Az a baj, hogy a tapasztalat egyértelműen arról szól, hogy ez nem egy lineáris folyamat, és a akkunak az elhasználódás függvényében nem simán csak a kapacitása csökken, de a terhelhetősége is. És akkor ott van az a nagyon nem elhanyagolható probléma (ami miatt a napi használatban a nagy kabinos és nem túl jó hőszigetelésű Nissan NV200 kisbusz télen jóformán HASZNÁLHATATLAN), hogy nagy hidegben egy városi araszolásnál az EV fűtése akár lényegesen több energiát is igényelhet, mint az autó mozgatása - és nevetséges távolságon tűnhet el a töltés a kicsit elhasznált akkukból.
Nissan Leaffal volt ilyen tapasztalat, téli csikorgó hidegben, hogy az amúgy 70%-os, garanciálisan még nem cseréltethető állapotú, tavasszal, semleges időben nyugodt tempójú egyenletes haladásnál azért még 120km-t tudó akku a városban folyamatos fűtés mellett nem bírt ki 40km-t, és a kocsi megállt.
Ja, persze, választhatod opcióként azt is, hogy megfagysz a kocsiban, tök jó...
Itt jegyezném meg, hogy ilyen időben - skandináv hidegben, téli nyugodt országúti utazásnál nagyobb belső terű járműnél, busznál - a belsőégésű motor effektív hatásfoka simán versenyképessé válhat az EV-vel, hiszen a fűtésre ilyenkor a veszteséghő jelentős hányada felhasználásra kerül.
Változatlanul tartom magam ahhoz az álláspontomhoz, hogy az EV per pillanat nem versenyképes váltótechnológia - azzá válhat, de akkor olyan akkukra van szükség, amelyek jelenleg még maximum korai fejlesztési fázisokban vannak.
Skoda second life akkummulátor hasznosítás. A naptári kapacitáscsökkenést évi 2%-ra prognosztizálják, tehát legalább 15 évig kívánják használni az akkukat az újrahasznosítás előtt.
Nem, nem értettem félre. Erre válaszolok, hogy ne cincáljuk szét a beszélgetést :)
Jogos az észrevétel. Valóban van precedens hasonló sebességű változásokra a múltban és a mai tudásunk szerint ezek mind tömeges kihalást okoztak. Önző szempontból vizsgálva a helyzetet, arra a szempontra kell kihegyezni a
változásokhoz való viszonyunkat, hogy fenntartható-e a civilizációnk továbbra is egy változó világban.
Időjárási adatok híján csakis a hőmérsékleti adatokra és általános jellegű következtetésekre támaszkodhatunk. Ha
a légkör melegebb, akkor eddigi megfigyeléseink alapján az időjárási jelenségek amplitúdója és ereje is növekszik,
ami nem túl jó ómen a stabil klímára alapozott globális technikai civilizáció számára.
Ne érts félre, nem az a vita tárgya, be kell-e zárni a szenes erőműveket, vagy inkább égessük el az utolsó molekuláig a fosszilis szénkészleteink, hanem az, hogy milyen fizikai törvényszerűségek határozzák meg a változásokat. :-)
A sosem látott mértékű átkaghőmérséklet növekedést vitatom, Vannak leletek, amik azt sugallják, hogy rendszeresen történtek a mainál gyorsabb éghajlatváltozások a múltban a D-O események során.
Nem tudjuk pontosan minek köszönhetjük az elmúlt tízezer év stabilitását, ezért nehéz megmondani mi várható és mit kerülünk el.
A leletek mindenesetre korszakosan azt mutatják, hogy a meleg időszakok klímája stabil.
Ellenben minél alacsonyabb a CO2 koncentráció, minél hűvösebb a klíma, ahogy haladunk az eljegesedésben az örök jégkorszak felé annál instabilabbá válik az éghajlat. Ez várható egyébként a klímát alapvetően meghatározó fizikai törvényszerűségekből is. A D-O események ugyancsak ezt támasztják alá.
A legtöbb fizikai kényszer stabilizálólag hat, negatív visszacsatolásban van a melegoldalra és önerősítően hat a hidegoldalra, az eljegesedés irányába. Minél alacsonyabb a széndioxid koncentrációja, annál érzékenyebb a rendszer a többi paraméter (például a vízgőz) változására. Ezek egyszerű fizikai összefüggések, amik hosszútávon determinisztukusak az éghjlat változásaira.
Rövidtávon bármi elképzelhető és az ellenkezője is, az is benne van a kalapban amit mondasz.
Ha a koncentráció jelenleg tapasztalható mértékű növekedése nem párosulna sohasem látott sebességű globális átlaghőmérséklet növekedéssel, akkor vélhetően senkit nem is izgatna különösebben a dolog. A problémát pont az jelenti, hogy a jelenlegi tudásunk szerint "nem bármely állapotban stabilizálható" klíma-rendszerben, hanem az utolsó 10-12 ezer évet leszámítva két szélsőérték közötti folyamatos átmeneti állapotban lévőben kell túlélnie a földi bioszférának.
Ha nem sikerül időben megfékeznünk és kiegyensúlyoznunk a folyamatokat, akkor oda a földműveléshez elengedhetetlen stabli klíma.
Jelenlegi tudásunk szerint pedig a földművelés (stabil élelemforrás) a fejlett civilizáció alapja.
Nyilván több folyamat létezik, én ezek közül egyről beszélek.
Az is igaz, hogy az eredő hatás e miatt átmenetileg számszerűen eltérhet, attól még ugyanúgy létezik, mint alapvető fizikai törvényszerűség.
Azt vitatom hogy az általam említett hosszútávon meghatározó egyensúlyra törekvő folyamatnak bármiféle korlátja lenne ellenkezőleg, minél nagyobb az egyensúlytalanság, annál erőteljesebbek az egyensúly létrehozására irányuló fluxusok.
Az antropogén emisszió szempontjából nincs valós korlátja a tengerekbe oldódásnak, változatlan emisszió mellett előbb-utóbb beáll az egyensúlyi állapot, nem nő a légköri koncentráció a végtelenségig.
Azt azomban még hozzátenném, hogy még legalább hozzávetõlegesen sem tudni, hogy mekkora mennyiségben törnek fel a mélybõl a gázak, különösen a metángáz. Gondolom a kipuffogó gázak, a mélybõl feltörõ gázaknak ha legalább az 1%-át elérik, az sok. De lehet téves feltételezés.
Azt érdemes tudomásul venni, hogy nem az antropogén CO2 fele ürül ki, hanem több mechanizmus működik egyidejűleg, melyeknek mindegyike
felülről korlátos mennyiségű CO2 megkötésére alkalmas. Az antropogén tevékenység pedig nem korlátozódik CO2 kibocsájtásra, hanem több
CO2 elnyelési mechanizmust is gyengít/kikapcsol, valamint új természetes folyamatokat is beindít párhuzamosan.
Jelenleg egyszerre nő az antropogén és a természetes CO2 kibocsájtás mennyisége is, ezzel párhuzamosan pedig csökken a természetes úton elnyelt CO2 mennyiség. Ezért figyelhető meg exponenciális gyorsulás a koncentráció növekedésében...
Kb 5% szendioxid 20% oxigen mellett mwlar egyensulyban van az ember legzese, es mivel a szendioxid es kkal jobban oldodik a verben keptelenek vagyunk oxigent felvenni es megfulladunk. Ezert aztan ovatosan menjunk le a borospincenkbe, es ne jarassuk zart garazsban az autot. Szabad levegon azert meg tobb mint szazszoros tavolsagban vagyunk ettol a koncentraciotol, es remenyunk sincs elerni hacsak nem egetjuk el az osstes meszkohegysegunket az Aloktol a Karpatokig es a Himalajaig.
Nincs semmiféle elmélet. Egyszerű fizikai folyamatokról van szó, ami (valóban) egy faktor a történetben.
Azt azért érdemes tudomásul venni, hogy az antropogén CO2 egy része, közel fele folyamatosan kiürül a légkörből. Ha azonnal abbahagynánk a kibocsátást nem maradna abba a kiürülés folyamata.
Nyilván csökkenne a tempója, ahogy közeledik az egyensúlyi állapothoz.
Látom éppen a CO2 és a felmelegedés, a klíma káros következményeit boncolgatjátok.
Milyen koncentrátumban káros egyáltalán a CO2 az ember egészségére? Tettem már fel korábban a kérdést az Uraknak, nem tudom, talán a mai 200, vagy 400 szorosa?
Julian Cribb egy tudós és a most megjelenõ könyvében egy tabú témát feszeget. A kémiai anyagok, amit a kémiai ipar termel és benne van a levegõben, a talajban, az élelmiszerekben, az emberekben..jóformán mindenben, hatszor akkora veszélyt jelent az emberiség számára mint a kibocsájtás és a felmelegedés.
Világszerte naponta 25 000 ember hal meg kémiai mérgezés következtében az UNEP felmérés szerint.
Több mint 350 000 kémiai anyag gyártása van világszerte engedélyezve és évente 1000 jön mindig még hozzá. A kémiai ipar évente 2,5 milliárd tonna kémiai anyagot állít elõ.
Vannak persze szabályozások, de sajnos mindössze 1%-át teszi ki a mérgezõ anyagoknak.
Az élelmiszerek tele vannak mérges kémiai anyagokkal. Az emberek mérgezettek.
Ma 16 500 külömbözõ kémiai anyagot használ az élelmiszer ipar. Egy fél évszázassal ezelõtt ezek az anyagok még ismeretlenek voltak. Megannyi betegség ezek következménye.
Cribb szerint laboratoriumi kisérleti patkányok vagyunk, teljesen kiszolgáltatva az óriási kémiai iparnak. A könyv több kutatási eredményt, felmérést elemez, tekinthetõ akár szakkönyvnek is.
EARTH DETOX - How and Why We Must Clean Up Our Planet - JULIAN CRIBB
Innen nézve ez az elmélet azért kevéssé meggyőző számomra, mert még elméletben is csak abban az esetben működik ÚGY, ahogy állítod ha a CO2 kibocsájtás felületi elolszlása egyenletes és akkor is csak a vízfelület fölött/ vízben kibocsájtott CO2-re igaz...
... ehhez képest a műholdas mérésekből nem csak azt tudjuk, hogy a CO2 kibocsájtás nem egyenletes és főleg a szárazföld fölött történik, de az is
egyértelmű, hogy a metánkibocsájtás sem az és döntő részben az északi sarkkör, legújabban pedig már konkrétan a jeges tenger partvidéki részei fölött koncentrálódik nyaranta...
...vagyis abban egyet tudunk érteni, hogy létezik egy ilyen mechanizmus, de ennek a mechanizmusnak (IS) bizony felülről egyértelműen korlátos a kapacitása, ráadásul az emberi emisszió elnyelésére speciális esetekben és igen korlátosan alkalmas...
Már felvázoltam. A többlet az ami az egyensúlyi nyomáson felül van.
Minden vízhőmérséklethez és oldott gázkoncentrációhoz tartozik egy tenzió, ahol a kiáramlási és elnyelődési folyamat egyensúlyban van. Ha növeled a folyadék fölött a gáz (parciális) nyomását, akkor a többlet gyorsan elnyelődik és kialakul egy új egyensúly annyival magasabb nyomáson, amennyivel nőtt a vízben oldott gáz koncentrációja.
Olyan mint a szódagép.
Egy szódagépben a befecskendezett víz néhány tizedmásodperc alatt képes elnyelni a széndioxidot, amíg a tartályban lévő folyadékba hullik.
Felvázolnád annak a mechanizmusnak a működését ami csak a "többletet" vonja ki a légkörből? Honnan tudja ez a mechanizmus mikor kell leállnia, mert már nem a többletet vonja ki?
Szerencsére nem a CO2 távozik gyorsan a légkörből, hanem a CO2 többlet, amivel az óceánokban lévő oldott CO2 koncentráció légkörbe áramlása nem tud egyensúlyt tartani.
Van egy elnyelődési fluxus és egy felszabadulási. Ez ugyan soha sincs egyensúlyban, de természetes állapotában rövidtávon kvázi equilibrium van.
Vélhetően több oka van a CO2 elnyelődés fékeződésének egyébként.
Lassul a fotoszintézis, befagy a hidegebb óceáni felszín, csökken a csapadék(kioldódás), fékeződnek az eroziós folyamatok.... a vulkanikus utánpótlás beéri a tározódást....
Ha úgy lenne ahogy felvázoltad, akkor a jégkorszakokban a szó szoros értelmében nem lenne ami elég természetes forrás ami CO2-t juttat a légkörbe ahhoz, hogy ne váljon a bolygó jéggolyóvá... ahhoz képest pedig nem igazán csökkent a koncentráció 160 ppm alá (-100 a "normálisnak" számító 260-280-as sávhoz képest) és még ilyen értékek mellett is csak a szárazföldek kb 30%-a jegesedett el...
...vagyis az általad leírt mechanizmus alkalmatlan a valóság átfogó magyarázatára... ha ezzel szemben a GHG ciklust az elterjedtebb értelmezés szerint évszázados- évezredes távlatúnak értelmezzük, akkor az is érthető miért maradt a koncentráció ingadozása egy viszonylagosan szűk sávban és az is miért nem tudott eljegesedni a bolygó annak ellenére, hogy a kibocsájtás drasztikusan csökkent...
Volt olyan is, főleg amikor a kékalgák nekiálltak fotoszintetizálni eleve felzabálva egy jó adag CO2, telerakták O2vel a légkört, az meg elkezdett oxidálni minden alkáli földfémet, ami viszont remekül elkezdett CO2t kötni, majd hidrogén karbonátosodni is.
Nem azért, de a fotoszintézis feléért felelős biomassza az algák, mindössze 4-5% teszik ki a fotoszintetizáló biomasszának, a halak meg elég sok algát esznek meg.
