Keresés

Nekem itt úgy jött le eddig, mintha ebből a brigádból többen kedvelnék a Wish-t, mint a Bloodflowers-t.

Én is jobban csípem, de nem olyan olyan sima ügy ez.(már ha egyáltalán így van)

Azt gondolom, hogy vagyunk itt sokan akik a Disintegration idején szerették meg a Cure-t, ebből következik, hogy nekünk a következő sorlemez a Wish volt amire vártunk. Volt 3 év felkészülési idő, gondolom ezalatt mindenki megismerte visszafele az együttes addigi életművét és 92-ben már kibacottul várta, hogy megjelenjen valami új.

Megjelent és nekünk ez volt az első várva-várt új Cure lemez, ami eleve felértékeli ezt a feelinget még utólag is.

Én akkoriban rommá hallgattam, nagyon tetszett, sőt a mai napig is, de az is igaz amit Szigi írt, hogy egyben meghallgatva fárasztó tud lenni, jobb néha egy-egy dal. Valamiért akkor a nagyvilág is rákattant a Cure-ra, nyilván a Disintegration sikere és a Wish kislemezei jól megtolták az érdeklődést, így ebben a korszakban volt a legnagyobb hype a zenekar körül, a slágerlistákon is marha jól szerepelt ez a lemez.

A Bloodflowers 8 évvel később nem okozott akkora katarzist a világban, amiről a Wild mood swings, a viszonylag sok eltelt idő és a kislemezek hiánya tehet, pedig nem rossz lemez. Jobban is szól, nem nagyon tudok belekötni, mégis valami furcsa és megmagyarázhatatlan okból sokkal többet hallgatom a Wish-t a mai napig.

Fullos

https://youtu.be/pawRaxEDyR0

Minő érdekesség, hogy eljöttek Olaszországból és lám megint egy teljesen átlagos setlist. Sem új dal, sem Faith, sem egyéb nyalánkság.

(A From The Edge... pedig mindenhonnan kivétel; egyrészt a szövege magasan felette van a tinis szenvelgésnek, másrészt viszont albumverzióban jobban kedvelem, sőt, szinte csak ott hallgatom).

Ugyanígy vagyok vele én is. Valahogy a Wish-t megüli számomra egyfajta tompa negédesség, egyfajta fárasztó mézíz, egyfajta lemondó tétnélküli unalom. A szövegbeli költőiség helyére pedig néhol számomra felületesség, "tiniproblémák" kerülnek (Cut, Apart, To Wish Impossible Thing), néha pedig egyszerűen csak szenvelgés (A Letter To Elise, Trust)

Nem rossz lemez a Wish, de valahogy külön-külön jobban tudom élvezni a dalait (Open-t Trust-ot, és Doing The Unstuckot koncerten, High-t és Friday-t válogatásokon). Egyben valamiért megfekszi a gyomromat.

Már régen írtunk erről, hogy: Ez az Egy levél Elisnek leülteti, elfárasztja a Wish-t, de még a Parist is, sőt én a Galoron is skippeltetem. :D

Pedig jó szám, és tényleg PoY feeling, és tényleg akár 9/10 is, mégis ez van vele.

Igen, ez az első olyan új dal, ami a premierje után nem lett egyből a setlist kirobbanthatatlan tagja. 

Lassabb alaptempójú, ebben megegyezhetünk. Nekem a Wish az egyetlen Cure-lemez, amit ha egyben hallgatok, az Elise után egyszerűen már elfáradok. A Bloodflowers-nél erről szó sincs. Szóval nekem a Wish a vontatottabb.

Megataláltam a megfelelő szót: nem hosszabb a BF, mint a Wish, hanem vontatottabb.

De, akart, csak nem volt elérhető jegy. 

Addig, ameddig úgy alakult, hogy nem tudok Pestre elmenni 🥴😊

A Fragile Things úgy làtszik nem lesz állandó gerinc, máris lefragileződött dologkènt kezelik...

Vajon a 100%-os magba bele fognak e nyúlni, illetve fog e még a leginkább stabil pozíciókba állt daloknál nagy variálás lenni...?

18 of the 46 songs of #TheCureLostWorld22 have been played in both the Main Set and the Encore.

Only A Forest has been played in the Main Set, the first encore and the second encore this year

beálltak erre a 27es dalszámra

Alone, Pictures of You, Closedown, A Night Like This, Lovesong, And Nothing Is Forever, Burn, At Night, A Strange Day, Push, Play For Today, Primary, Shake Dog Shake, From the Edge of the Deep Green Sea, Endsong.

Encore 1: I Can Never Say Goodbye, Want, Cold, Charlotte Sometimes, A Forest.
Encore 2: Lullaby, The Walk, Friday I'm in Love, Close to Me, In Between Days, Just Like Heaven, Boys Don't Cry.

Valóban. Légy boldog vele. :)

(A Wish hosszabb, mint a BF ;) )

Ha a profi némafilmet kap, vagy aszinkron anyagot, amit még önmagához képest is helyre kell hoznia, akkor izzad vele, mint kurva a templomban.

Hát, ahhoz már túl hosszú, hogy jobb legyen.

Nyersanyag és munkatapasztalat függő egyszerre. Hiába vagy mesterfokú, ha rossz az alapanyag, ugyanúgy megizzadsz vele. Tökéletes anyaggal meg egy amatőr is el tud boldogulni.

mennyi szám előadásánál tartunk a turnén?

HÁT,  a fijjuk nem nagyon variálnak a végén már

És Forest. Akkor nem lesz ma új dal, max a pop encore-ban lehet valami meglepetés. 

Charlotte

Cold :o

hogy állunk Lacikám a statisztikákkal? csak pontosan, precízen, légy kedves, ahogy szoktad:-))

Want. hm.

de a walkot nem. 

E1: I Can Never Say Goodbye

Eddig tehát 1 dallal rövidebbek vagyunk

Alone, Pictures of You, Closedown, A Night Like This, Lovesong, And Nothing Is Forever, Burn, At Night, A Strange Day, Push, Play For Today, Primary, Shake Dog Shake, From the Edge of the Deep Green Sea, Endsong.

De még lehet itt is, ha ez az a Disi like new song, sőt akkir akár E1-ben is lehetne simán...de lehet ma nem lesz már itt új, és csak scheckelték.