Bármily hihetetlen van összefüggés. Tudom. Ilyenkor ugyanis hajlamosak mindent arra fogni, hogy a gyerek azért ilyen, mert örökbefogadott, és/vagy mert a szülei túlságosan bizonyítani akarnak, hogy jól tudnak gyereket nevelni, de valójában mégsem tudnak. Megkaphatja, hogy neked nincs is anyád. És egy csomó bántásnak lehet kitéve, ami aztán valóban befolyásolhatja a viselkedését. Miért van sokszor a védőnő, vagy a gyerekorvos kartonján kiemelve, hogy a gyerek örökbefogadott, ezért pirossal be van húzva, hoyg veszélyeztetett. Holott az örökbefogadással a gyerek a vér szerinti gyerek státuszába lép. Szóval számomra ez egyáltalán nem olyan egyértelmű igen. Nagyon rosszat is csinálhat.
Na, azért gondoljuk már meg, hogy mit mivel mosunk össze! Az, hogy valaki örökbefogadott gyerek, nem befolyásolja a viselkedését (hacsak nem nyolcévesen fogadták örökbe). Ami a gyerek közösségi viselkedését befolyásolhatja, azt én elmondanám. Miért? Ha nem mondom el és "rosszul" viselkedik, ő fogja meginni a levét. Ha elmondom, magamat teszem ki egy pillanatnyi kellemetlenségnek, az ő érdekében. Rosszabb nem lesz neki attól, hogy megosztok dolgokat a szülőtársakkal, sokkal jobb viszont lehet. Balázstól majdnem mindenki tiltotta a gyerekét oviban, amíg az első szülőin ki nem álltam és el nem mondtam, hogy mi a helyzet vele. Onnantól hirtelen mindenki játszott vele. Ennyit a szülői előítéletekről.
Szerintem meg nem. Vannak dolgok, amik megoszthatók, mondjuk a tanárral, de már nem osztanám meg a szülőkkel, vagy a többi gyerekkel. Pont azért, mert bélyeg. Nem biztos, hogy valami akkor lesz bélyeg, ha nem mondjuk el. Valami pont akkor válik bélyeggé, ha elmondjuk. Pl. örökbefogadott gyerek
"Ez egy ugyan olyan dilemma, mint amit itt írtam, hogy egy zűrős válást kell tudni a többi szülőnek (a tanító néninek val.szeg igen), egy családi tragédiát, új mostohaapukát, anyukát, féltestvéreket, örökbefogadást?"
Integrálható autista és integrálható autista között is lehetnek nagyon nagy különbségek. Amit Ti írtok, és amit én személyesen tapasztalok, az köszönőviszonyban sincs egymással. Amivel természetesen nem azt akarom mondani, hogy Ti ne az igazat írnátok, hanem azt, hogy integrálható autista és integrálható autista között is lehetnek nagyon nagy különbségek.
Ne haragudj, de a figyelemzavar valódi, orvos által felállított diagnózis volt? Mi az, hogy figyelemzavaros, de a figyelmét ragyogóan tudja egy dologra fókuszálni? Ez olyan, mintha azt írnád, hogy cukorbeteg, de a szervezete ragyogóan lebontja a cukrot! A hosszabb ideig egyetlen dologra koncentrálás képessége (és már-már kényszeres művelése) sokkal inkább autisztikus tünet. A nagyon késői beszéd is erre utal. Egy magasan funkcionáló autista gyerek pedig simán integrálható. Ki fog lógni az osztályból, de nem lesz különösebb problémája.
Én értem, csillagom. Azok kedvéért, akik különösen érzékenyek ezzel kapcsolatban, még vastagon ki is emeltem, hogy nem gondolom, hogy az autizmus önmagában gyilkossá tehet.
nálunk most merült fel ez a probléma esetlegesen a majd 18 évesnél, aki azért több kevesebb gonddal, de jól müködött a normál gyerekek közt...és együttmüködik és többnyire kedves és kicsit csodabogár, de ennyi...és jaj de kár lett volna ezért nem a többiek közé járnia..
az autizmus mint esetlegeség csak azért merült fel, mert másfél éve elkezdett zongorázni és a legbonyolultabb kottákat is pikk pakk megtanulja, de a metronom ütemtartása igen nagy gond neki és az ütemtartást sem a metronommal tanulja meg, mint a többi zongorista, hanem valahogy másként... de azt nem tudom, hogy miként lehetséges, hogy ha tényleg az, hogy 11 éves iskolai pályafutása alatt ez igy rejtve maradt...azt tudtuk, hogy figyelemzavaros és eközben eszméletlen modon tudja a figyelmét egy doligra fokusztálni, tudtuk, hogy diszgraphiás és kicsit csodabogár, hogy 5 évesen kezdett beszélni, de ezt eddig ráfogtuk arra, hogy tehetséges és kész igaz egészen másfálévvel ezelöttig azt gondolta mindenki, hogy jó fizikus vagy matematikus lesz, most meg azt, hogy talán jó, esetleg nagyon jó zongorista...ő szerette a társait mindig is és többnyire kissebb nagyobb gonddal elöbb utobb mindenhova beilleszkedett..
Ha kiderül róla, akkor valószínűleg nem csak az én számomra, hanem a környezete számára is. És ha akkor nem én magam állok ki, és mondom el, hogy mi a helyzet, hogy konkrétan vele mi a helyzet, hogy miben igényel segítséget, türelmet, és mi az, amiben ugyanolyan, mint a többi, ha ezt nem teszem meg, sőt, minden kérdést sértetten kikérek magamnak, akkor sütöm csak rá az igazi bilogot: "Valami nem stimmel. Kerüld el."
Korlátlan bizalmat vártok el, miközben egy egyszerű kérdésre sem vagytok hajlandóak válaszolni.
Miért hiszitek azt, hogy minden szülő olyan gondosan neveli a gyerekét, mint Ti? Biztos, hogy szakemberek felügyelete alatt áll minden autista gyerek? Az a newtowni fiú -ezt olvastam legalábbis- semmilyen fejlesztést nem kapott, ellenben lőni, na azt megtanították.
Nem lehet, hogy engem is egy konkrét okból érdekel ez a téma, és szeretném körbejárni, hogy hogy is kellene ez működjön?
Miért lenne szükségszerű, hogy bármi összefüggés álljon fent az elkövető autizmusa és a tette között? Az eddig iskolai, vagy akár a legutóbbi moziban történ vérengzések elkövetői nem voltak autisták, mégis elkövették a tetteiket. Ha igaz, a mostani elkövető aspergeres, ami az autizmus talán legenyhébb vállfaja, miért kellene erre vezetni vissza a tettet? Olvastam amerikai híroldalakon, hogy az elkövető anyja megszállott fegyvertartó volt, valamint ún. "prepper", azaz olyan ember, aki "készült" a modern civilizáció összeomlására, hosszú időre elegendő tartósélelmiszert tartott otthon arra az esetre, ha a túlélésük ezen múlna, valamit lőtt, lőtt és lőtt, és a fiát is erre tanította. Na EZ a betegség, nem az autizmus. Milliószor inkább gondolom, hogy ezek a körülmények szolgálhattak ennek a rémségnek a gyökeréül, mint az Asperger/autizmus.
A kérdéseid, a felvetés sértő. Sértő, bármilyen fogyatékos gyerekkel élő szülő részére. Sosem tudhatod, hogy nem te leszel-e a kovetkező. Akár, még 9-10 éves korban is fény derülhet egy-egy "ugyan, már, csak visszahúzódó", "áá, csak kicsit ilyen-olyan" probléma valós okára.
Te, hogyan éreznéd magad, szülőként abban a helyzetben, amikor éppen a te gyerekedet akarja valaki megbilogozni???
Olvass vissza, többen írtuk, jobban képben vannak, heti rendszerességgel többféle terápiára járnak az auti gyerekek, mint egy beszédhibás 5 éves!
Mi kell még? szakértői vélemények, hogy mennyire integráűlható egy-egy gyerek? eltérő, mint ahogyan maga az autizmus is meglehetősen széles spektrumon terül el, az észrevehetetlentől (kicsit furcsa, de normális), a szembetűnőig.
Van, akit integrálnak, joggal, van, akit szegregálnak, joggal.
A pszichológus heti kapcsolatban van a regisztrált autistával, ha kell, lép.
Nagyon fontos, regisztrált. Sok-sok (nemcsak autista) gyerek diagsznoztizálás nélkül a világban.
A világ már csak ilyen, hogy tele van ilyen-olyan mássággal, kisebbséggel élő emberrel. Szegregáljuk mindet?
De a kiállás is kétélű dolog. Rosszul is elsülhet.Arról nem is beszélve, hogy akkor is a szülők elé állnál ki. És semmi garancia arra, hogy a mondanivalód eljut a szülő agyáig. Val.szeg az, aki addig sem volt elfogadó, az azután sem lesz az. Sajnos.
Ez egy ugyan olyan dilemma, mint amit itt írtam, hogy egy zűrős válást kell tudni a többi szülőnek (a tanító néninek val.szeg igen), egy családi tragédiát, új mostohaapukát, anyukát, féltestvéreket, örökbefogadást?
az én autista gyerekem éldául nem ebben gyenge. a kommunikciós képességeinek visszamaradottsága, nem azt jelenti, hogy rosszul viseli a kudarcot, konfliktust, sőt, iszonyú ügyesen kerüli a konfliktusokat, mert nem érdeklik elégé mások, nem akar megfelelni, semmi ilyen jeleggű problémája nincs. Akörnyezete számára szine észrevehetetlen, mert nem ígényel társakat a létezéshez.
nem jók ezek az általánosítások, nem hiszek ebben. és ana, igenis támadásnak élem meg ezt a topicnyitást, hát ne legyünk már ennyire naívak.
szégyenletesnek tartom, hogy egy ilyen tragédia, embertelen szörnyűség kapcsán... eh.
Én mondjuk mindig kiálltam és elmondtam, nem a gyerekek, hanem a szülők miatt. A gyerekek elfogadják egymást, az előítéletek a szülőktől erednek. Ha azt akarom, hogy a gyerekemtől ne tiltsák el a sajátjaikat, akkor igen, le kell nyelni a békát és ki kell állni egyszer.
Zso, nekem nem tűnt támadásnak a topic megnyitása és a kérdés sem (igaz, mi nem autizmusban utazunk). Az a helyzet a mentális betegségekkel, hogy mivel nincs látható jelük, a jószándékú laikusok két táborra oszlanak: az egyik állítja, hogy "az ő idejében" bezzeg még nem volt autizmus, ADHD és depresszió, és ezek elkényeztetett szülők elkényeztetett, nevelési hibás gyerekei, a másik tábor pedig kétségbe vonja, hogy az ilyen gyerekek az ő tökéletesen hibátlan átlaggyerekének a közelébe mehetnek, mert ugye mit tudhatják azt a szakemberek. Itt az alkalom, hogy az érintett szülők feloszlassák a ködöt és kiálljanak a gyerekeikért.
"Én magyam már talán ötödikes voltam, amikor egy egyébként jó környezetből érkező osztálytársnőm kishíján eltörte a merev ujjamat, miközben azt kiabálta, hogy nincs is semmi bajom, csak sajnáltatom itt magam, ha meg mégis, akkor tűnjek innen, mert zavarom őt ..."
Egy ilyen szituációt hogy dolgoz fel egy autista gyerek? Neked voltak eszközeid, hogy ha szülői segítséggel is, de feldolgozd és helyén kezeld mindezt. Neki vannak?
"Ha a te gyereked viselkedése megváltozna, mert éppen egy nagyon szar, zűrös válás közepében vagytok, akkor te bemennél és kiállnál az osztály elé és elmondanád az összes szülőnek, meg gyereknek, hogy mi a helyzet? Ugye, hogy nem."
Érdekes, hogy ezt így kérdezed, mert én igen, elmondanám a szülőin, vagy a tanárnak, és felhatalmaznám, hogy elmondhassa más szülőknek, hogy kérem a türelmüket, a gyerekem most nehéz időket él át (ez bármilyen okból bekövetkezhet, válás, haláleset, betegség). Ez ugyanis vagy így vagy úgy kiderül, egyszerűbb, ha én magam mondom el, és ezzel azt gondolom, hogy segítenék a gyerekemnek is, mert az a tapasztalatom, hogy a környezet sokkal könnyebben feldolgozza az általa okozott problémákat, ha tudja az okát. Egészen máshogy áll egy agresszív kölökhöz, és megint máshogy egy válságot megélő, vagy valamilyen problémával küszködő gyerekhez.
Nem, zso70, a probléma az, hogy ha valaki kérdez, akkor az "nem szerencsés", meg "ellenségnek tekint" meg "billogozni akar", meg "miértnemmássalfoglalkozik", de választ nem kap arra az egyszerű kérdésre, hogy jó e az általatok is emlegetett gyerekek közé bedobni egy gyereket, aki nem egyszerűen más, mint a többiek, hanem pont abban (is) más, hogy a kudarcot, konfliktust nehezen dolgozza fel.
Ha a te gyereked viselkedése megváltozna, mert éppen egy nagyon szar, zűrös válás közepében vagytok, akkor te bemennél és kiállnál az osztály elé és elmondanád az összes szülőnek, meg gyereknek, hogy mi a helyzet? Ugye, hogy nem.
A gyerekek ezt totál természetességgel kezelik, hidd el nekem, nekem nincs autista gyerekem, csak autistával egy osztályba járó, és százszor inkább ő, mint a felső tízezer totálisan elkényeztetett, kezelhetetlen gyereke.
Nem nekünk kell azt eldönteni, hogy mi a jó annak a gyereknek. Arra ott vannak a szakemberek, és a szülei, akik nyilvánvalóan eldöntötték, hogy ő alkalmas erre, a dolog működik, nincs gond, akkor meg?
Jártál te már egy normál, átlagos oviban? Láttad már az ottani gyerekfelhozatalt? Hát nem kell autista gyerek ahhoz, hogy örjöngőt lássál. Engem ovis koromban egy "normális" gyerek rúgott meg labdával úgy, hogy kirepültem a hintából háttal.
A gyerekeket, a teljesen egészségeseket is számtalan olyan sokk érheti, amitől megváltozik a viselkedésük, mégsem akarja őket senki sem kipaterolni sehonnan sem.
Van olyan ismerős család, ahol szintén él autista gyerek. Na ő pl. nem integrált iskolába jár, mert nem alkalmas erre.
A baj nem az autizmussal van és nem az integrálással. A baj azzal van, hogy most is az egész világ az elkövetőről beszél, ő van reflektorfényben. Senki nem beszél az áldozatokról, nem az ő fotójukkal van tele a sajtó. Egy olyan embernek, aki - akármilyen okból - depressziós és kirekesztett, sokkal kecsegtetőbb a rettegett rémnek lenni, mint egy szürke kisegérnek, akit arra sem méltatnak, hogy belerúgjanak, hanem egyszerűen átnéznek rajta. Ha a világ nem az Adam fiú nevétől lenne hangos, hanem a meggyilkolt gyerekek és tanárok nevei, képei, történetei folynának a csapból, senki nem gondolná azt, hogy ez egy jó buli. Így viszont a nagyon labilis emberek bizony ezt gondolhatják és innen már csak alkalom kell és eszköz, hogy megtörténjen a tragédia.
Ti is az elkövetőről beszéltek. Miért nem a 6-7 éves gyerekekről, akik nem lesznek ott, hogy egy hét múlva ajándékot bontogassanak a fa alatt? Miért nem a tanárnőről, aki tudta, hogy meg fog halni, ha nem bújik el, mégsem bújt el, inkább a gyerekeket védte?
Ebben azért nincs teljesen igazad ... magam érintettként éltem át azt, amiről dalia írt. Attól még, hogy a szülők tudnak a dologról, még a gyerekek nem feltétlenül értik a dolgokat, és tudják megfelelően értelmezni, kezelni. Én magyam már talán ötödikes voltam, amikor egy egyébként jó környezetből érkező osztálytársnőm kishíján eltörte a merev ujjamat, miközben azt kiabálta, hogy nincs is semmi bajom, csak sajnáltatom itt magam, ha meg mégis, akkor tűnjek innen, mert zavarom őt ...
"innen nézve pont annyi esélye van tömegyilkossá válni egy autistának, mint egy hallássérültnek, romának, elhízottnak vagy akárcsak egy otthon folyamatosan bántalmazott gyerekek."
Tehát azt mondod, hogy egy gyerekre, akire jellemző lehet a spontán kommunikáció és a kölcsönös tárcsas kapcsolatok fogyatékossága, a szándékok megértésének problémája, esetleg valamilyen rugalmatlanság, túlérzékenység bizonyos területen, az együtt gondolkodás képessége és az érzelmek felismerése nem működik úgy, mint másoknál, egy ilyen gyerek ugyanolyan eséllyel kezeli a szekálást, mint egy hallássérült? Ok, lehet, hogy így van, de nekem, tök laikusnak ez úgy hangzik, mintha egy kerekesszékestől várnánk, hogy ugyanúgy vegyen részt a tornaórán, mint a többi gyerek. Persze lehet, hogy nincs igazam, szívesen hallanám erről egy szakértő véleményét.
"Hordjanak egyenesen megkülönböztető jelzést, vagy mégis mit szeretnénk?"
Egyszer próbáld meg ezt mások szemüvegén keresztül nézni. Szerintem az osztálytársakkal és az osztálytársak szüleivel meg kellene ezt az információt osztani. Mint ahogy nálunk az ovis csoportban az első szülőin egy anyuka szót kért, és elmondta, hogy a gyerke erre meg arra allergiás, és ezért van bizonyos hónapokban egyben a taknya-nyála, és ezért tüsszög, nem betegen hordja ilyenkor a gyereket oviba, nem fertőz. A másik meg elmondta, hogy az ő gyereke meg tejallergiás, és ezért hozza neki be külön a mindenféle kaját és italt. Ennyi. Egyikre se tettek megkülönböztető jelzést. Viszont így amikor a kisfiú összetüsszögte az öltözőt, akkor nem kerülgetett a frász, hogy már megint mit viszünk haza, és amikor a gyerekem kérdezte otthon, hogy XY miért ehet mindig sokkal finomabb kaját mint ők, akkor el tudtam neki magyarázni, hogy miért. Azt gondolom, hogy igen, az segítene, ha elmondanák a szülőknek, hogy a gyereknek ez és ez a baja, és ezt és ezt lehet tőle várni, és milyen esetekben hogy lehet neki segíteni. És a szülő se vakarná a fejét, amikor a gyerek otthon megkérdezi, hogy XY miért cirkuszol minden kudarcélménynél és miért mehet előbb haza, és miért mehet ki az óráról, hogy most mit mondjon, mert folyosói pletykákból úgy tudja, hogy autista, de mi van ha nem is, és hülyeséget beszél.
Az utcán, játszóházban, baráti kiránduláson a szülő is ott van, aki ismeri a gyerekét, és ha probléma van, azt kezelni tudja. Ellenben az oviban, osztályban ott hagyja a többi gyerekkel egyedül, rosszabb esetben egy olyan pedagógus felügyeletével, akinek fogalma sincs arról, hogy hogyan is kezeljen egy autista gyereket.
Az én legnagyobbam járt egy évig olyan óvodába, ahová fogyatékosok jártak zömmel. Integrált volt az ovi, de az ún. egészségesek voltak kisebbségben ... nagyon hasznos volt, úgyhogy én azóta is híve vagyok az integrált oktatásnak. Magam enyhe fokban mozgáskorlátozott vagyok, középsős koromtól normál óvodába/iskolába jártam. Igen, meg kellett vívnom a harcaimat, mert 30 éve sem voltak szentek a gyerekek ... de megérte
Na ez az ... A gyerekek egymással szembeni kegyetlen viselkedése bizony gyakorta kiváltó oka az ilyen jellegű bűncselekményeknek ... és ezen elsősorban mi, szülők segíthetünk
Van erre protokoll ... vagy legalábbis lennie kéne ... Egyébként egy autistagyerek rendszeres orvosi ellenőrzés alatt áll. Egyébként meg elég meredek dolog most az autizmusra rászállni ezen ügy kapcsán ... főleg mivel az eleddig elkövetett ilyen jellegű bűncselekmények során bben az egyetlen esetben merült fel, hogy ÁLLÍTÓLAG autista volt az elkövető. Olyan, mintha az összes papot megbélyegeznénk azzal, hogy van köztük néhány, aki nem helyesen vielkedik
