Na, a VikingTiming oldalon le is adtam a nevezést, érdekes látni az 51-60-as kategóriában a nevem. Ha edzettem volna rendesen, talán még korosztályos dobogó is kinézhetett volna tán. :) Azt is be kellett jelölni, hogy "Edzésekkel készültem, fizikailag alkalmas vagyok a versenyzésre..."
A maratoni projekt állása: az előző hét pihenősre sikeredett, egy 10 km-es futás volt kedden, majd a szombati szigetkör. De most eszembe jutott, hogy ha ezentúl minden hétvégére keresek valamilyen versenyt, azt tuti végigfutom, és gyűlnek majd a kilométerek. Most vasárnapra egyet találtam, Pétfürdőn egy családias félmaraton, 11 órakor. Max nagy meleg lesz. :)
Jó kérdés, hogy a TomTom vagy a Strava hülyesége. Könnyen lehet, hogy az utóbbié: ha TomTomból csv fájlt exportálok, abban az állásidő is benne van.
Esetleg lehet azzal játszani, hogy nem direktben küldöd a Strava, hanem .fit vagy .gpx formátumban letöltöd, és azt rakod fel. Ha mégis Tomtom a "bűnös", akkor ezzel megoldhatod.
Egyszer kerültem hasonló helyzetbe, 1800 m magasan, az Ötscheren.
Először a csúcsról néztük, milyen szép a vihar a szomszéd (5-10 km-re lévő) hegy tetején (hogy l. Amikor nálunk is elkezdett esni, sürgősen megindultunk lefelé. Aztán elkezdődtek a villámok, én meg számoltam a másodperceket. Amikor 20 másodpercen belülre kerültek, azt mondtam, hogy OK, akkor most le a hátizsákokkal (egy részükben volt fém merevítés), mi meg szépen leguggolunk.
Emlékszem egy képre a környezetismeret tankönyvből: aegy gyerek guggol és átkulcsolja a térdét. Na, én nem egészen így voltam - egyik kezem lelógott a földre, azaz az ösvényre, ami addigra patakká változott. 10 másodperc. 5 másodperc. Aztán egyszer csak érzem, hogy bizsereg a földre lelógó ujjam. A következő pillanatban villámcsapás, 1 másodpercen belül dörgés.
Aztán a vihar enyhültével csak leértünk a hüttéig (közben egyikünk bemutatott egy díjnyertes esést: két láb a levegőbe magasra fel, és úgy nyekkent a hátán. A hüttében aztán megtörtént a stresszoldás - nem, nem valami snapsszal: ittam egy teát 6 cukorral, meg egy tejeskávét 12-vel.
Apámnak volt csúnyább esete is, attól kezdve tartott a villámtól.
Valahol Kelet-Magyarországon mentek autóval, nagy esőben, előttük egy biciklis. Az eső olyan durva volt, hogy a sofőr nem mert előzni, mert annyira nem volt látótávolság. Egyszer csak a villám a biciklis fején be, eldőlt, vége volt.
Szerintem is jót mentél. Amikor tavasszal kezdem a bringázást nekem is ilyen átlag tempó tartozik néha magasabb pulzushoz. Én nem szoktam ilyen fegyelmezett lenni és már az elejétől olyan szokott lenni a pulzusom, mint neked az utolsó körön.
Az útpadkával vigyázi kell. Jobb attól távol maradni. :-))
Nem dobom. Van egy klafa excel táblám, amiben vezetem az egyes zónákban eltöltött időt. A freestyle futást is beleírom és ennek megfelelően alakítom a többi edzést.
"A futás egyedülálló abból a szempontból, hogy különböző körülmények között és eltérő intenzitás esetén is lehetőséget nyújt a flow átélésére. A versenyzés a versengő hajlamú sportolók számára strukturált, kihívásokkal teli környezetet teremt képességeik összemérésére. A terepfutás úgy támaszt technikai nehézségeket a sportolóval szemben, hogy eközben a környezet enyhíti a szorongást és segíti az elmélyülést a gondolatokban. Ha a tengerparton futunk, meditatív transzba kerülhetünk a partot nyaldosó hullámok morajától. Még egy sima aszfaltút is élménnyé nemesülhet, ha átadjuk magunkat a lépteink ritmusának és az egyenletes terep nyújtotta könnyed futás varázslatos érzésének."
Mág csak az elején tartok, de a mai futásnál elhatároztam, hogy minden héten tartok majd egy olyan futást, amikor rá sem nézek az órára a pulzus miatt, csak megyek, ahogy jól esik.
Olyan régen éreztem igazi flowt. A lassú, pk-s futások végén rendszeresen érzem viszont, hogy csak el kellene engedni a féket féket és menni.
Ati, ma tekertem 4 órát, szerintem jól sikerült 120-122 bpm volt a terv. Az emelkedők és az áttételek miatt sajnos ott nem tudtam tartani magamat a tervhez így végül 123 bm lett az átlag. Persze viharos szél, 8x mentem le a padkára, egy kátyút is fogtam még a kormányom is elfordult, kalandos ez a biciklizés :) Nézz rá légyszi! https://connect.garmin.com/modern/activity/2834988165 Még nem merek futni, egy darabig marad a biciklizés.
Elég izgalmasak és veszélyesek ezek az éjszakai futások sokszor.Sakálok vonyítanak,medvék brummognak közel s távolban,ritkás bozótosban puma tűnik fel a holdfényben aligátor szemei fénylenek a patakból. :)
És akkor nekem mi a jó francot akart üzenni tavaly? Vagy valaki másnak szánt villámtól tojtam be? Mondjuk, Kistarcsán lakik egy spártai aspiráns, aki ott szokott futni, ahol a villám lecsapott... :)
Schefferj Ez talán azért lehet, mint nekem tegnap, mert túllépjük az edzettségi határunkat, netán az anaerob küszöböt is... És akkor bizony meg kell állni. :)
gurtnis Félelmetes ez a történet, vigyázz magadra! Eleve ez az éjjeli futás, uhh...
Néztem egy képet a tegnapi szigetfutás hajrájáról, hm, szerintem fogyni kellene ahhoz a maratonhoz! Az itt is közölt táblázat szerint gyorsabb lehetnék több 10 perccel. :)
Ez kemény lehetett. Nekem, asszem tavaly csapott be a semmiből egy villám úgy 200 méterre egy fába. Beugrott szerencsére a kakirelé, így nem lett gond, de rohadt gyorsan (magamhoz képeet) hazafutottam, mert kb. a dombtetőn voltam és jobbnak láttam eltűnni onnan. :)
Kicsit csalódtam benned, hogy egy kis villámcsapás elveszi a kedved a futástól... ;)
Más: Hagytam időt, hogy leülepedjen. Tisztábban látom a dolgokat. A történet csütörtöki és ördögi. Este (majdhogynem éjjel) kimentem futni. Szép idő volt, kellemes, nem túl meleg. Mivel késő éjjel a focimeccs után indultam és elég sötét is volt, így a szokott 1200 méteres hosszomat (versenypályámat) használtam oda-vissza. Szemüveget is feltettem a bogarak ellen, és hátizsák is volt rajtam. Közel két órát kellett volna futnom. Az tűnt fel először, hogy diszkófényeket látok, majd rájöttem ez bizony kőkemény villámlások hada a távolban. Futogattam oda és vissza. A villámok lassan körbe vettek, de hangjuk nem ért el hozzám, így teljes nyugalomban kóricáltam továbbra is. Jó egy órát futottam már, mikor megjött a vihar szele. Majd 5 percen belül a nyakamba kaptam a hideg esőt. Először nagyon fáztam, de hamar átment élvezetbe a futás. Annyi zavart csak, hogy nem láttam semmit igazából, a szemüvegen megtört a fény. Kicsit féltettem a lábam, mert nem láttam hogy hová is lépek. Mivel nagyon ismerem a futó útvonalamat (közel 2000-szer futottam már le-fel), így reménykedtem benne, hogy nem lesz baj. A cipőm, a ruházatom sz@rrá ázott, de jó volt futni. Olyan érzés volt, mintha meztelenül futnék, ahogy a szó szerint tökig átázva mozogtam. Már nem sok volt hátra, mikor megérkezett a kicsiny falunkba az utolsó autóbusz Kaposvárról. Lehúzódtam a fűbe, mivel nem sokat láttam, meg a sofőr sem láthatott sokat. Intettem neki, majd a bokáig érő vízben mozogtam tovább. És ekkor a semmiből mellém lecsapott a villám, óriási dörgéssel. kissé besz@artam, de igazából fel sem fogtam a dolgot. Akkor, ott azt gondoltam, hogy ez 3 méterre mellém csapott le. Pénteken délután megkerestem a nyomait. 27 lépésnyire volt a futóúttól, a búzatáblában. Azért írtam ezt le, mert addig, közel másfél óra futásom alatt egy dörrenés, egy morajlás nem jutott el a fülemig. Azt gondolom, hogy a busz kavarta meg a légkört, de tényleg veszélyes lehet az ilyen helyzet. Most azt mondom szerencsém volt. A futást rögtön befejeztem. Mivel 300 méterre voltam otthonról, így szépen és lassan hazagyalogoltam. Természetesen nem volt több dörrenés aznap éjjel, csak szakadt továbbra is az eső. Nem aludtam az éjjel. Ettem ijedtemben, majd 2:45-kor készülődni kezdtem a munkás életre.
No igen, én is a versenyzők miatt gondolom, hogy nem a sprint-gyaloglás kombó az üdvözítő. :)
Ma lehet, ha stabilan 4:55-ben kezdek, és nem 4:40 körül, bírtam volna végig. Így kb. 4:30-4:40 futások mellé jött a négy darab 30-40 másodperces tempós gyaloglás. :)
Long, hát merek én nem futni?! :) 13 hét múlva maratoooon!! :)
Az én szerény tapasztalatom szerint jobb a teljesítményem, ha időnként megállok egy (nagyon) rövidet fújni/inni, mintha csak lelassulok és várok, hogy megjöjjön az erő...
Nem, nem volt ez előre megtervezve. A cél az idei legjobb idő megjavítása volt, de érzésre állandó tempóval nem sikerült volna. Bár ki tudja?
Ez egyébként gyerekkor óta izgat, hogy vajon nem lehet-e összességében gyorsabban futni erőből, majd pihenve, ezt váltogatva, mint viszonylagosan állandó tempóval. Ugyanis egyszer egy ált. isk. kerületi mezei futó versenyen, ahová többünket elvitt a tesi tanár, simán megelőztek azok, akik ilyen hektikusan futottak. :)
Ha jól tudom, a művészek többsége nem a szorgos gyakorlásról híres. Kivéve a zongoristákat. :)
Én pedig jómunkásember vagyok ezen a téren. A héten csak kétszer futottam, valamint kétszer mentem bringával dolgozni (ez összesen 4x23km) és úgy érzem, hogy semmit sem csináltam...
Még nem múlt el a rohadt köhögésem teljesen, de holnap azért kocogok egy harmincast...
Ma volt a Szigetfutás júliusi fordulója, ez a verseny mindig lökést ad. :) A júniusi alig 50 km nem nagyon adott alapot a javításra (26:12 volt egy hónapja), de aztán (Steve mester olvasata szerint) résztávozással behúztam 25:40-re. Azaz mentem 2 km-t erősen, 4:38, 4:47-ben, ott kivettem 40 másodperc szabadságot, azaz belegyalogoltam, onnan újabb másfél kilométer tempó, majd újabb 30 másodperc gyaloglás, fél km futás, 30 másodperc poroszkálás, 850 méter futás, és felkészülés a hajrára, 40 másodperc erős gyaloglással. Így bírtam még 250 métert 4:13-ban, amivel átlag meglett a 4:55. :)
Steve azt mondta, a maratont is simán meg lehet így oldani. Hááát. :)
