Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Lehet, hogy valamikor átszervezték a zászlóaljat önálló századdá, és akkor szűnt meg az az objektum amit megnéztem? Ez megmagyarázná, hogy miért csak a laktanya és a közvetlen mellette lévő objektum üzemel...
Valahol akkor gubanc van mert ebből az Ukrán cikkből ezt olvastam:
"Судом встановлено, що із послужного списку старшого лейтенанта запасу Павлюка А.В. вбачається, що він з 26 липня 1993 року по 10 березня 1995 року проходив військову службу 107 радіотехнічному батальйоні в/ч А1920 1 радіотехнічної бригади Західного району ППО, що розташована в с. Рідківці Новоселицького району Чернівецької області - на посаді командира радіолокаційного взводу - начальника станції."
Itt battalion van írva, és a postafiók szám is stimmel és a település név is. Mondjuk mivel 90-es éveket írnak talán változott a dolog?
Magyar RT-s szemmel furi ez a PRV-16-os, mintha nem is Krazon lenne. Nálunk csak Kraz -os verziót láttam, ami a PRV-16(b) itt meg a "kabinos" van ha jól látom, amit még soha nem láttam. Ez a PRV-16(A) tudtommal.
2 db PRV-16 és egy P-37-s látható. Alakulat: 107 Rádiótechnikai Zászlóalj. Picit balra kell lennie egy P-14-nek is külön, a fő laktanyától úgy 500 méterre, a P-37 mögött meg egy P-18-nak és SZTU-68-nak.
A moszkvai utazásotok alatt én Ukrajnában látogattam meg a 80-as években Kiskunlacházán élt ismerősömet, akinek az apja a reptéren volt hivatásos. Bár első sorban nyaralási/kiruccanási céllal mentem (melyik hülye megy ilyen célból háborús helyzetben áll országba), de azért sikerült belecsempésznem egy két látnivalót és elhagyott szovjet objektumot. Alkalomadtán majd én is rakok ki majd pár érdekességet, ha neked már elfogytak a moszkvai/szentpétervári látnivalóid. :-)
Addig is kezdésnek egy volt szovjet rt. objektum Рідківці (Ridkivci) település fölött, Csernyivcitől nem messze. Nem volt nagy, négy dombból és egy épületből állt, hiszen a még mai is aktív laktanya másfél kilométerre van keletre. A domb tetejéről még látni is lehet a kis objektum felszámolása után oda visszavitt technikát, mely ott üzemel tovább. Mivel légvédelem témában nem vagyok otthon, így Volt tüzér vagy más tapasztaltabb fórumtárs segítségére hagyatkoznék a harmadik képen látható technikák beazonosításában.
(Az utolsó kép elég gyenge minőségű lett, hisz érthető okokból nem mentünk az aktív objektum közelébe így a zoom-ba kellett belezoomolni, hogy látszódjon valami.)
...nemrég értünk haza egy kiadós oroszországi portyázásból. Egészen pontosan Moszkvát és Szentpétervárt látogattuk meg. Mivel az utat és a programokat teljes mértékben magunk szerveztük, az egyébként pazar "kötelező" látnivalók mellett jócskán terveztünk katonai vonatkozású célpontokat (ez egyik városban sem nehéz...).
Mindkét város csodálatos (és nem meglepő módon hatalmas), rengeteg a néznivaló. Heteket, hónapokat el lehetne tölteni külön, mindegyik helyen, és még akkor is csak egy kis szeletüket láthatnánk. Nekünk mindössze 11 napunk volt, és ezt igyekeztük a lehető legtartalmasabban megélni. Gyakorlatilag reggeltől estig/késő estig úton voltunk, mászkáltunk, tömegközlekedtünk, néztünk, fotóztunk - ettünk, ittunk. Igazi aktív pihenés volt, a lábunkat lejártuk, szinte minden nap kutya fáradtan értünk vissza este a szállodába, de az élmények maximálisan kárpótoltak bennünket. Lenyűgöző haditechnikai gyűjtemények, múzeumok, kiállítások, emlékművek egész sorát láttuk. Hamarosan írok részletesebben ezekről, csak még utol kell érnem magam és össze kell rendezgetnem a fotókat. Addig is néhány kép ízelítőnek. :)
Ja, az orosz csajok nagyon, de nagyon ott vannak a szeren... :-)
Bár nekem már mesélted régebben a történetet, szerintem nagyon jó, hogy ide a fórumba is leírtad! A topik témájába szerintem simán elférnek az ilyen és ehhez hasonló kitekintések.
Hazafelé Oroszkáról a Pilisen jöttünk át, így kihasználva az alkalmat megnéztük a Pilisszentkereszt határában levő laktanyát , már ami maradt belőle. A Pilis tetőn levő Volhov TÁS kiszolgáló laktanyája volt. Innen járt fel a váltás. És bármilyen fura ( én sem értem ) ez az egy hely erre felé ahol még nem voltam . Sok sok évig mentem el mellette mikor már bezárt ,de őrizték, amióta meg nem őrzik nem jártam arra. Most végre ez is meg volt , bár már nem sok minden látnivaló van. Nagyon romos, múltkor sikerült a másik hasonló célú laktanyát megnéznem Ízbégen, így azt hiszem teljes a gyűjtemény ebben a térségben .
Köszi a dícséretett ! Jól esik a megerősítés , időnként ilyeneket is írok a laktanyák mellé mert van jó néhány ilyen érintőleges történetem :-) Remélem elfér itt néha
Jó képek, jó történet, szívesen olvastam! A nagyfater hős volt! :) Az enyém is harcolt, de ő szerencsére visszatért a fogságból, sajna nem tudtam kikérdezni, még kicsi voltam mikor meghalt.
Ahogy itt írogatom a kis sorozatom ,és csináltam egy listát hogy hol is voltam és ott mit is láttam, van néhány olyan terület ami szigorúan nem tartozik a kihalt laktanyák témába. Katonai vonatkozása van persze , de nem volt laktanya épület, bunker stb. Egy egy felkeresett helyen az ilyen érdeklődő mint én óhatatlanul belebotlik ezekbe. És kár lenne ezeket szó nélkül hagyni . Olyanokra gondolok mint jelesül katonai hősi temetők, legyen az bármilyen adott nemzeté, haditechnikai múzeumok, ezek már azért is sokszor bekerülnek a látókörbe mert volt katonai objektumok területén van, illetve néha sikerült megnéznem hadgyakorlatot ,bemutatót , ami szintén megérhet egy említést. Ezért arra gondoltam ha belefér ide, akkor persze folytatva a kihalt objektumok sorát ,közbe közbe be be szúrok ilyen témában is egy egy írást . Remélem azért nem untatok vele senkit , ha magamból indulok ki ! Máshová nem írok úgyhogy maradtok ti :-)
Első ilyen úgymond más hely : Németország Pocking Magyar Hősi Temető.
Gondolom az első ami ilyenkor az ember eszébe jut ,miért van Németországban,azon belül is Bajor országban Magyar Hősi Temető ? A rövid történet ,és ami miatt én oda kerültem többször is:
Szóval a 44 es évek végén a Szovjet csapatok elől menekülő és az országból kivonuló Német csapatok mellett szép számmal hagyták el az országot Magyar egységek és civilek . Úgy gondolták hogy harcolva visszavonulva inkább ha lehetséges akkor nyugati fogságba essenek . Nem volt jó hírűk az oroszoknak na! Így jutottak el legtöbben ebbe a térségbe a volt Német -Osztrák határhoz Pocking térségébe , és itt egy Német reptér területén illetve térségében nagyobb Magyar egységek gyűltek össze. Annyian hogy a végén a hátrahagyott repteret gyakorlatilag Magyar egységek vették át, innen már nem is nagyon mentek tovább. Itt tették le a fegyvert már az amerikai csapatok előtt . Innentől a terület az ezen a vidéken levő és kapitulált Magyar egységek gyűjtő tábora lett .Aztán innen indulhattak szerencsés esetben haza 1946 tól .Innen következik a dolog hogy a háborúban a környéken és utána a táborban sok Magyar nemzetiségű halt meg. A helyi önkormányzat ezért érezte azt hogy igencsak érintett a témában, és létrehozta a saját városi temetőjében egy külön parcellában a Magyar Hősi Temetőt az 50 es évek végén. Ez nyugat Európa legnagyobb ilyenje. A környékről összegyűjtötték a Német hadisír gondozó intézettel karöltve mintegy 115 helyről , több mint 640 magyar katona tetemét, és számos civilt, és vagy száz ismeretlent, és helyezték el itt őket örök nyugalomra. És hogy miért is raktam ide ezt elsőnek a sorban ? Az első képen rögtön látszik egy sírkő Nagy Károly nevével , engem is így hívnak . Ő a nagyapám akit sajnos sose ismertem meg. Egy híradó kábelt fektető egység tagjaként sodorta egészen idáig a sors hogy aztán innen Pockingtól nem messze egy hídnál halálos találatot kapjon egy alacsonyan támadó amerikai vadászgéptől. Ezt onnan tudjuk hogy az egység 8 emberből állt , és míg 7 en köztük nagyapám is egy járműnél keresett fedezéket ,addig a 8 ik máshol, ő életben maradt, a többiek nem, és már a háború után elmesélte nagyanyámnak . Mint a kövön és a réz emlék könyvben látszik 1945 február 26 án halt meg , már igencsak a végén, értelmetlenül. Nagyanyám , és később apám sokat keresték merre lett eltemetve , de az akkori időszak nem igazán kedvezett az NSZK területén a keresgélésnek, így csak a hetvenes évek végén sikerült megtalálni , és még kék útlevéllel kimenni .Szerencsére azóta sokat változott a helyzet , és a rendszerváltás óta , már velem együtt pár évente kilátogatunk. Tavaly voltam utoljára éppen. A képek magukért beszélnek, szépen rendben tartott hely. Mikor kint vagyunk néhány öreg helyi mindig szóba elegyedik velünk ,és csak dicséretet hallok. Az írásom elején néhány történelmi tényt amit én sem tudtam az Eötvös Loránd Polgári Társaság egyik látogatásának leírásából írtam le, illetve Tarczai Béla ,hadisír kutató adataira támaszkodtam . A többi viszont saját élmény . Most néztem hogy egy kicsit hosszú lett , de bocsássatok meg ,végül is egy család tagom akiről csak jót halottam de sose ismertem . Az utolsó képeken a három Nagy "együtt "
És természetesen viszont, a Pilisről is látni lehetett a Lom-hegyet. Különösen akkor, amikor 1984. nyarától nekünk is megvolt a TV-nk. (Hátha ráadásul nem az a kis szar fekete-fehér monitorunk lett volna.) Volt persze nekem korábban is távcsövem, de annak a hatszoros szögnagyítása csak annyit eredményezett, hogy a valós 7,5 kilométeres távolság helyett bő 1200 méteres távolság látszott. És a ugyebár egy átlagos emberi szem számára nem nagy segítség.