Beteszem, hadd csócsálja life, ha erre jár:
Kaposvár: ragaszkodnak iskolájukhoz a romák - videó Vas András 2008. november 3. 15:52 | Frissítve: 2008. november 3. 15:52
Kaposvár
Szegregált oktatás folyik Kaposváron a Pécsi utcai iskolában, állítja az Esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek alapítvány. A város ebben az intézményében különíti el a cigány tanulókat, s ezért beperelte a fenntartó önkormányzatot. A helyiek szerint szükség van az intézményre, a gyerekek is szeretnek oda járni.
ezet szerint alacsonyabb szintű oktatást biztosítanak a romagyerekeknek, nincs tagozatos emelt szintű képzés, az országos méréseken az iskola eredményei, továbbtanulási mutatói nagyon rosszak voltak. Az itt tanuló gyerekek halmozottan hátrányos helyzetűek, felzárkózásuk érdekében a oktatásukat integráltan, „normál” közösségekben kellene megoldani. Vagy úgy, hogy jó néhány nem roma gyereket iratnak az iskolába, vagy úgy, hogy az ittenieket elviszik más intézményekbe, a Pécsi utcaira pedig lakat kerül.
Jobban szeretnék, ha nem zárna be az iskola
– Ne engessék má'! – tör ki Frigur Zoltánból a Nádasdi utca és a Bodrogköz sarkán, miután elmondjuk neki jövetelünk célját. – Jó ez az iskola, a tanárok is megfelelőek, én is odajártam annak idején. Ugyanazt kapják itt a gyerekek, mint egy másik iskolában, még enni is adnak nekik.
– Nem az iskolával vannak a bajok, hanem a tanárokkal – szól közbe egy harmincas éveinek közepén járó férfi. – Régen voltak felzárkóztató osztályok, így elég sokan tovább tudtak tanulni. ma viszont alig néhányan mennek tovább középiskolába. Gimnáziumba pedig csak Pécsre, a Gandhiba, a roma suliba. Nem hiszem, hogy annyit romlott a gyerekanyag, sokkal inkább arról van szó, hogy máshogy állnak hozzájuk a tanárok. De ettől még nem az iskolát kellene bezárni.
– Hová vinnék őket? – kérdezi hóna alatt egy veknit szorongatva Frigur Zoltánné. – A Kecelbe? Betennék őket a gyengeelméjűek közé? Máshová úgysem vennék fel innen őket.
A miértre többféle válasz érkezik. Akad, aki egyértelműen a gyerekek származását jelöli meg, mások a tanulmányi lemaradásukat hozza elő, azaz a többség elhárítja a felelősséget – persze olyan is akad, aki elismeri, a Pécsi utcába járó romagyerekek egy része meglehetősen nehezen kezelhető, mindennaposak közöttük a különféle összetűzések.
– Én a Rákócziba viszem az enyémet – kiabálja nagy hangon egy asszony, ám a többiek leintik.
– Csak szeretnéd! – hűtik le lelkesedését. – Meglátják, hogy barna a bőre, szakadt a ruhája, s fel sem veszik.
– Akkor fajgyűlölés van! – jelenti ki fejét csóválva.
– Az bizony – bólogatnak a többiek.
– Még óvodába sem veszik fel a cigánygyereket, azt mondják betelt a létszám – lép előre Kovács Katalin. – Hogy vennék akkor fel őket másik iskolába. Ezekhez a kölykökhöz másfajta hozzáállás kell, mint egy magyarhoz.
Arra azonban nem tér ki, mire is gondol. Abban viszont biztos, ha másik intézménybe kellene járatnia gyerekeit, nem tudná megoldani bejárásukat.
– Ki tud megfizetni havonta három-négy-öt bérletet? – kérdezi. – Vagy hajnalban indulva, gyalog menjenek iskolába a gyerekek?
Akad, aki erre is tud megoldást.
– Ingyen busz kell – dobja be az ötletet egy negyvenes férfi. – Fizessen a város buszt, amivel hozzák-viszik a tanulókat.
Felvetésünkre, hogy másokat sem hoz-visz – teljesen érthetően – ingyen és bérmentve az önkormányzat, a férfi csak rázza a fejét.
– Akik a Kecelbe járnak, mind elviszik őket a telepről – replikázik, s hiába próbáljuk meggyőzni, speciális esetről van szó, nem jutunk közös nevezőre.
– Nem kell ennyit bonyolítani, nem kell bezárni az iskolát – mondja Frigur Zoltán. – Ugyanazt kapják itt is a gyerekek, mint másutt. Akkor meg minek vigyük őket messzebbre.
– Hozzanak ide magyar gyerekeket! – hangzik az újabb ötlet. – Azokat bezzeg felveszik máshová, hiába a környékről valósiak – teszi hozzá egy középkorú, Nap utcai férfi, s a hangulat ismét felizzik.
– Féltik a szülők a cigánytól a kölyküket! – bólogat egy másik. – Pedig annak idején mi még vegyes iskolába jártunk, oszt senkinek sem lett baja tőle.
A lyukas cipő persze indok az iskolakerülésre
Autó érkezik letekert ablakkal, a hangszórókból romapop bömböl, a kocsiban ülők csak megvonják a vállukat a többieket foglalkoztató problémán.
– Zárják be nyugodtan – mondja egyikük. – Lehet, hogy tényleg jobb lesz egy normális iskolában a gyerekeknek. Más közeg, más körülmények, elképzelhető, hogy nagyobb esélyük lenne a továbbtanulásra. Innen tényleg kicsi. pedig régen, amikor még Vöröshadseregnek hívták, nem volt ilyen rossz a helyzet. A mi osztályunkból is többen továbbtanultak, akadt, aki még főiskolára is eljutott.
A város szerint nincs semmiféle szergregáció
Az önkormányzat szerint a cigány kisebbségi önkormányzattal közösen tudják kezelni a problémát, s mindent megtesznek a szegregáció ellen. A Pécsi utcai iskolának területi ellátási kötelezettsége van, és szükség van az ott folyó színvonalas munkára. Akik a körzet szerint oda tartoztak, oda iratkoztak be. Az iskolában normál oktatás folyik, a tananyag részét képezik a roma kultúrával kapcsolatos ismeretek, két fejlesztő pedagógus is segíti a munkát. Éppen az iskola bezárása jelentene szegregációt, ha a gyerekeket szétosztanák, ha az ezen a környéken élő szülőket arra köteleznék, hogy a város másik végébe hordják a gyereküket. Arról nem beszélve, hogy a diákoknak nagy távolságokat kellene megtenni, ami kockázattal jár. Emellett kétszázharminc érintett szülő is aláírásával tiltakozott az intézmény bezárása ellen.
A Nap utcaiak egyetértően bólogatnak: régen tényleg más volt. Az ő idejükben még valóban jártak ebbe az iskolába is – ahogyan ők mondják – „parasztok”.
– Az ő gyerekeiket viszont már beviszik a városba – mondja Binye Tímea. – Nekünk viszont esélyünk sincs. ha meghallják, hogy Orsós a gyerek neve, már közlik is, nincs szabad hely. Vagy azt mondják, nem tudjuk majd fizetni a különböző költségeket.
Aminek persze azért van valóságalapja, hiszen hiába van tanítás, ott áll mellettünk az amúgy másodikos Zolika. Azért nem ment hétfő délelőtt iskolába, mert vasárnap lyukasra focizta a cipőjét, másik pedig még nincsen.
– Meg persze meg is betegedett – halljuk a második, de nem túl meggyőző magyarázatot a hiányzásra.
– Persze van abban valami igazság, hogy szegregált ez az iskola – mondja a szomszédasszony. – Ide csak cigányok járnak meg kolompárok. De nekünk mégis ideális. Vannak szakkörök, számítógépek, szépen felújították a tornatermet és a mosdókat, még beás nyelvet is tanítanak. Jobb itt a gyerekeinknek: ismerik egymást, a szülőket, magunk között vagyunk. Ez nem is a mi ügyünk, ez a város és a jogvédők harca. Úgysem mi döntünk. Azt tesszük majd, amit döntenek...
