyeled, akkor vannak közös alapjaik, mert konszenzusként a Septuagintából szoktak mindketten kiindulni, mert abban 70 zsidó írástudó fordítási tudása van benne még Jézus előttről, és ezen emberek közül sokan vélhetően kisgyermek koruktól, azaz anyanyelvi szinten beszélték a görög nyelvet is, azt a nyelvet, amire le kívánták fordítani az addigi szent írásokat.
Tehát ha jobban megfigyeled, akkor ez az alapjuk, lévén a héber/arámi/júdeai nyelv kérdése és témaköre a Septuaginta miatt részlegesen kiküszöbölhető.
Ettől még lehet beszélgetni az akkori nyelvekről, de a közös alap a LXX szokott lenni, a többi pedig sajna homályban van.
Egészen világos, hogy te nem forrásokat olvasol, hanem saját vallási mániádhoz keresel díszletet. Ha Philón azt mondja, ami neked kell, akkor „Júdeus Philón” mindentudó koronatanú; ha a kézirattudomány, a nyelvészet, a kánontörténet, a patrisztika vagy maga az egyháztörténet nem azt mondja, amit szeretnél, akkor jön a jól ismert refrén: „Róma főpapja”, „háromarcú isten”, „hébermánia”, „álkereszténység”, „eltüntették a Szentírás felét”. Ez nem érvelés, hanem szektás konfettiszórás.
Kezdjük Philónnal. Azt írod, hogy Philón nyilván jobban ismerte saját népe nyelvét, mint a „háromarcú isten főpapjai”. Ez szép színpadi mondat, csak éppen nem bizonyítás. Philón valóban azt írja a Mózes életében, hogy a törvény régen „káldeus” nyelven volt, és hogy a görög fordítás a „káldeus” szavak pontos megfelelőit adta vissza. Csakhogy ugyanebben a beszámolóban a fordítókat „hébereknek” nevezi, akik ismerték saját nemzeti irataikat és a görög műveltséget is. Vagyis Philón szövege nem azt mondja, hogy a Tóra eredeti nyelve babiloni arámi volt, hanem hellenisztikus zsidó apologetikai nyelven beszél a törvény görögre fordításáról.
A „káldeus” szóval úgy bánsz, mint egy bunkósbottal: meglátod, felkapod, és verni kezdesz vele mindenkit, aki tudja, hogy a szavaknak történeti jelentésmezejük van. Philón hellenisztikus környezetben, görögül ír, és a zsidóság ősi keleti eredetét, illetve a mózesi törvény nem görög eredeti nyelvét jelöli ezzel a kifejezéssel. Ebből nem következik, hogy a teljes Tóra arámiul íródott. Még kevésbé következik, hogy a héber nyelv „19. századi járvány”. Ez a következtetésed olyan, mintha valaki abból, hogy régi magyar szövegben „deák nyelv” szerepel, azt vezetné le, hogy a latin nyelvet csak a 19. századi „latinomániások” találták ki.
A Komáromi Csipkés György-féle „sidó, cháldeai és görög” megjelölés sem azt bizonyítja, amit beleerőszakolsz. A régi magyar protestáns és katolikus fordítói nyelvben a „sidó nyelv” a héberre, a „káldeai” az arámi bibliai részekre, a görög pedig az Újszövetségre utalt. Te ebből azt akarod kihozni, hogy az Ószövetség egésze „sidó-káldeai”, vagyis babiloni arámi nyelvű volt. Nem, barátom. Ez nem következik. A régi címleírás nem a te rögeszmédet igazolja, hanem azt a közismert tényt, hogy a bibliai szöveganyag héber, arámi és görög nyelvi rétegekből áll. A zsidó enciklopédikus hagyomány is világosan rögzíti: az Ószövetség fő nyelve héber, kivéve bizonyos arámi szakaszokat; a „héber nyelv” megnevezés pedig már hellenisztikus irodalomban előfordul, nem a 19. században pattant ki néhány „hébermániás” fejéből.
Itt van a csúsztatásod magva: összekevered a „Héber Biblia” modern tudományos címkéjét a héber nyelv történeti létezésével. Igen, a „Héber Biblia” mint akadémiai kifejezés modern használatban terjedt el, főleg a zsidó kánon és a keresztény Ószövetség megkülönböztetésére. De ebből nem következik, hogy maga a héber nyelv neve vagy a héber nyelv létezése modern kitaláció. Ez olyan, mintha azt mondanád: mivel a „középkor” mint korszaknév későbbi tudományos megjelölés, ezért a 13. században senki nem élt, nem evett, nem írt, nem épített katedrálist. Az „akadémiai megnevezés története” nem azonos „a dolog létezésének történetével”.
Ráadásul saját „mindent eldöntő” asszisztenses idézeted sem azt mondja, amit belehallucinálsz. Az idézet a „Héber Biblia” kifejezés modern akadémiai használatáról beszél, nem arról, hogy a héber nyelv 19. századi csalás. A Sirák könyvének görög előszava már a Kr. e. 2. század körül nyelvre vonatkozóan használja a „hebraisztí” jellegű megjelölést; a kérdés legfeljebb az, hogy az adott korban ez szűkebben hébert vagy tágabban zsidó/arámi nyelvi környezetet jelöl-e. De ez fényévekre van attól a gyermeteg állítástól, hogy „héber nyelv nincs, csak 19. századi mánia”.
A Dániel könyvére való hivatkozásod is félresiklik. Az, hogy Dániel könyve beszél „a káldeusok nyelvéről”, nem bizonyítja, hogy a Tóra káldeus arámi nyelvű volt. A babiloni udvari képzésben Dánielt és társait megtanították a káldeusok írására és nyelvére; ebből nem az következik, hogy Mózes könyvei ezen a nyelven íródtak, hanem az, hogy a babiloni udvari szolgálathoz szükség volt a birodalmi műveltség nyelvére. Az, hogy egy magyar diák megtanul németül egy bécsi egyetemen, még nem bizonyítja, hogy a magyar alkotmány eredetileg németül íródott. Tudom, ez józan következtetés, ezért nálad eleve gyanús.
Az „ó-kánaáni”, „proto-kánaáni”, „paleo-héber” kérdésben pedig megint ugyanabba a gödörbe zuhansz: összekevered az írásrendszert a nyelvvel. Amikor Komoróczy Géza vagy más szakirodalom „ó-kánaáni mássalhangzó-írásról” beszél, az írásrendszerre, betűformákra, paleográfiai típusra utal. Ebből nem következik, hogy a nyelv nem lehet héber. A héber, föníciai, moábi és más kánaáni nyelvek közeli rokonok, és rokon írásrendszereket használtak. A „paleo-héber” nem azt jelenti, hogy valaki ráfestette a héber címkét egy idegen anyagra, hanem azt, hogy az izraelita/júdeai héber nyelv korai írásformájáról beszélünk. Az, hogy az írás eredetileg a kánaáni alfabetikus hagyományból fejlődött, pontosan olyan botrányos, mint az, hogy a latin betűkkel írt magyar nem latin nyelv. Vagyis semennyire.
A Ketef Hinnom-i ezüsttekercsekkel kapcsolatban is előadod a megszokott bűvésztrükköt: ha a lelet nem fér bele az elméletedbe, akkor az „ó-kánaáni”, „amulett”, „nem köznyelv”, tehát valahogyan nem számít. Csakhogy a lelet éppen azért fontos, mert a Kr. e. 7–6. századi jeruzsálemi környezetből származik, és a papi áldás szövegével párhuzamos formulákat, valamint a JHWH nevet tartalmazza. Ez nem a te „hébermánia”-ellenes hadjáratodat igazolja, hanem azt, hogy a júdeai vallási szöveghagyományban már a fogság előtt léteztek olyan formulák, amelyek erős kapcsolatban állnak a bibliai szöveggel.
Az Ébál-hegyi ólomtábla ügye pedig különösen kínos neked, mert saját magad által idézett anyag is óvatosságra int: a lelet nem eredeti, zárt régészeti kontextusból került elő, hanem korábbi ásatás földkupacának átszitálásából; a datálás és olvasat körül komoly vita van. A Stripling–Galil–van der Veen-féle tanulmány valóban korai alfabetikus, késő bronzkori jellegű írást és JHW-formát olvas ki belőle, de a szakirodalomban már megjelent részletes cáfolat is, amely vitatja az epigráfiai olvasatot és a paleográfiai következtetéseket. Vagyis ebből sem lehet azt a harsány következtetést levonni, hogy „a Tóra eredeti nyelve ó-kánaáni volt, nem héber”. Legfeljebb azt lehet mondani: vitatott korai alfabetikus leletről beszélünk, amelynek értelmezése jelenleg nem alkalmas ilyen nagyívű nyelvtörténeti dogmák alátámasztására.
Most térjünk rá az általad felsorolt „kihagyott könyvekre”, mert itt már nemcsak a nyelvészetet, hanem a kánontörténetet is kalapáccsal javítod. Azt mondod, hogy a katolikus kánon hiányos, mert a Biblia említ olyan könyveket, mint az Úr hadainak könyve, Jásár könyve, Salamon cselekedetei, Sámuel látó könyve, Nátán próféta könyve, Iddó, Jéhu és más források. Ezzel szerinted máris bizonyítottad, hogy a Szentírás fele eltűnt. Nem, csak azt bizonyítottad, hogy nem érted, mi a különbség egy hivatkozott forrás és egy kánoni szent könyv között.
A Biblia sokféle iratra, királyi évkönyvre, prófétai feljegyzésre, udvari krónikára, harci énekre vagy régi gyűjteményre hivatkozhat. Ettől ezek nem válnak automatikusan kánoni Szentírássá. Ha egy evangélium megemlíti a császár rendeletét, attól a császári rendelet nem lesz evangélium. Ha a Krónikák könyve forrásként utal királyi évkönyvekre, attól a királyi levéltár nem válik sugalmazott Bibliává. A kánon nem minden valaha létezett vallási vagy történeti irat gyűjteménye, hanem azoké a könyveké, amelyeket Izrael és az Egyház a hit szabályában sugalmazottként ismert fel. Ezt te látványosan nem különbözteted meg, mert az elméletednek jól jön a „hiányzó ötven százalék” című rémmese.
Ráadásul a felsorolásodban még pontatlanság is van. Az „emlékezet könyve” hivatkozásod például nem úgy áll, ahogy írod; a „Mózes 6:5” így nem az általad állított bibliai hely. De ez már csak hab a tortán: a torta maga az a módszertani tévedés, hogy minden említett könyvet automatikusan kánoni könyvnek tekintesz. Ez kánontörténeti analfabetizmus ünnepi díszben.
A 4Ezsdrásról pedig megint úgy beszélsz, mintha a saját magánkánonod lenne a világegyház mércéje. A katolikus Egyház kánonjában 4Ezsdrás nem kanonikus könyv. Az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciájának bevezetője is apokrif 2Ezsdrásként említi azt az iratot, amelyet a Vulgata-függelékben 4Ezsdrásként ismertek. A Katolikus Enciklopédia is úgy tárgyalja a 94 könyvről szóló elbeszélést, mint a 4Ezsdrás apokrif hagyományának példáját, amelyben a könyvek egy része nyilvános, másik része a bölcsek számára elrejtett.
Az, hogy egy irat régi, ismert, olykor tisztelt, idézett vagy liturgikus környezetben felbukkan, még nem teszi kánonivá. A korai keresztény szerzők számos olyan művet ismertek és idéztek, amelyek soha nem lettek a kánon részei. Tertullianus esetében pedig különösen kínos a hivatkozásod, mert a tőle idézhető passzusban nem 4Ezsdrás kánoni státuszát bizonyítja, hanem Énók könyvének védelmében hozza fel azt a hagyományt, hogy Jeruzsálem babiloni pusztulása után a zsidó irodalom iratait Ezsdrás által helyreállítottnak tartották. Ez egy apologetikai érv Énók mellett, nem kánoni jegyzőkönyv 94 könyvről.
Azt írod: „Tertullianus ezt csak 4Ezsdrásból tudhatta.” Még ha így volna is, akkor sem következne belőle, hogy Tertullianus 4Ezsdrást kánoni Szentírásnak tekintette olyan értelemben, ahogyan a katolikus Egyház a kánoni könyveket érti. A korai keresztény szerzők sokféle zsidó hagyományt ismertek. Egy hagyomány átvétele, idézése vagy felhasználása nem egyenlő kánoni döntéssel. Júdás levele utal Énók hagyományára; ettől nem válik automatikusan minden Énók-hagyomány a teljes keresztény kánon mércéjévé. Tertullianus pedig különösen nem alkalmas arra, hogy belőle a te rómaellenes magánkánonodat felépítsd.
A legnagyobb önellentmondásod azonban ott jön, amikor Tertullianust próbálod Róma és a Szentháromság ellen felhasználni. Azt állítod, hogy Tertullianus idején még nem imádták a „háromarcú istent”, mert azt csak később találták ki a római császárok. Ez olyan történelmi képtelenség, hogy még a saját összeesküvés-elméleted is elpirulhatna tőle. Tertullianus Praxeas ellen című művében már a 2–3. század fordulóján világosan beszél az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről, az egy Istenről, az üdvrend szerinti hármasságról, és arról, hogy a három személy nem különböző isteni lényegben, hanem egy isteni valóságban áll. A szövegben ott van: egy Isten, akinek van Fia, Igéje, aki által minden lett; a Fiú a Szűztől született, ember és Isten, az Emberfia és Isten Fia; továbbá a Szentlélek is a hit megszentelője.
Vagyis Tertullianus nem a te henoteista barkácsműhelyed munkatársa, hanem éppen ellened tanúskodik. Ő nem azt mondja, hogy van „Istenek Istene”, aztán egy felkent isten, aztán egy ember Jézus, akibe ideiglenesen beköltözik egy isteni lény. Ő azt mondja, hogy az egy Isten üdvrendjében ott van az Atya, a Fiú és a Szentlélek; a Fiú Ige, aki által minden lett, aki emberré lett, szenvedett, meghalt, feltámadt. Tertullianus még azt is kifejezetten magyarázza, hogy a személyek különbsége nem az isteni lényeg megosztása.
A „római császárok álkeresztény egyházat hoztak létre” című meséd tehát itt szétesik. A Szentháromság hite nem 380-ban esett le egy császári íróasztalról. A niceai és konstantinápolyi zsinatok nem kitalálták Krisztus istenségét és a Szentlélek istenségét, hanem a korábbi apostoli és liturgikus hitet fogalmazták meg eretnek torzításokkal szemben. Ha a császárok találták volna ki, Tertullianus nem írhatott volna erről jóval korábban. Ha a 4. században gyártották volna, az Újszövetség nem nevezné Krisztust Úrnak, Istennek, Teremtő Igének, mindenek előtti és mindenek fölötti Fiúnak. Itt nem Róma trükközött, hanem te próbálsz az időrenddel bűvészkedni — de kilátszik a hamis kártya az ingujjadból.
Az a vádad, hogy a katolikus kánon „eltüntette a Szentírás 50%-át”, egyszerűen bizonyítatlan handabandázás. A kánon kialakulása történeti folyamat volt, amelyben a zsidó hagyomány, a görög Septuaginta-hagyomány, az apostoli használat, a liturgikus olvasás és az egyházi hit szabálya mind szerepet játszott. Nem úgy történt, hogy egy római főpap gonosz mosollyal kihajított ötven százaléknyi szent könyvet a Tiberisbe. Ezt a mesét legfeljebb egy rosszul megírt antikatolikus ponyvában lehet eladni, tudományos vitában nem.
A „Filioque” idekeverése is csak füstgránát. Most a vita Philónról, a „káldeus” szó jelentéséről, 4Ezsdrásról, Tertullianusról és a héber nyelvről szól. Te azonban, amikor érzed, hogy a fő állításaid recsegnek, gyorsan átdobod a vitát Toledóra, Konstantinápolyra, Róma főpapjára, császárokra, háromarcú istenre. Ez nem érvelés, hanem témamenekítés. A Filioque körül valóban volt keleti–nyugati vita, de ez nem bizonyítja, hogy Philón „káldeus” szava miatt a Tóra arámi volt, vagy hogy 4Ezsdrás a katolikus kánon fölött áll. A te vitatechnikád olyan, mint amikor valaki sakkban vesztésre áll, és hirtelen felborítja az asztalt, majd kihirdeti magát atlétikai bajnoknak.
A „többszázmillió meggyilkolt” lózungodat sem lehet szó nélkül hagyni. Ez nem forrásolt állítás, hanem propagandaízű túlzás. A keresztény történelemben vannak bűnök, visszaélések, háborúk, politikai erőszakok, állami és egyházi összefonódások; ezt egy komoly katolikus sem tagadja. De te nem történelmet írsz, hanem vádiratot, amelyben minden történeti komplexitást egyetlen démonikus mondatba gyömöszölsz. Ez a módszer ugyanaz, mint amit a legrosszabb szektás pamfletek művelnek: előbb szörnyet rajzolnak az ellenfélből, majd bátran leszúrják a saját rajzukat.
Most pedig a legmélyebb probléma: te nem egyszerűen katolikusellenes vagy. Te az apostoli kereszténységgel állsz szemben, mert a megtestesülést szétszeded. Azt mondod, hogy Jézus harmincéves korától a halála előtti utolsó estéig hordozta testében a Logosz Istent. Ez nem János evangéliuma. Ez nem Pál apostol hite. Ez nem a keresztény hit. János nem azt mondja, hogy az Ige beköltözött egy már különálló emberi személybe. Azt mondja: az Ige testté lett. Ez a mondat a te rendszered halálos ítélete. Nem albérlet, nem megszállás, nem ideiglenes istenhordozás, hanem megtestesülés.
A katolikus hit nem állítja, hogy Mária az isteni természet forrása volna. Azt állítja, hogy akit Mária emberi természet szerint szült, annak személye az örök Fiú. Ezért Theotokosz: nem azért, mert Mária „megteremtette Istent”, hanem mert az ő méhében az örök Ige vett fel valóságos emberi természetet. Te ezt azért nem tudod elfogadni, mert nálad Jézus és a Logosz két külön szereplővé esik szét. És amikor valaki ezt szóvá teszi, jön a „Róma háromarcú istene” című piaci rikácsolás.
A te rendszeredben Jézus nem az örök Fiú megtestesülése, hanem egy külön ember, aki valamikor isteni jelenlét hordozója lesz. Ez lényegében nesztoriánus irányba csúszó, henoteista díszletekkel felaggatott krisztológia. Az apostoli hit ezzel szemben egy Krisztust vall: valóságos Istent és valóságos embert, egy személyben, két természetben. Nem két alanyt, nem két Krisztust, nem egy felkent főistent és egy emberi hordozót. Egyetlen Urat: Jézus Krisztust.
Végül tehát így állunk. Philón nem cáfolja a hébert. Komáromi Csipkés címleírása nem teszi arámivá a teljes Ószövetséget. A „káldeus” szó nem robbantja fel a bibliai nyelvészetet. A Ketef Hinnom-i leletek nem ellened, hanem ellened tanúskodnak. Az Ébál-tábla vitatott, és még ha elfogadnánk is egyes olvasatait, akkor sem bizonyítaná a te „ó-kánaáni, nem héber” dogmádat. A Biblia által említett forrásművek nem automatikusan elveszett kánoni könyvek. 4Ezsdrás nem katolikus kánoni Szentírás. Tertullianus nem a te titkos kánonodat és nem a te henoteista Krisztusodat védi, hanem a Szentháromság elő-niceai hitvallási formáját tanúsítja.
A végén pedig marad a szomorú látvány: kijöttél az Őrtorony árnyékából, de nem az Egyház világosságába léptél, hanem egy saját készítésű labirintusba, ahol minden ajtóra az van írva: „Róma hamisított”, „hébermánia”, „káldeus arámi”, „94 könyv”, „Istenek Istene”. Csakhogy az igazság nem attól lesz igaz, hogy hangosabban írod nagybetűvel. Az apostoli hit túlélte Ariust, Nesztorioszt, a gnosztikusokat, a szektákat, az Őrtornyot és a hasonló magánkinyilatkoztatási építményeket is. Ezt a mostani teológiai tákolmányt is túl fogja élni.
Az Egyház hite egyszerűbb, erősebb és régibb, mint a te zavaros rendszered: egy Isten van, Atya, Fiú és Szentlélek; az örök Fiú emberré lett; Jézus Krisztus nem egy istenhordozó edény, hanem maga az Ige testben; a Szentírás kánonját nem a te 4Ezsdrásból barkácsolt magánjegyzéked szabja meg, hanem az apostoli Egyház hite; és a héber nyelvet nem 19. századi mániások találták ki, hanem a tudomány azért nevezi hébernek, mert a szövegek nyelve az. A többi csak füst, zaj és szektás színház.
👉 Ha ez nincs meg: nem vita zajlik, hanem két párhuzamos monológ
Itt vagy elcsúszva! :) olyasmikkel érvelsz, ami a másik fél számára nem elfogadott. Mintha én, az Iszlámot idézném neked, vagy busidót, vagy akár Ganésa, india egyik istenéről beszélve próbálnám elővezetni neked hogy tévedsz, mert minimum 200 millió istenük van. Vagy kötelező megenni a kovács gombapörköltjét, mert nem sérthető meg a jóindulata....
Nincs közös alapotok. Ebből adódóan monolog van. :)
A Biblia által említett külső (nem zsidó vagy nem kanonikus) írások
1) Méd–perzsa királyok krónikái
Eszter 10:2; Dániel 6:8, 12, 15
A Biblia hivatkozik a perzsa birodalom hivatalos történeti könyveire. Ezek nem zsidó, hanem perzsa állami archívumok.
2) Babiloni bölcsek és káldeusok tanításai
Dániel 1:4, 17; 2:2
Dániel és társai babiloni könyvekből tanultak. A Biblia elismeri ezek létezését, de nem tekinti őket ihletettnek.
3) A „Királyok krónikája” – udvari feljegyzések
1Kir 14:19; 1Kir 14:29; 2Krón 16:11
Ezek nem bibliai könyvek, hanem adminisztratív dokumentumok, amelyek sokszor idegen népekkel kapcsolatos eseményeket is tartalmaztak.
4) Jób könyve – nem zsidó eredetű bölcsességi hagyomány
A Biblia nem nevezi meg a forrást, de a hagyomány szerint Jób edomita vagy arab figura. A könyv nem Izrael történetéből nő ki, mégis kanonikus.
Ez éppen azt mutatja: a származás nem tesz egy könyvet ihletetté vagy ihletetlenné.
5) Bálám próféta hagyományai
4Mózes 22–24
Bálám nem zsidó próféta, saját hagyományokkal. A Biblia idézi őt, de nem tekinti a könyveit Szentírásnak.
6) Ősi mezopotámiai hagyományok (vízözön)
A Biblia nem nevezi meg, de a történet párhuzamos:
Atrahaszisz-eposz
Gilgames-eposz
A Biblia irodalmi rokonságban áll velük, mégsem tekinti őket ihletettnek.
7) Kánaáni–ugariti mitológiai motívumok
Zsolt 74:14; Ézs 27:1
Leviatán
Rahab
Tannin
Ezek nem zsidó eredetű lények, hanem kánaáni és ugariti mitológiai alakok. A Biblia átveszi és átértelmezi őket — de nem teszi ihletett irattá a forrásaikat.
A Biblia által említett „elveszett könyvek” (nem kanonikus források)
Ezeket gyakran félreértik, de mind belső forrásművek, nem Szentírás:
Jásár könyve – Józs 10:13; 2Sám 1:18
Az Úr háborúinak könyve – 4Móz 21:14
Nátán próféta könyve – 1Krón 29:29
Sámuel látomásai – 1Krón 29:29
Salamon cselekedetei – 1Kir 11:41
Iddó próféta könyve – 2Krón 13:22
Jéhu könyve – 2Krón 20:34
Ezek belső történeti források, nem ihletett könyvek.
❓ 3. A nagy kérdés: ha a Biblia megemlít egy könyvet, az ihletetté teszi-e azt?
Nem.
És ezt maga a Biblia bizonyítja, három okból:
(1) A Biblia sok nem zsidó, pogány vagy világi forrást említ
Perzsa krónikák, babiloni bölcsek, kánaáni mítoszok — ezek nyilvánvalóan nem ihletett iratok.
(2) A Biblia hivatkozik elveszett könyvekre, amelyek soha nem voltak a kánon részei
A hivatkozás nem kanonicitás, hanem történeti beágyazottság.
**(3) A Biblia maga különbséget tesz:
„Isten szava” ↔ „forrásmű”**
A zsidó hagyomány nagyon világosan különválasztotta:
Szent iratok (Tóra, Próféták, Írások)
Források, krónikák, énekek, udvari dokumentumok
A kettő soha nem keveredett.
Rövid, végső összegzés
A Biblia sok külső, nem zsidó vagy nem kanonikus írást említ — de ettől még ezek nem ihletett könyvek. A hivatkozás nem kanonicitást, hanem történeti kontextust jelent.
Ez a bibliai gondolkodás belső logikája.
De, szerintem, ha az összes emlitett, érintett más irásokat is összeszednénk, máris meglenne az a bizonyos 94 mű. :D
A Dániel könyvében szereplő „káldeusok nyelve” sem bizonyítja azt, amit rá akarsz építeni. Dániel könyve maga kétnyelvű: héber és arámi részekből áll."
Ez lehetetlen, hisz a babiloni fogság előtt Izrael fiai az ó-kánaáni nyelvet használták.
A hébermániások erre is ráfogják, hogy héber, ahogyan a Káldeus arámira is ráfogják,hogy héber.
Komoróczy: Géza Maszóra, maszoréták című munkájában a Régi bibliai kéziratok elıkerülése az ó- és középkorban (a maszóra elızménye): felsorolásában írja:
A Biblia mássalhangzó-szövegének legkorábbi dokumentumai: A kohanita / “ároni” áldás (Num. 6,24 skk.) szövegének lejegyzése a két kicsiny Ketef Hinnom-i (Jeruzsálem) ezüst-tekercsen9 (ó-kanaáni mássalhangzó-írás) (ca. i. e. VII. század). I r o d a l o m : Gabriel Barkay, “The Priestly Benediction on the Ketef Hinnom Plaques”, Cathedra, 52 (1989), pp. 37–76 Biblia-kéziratok a Holt-tenger menti barlangokból (ca. i. e. 250–i. sz. 68) Tefillin- és mezuza-kéziratok a Holt-tenger környéki barlangokból. K i a d á s a : Karl G. Kunh, Phylakterien aus Höhle 4 von Qumran (Heidelberger Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse, 1957, I) (Heidelberg: Carl Winter, 1957) 9 Israel Museum, Jerusalem.
Amikor Komoróczy Géza megírta ezt a tanulmányát ,akkor még nem tudhatta, hogy ennél régebbi lelet is előkerül majd. A Hinnom-völgyben (Ge-Ben-Hinnom) 1979-ben találták meg az amulettet.
A lelet közvetlenül a Babiloni fogság előtti időből származik. Ez azt jelenti, hogy a zsidók nyelve fogság előtt az ó-kánaáni nyel volt.
A nyolcvanas években az Ebál hegynél megtalált lelet csak nemrégen lett megfejtve.
Így ez lett a legkorábbi írásod lelet, amit a kivonulás utáni időből az akkori Izrael területén találtak.
"A datálással kapcsolatban kérdéseket vet fel az a tény, hogy a tábla nem a helyszínen került elő, hanem az 1980-as feltárásokból származó földkupac 2019-es átszitálásakor bukkantak rá.
Az 1980-as években Ádám Zertál professzor vezetett ásatásokat az Évál-hegyen és az ekkor kitermelt és szárazon átszitált földet Stripling és csapata szitálta újra 2019-ben a Templom-hegyi Átszitáló Projekt nedves szitálásos technikáját alkalmazva. A régész jelenleg Silóban vezeti a feltárásokat; egykor itt állt a sátorszentély és itt őrizték a frigyládát is.
Sokan vannak azonban, akik érdeklődésük mellett kételkedésüknek is hangot adnak. Amíg nem látják a részletes leírásokat, pontos képeket, addig nem foglalnak állást a datálás és az eredetiség kérdésében.
„Az a tény, hogy azt megelőzően kürtölik világgá, hogy tudományos körökben bejelentették volna, kissé szokatlan....
A képeken kirajzolódó szöveget Gálil és a mainzi Gutenberg Egyetem szakértője, Pieter Gert van der Veen fejtették meg. Stripling szerint a feliraton szerepel az „árur” – „átkozott” szó és a J-H-V-H istennév is. „Negyven betűt azonosítottunk, a táblácska külső és belső oldalán. Mindegyik ugyanazzal a korai alfabetikus betűtípussal íródott, mely a késői bronzkorra volt jellemző”. A szöveg nagyobbrészt archaikus proto-kánaánita írással készült és néhány betűje a hieroglifákból származik.
Prehľad od AI: A proto-kánaáni kifejezés elsősorban a régészetben és a nyelvészetben használatos, és az ókori Kánaán területén (a mai Izrael, Palesztina, Libanon, Jordánia és Dél-Szíria térsége) a bronzkorban (kb. i. e. 2000–1200) használt legkorábbi betűírásra utal.
AI - A zsidó Biblia (Tanakh) „héber Bibliaként” való emlegetése elsősorban a tudományos, keresztény és nem zsidó szóhasználatban terjedt el, hogy megkülönböztessék azt az Ószövetségtől
A Komáromi Csipkés György-féle címleírásra való hivatkozásod is ugyanilyen légvár. A régi magyar bibliafordítások előszavaiban gyakran szerepelhetett a „sidó”, „káldeai” és „görög” nyelvekből való fordítás, mert a bibliai szöveganyagban héber, arámi és görög elemek vannak,"
Örülök, hogy elismerted, hogy a 19. századot megelőzően a bibliafordítók leírták ,hogy az Ó szövetséget a sidó káldeai nyelvből, az Evangéliumokat és az apostolok írásait pedig görög nyelvből fordították. Azt, hogy a szövegben a kádeai sidó, azaz a babiloni arámi nyelven kívül, amit Philon Júdeus is igazolt, héber szöveg is lett volna, nem említették. Azt csak a hébermániások szeretnék utólag belehamisítani a fordítók írásos nyilatkozatába, mint annak idején az úgynevezet niceai-konstantinápolyi hitvallás szövegébe az 589-es Toledoi Zsinaton beletoldották(belehamisították) a "Filioque" kifekezést.
Ebből nem következik, hogy minden ókori szerző, aki „káldeus” nyelvet említ, szükségképpen a Tóra eredeti nyelvét arámiként azonosítja. Egy többjelentésű szóval nem lehet úgy bánni, mint egy vasúti sorompóval: „lecsukom, és minden más értelmezésnek tilos átmenni”."
Mivel a Szentírásból kiderül az is, hogy a Babiloni fogságban a zsidók elfelejtették korábbi nyelvüket az ó-kánaánit, és a zsidó királyi sarjak a káldeus nyelvre lettek megtanítva, Egyértelmű, hogy Fphilon Júdeus, aki előkelő zsidó családból származott a káldeus nyelven a babiloni arámi nyelvet értette.
Az evangéliumok igazolják, hogy a Messiás Jézus is az arámi nyelvet beszélte.
Hogy bárki Isten választott szentjei közül hébernek nevezett nyelvet beszélt volna, a Szentírásban
tetten nem érhető. Ennek az oka, hogy előbb az ó-kánaánit, majd a babiloni fogság után az arámi nyelvet beszélő zsidók nem tudhatták, hogy a 19. századba ki fog törni a héber nyel mánia járványa.
Az Istenek Istene előre látta, ezért ügyelt rá, hogy a Szentírásban még véletlenül se történjen utalás héber nyelvre.
Az istentől kapott hátralévő földi idődet igazán használhatnád az Igazság meghamisítása helyett,
Philón tévedhetetlen nyelvész, Tertullianus titkos kánonjogász, Ezsdrás negyedik könyve főszövegű kinyilatkoztatás, a héber nyelv 19. századi mániás találmány, Jézus pedig harmincéves korától a halála előtti estéig valamiféle mennyei istenhordozó edény."
Az, hogy Philon Júdeás jobban ismerte saját népe a zsidó nép nyelvét, mint a háromarcú isten összes főpapjai együttvéve a történelemben, az csakis természetes. Az, hogy a Róma főpapja által vezetett egyház kánonja hiányos, ami a Szent Könyvek számát illeti, az tény, amit a Szentírás is igazol.
A Róma főpaja által vezetett egyház kánonja nem tartalmazza azokat a könyveket,amelyek létezését a Szentírás igazol:
Mindez azt igazolja, hogy Ezsdrás és társai által Ezsdrás Istene valóban több könyvet iratott le,mint amit a Róma Főpapja által képviselt Egyház kánonjába belefoglaltak a 4. században.
Tertulliánusz nem volt kánonjogász, hisz az Isten Szava sehol nem ír a Szemntírás kánonjáról.
Tertulliánusz több mint 150 évvel a Róma Főpapja által és a római császárok által kitalált kánon megalkotása előtt egyszerűen igazolta, hogy ismerte Ezsdrás 4. könyvét és a Szentírás részének tekintette. Sokat idézett belőle.
A korai egyházban, különösen az észak-afrikai hagyományban (melynek Tertullianus a legfőbb alakja), tisztelték és prófétai könyvként kezelték. [1, 2]
Tertullianus és a 4. Ezsdrás kapcsolata:
Tertullianus az Adversus Gnosticos (vagy Scorpiace) című művében, illetve más értekezéseiben is hivatkozik a 4. Ezsdrás látomásaira, különösen azokra, amelyek a végidőkkel, a messiási korral és a lélek sorsával kapcsolatosak. Bár Tertullianus teológiailag nagyra értékelte, a 4. Ezsdrás később nem került be a hivatalos kánonba, így a legtöbb keresztény hagyományban az apokrif iratok közé tartozik.
Tertullianus (kb. 155–220) a keresztény ókorban utalt arra a hagyományra, miszerint Ezsdrás próféta újjáalkotta, illetve „újraírta” a zsidók szent könyveit a babiloni fogság után.
Ezt Tertulliánusz csakis az Ezsdrás 4. Könyvéből tudhatta.
A kontextus: Tertullianus [De cultu feminarum - A nők ékességeiről] című művében, illetve más apológiai írásaiban jelenik meg ez a gondolat. A korai keresztény atyák közül többen (pl. Irenaeus is) hivatkoztak arra, hogy a fogság idején a szent iratok megsemmisültek.
A "helyreállítás" módja: Tertullianus szerint Ezsdrás isteni sugallatra (inspiráció) írta újra a babiloni fogság alatt elveszett vagy megsemmisült ószövetségi iratokat, különösen a Tórát. Ez a történet a 4. Ezsdrás könyvének legendájára épül.
Célja: Tertullianus ezt a érvet arra használta, hogy igazolja az ószövetségi iratok hitelességét, és alátámassza, hogy a keresztények által használt szövegek (az inspirált újraírás révén) megbízhatóak, még ha a fogság utáni időszakból származnak is.
Ez a narratíva a korai keresztény teológiában fontos szerepet játszott a zsidó és keresztény kánon közötti folytonosság kérdésében.
Az általad "késői apokaliptikus irodalmi motívumként " emlegetett Ezsdrás 4. könyve Tertulliánusz írásaiban úgy jelenik meg, mint a történelmi múltban már létező Isten által sugalmazott szentírás.
Igaz Tertulliánusz azt álmában sem gondolta, hogy a római császárok álkeresztény egyházat fognak létrehozni, amelynek püspökéül Róma püspökét fogják kinevezni, akire átruházzák majd a Róma Főpapja címet is, majd eltüntetik a Szentírás 50 %-át,és önkényesen megalkotják a kánonjukat.
Tertulliánusz idején még nem imádták Róma püspökei Róma háromarcú istenét. Arra csak 150 évvel később került sor, amikor Róma császárai megalkották az általuk létrehozott álkeresztény egyház
istenét is.
Ami pedig azon állításomat illeti, hogy a hébermánia csak a 19. században ütötte fel a fejét,
csatoltam az AI álláspontját, amit ismét idézek, mert amint látom elfelejtetted elolvasni:
AI - A zsidó Biblia (Tanakh) „héber Bibliaként” való emlegetése elsősorban a tudományos, keresztény és nem zsidó szóhasználatban terjedt el, hogy megkülönböztessék azt az Ószövetségtől (amely szerkezetileg és néha tartalmilag is eltér), valamint hangsúlyozzák az eredeti nyelvet."
Akadémiai és teológiai megkülönböztetés: A „héber Biblia” kifejezés modernebb keletű, elsősorban a 19–20. századi biblikus tudományosságban vált elterjedtté, hogy elválasszák a zsidó kánont a keresztény Ószövetségtől, amely a Septuaginta (görög fordítás) sorrendjét követi.
Amit az AI finoman tudományos kereszténységnek nevez, az nem más, mint a római császárok által létrehozott álkereszténység, amelynek a nevében többszázmillió embert meggyilkoltak.
