Sőt, be kell vallanom, hogy bármilyen alkohol rossz hatással van rám. Az első pohárkától fáj a jobb vállam, a másodiktól elmúlik, de fáradt leszek. A harmadik hatástalan, a negyedik felspannol, nagyon jó kedvű leszek és éleseszű (!!!!). Azonban éjszaka halálfélelmem van és erős szívdobogásom.
Összegezve mindezt arra jutottam magammal, hogy szinte soha nem alkoholizálok...
bor. sok. Illetve nekem sok. Képes vagyok 1 decitől vigyorogni. És voltam Gere Attila borászatában. Ámultam-bámultam. És béke volt. Meg nyugalom. Meg kedves emberek. Lelkemnek nagyon jó volt. Mosolygott.
Mozgalmas éjszakánk lesz. Jó nagy felhő közelít az osztrákok felől, többszörös zivatargóccal. Szeretem az esőt! A vihart meg még jobban! Ha ez napközben van, és én éppen itthon vagyok, akkor kiülök a bejárati ajtó előtti lépcsőre és élvezem az effekteket. Nem messze tőlünk húzódik egy magasfeszültségi vezeték, hatalmas oszlopokkal. Tök jó, ahogy belevág a villám, és szikrázva-fröccsenik szét rajta, bevilágítva a félhomályt!
A Jade Skorpió átka - a Dunán hullámzott. Jó volt... A főszereplő figurája egy barátomra emlékeztetett. Éppen olyan szarkasztikus, éppen olyan éleselméjű és éppen olyan vitriolos volt, mint Ő. Időnként leesett az állam tőle......
Huhhh... nem áll szándékomban semerre sem menni, örülök, hogy hazaértem. Ma Móron voltam, a legnagyobb melegben jöttem haza, azt hittem, belefulladok az autóba.
Megnéztem a Woody Allen filmet, most lett vége. Már több, mint egy éve nem néztem tévét. Ezt most egy barátom miatt néztem meg. Sokat gondolkodtam (lehet, hogy ez ártott meg a fejemnek? hihi), és elég érdekes dolgokra jöttem rá vele kapcsolatban...
én is csak ilyen érett nősen nyomom...nekem is fáj,már reggel óta úgyvolt,h talizok egy cimbivel-fontos iratokat kellett volna átadnom,utána mozi vagy valami,de a közérzetem miatt átcsúsztattam holnapra ):
jaj, ez az állandó nyígásom,már kezd engem zavarni
A lány lassan felnyitotta szemét, elsőre nem tudta eldönteni álom ez még vagy már a valóság. Hunyorogva a szembe sütő naptól a kislányra nézett, keze megérintette a kislány apró ujjait, fejét a rávetülő árnyékba kormányozta, így meglátta azokat a búzavirág-kék szemeket. Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szája az önzetlen kedvességet megérezvén. Kezét napellenzőként használva homlokához emelte, felült és a kislányhoz hajolt:
- Mehetünk édesem.
Felállt, s közben a kislány kezét megfogva elindultak a sárga téglák felé.
A lemenő nap aranyba borította távolodó alakjukat, s a gyalogutat övező bokrokat. Halk madárdal hallatszott valahonnan a távolból, s az éj lassan átvette jussát az üressé lett réten.
