A Nemzet él, egy élő Nemzetről van szó, melyet megillet a nagybetű. Hasonló mint a szent korona tana: A középkori Magyarországon úgy tudott az egyén létezni, hogy végtelenül szabad volt, mégis egy testtel, egy szivvel, egy lélekkel tudott együtt élni egy közösségben, ami példátlan az emberiség történetében. Az egész egy misztikus test, egy szentség köré szerveződött, ezt hívják szent koronának. A mai ember, ha a koronára gondol, tulajdonképpen egy szent tárgyat tételez fel. Elődeink számára mást jelentett: olyan szentséget, amely életre kelt. 1387-től olyan oklevelek maradtak fenn, amelyek arról szóltak, hogy a szent koronának szeretete, hűsége, nyomorúsága van, tehát élő tulajdonságokkal ruházták fel. Ha valami életre kel, egy tárgy élővé válik, az csak úgy lehetséges, ha az Úristen jelen van benne.
Ezért is lehet Nemzetként írni, mely viszont emberekből áll.
Azért írtam mindezt le, hogy prezentáljam, én miért értek egyet Hunsdorferrel. Más nicktársam, lehet másképp viszonyul hozzá, ez egy szuverén vélemény.
Tessék már elolvasni a topicot. Ki helytelenítette a nemzet nagybetűvel való írását? Én csak azt mondtam, hogy a Nemzet nagybetűvel a Magyar Nemzet című újságot jelenti.
Természetesen mindenki írhatja a Nemzetet (mármint nem az újságot) nagybetűvel, de ehhez megfelelő szövegkörnyezet szükséges,és ez itt nem volt meg.
Egyébiránt én nem vitatkoztam, hanem magyaráztam. Minthogy te csak kérdeztél, nem érveltél. Ha meg ezt érezted érvelésnek, ... hát minálunk ezt provokációnak nevezik.
Tanár úr kérem, akkor miért kellett kb. 10 hozzászólásban helyteleníteni a topik címében lévő Nemzet szó nagybetűvel írását? Hisz bárki használhatja. Kérdésem a helyesírási szabályzatról, ennek okán fogalmazódott meg bennem. Egyébiránt köszönöm válaszod, többet erről már nem érdemes vitatkoznunk.
Kedves kis Hercegnő!
A helyesírási szabályokat a Magyar Tudományos Akadémia anyanyelvi (korábban helyesírási) bizottsága határozza meg. A mértékadó szakembereknek az a véleményük, hogy a szabályok állandósága nagyobb érték, mint a változásokra való gyors reagálás. Ez indokolt is: nyelvi divatok jönnek, mennek, bizony, sok idő kell ahhoz, hogy megállapíthassuk valaminek az elavulását, illetve érvényessé válását.
Az utolsó változtatás 1985-ben történt. Az azt megelőző 1954-ben, az azt megelőző 1922-ben. Úgy tűnik, ez a 30 éves periódus igazolható. Nincs kizárva, hogy 2015 körül lesz új kiadása az akadémiai helyesírási szabályzatnak. Addig kénytelenek leszünk tűrni a meglevőt.
Persze, alig hiszem, hogy a 12. kiadásban a nagybetű használata változna a korábbihoz képest. Annál is inkább, mert az Ön feudális igényeit (már hogy tiszteleti célokra használhassa a nagybetűt) a jelenlegi szabályozás sem akadályozza meg – ha Önnek ez így tetszik, tegye, de ne akarjon mást ere készíteni.
Számomra például, a tisztelet kifejezésére alkalmas a nagybetű: 2. személyű megszólításban. Szoktam látni ugyanezt 3. személyben (ez gusztustalan), sőt, 1. személyben is (ez nevetséges).
Végezetül, ha nem rendelkezne akadémiai helyesírási szabályzattal (ez általános iskolában még megbocsátható), innen letöltheti: http://mek.oszk.hu/01500/01547/index.phtml
Kedves Kis Ádám! Ki állapítja meg a helyesírási szabályokat és azt, hogy a nemzet kis 'n' ? A nyelv változik, változhatnak a szabályok is, hisz mi is változunk, a kor szellemisége is változik. Ma már bevett szokás, hogy a 'te', ön', 'neked' szavakat nagy betűvel is írják, amivel tiszteletüket vagy szeretetüket fejezik ki ilyen módon is.
Te most magaddal vitatkozol, és a magad tökéletlenségét ragozod itt?
Balázs Géza így idéz Kisfaludytól: "A nyelv teszi a nemzetet" (így, kisbetűvel!!). Ez nem egyéb, mint annak megállapítása, amit nyelvi nemzetnek nevezünk. Kicsit más a jelentése, mint olyan körülményekl között, amikor a nemzet fennmaradásának egyetlen tere a nyelv volt (az is korlátozva).
Más részről, épp arról van szó, hogy a magyar nyelv szabályai szerint (semleges szövegben) a tulajdonneveket írjuk nagybetűvel. Épp ezért, a nemzet szót is csak akkor írjuk nagybetűvel, ha az tulajdonnév. Ez pedig egy napilap esetében áll fenn.
Amúgy a magyar nyelv szabályai sosem vonatkoznak a jelentésre, maximum a használat módjára, ami nem ugyanaz.
v Ugyanis a Google segtségével pillanatok aatt kideríthető, hogy a forrás 1850 körül keletkezhetett, a szerző minden bizonnyl Egressy Gábor. Ez az 1850-es dátum nagyon fontos, a BAch-korszakban más vol ennek a mondásnak az értelme, mint előtte és utána. Következésképpen a mondás maga kifejezetten ...
Ugyanis a a google segítségével - ha valakinek nem a feje segít- még Kisfaludy Károly,- ami azért nem a Bach korszak- s még sok egyéb is kideríthető (dehát én nem erre gondoltam)
A kérdés ilyen felvetése bizonyos oppozíciót sugall, pedig az összefüggés más. A nyelv, mint nemzetintegráló elem élesebb határokat von, mint a kultúra. Politikai értelemben a nyelvi nemzetalkotás éles példája a szlovák mozgalom a 19. század közepén. Az is kétségtelen, hogy ez együtt járt a szlovákság kulturális orientálásával is - a magyarokéval közös kultúra irányából a cseh kultúra irányába. De, ha meggondolod ezt a mondatot, a kulturális határok máshol vannak, mint a nyelvi határok. Ebben nagy szerepe van a birodalmi hovatartozásnak is: a magyar, az osztrák, a délszláv, a szlovák és a cseh kultúra, sőt, még az olasz is (Magris) bizonyos szinten egységet mutat, és megkülönböztethető más kultúráktól.
Kka végén. Ez az egész hozzásszólás, itt, úgy ahogy van, off. Ugyanis semmi nyevi nincs benne, ez tiszta politika. Magam azért nm járok kb. 10 éve a politikai fórumokra, azért tmettem el vlaha közismert (de még ma is slkalmazható nickemet), mert a fórumokon folyó politikai vitákat terméketlennek és céltalannak tartom.
Nyelvi tekintetben csak anyit szeretnék hozzátenni, hogy a magyarok alkotta társadalmi közeg nevét a magyr nylv szabályi szerint nem írjuk nagy N-nel. Természetesen, a politikai gondolkodásnak erre is joga van, tekintheti a nagybetűs írásmódot a tiszteletadás speciális eszközének, ez azonban nyelvidegen.
Eléggé kínos, hogy a címbeli mondás korát és eredetét nem ismeri: egy ilyen politiai felfogásba ez nem fér bele. Ugyanis a Google segtségével pillanatok aatt kideríthető, hogy a forrás 1850 körül keletkezhetett, a szerző minden bizonnyl Egressy Gábor. Ez az 1850-es dátum nagyon fontos, a BAch-korszakban más vol ennek a mondásnak az értelme, mint előtte és utána. Következésképpen a mondás maga kifejezetten osztrákellenes és semmi köze a latin, mint országgyűlési nyelv leváltásához. Ez annál is inkább abszurd felvetés, mert a magyar 1790-ben ltt a magya országgyűlés nyelve (latinra ezt követően a horvátok kedvéért lefordították. Figyelem! Nem horvátra!!!!!)
Summa summarum!
Ha Nemzet, akkor napilp, hane napilap, alkkor nemzet. A többi csak érzelem.
Némiképp eltérő véleményemet szeretném megosztani Veled is, hozzászólásoddal kapcsolatban:
Bár igaz, hogy a -főként pesti - mindent rövidíteni igyekvő lustaság a Magyar Nemzet c. napilapot "csak" 'a nemzet'-ként aposztrofálja, de azt nem mondja nagybetűvel, leírva pedig nem oly gyakori, hogy a címbeni alakot kisajátíthatná. Evvel szemben a magyarban - más nyelveknél előfordulástól eltérően a főneveket - ugye - nem írjuk nagybetűvel, csak ha személynevek. A címbeni szólásban (és nem jelszóban) a 'Nemzet' a magyar nép egészét jelenti. Tudtommal egy speciálisan magyar szólásmondásról van szó, más nyelvre fordítva értelme sincs. Ebben az esetben így magyar vonatkozásai szempontjából kell megítélni a jelentést. A magyar nép és nemzet szó - bár szinonímának is tűnhet - speciálisan eltérő karakterű jelentést hordoz. Ellentétben például az angolszász nyelvekkel, ahol e fogalmak közül a nemzet a 'natio' származékai, és 'nemzeni'-t egész más fogalom-, és szóalakkal jelölik, nálunk e kettő azonos alakkal bír. Miért ? Azért, mert a nemzet az az az élőlény - esetünkben ember - amelyet/akit nemzettek. A Nemzet a magyar emberek összessége, akiket magyar emberek nemzettek. Természetesen ezt eléggé tág fogalomban érthetjük, hisz a klasszikus nemzetfelfogás szerint magyar ember az, aki magyarnak vallja magát.(Így vált azzá a számtalan más 'natio'-ból betelepült nemzettársunk is.
A címbeni szólás-mondás korát nem ismerem. Tudom viszont azt, hogy közmondásaink, szólásaink hosszú-hosszú tapasztalatot összegeznek, meséink, gyemekmondókáink rengeteg 'titkos' hagyományt, megőrzendő tudást rögzítenek, elég például a 'kiskarácsony-nagykarácsony' gyermekdalra gondolni. Véleményem szerint a címbeni szólás is ilyen eredetű.
A lényeg a lényeg: véleményem szerint a címbeni 'Nemzet' ezen kontextusban személynévkén/önálló entitásként értelmeződik, s mint ilyen: helyes a nagybetű
Nem helyes a magyarság vonatkozásában a nyelvi nemzet fogalom mert evvel kirekesztené magából a nem szigorúan magyar 'anya'nyelvű tagjait (svábokat, cigányokat, szlovákokat, szerbeket, zsidókat, stb.) ami a magyar nemzetnek nem szokása, s joga sincs hozzá, mert a magyarság "vallás" kérdése, mint fent írtam. (Ebben a mondatban pld. a 'nemzet' nem személynévként jelent meg, hanem a magyar emberek által nemzett egyedet jelölt.)
( A magyar középkori helyzet az általános európaitól - melyet hsz.-odban írsz, a Szent Korona erejével különbözött, itt az volt a szuverenitás szakrális szervező ereje, és nem az uralkodó. Az újkori 'nyelvi elszakadás' pedig a latin hivatalos országgyűlési nyelv ellen, és nem altalában az osztrákoktól értendő - szerintem. )Más kérdés természetesen, hogy az osztrák uralkodóháznak egy erőteljes nyelvi asszimilációs törekvése hosszú ideig jelen volt, ennek is ellen kellett állni, a két folyamat egybeesett alkalmanként.
elnézést a hosszúságért: kisharsány
p.s.: ha valaki valamit off-nak érzett benne, kérem ne törölje, de szóljon
A nyelvi nemzetek körében a byelv a nemzetintegráló elem. Azok az emberek tartják egy nemzethez tartozónak magukat, akiknek közös az anyanyelvük, és a nemzetek rokonságát is a nyelvek rokonságával párhuzamosan érzékelik (l. pánszlávizmus). Ez itt Közép-Európában szinte természetesnek tűnik, azonban, ha messzebbre tekintünk, pregnáns ellenpéldák vannak: a három nyelvű Svájc, a több nemzet tagjatól beszélt francia nyelv, a nyelvtől független (illetve visszaható) ír nemzeti öntudat. Sajátos ellenpélda a szerb és a horvát nyelv, amelyek differentia specificái más nyelvek esetén csak nagy dialektusok elválasztására lennének alkalmasa, visoznt most, amikor a nemzetképzés más alapon folyik (vallási, politikai), a nyelvet igyeksznek két önálló részre osztani.
Ami a topik nevét illeti, a Nemzet, így, nagy N-nel egy napilap. Onnan tudom, mert régebben előfizetője voltam.
A kis n-nes nemzettel kapcsolatban a helyzet sajátos.
A középkorban a feudális viszonyok között a nemzet szervező eleme az uralkodó, azaz a feudális hierarchia csúcsán álló személy volt, az integráló erő a hozzá való hűség. Ebben a korszakban a nyelv nem határozta meg a nemzetet, a nemzet különböző nyelvű népeket egyesített.
Az újkorban jellemzően nagy birodalmak jöttek létre, mint a brit királyság, az orosz birodalom, a török birodalom, az osztrák monarchia. Ezek jellemzően többnyelvű birodalmak voltak, amelyekben a nemzeti eszme, azaz a hazafias érzés alapja a birodalomhoz való tartozás volt, a nyelvtől függetlenül..
A változás a felvilágosodással kezdődött, mikor is bizonyos területeken megtörtént egyes nemzetek nyelvi magáratalálása. Ez a legjellemzőbb az osztrák birodalomban történt meg, méghozzá két szinten. Először a magyarok fogtak hozzá a nyelvi függetlenedéshez - az osztrákoktól (hasonlóképpen tettek a csehek is), majd a középkori Magyarországhoz tartozó népek próbáltak nyelvi nemzeteket létrehozni.
Az angol birodalom mind a mai napig megőrizte a hierarchikus integrációját.
A legutóbbi időkig ugyanez volt jellemző az orosz birodalomra is, leszámítva a lengyeleket, akik uigyancsak kialakították a nyelvi nemzetüket a 19. sz. elején. Igaz, ők részben a Habsburg-birodalomban éltek.
Ha napjainkat nézzük, akkor az Egyesült Államokra kell vetni vigyázó szemünket. Az USA kétségtelenül egységes nemzet, ugyanakkor jellemzően 1+1 nyelvű, ahoil az első 1 az angol, a másik pedig sok-sdok más nyelv.
Következésképpen a címben felvetett jelszó úgy igaz, hogy nyelvében él a nyelvi nemzet.
