Koszonom mindenkinek, tenyleg jolesett az egyutterzes.
Rengeteget gondolok ra, de szamomra is furcsa modon mar most sokkal higgadtabban tudok visszagondolni, mint masnap (hetfon), pedig meg mindig nagyon kozeli.
Tudatosan probaltam nyugalmat eroszakolni magamra, nem akartam elveszteni a fejem masok miatt sem, meg amiatt, hogy normalisan tudjam elni mindennapjaimat.
Most viszont meglep, hogy ilyen hamar ujra erosnek erzem magam. Most mar egy masfajta, tompabb fajdalmat erzek csak, uresseget talan(?).
...
Nagyon sajnállak, én is vesztettem el kutyust, de Ő még életben lehet, mert elveszett.
Tudom, hogy ez nem a megfelelő pillanat, de éppen tegnap jött világra 5 pici a roti szukámtól, de nem akarjuk megtartani Őket. Nincs még gazdijuk, ezért el kell altatni Őket. Ha kell akkor küld emilt csütörtök 17 óráig.
Igaz, nekem még nem halt meg kutyám, másképp viszont már veszítettem el egy barátot.
Volt egy kutyám, akinek kicsi korában többször is megmentettem az életét. Nagyon, de nagyon szerettem.
El kellett költöznöm onnan, ahol laktam, s - az ő érdekében - muszály volt ott hagynom. Imádom az állatokat, de egy évbe telt, mire egyáltalán rá tudtam nézni úgy egy kutyára, hogy ne lábadt volna könnybe a szemem.
Sosem fogom elfelejteni - mint ahogy te sem a tiédet.
Elmúlni nem fog, de idővel csitul a fájdalom.
Hosszú idő kell hozzá...
...és ordítani tudnék a fájdalomtól.
Életem egyik legszörnyűbb eseménye volt.
Iszonyú volt előtte, iszonyú volt közben és utána.
Azóta csak ő jár a fejemben.
Úgy érzem, sok mindent elrontottam, többet tehettem volna érte, mikor már beteg volt.
Szívbeteg volt, s vasárnap reggel végleg elment.
Útban a kórház felé egy taxiban a kezeim kozt halt meg.
Angol szetter szuka volt, alig múlt 11 éves.
Ha jobban vigyázok/figyelek rá, még talán évekig velünk lehetett volna.
Olyan volt nekem, mint egy jó testvér.
Tudom, sokan vannak még az élők között, akik nagyon fontosak nekem, de őt már sose látom többé, és nagyon nehéz ezzel nap mint nap szembesülni.