Tours-i Gergely (IV, 29) írja a Gazdag var-khun királyról: „E királyt Gaganusnak [kagánnak] hívták. Annak a népnek tudniillik minden királyát ezzel az elnevezéssel illették.”
Tiridat uraság (arszak), aki a makedón igát lerázta
A drachmáin megfigyelhető arámi feliratot Sellwood karennek olvassa, ami egy hellén katonai rang rang volt Xenophón idejében (Kr. e. 400 körül)
Elképzelhető, hogy a szeleukida helytartó seregében eredetileg ezt a tisztséget viselte
Iustinus írja Trogus Pompeius nyomán (XLI, 5, 6):
„... Parthi ... omnes ... reges suos arsacis nomine nuncupent.”
„... a parthusok ... minden királyukat arsacesnak nevezték.”
Nem sokkal odébb még egyszer (XLI, 5, 8):
„Tertius Parthis rex Priapatius fuit, sed et ipse arsaces dictus. Nam sicut supra dictum est, omnes reges suos hoc nomine, sicuti Romani Caesares Augustosque, cognominavere.”
„A parthusok harmadik királya Priapatius volt, de őt is arsacesnek hívták. Mert miként fentebb már elmondottuk, minden királyukat így nevezték, ahogy a rómaiak az övéiket caesaroknak és augustusoknak.”
Ebből arra lehet következtetni, hogy az Arszak esetében valójában nem tulajdonnévről van szó
Parthus Aršaka
Arámi 'ršk
Ógörög Arszakész, Arszaku
Ursag, Orsag1138/1329: Hec sunt nomina servorum … In villa Kuceu: Cicadi, Emudi, Sounik, Vrsag, Horuat (MNy 1936: 134; Borsa: Vrasag ); 1240: veri iobagiones sancti regis … in comitatu … Posoniensi de generacione Ethuruh sunt decem mansiones … Sebec, Othus, Mortunus, Iacobus, Elias, Orsag, Othmar, Ethuruh, Clemens et Texe (CDES II: 51). – Cf. Orassag, Urzac1
Urzac 1211: In villa Belen … ioubagiones: Gombos, filius Vrzac cum _liis suis Bata, Baga, Bolt (PRT X: 507). – Cf. Ursag2
Orassag 1202.1203/cr 1500: Jobagionum nomina: Mopad cum duobus, Petrus, Benes cum uno, Orassag vum uno, Peter cum uno (LK 1962: 213). – Cf. Arazag, Ursag3
1 Fehértói i. m. 783–784. o.
2 Uo. 784. o.
3 Uo. 605. o.
Vagyis Fehértói szerint az Arazag valószínűleg azonos az Orassaggal, amelynek megfelelőjeként viszont az Ursag, Orsag és Urzac jöhet számításba (cf. = confer = vö.)
TESz:
1138: vršag
1195: uruzag
1395: orzag
„...alapszava az úr főnév uru előzménye, képzője a -ság, -ség névszóképzőnek -szág alakja, amely jószág szavunkban is megőrződött. Eszerint az ország az uraság változata. E származás fő bizonyítéka az uruszág alakváltozat és a 2. jelentés. Az 1. jelentés szintén az – uralkodó, törzsfő, vezér megszólításaként is alkalmazott – úr alapszó mellett tanúskodik, tkp. 'az a terület, melyre valakinek az uralma kiterjed'; vö. bánság, hercegség stb.”
"A kóborló, gyalognomád, főváros/székhely nélküli előnémet hercegek, duxok meg császárok..."
Néha azért a germán uralkodók is pofára esnek, de legalábbis pórul járnak, ahogy az Menander Prótéktórnak egy Frankónia hunogur megszállásáról és a varkhonitáknak fizetett hadisarc egyes részleteiről szóló tudósításából kiderül:
„Az abarok és a frankok szerződést kötöttek egymással, s mikor a béke már megszilárdult, Baianosz jelezte a frankok hercegének [hégemónosz], Szigibertosznak, hogy seregét éhség szorongatja; neki, aki király, s ráadásul saját országában van, nem szabad nemtörődömséggel nézni a szövetséges haderőt. Azt is mondotta, hogy ha az abarok seregét a szükségesekkel ellátja, akkor három napnál tovább nem fog ott [frank földön] időzni, ennyi idő elteltével távozik majd. Miután Szigibertosznak ezt hírül adták, azon nyomban küldött az abaroknak lisztet, hüvelyeseket, juhokat és szarvasmarhákat.”
(Karl Heinrich Müller szerk.: Fragmenta historicorum Graecorum; IV. köt., Didot, Párizs, 1851, 230. o.)
Karl Heinrich Stoll: „Kap. 23 M, sehr deutlich wird in diesem Text auch gezeigt wie aus jeweiliger Interessenlage Rang und Ansehen durch Herabminderung des Titels in alten Texten praktiziert wird. Hierbei betrifft es einen Franken-König der aus ost-römischem Interesse kurzerhand zum »Herzog« degradiert wurde. Diese Praxis wird dann gerne und häufig auch von fränkischen Chronisten angewandt.”
Vagyis nagyon világosan kitetszik a Menandrosztól idézett szövegből az is, hogy a tisztségek, rangok degradálása a régi szövegekben általános volt, ha érdekkörök ütköztek a háttérben. Itt egy frank királyt minősítettek át nemes egyszerűséggel herceggé, de a másik oldalon, a magukat ugyancsak a Római Birodalom örökösének kikiáltó frankoknál is gyakorta és szívesen éltek ezzel a fogással a krónikaírók.
A leader (hegemonos) may be a chief, sovereign, president, ruler, general, commander, officer, or administrator… but not king.
Nem, mert kiderült, hogy a középkori vulgáris latinban felbukkant bucharium, bicarium, piccarium, piccarium, peccarium valószínűleg a közép-európai avar-hun (várkony) uralkodó rétegtől terjedt el a kontinensen, erre mutat legalábbis, hogy a magyar pohár szónak a legközelebbi megfelelői a bajorban és a horvátban találhatók. Ezt a terminust legelőször mindenütt az udvarokban és az egyházi életben használták, ugyanis a pincemestert hívták comes buchariorumnak (pohárnagynak vagy főpohárnoknak), az egyházban pedig főleg áldozáskor kapott szerepet a kehely. A klasszikus vagy archaikus latinban ez a kifejezés nem található meg, így egyértelmű, hogy az udvari szóhasználatba és a liturgiába valamely másik nyelvből került.
A De administrando Imperióban olvashatjuk (XXX, 67–73): „Az avarok azt látták, hogy ez a föld (Dalmácia és környéke néhány tengerparti város kivételével) a legszépségesebb, ezért megtelepedtek rajta. A horvátok akkoriban Bajorországon túl laktak, ahol jelenleg a fehér horvátok vannak. Közülük vált ki egy nemzetség, ugyanis öt testvér, Klukas, Lobelos, Kosentzés, Muchló és Chrobatos meg két nővér, Tuga és Buga a maga nép(rész)ével eljött Dalmáciába, s ott találta az avarokat, akik a földet birtokba vették. Pár évig harcoltak egymással, majd a horvátok bizonyultak erősebbeknek: az avarok egy részét megölték, a többieket pedig behódolásra kényszerítették. Ettől fogva ez a terület a horvátok hatalmába került, ám máig vannak Horvátországban az avarok közül való lakosok, s ezek avar mivolta felismerhető. A többi horvát visszamaradt Frankhon közelében, s ezeket most belochróbatosoknak, azaz fehér horvátoknak mondják; nekik saját fejedelmük van.”
Eredetileg egy n volt a végén, például 1604-ből: „4 Findsanth kẅldeöttem, az melyek nem az apro felek, hanem eoreogek”. 1670-ből azonban fincsal alakja is kimutatható.
Perzsa pingān ’csésze, kávés csésze’
Oszm. fincān, filcān ’ua.’
Bolg. N. филджáн ’ua.’
Alb. filxhán ’ua.’
Újgör. N. Φιλτζάνι ’ua.’
Rom. R. felegán, feligeán, filigeán ’ua.’
Még az oszmán-törökből átvett findzsa is rokonnak látszik! Egy gömbölyded alakú, porcelánból készített, gyakran finoman kiképzett fémtartóval is ellátott kávéscsészét jelöltek ezzel a szóval.
Azt nem tudni, hogy nálunk ez a különbségtétel (pohár, bögre) pusztán szemantikai jellegű-e, vagy inkább nyelvjárási. Az utóbbinál arra kell gondolni, hogy etnogenezisünknek az egyes résztvevői (var-khunok, szarmaták, magyarok stb.) ugyanazt az ivóedényt nevezték többféleképpen, s csak később kötődött a magyar köznyelvben az egyik szó az egyik, a másik szó a másik fajta ivóedényhez.
OE. biker; akin to Icel. bikarr, Sw. b[ä]gare, Dan. baeger, G. becher, It. bicchiere; -- all fr. LL. bicarium, prob. fr. Gr. ? wine jar, or perh. L. bacar wine vessel
Pitcher: "earthen jug," c.1290, from O.Fr. pichier (12c.), altered from bichier, from M.L. bicarium. Meglehetősen későinek tűnik ezekben a nyugat-európai nyelvemlékekben. Maradjunk annyiban, hogy pusztán a legkorábbi adatolásból nem dönthető el, hogy ki kitől vett át.
A szumír bahargal tehát a 'fazekasok elöljárójá'-nak, illetve 'gelencsérnagy'-nak fordítható, ugyanúgy, ahogy nálunk az Árpád-korban pohárnagynak, főbocsárnak vagy bocsárfőnek hívták a pohárnokok vezetőjét. A szótagok felcserélése egyébként a šumírban is teljesen általános volt, pl. a 'király' jelentésű lu2-gal méltóságnevet gyakran gal-lu2-nek írták:
(Tán ez is rokon valahol...? Láss csodát: The makers of Becherovka, the company Jan Becher— Karlovarská Becherovka, a.s., dates back 200 years to the first decade of the 19th century. Vö. középfelnémet becher 'serleg', irod. ném. Becher 'ua.')
Egyébként: Погар < pohár 'чарка' (< vándorszó, TESz ІІІ, 237.) — Наллїт у погар, што стоит у теплуй хыжи студеної воды, увидите, же погар извонка нараз покрыє ся паров, доцїле и тогды, коли быв докус сухый. КІ 54. LA. РУР 85. Васовчик 122. Фекета78.Dóhovics 114. Бевка 104. — Rom. pohár 'Becher, Kelch, Glas: Coupe, calice, verre' (UngElRom 583)
1346: Petrum dictum Poharus
1347: Paharus, Peharus szn.
1359: Puharus
1372 u./1448 k.: ӡep es fejer abroӡokott tewnek aӡ aӡtalokra es eueg poharokott (Jókai-kódex 83)
Vándorszónak minősíti: „A magyar szó közvetlen átadója bizonytalan; legnagyobb valószínűséggel az óbajor, valamint az óhorvát jöhet számításba. E nyelvekben, mint a magyarban is, a szó eredetileg az egyházi és az udvari terminológiába tartozott … A szó több más nyelvbe biztosan vagy nagy valószínűséggel a magyarból került át; vö. pl.: cseh pohár ’serleg, ivóedény’; ukr. пухáр, пóхaр ’serleg, pohár’; rom. păhár ’üveg, serleg, kehely”. A logikus következtetés a szótár készítői részéről az lett volna, hogy a bajorokhoz és a horvátokhoz a var-khun uralkodórétegtől került át. Maguk írják, hogy ezekben a nyelvekben az egyházi és az udvari szóhasználat része volt a kezdetekkor. Azt is elmulasztják közölni, hogy a magyarországi latinságban a pohárnokmestert (= pincerna, bocsár) comes buchariorumnak hívták, noha utalnak rá, miszerint a hazai vulgárlatinban is létezett a piccarium, peccarium 'ivóedény, serleg' jelentéssel.
Óbajor pehhari ’serleg, kehely, áldozati csésze, tál, kancsó; üst, amelyben bort vízzel vegyítenek; bizonyos mértékegység’
Szb.-hv. R. pehar ’pohár’, Kaj pehàr ’pohár, kehely’
Szln. pehár ’serleg’
Ófn. behhāri, bechāri ’serleg, pohár’
Kfn. pechere, becher ’serleg’
Ir. ném. Becher ’ua.’
Ófr. pichier, picher ’korsó, kancsó’
Esküszöm, nekiülök majd a kitaláltközépkoros vonalnak is, ha lesz időm. Addig nem nyilatkozom róla, egyelőre inkább szkeptikus vagyok a dologgal szemben, de el fogom olvasni, ami a kezem ügyébe kerül...
Heinrich Koller írja Die Baiern im österreichischen Donauraum c. tanulmányában (in: Österreich in Geschichte und Literatur XLIV. évf., 2000/5–6., 269–280. o.) hogy a bajor a bajorok igazán nagy tömegben csak a XII. században kezdték birtokba venni a mai Ausztria területét,"
Mérget vehetsz be arra, hogy az augsburgi csata i.sz. 1145-ben (AD 955) volt. Ilyen pontosan.
A pozsonyi csata után (1097=AD 907) nem csatolták Hungáriához az Ennsig terjedő részeket. Igaz kemény felvonulási területe volt a turk magyaroknak.
A gonosz Arnulf hozzánk menekült AD 918 táján, (i.sz. 1108) és valahol Nyitra környékén élt. Ő intézte el, hogy bajorokat nem háborgatták.
Egyébként i.sz. 1146-ban a bajorok/babenbergek tettek kísérletet Pozsony elfoglalására. Egy évvel Augsburg után...
Vannak tisztességesebb szándékú kutatók, mint pl. az itt még tovább idézendő Karl Heinrich Stoll. Az általad leírt jelenség egyfajta kultúrsznobizmus, nincsenek mélyebb gyakorlati-tudományos alapjai. Egy ideológia, amely kiragadja a valóság néhány elemét.
Pest is errefelé tart, lesz néhány elitebb kerület, a többi cigányosodik, lumpenesedik... Érdekes módon Prágában pl. más a helyzet, ott se hajléktalant, se cigányt nem nagyon látsz, viszont az épületek szépen felújítva, mert a milliárdoknak egy része legalább jó helyre vándorol. Nemrég csodálkozva elemezték vmelyik adón, hogy nálunk vajon miért nem olyan vonzó turistaközpont a főváros, mint a cseheknél... na vajon miért. Ki akar idejönni kutyaszart kerülgetni?
Az általános iskolásoknak készült képes atlaszokban Magyarország a Kiskunságra terjed ki, védjegye a gémeskút.
Románia, Erdély Bulgária területén egymást érik az ortodox templom, kolostor ábrázolások. Ebből tanul a gyerek. A bécsi egyetemen a szlovák egyetemista már kioktatja a magyart, hogy minden kultúra belőlük jön, mert a pohár szót átvette a magyar...
Heinrich Koller írja Die Baiern im österreichischen Donauraum c. tanulmányában (in: Österreich in Geschichte und Literatur XLIV. évf., 2000/5–6., 269–280. o.) hogy a bajor a bajorok igazán nagy tömegben csak a XII. században kezdték birtokba venni a mai Ausztria területét, összefüggésben az általános európai demográfiai növekedéssel (ekkorra lábalt ki a Nyugat a germán népek okozta általános elmaradottságból, az ún. sötét középkorból a szügyhám, nehézeke stb. révén).
Én négyszemközt mindig az ellenkezőjét tapasztaltam annak, amiről írsz, németek-osztrákok-svájciak részéről legalábbis kivétel nélkül. Úgy vettem észre, inkább a románokat, albánokat stb. nem szeretik, a magyarokat jó fejeknek tartják. Mondom, ez csak személyes kontaktus alapján tűnt így... még erdélyi szászok részéről is...
Tiridat uraság (arszak), aki a makedón igát lerázta
A drachmáin megfigyelhető arámi feliratot Sellwood karennek olvassa, ami egy hellén katonai rang rang volt Xenophón idejében (Kr. e. 400 körül)
TESz:
Néha azért a germán uralkodók is pofára esnek, de legalábbis pórul járnak, ahogy az Menander Prótéktórnak egy Frankónia hunogur megszállásáról és a varkhonitáknak fizetett hadisarc egyes részleteiről szóló tudósításából kiderül:
lu2-gal 'király'
gal-lu2 'ua.'
lu2 'ember, személy, uralkodó'
gal 'nagy, hatalmas; nagynak, hatalmasnak lenni'
Szumír pahar 'összejövetel', tkp. az összegyűlése valaminek
bahargalx(|GAL.BAR.EDIN|) 'a fazekasok elöljárója, főgölöncsér'
BAHAR2 'egy edényfajta'
bahar2
bahar3
bahar4
Szumír bahar 'fazekas, gelencsér'