A régi kéktúra honlapon volt egy lista, hogy a bélyegző pontosan hol van. Pl. "a bejárati kapu jobb oldalán"; "Villanyoszlop az útvillánál"; "Benn a kocsmában" stb. Az új honlapon nyomát nem látom hasonlónak. Én vagyok a béna, vagy a honlap? Menjetek! PNr
Érdekes sztori, eddig nem hallottam róla. A neten írnak róla ezt is, azt is (lásd alább). Számomra hihetőnek tűnik, ha nem is egyértelműen biztosnak.
Amit még senki nem tett meg - vagy legalábbis nem írta le -: nem számolták meg, hány (idős) fa van ott jelenleg. Ha 64 vagy kevesebb, az támogatja a sztorit. Ha több, akkor is lehet igaz - lehet, hogy csak így adta ki kellő méretben az alakzatot.
Évgyűrűszámlálás is jó lenne - ha van köztük kidőlt fa, amit ketté lehet fűrészelni.
Ami számomra gyengíti a sztori hihetőségét: az 1944-es légifotón is rajta van az erdőfolt, de kell hozzá némi képzelőerő, hogy Nagy-Magyarországnak nézzem. Ha erre valaki azt kérdi, hogy meg tudnád csinálni szebben egy hepehupás hegyoldalon hát nem. Profi térképész/földmérő persze megoldaná, de egy "mezei" tanártól/erdésztől ez is szép teljesítmény.
Ugyanezen légifotón mintha kivehető lenne a fák egy részének a koronája is, és egyes fáké komoly méretű, ami 1920-25 körüli telepítést feltételez. 40-50 nagy fát legalább látni vélek, plusz pár kisebbet (rosszabb talaj, nehezebben indult növésnek) a Dél-Dunántúlnak megfelelő részen.
Áááá, tényleg, nem is tanár, hanem cserkészek, így beugrott, a világtalálkozó, ami nem volt meg. Köszönöm a rejtvényt, tök jól megerősítette ezt a régi-régi emlékemet!
Én egy másik verzióról tudok, 1933-ban Cserkész Világtalálkozó volt Magyarországon, ebből az alkalomból cserkészek ültették a Nagy-Magyarországot ábrázoló fenyőerdőt.-
Hááát, ebben nem vagyok olyan biztos, csak legendaként hallottam, hogy egy tanár Trianon után 64 fenyőfát ültetett Magyarország alakban a hegyoldalba. Lehet hogy hülyeség, nem nagyon akartam beírni, biztam benne, hogy meglesz erősítve a sztori. Több mint húsz éve mesélte az egyik Gyermekvasutas cimborám, amikor szolgálatból tartottunk hazafelé, és vártuk a villamost még a régi végállomáson.
Egy sárga Gerecse külön érdekelt volna, mert sokáig hajtottam rá, és pont akkor szüntették meg a rendszert, amikor közel kerültem hozzá. Azóta már elengedtem. Azt hiszem, az a 8. teljesítésért járt volna, most tartok 14-nél. Rég volt.
Szombat: Pálos 70 (74 km) 12 óra 07 perc alatt, na de a beszámolóba minden kiderül ;)
Vasárnap: Viharbükk 24,5 km kényelmes 5-ös átlaggal.
Pálos 70: Orsival beszéltük meg hogy együtt megyünk ma, mivel Viktor később érkezik. Végül időben megérkezett, és így mire 5:00-kor a rajt helyszínére jutottam, addig meg is dumáltuk hogy elindulnak, majd egyszer jövök.. Jó kis sor volt így reggel korán, de flottul haladt minden, és 5:10-kor végre én is elindulhattam. Kaptam egy nyomkövetőt, így lehetett akár otthonról a fotelből is figyelni hogy mit küzd ez a jó ember :) https://www.traxpace.net/palos21#trackId=palos21_70&traceId=76
Fejlámpám fényével világítottam a Gellért-hegy csalafinta Z- jelzését, ami jobbra-balra kanyargott a hegyoldalban. Meg-megálltam csodálni az éjszakai kilátást. Bár itt lakom a közelben, de ez a panoráma mindig megkapó, ha nappal, ha éjjel vagyok éppen erre. A Tabán után egészen a Kútvölgyi-kápolnáig gyűjtöm a szintet, és koptatom a terep cipőmmel az aszfaltot.
7 km-nél kapom meg első pecsétem, majd továbbra is aszfaltgyilkolás, és csak a Normafa szép nagy rétje után ér terepet a lábam ismét huzamosabb ideig. Szépjuhásznéra kellemesen lekocogok, az idővel is perfekten állok, és utol is érem Orsiékat. Ki is adom az ukázt hogy nyomás immár együtt tovább. Máriaremete szinte pöccre 20 km-nél van. Nagyon finom zsíros-hagymás kenyerek várnak minket meleg teával, ami tényleg meleg, de egy kis hideg vízzel fogyaszthatóvá varázsolom. Érzésre kicsit sok időt töltünk itt, a többieket kicsit marasztalja egy aranyos kutyuska, amíg én a Stabilos túra kódját vélem éppen felfedezni a fán :) Tovább indulván a hosszú K+ aszfaltját még tempósan gyalogoljuk, de aztán beindulunk, és gyakorlatilag a solymári várig futunk, de úgy elég szép tempóval. Az átlag így is "csak" 6,24 km/h-ra jött ki a két pont között az állásidővel. A várnál fél literes vizet kapunk, és több fajta csokiból lehetett választani. Innen a csobánkai szentkútig majdnem 7-es átlaggal érkezünk. Tényleg voltak olyan részek ahol csak gyalogoltam volna, de Orsi nagyon jó erőben volt, így nem akartam én sem lelassítani :) Már fél órával 6-os átlag fölött vagyok (a többiek ugye sajnos kicsit korábban indultak). A Szentkút előtt nem sokkal utolérjük az első három srácot, akik már várták hogy valakik befogják őket :) Utánunk kocognak, de mi érünk le elsőnek a Szentkúthoz. Persze ez nem verseny tudom én ezt nagyon jól, inkább lelki feltöltődés. Azért a vastaps jól esett amit kaptunk a pontőröktől. A mennyei különböző ízvilágokkal telt kenyerek, és a finom tea egy ideig viszont megállásra kényszerített minket. Én sem nagyon forszíroztam az indulást, csak tömtem befele a kaját. A muszáj sajnos nagy úr.. Irány tovább. Nagyon jól jövünk, meg vagyok lepve hogy a többiek is milyen ügyesen bírják. A Magashegyi-nyereg előtt éppen persze egy egy nyomtávos úton érjük utol a zarándokokat, ahol több ismerősömet is örömmel üdvözlök. Jól esik a szurkolás ismét. Hamarosan utolér Noémi akivel pár percet futunk együtt kicsit beszélgetve, de Ő más világ, végig is futotta, és elsőnek is finiselt. Klastrompuszta előtt még a síkon is belekocogunk, lehet tán' megbolondultunk? Viktor marad a gyaloglásnál, mi Orsival Klastromig meg sem állunk. Pont a kéktúra napja van ma, találkozunk is egy nagy csapattal, a vezetőjük pedig nem más mint az ország legjobb terepfutója, Németh Csaba. Jól esik váltani pár szót a legendával. Klastrompusztánál, Kreiter Balázs ér utol minket. Érzésre kicsit itt is sokat vagyunk, de nem baj, rengeteg idő van. A meredek S-n Viktor lemarad kicsit, Orsi viszont bírja a tempómat felfele. A Pilis-nyeregből végig kocogunk Pilisszentlélekig, ahol csak a mennyei gulyás állít meg minket. Itt nem számít az idő, akár mennyi elmehet, nem érdekel :) Viktor itt még utolér minket, de innen már végig kettesben haladunk tovább Orsival. Ahogy láttam végül Viktor is nagyon szép időt ment. Alig hogy teli hassal elindulok (Orsinak meg sem kottyant), máris újabb frissítőpont a kolostorromnál, ahol a mákos pogácsa volt a befutó, na meg Orsinak a zserbó. Itt is elfalatozgatunk, a Klastrom - Psztlélek szakasz ezért is jött ki 3,83 km/h-s átlaggal :) Még egy meredekebb emelkedő van a túrából, és az egyből itt is van. Kényelmesen felgyaloglunk, majd elérjük a tetőn a P- Z- jelzések elágazását. Ha jól tudom harmadjára vagyok a 70-esen, és ez az a pont, ahonnan hajlandó vagyok elkezdeni számolgatni a kompig. Előtte egy percet sem gondolkoztam ezen. Na de most megindul a matek. Közlöm Orsival, hogy vagy kicsit haladósra kell venni a figurát, vagy szép kényelmesre. Szegény mire eldöntötte, eldöntöttem én :) Azt nem mertem elárulni, hogy a tempós haladás azt jelentette, hogy 7,2 km/h-t kellene menni hogy pöccre elérjük a kompot :) Mivel láttam rajta hogy van ott még kraft 52 km után is, ezért kicsit erősebb tempóra váltottam, amit sokáig szépen le is követett Orsi. Még mielőtt a maradék pár kisebb dombon is meghülyültem volna, még időben megálljt parancsolt. Tudtam hogy lesznek fatáblák, ahol lesznek km adatok hogy mennyi a komp. Így azzal könnyítettem, hogy tempósabban elmegyünk a legelsőig, majd osztunk-szorzunk, és ha nagyon gáz a helyzet, tényleg gyaloglásra váltunk a következő kompot belőve. Elérve egy meglepetés ellenőrzőpontot, nem tudják sajnos mennyi a komp, így szegény Orsival rohanunk tovább, de egyszer csak utánunk kiabálnak hogy 4,8 km. Húha, az nem olyan kevés.. Viszont Orsival közlöm a jó hírt, hogy már "csak" 6-os átlagot kell menni a 15:50-es kompig. Innen viszont olyan jól lejt az út, hogy csak azért is futunk :) Ez olyan jól sikerült, hogy már 15:38-kor a kompnál voltunk. 13 km-t végül 1 óra 34 perc alatt tettük meg. Ráadásul a komp csak 15:58-kor indult el. 20 percet itt dekkoltunk, én meg azt hittem hogy lélekszakadva fogunk levegőért könyörögve épphogy felugrani a kompra. Viszont itt volt forralt bor, és csoki. Ebben a sorrendben! Ezzel a komppal mindössze két 40 km-es futólány, és Kreiter Balázs ment át rajtunk kívül. A túloldalon hamar tovakocog mindenki, mi meg nem ám hogy lemerevedtünk volna, érzésre is 6-os átlag fölött gyaloglunk. Nem semmi erő van ebben a lányban. Innen már elég unalmas a maradék 8 km, de a Sukola-kereszttől a célig még egy 6,5-ös átlaggal finiselünk :) 17:16-kor már célban voltunk, ahol sajnos kicsit legörbült a szám, amikor mondták hogy még nincs kész a leves :( Pedig már mióta vártam.. Na de akkor nincs mese, rohanás a buszig, ami nem is volt tervbe. Rajta vagyunk a 17:30-as buszon, és egy kellemes utazás után boldogan érek haza. Belegondolok abba, hogy amennyit megálltunk, ettünk, kompra várakoztunk, a tiszta menetátlagunk 7 km/h körül volt!!
Viszonylag hamar ágyba kerültem, de így sem sikerült ma pihenten ébrednem, tetézte a csúnya, esős, hideg idő. Úgy döntöttem akkor is Budaizok ma egyet, a Viharbükk leghosszabb, 24,5 km-es távján. Zolival találkozunk a Déliben, majd Normafánál a Csúcs Büfénél van a rajt. Már 8:30-kor ott vagyunk, de húzzuk az időt egy sörrel, hátha jobb lesz odakint. Végül 9:00-kor elindulunk. Szokásos budai-hegységi útvonal, egy frissítőponttal, ahol viszont van sok finomság. A célba érve, végül kiderül hogy a mi távunkra, mindössze 7 ember nevezett, abból kettő lenevezett a rövidebb távra, egynek meg erősen megkérdőjelezhető az útvonalkövetése sajnos, így valószínű mindössze 4-en csináltuk meg a túrát :)
Ezt is sikerült végre megélni. 15 év alatt még sosem jártam a Zselicben. Szombaton viszont végre orvosoltam ezt, és részt vettem a Zselic IVV Túranap 50 km-es távján. Nagyon vártam már a szombat reggelt!
Zolival találkozunk Kelenföldön, neki is újdonság ez a rész. Az IC-n Annát vesszük észre, így hármasban vonatozunk le Kaposvárra. Szerencsére a személy bevárta az IC-t, mert a 7 perc átszállást lekéstük volna Dombóváron..
Kaposvárra érve kis gyaloglással megtaláljuk a rajtot, és kereken 9 órakor elindulunk Zolival. Anna hamarosan utolér, és elfut. Kigyalogolva a városból, az első EP a Töröcskei parkerdőben volt, a Vackor-tanya. Szépen útvonalat követve bevesszük a kis kanyart, majd hamarosan a Töröcskei tóhoz érünk, ahol sok horgász próbál épp szerencsét. Utána is útvonalkövetés, nem a szántóföld szélén kummantunk, hanem a gazos P- jelzésen haladunk szépen tovább. Töröcske falu után a S-, K+, majd a K- visz minket Ropolypusztára, ami egy csodás kis pihenőhely hatalmas réttel. Egy titkos ellenőrzőponttal találkozunk, ami említve is van az itinerben. Nagyon helyes. 15 km-nél járunk. Megpihenünk a nem létező tó büféjénél. A 6-os átlagot ma láttuk utoljára, de én amúgy is nézelődősre akartam ma venni a figurát, mivel sosem jártam még erre. Felfrissülve haladunk tovább. A Csillagpark kis kitérő, meg szerettem volna nézni, de sajnos az időbe nem fért bele, az utolsó vonatot mindenképp el kell érni. Kardosfapusztára érve egy 3 csillagos hotel mellett haladunk el, majd az IVV fára festett zöld kódját jegyezzük fel, ami több helyen is feladat volt nekünk. Jó hosszan haladunk a Z- jelzésen öreg gesztenyefák között. Vitorág-puszta előtt a szántóföld szélén csak a térképem ment meg minket egy eltévedéstől, mert a jelzést egyáltalán nem lehetett látni. Ismét kódot fotózok, majd továbbra is a Z- jelzésen érünk Visnyeszéplak településre. Átrobogunk a falun, majd a Hindai-bérc geodéziai tornyához érkezünk, ami a térkép szerint kilátóként funkcionál, de sajnos a létra már a múlté, így nem jutunk fel :(
A Z3szög jelzésen megyünk hosszan a szántóföldön Zselickisfalud felé. Ma csodás idő van, de ha egy kiadósabb esőben/eső után lennénk itt, nagy küzdés lenne ahogy a terepviszonyokat látjuk. Beérvén a faluba 34 km-hez érve frissítőpont fogad minket. Két fajta parizeres kenyérből lehet választani, ráadásul korlátlan mennyiségben, ami mellé pogácsák is jártak. Amúgy is már rendesen kajásak voltunk. Nagyon jól estek az itt kapott finomságok, és újult erővel haladunk Szilvásszentmárton település felé. A falu szélét érintve a K-négyzet jelzésen megyünk tovább a teljesen frissen aszfaltozott úton. Elnézünk egy kanyart, és ritka pillanat, de sokkal jobban jártunk hogy kicsit mellémentünk, mert így leérünk a Katica-tanya bejáratához. Ámulunk és bámulunk hogy micsoda szabadidőpark alakult itt! Tök jó dolgok voltak, ha nem túrán vagyok, tuti hogy bementem volna a térítésdíj ellenében is. Patca település szélén visszaérünk az eredeti útra, és a K-Z- jelzéseken szeljük át a falut. A két jelzés közösen érkezik meg Szenna településre, ahol be is támadjuk a Vadász presszót, és élvezzük a frissítő nedűt. Azért az órára is kell figyelni, mert a vonat nem vár, a sorompó pedig nem áll, de ha beindulunk, akkor bizony nincs megállás :) Így is teszünk, de előtte még lefotózzuk a Skanzennél a kódot. Még mindig a Z- jelzésen haladunk jó darabon át, amíg vissza nem érünk a reggeli útvonalunkba. Ismét a Töröcskei tavat csodáljuk meg immár félhomályban, és a naplemente csodássá színezi a horizontot. Megint érintjük a Vackor-tanyát, és pecsétet is kapunk, majd a reggel megismert úton érünk vissza a célba. Még pont lámpa nélkül 18:58-kor érkezünk a célba. Az utolsó 19:30-as vonatot is szépen elérjük, bár azért kicsit izgulok hogy a 7 perces átszállási idő elég lesz-e Dombóváron, mert az IC csatlakozásra nem vár. Szerencsére 10 percet késik, így gond nélkül hazajutunk.
Nagyon örülök hogy eljuthattam ebbe a tájegységbe. Nem egy Mátra, nem egy Börzsöny, az 53,4 km-be 800 m szint volt mindössze, de szívembe zártam!
Vasárnap még a Csillebérci Tekergés 21 km-esére is elnéztünk. Ezt már tényleg lazán, nézelődősen. Útközben Makkosmárián kétszer volt frissítőpont, a célban pedig májkrémes-hagymás kenyerek várták a megfáradtakat.
