Múlt hét kedden (június 25) elhagyott a telefonom, Jásd és Zirc között. Jásdon a szálláson (Vadvirág vendégház) még megvolt, de ott nem találta a szállásadó, és sajnos még aznap délután lemerülhetett. Van készülékem már új, de jó lenne, ha meglenne legalább a kártya belőle.
A bal oldali képen a Gyenesdiás feletti mező délnyugati vége látható a lőtértől északkeletre. A K- és P- a mezőtől jobbra lévő úton megy, később kiér a mező szélére. A jobb oldali rajzon egy jellegzetes skeet lőtér képe látható. A rajz szerinti felállással keményen megszórhatják söréttel a mező mellett futó földutat, ahol a K- és P- megy. A gugli szerint a lőtér már megvolt 2010 tavaszán is, amikor legutóbb arra jártam, csak nem reagáltam le a dolgokat!
Csak azt tudom mondani, hogy a legközelebbi bizoccsági ülésen felvetem ezt a problémát. Bár sűrűn nem lőhetnek arrafelé, mert különben más is beleszaladt volna már ebbe a problémába az utóbbi két évben, de akkor is lépni kell, mert a potenciális lehetőség fennáll, hogy bármikor lezárhatják lövészet miatt az utat!
A hétvégén jártuk be a Tapolca-Keszthely OKT szakaszt, és egy elég nagy problémába futottunk bele:
A Gyenesdiás szélén lévő lőtéren skeet lövészetet tartottak, a lőpálya mellett elvezető utat figyelmeztető utat Éleslövészet, életveszély táblákkal, piros zászlókkal lezárták (kb a p- becsatlakozástól az aszfaltig).
A lövéseket már messzebbről hallottuk, de nem gondoltam volna, hogy lőirányból közelítjük meg a lőteret. Hozzáteszem, hogy jóval a lezárás előtt hallottam a sörétek hangját a fejem felett a fák lombjában.
Megpróbáltuk kikerülni a domb felé mászva, de nem volt jó érzés durrogás és söréthullás közepette...
Nem tudom, milyen gyakoriak a lövészetek, de gondolom a nyári időszakban mindennapos lehet.
Jó lenne egy alternatív útvonal kijelölése, mert a jelenlegi nem biztonságos.
Jól szervezett depózással elképzelhető a dolog, olyan szakaszt kell választani, ahol viszonylag közel lehet kerülni autóval, és a gyalogos kísérőknek viszont elég távol kell maradniuk, hogy ne legyenek a képeken.
Egy Sirok - Kékestető szakaszt meg olyan csapattal tudnék elképzelni, hogy elöl megy egy csapat, akár az utat is tisztítva a kamerák előtt látótávolságon túl, és rádiós kapcsolattal megbeszélt helyekre eldugják a frissítőket, aztán egy seprő meg a kamera után látótávolságon kívül összeszedi a maradékokat.
"A Google "hátizsákjára" én is felfigyeltem. Várom a reakciókat!"
Szerintem erre nekünk kellene reagálnunk, ne mástól várjuk ezt, hiszen mi vagyunk a tagjai a "bizoccságnak"! Én ezt egy alapvetően jó ötletnek tartom, és ha nem is a teljes útvonalat, de legalább a "mutatósabb" részeit végig lehetne járni ezzel a műszerrel. A 19 kiló nem éppen kevés, de az én nagy hátizsákom is van 16-18 kiló a teljes felszerelésemmel, és a víztartalékkal. Persze a saját felszerelés még hozzá kell hogy jöjjön ehhez a súlyhoz, ami itt csak minimális nagyságú lehet. Ezért jó lenne egy gyalogos/autós kísérő, aki leveszi a teher egy részét (szó szerint) a kamerát cipelő válláról.
A legközelebbi "bizoccsági" ülésen javasolni fogom, hogy az MTSZ vegye fel a kapcsolatot a Google-val, ha már az igénylőlapon kérik a szervezet megjelölését is, ha van... Az MTSZ meg szeretne újulni, már tervezés alatt van a vadiúj honlapja, ahol a kéktúra aloldalának a része lehetne ez a Street View, vagyis itt inkább "Track View" szolgáltatás is! Még akár én is bevállalnák egy-két kedvenc szakaszt, de legalább a Dorog - Mogyorósbánya részt, hogy végigkamerázzam! :-)
Az útvonalváltozásokról:
Itt tényleg csak kisebb útvonal korrekciókról lehet és lesz is szó, ezek többsége itt is felvetődött a tavalyi ötletelésen.
És ha "halálosan át lesz variálva az útvonal" akkor már nem is járható a régi? Nem lesz beszántva! Te még bélyegezni sem akarsz, az sem köt meg!
... és ehhez kapcsolódva most ki is mondom: értetlenül állok az időnként fellángoló kéktúra útvonal terjesztés, marketing, fejlesztési viták előtt. Mintha más út nem is létezne, mintha csak a kék sávval jelzett utakon lehetne csupán túrázni. Hiszen a természet teljes valóságában itt van körülöttünk, csak mi emberek szabdaljuk fel ilyen-olyan túra útvonalakra. Nekem pld. nagyon tetszett a RP-DDK olyan formában, hogy egy-egy 20-30 km-es szakaszból 70-80 km-t csináltam, mert érdekelt a környéke is.
...és senki nem kérte tőlem számon, hogy miért tértem le a kékről! :-)
Azt gondolom, hogy fantasztikus lehetőség lenne az OKT népszerűsítésére, és a Google is szívesen közreműködne ebben, hiszen ő értékes tartalmat szeretne, és ez az.
Azt gondolom, hogy az MTSZ-nek kéne "pályáznia", akár megkeresve a Google Magyarországot, nekem egyszer a semmiből előbukkanva pozitív élményeim voltak velük.
Ha az MTSZ nem akar, akkor esetleg magán-csoport, vagy "kisebb" szervezet is megtehetné.
Részemről 3-4 hétvégével 100-150km-rel szívesen beszállok az érdemi "munkába"...
Nagyon nekilendültek ezzel a OKT felméréssel. Remélem szeptemberig nem lesz halálosan átvariálva az útvonal, mert akkor dobhatom a sutba a friss kalauzokat, az útvonaltervet, mindent, és marad az improvizálás...
Néhány fénykép Tavaszi Széll (40803)-ban megfogalmazott gondolataihoz. Én nem tudok olyan szépen írni, mint ő, viszont a fényképezéshez sem értek nagyon...
"...párás idő megkurtította a látótávolságot, de a Börzsöny "pipázó" hegyei megejtően szépek voltak."
"A kilátás változatlanul fenomenális, a pihenő rövidsége az istentelen mennyiségű szúnyognak volt köszönhető."
"A bejárat előtti oszlopra erősített egyendobozban lapuló jó minőségű gumibélyegző okafogyottá tette a vendéglőben lévő krokodil farok alatti régiójánál történő matatást"
A Keskeny-bükki-patak volgyében
Átkelés a Keskeny-bükki-patakon
Egy kiépítetlen forrás Szendehely határa és a látogatóközpont között. Ez jelenleg nem a kéktúra útvonala.
Ismét szert tettem egy régebbi kéktúrás érdekességre, ezúttal egy dupla borítós első kiadású füzettel gazdagodott a gyűjteményem. Nekem már van éppen elég, így ha valakit érdekel akkor úgy szoktam ilyesmikre "szert tenni" hogy valamelyik antikváriumos oldalon (pl antikváriumhu) meghagyom a kívánságlistán az adott füzetet, vagy éppen könyvet, aztán várok.Ez éppen másfél éves rendelés volt. Vagy éppen jó lehet a vatera is, ott most is van egy valamivel újabb fajta, kb '70-es évek...
Na, szóval ez azért érdekes mert majdnem tele van pecsételve, érdemes végignézni a régebbi bélyegzőket, sok érdekesség van köztük, olyan is amire nem is gondolna az ember hogy bélyegzőhely volt, pl Laposi erdészház Bakonybél előtt, vagy éppen Veimpuszta, de mondhatnám az Égerszögi Barlangot vagy Perkupát is. Ez még a Sümegtől Nagy-Milicig tartó kéktúra volt, nagyon sok helyen ment máshol az ösvény. Nemrég mondta Güszi Vágáshuta Nagypartot mint alternatív útvonalat, na ebben a füzetben még ott ment! Sok esetben egyébként nem is a füzetbe plecsniztek, hanem a csatolt túrajelentésre, ezt mondjuk nem értem miért volt jó, de végül is mindegy. Az egész akkori kéktúrából 53 km hiányzott a tulajdonosnak, a Perkupa-BKValja szakasz, a többi megvan. Komolyan mondom, engem bosszant hogy miért nem fejezte be! :-)
1. a borító 2. Laposi eh, Kiszépalma puszta ph, 3. Igazi kavalkád:Zirctől Csókakőig semmi nem ugyanaz mint ma, Veimpuszta, Tés, Hamuház, Királyszállás, Isztimér bélyegzőhelyek sorakoznak 4. Gerecse őrház, Tornyópuszta, és a túrajelentés hátulja 5. Teljesen más útvonal Putnoktól Zádorfalváig... 6. Aggtelek és Jósvafő után Égerszög-Varbóc-Perkupa 7. Vágáshuta Nagypart is az útvonalban. A 'Hutákat Sompataknak hívták?
Mottó: "... nem volt rossz ez a nap, de nem erõsített meg abban, hogy békés nyugdíjas éveimben bejárom az Alföldi Kéktúrát." (Tavaszi Széll véleménye az OKT Hosszúpereszteg - Sümeg szakasza kapcsán 2006. szeptemberében).
Változnak az idők, változnak az emberek. A békés nyugdíjas évek még mindig elég messze vannak. Én pedig elkezdtem az Alföldi Kéktúrát.
Nem akarom ezerszer ismételni önmagam, csak címszavakban arról, amit már korábban említettem. A dohányzásról való leszokásom után elkezdett futóedzések fénypontjai a kis szülővárosom mellett hömpölygő Tisza gátján kora reggel elkövetett futások. Az ébredő természet, a fantasztikusan gazdag élővilág, az ezerarcú folyó, a holtpontok leküzdése - minden alkalommal vadul dübörög az endorfin az ereimben.
Aztán tavaly történt még egy momentum. Megismertem egy fiatal, 27 éves srácot. Eltökéltnek és megszállottnak tűnt, és az idő engem igazol, az is. Végig szeretné gyalogolni a teljes kék kört. Nem csak az OKT-t, a teljes kört. Az erőnléte is megfelelő, valójában csak minimális segítségre van szüksége: egy kísérőre, aki lát. Ez lettem én.
Hát vele kezdtem el az AK-t (is). A múlt hétvégén betörő hidegfront felbátorított bennünket, és úgy döntöttünk, hogy a két téli, gemenci túra után jöjjön egy ízelítő az igazi Alföldből. Így kedden, 6.10-kor már robogott velünk a békéscsabai gyors Mezőtúr irányába. 8.00 körül kászálódtunk le a vonatról, a jegypénztárnál szolgálatot teljesítő kedves hölgy dátumos körbélyegzőt nyomott az igazolófüzeteinkbe, mi a restiben egy kávét és ujjnyi Jagert az arcunkba, és a sínek mellett battyogtunk a Hortobágy-Berettyó (a továbbiakban HB) gátja felé. Kb. 800 m múlva, a vasúti hídnál értük el a folyót, jelzések sehol, de elég nehéz rontani. Aztán még nehezebb. Itt volt a 7,6 töltéskilométer és a 41,1 töltéskilométernél hagytuk el a gátat. Ami közben történt, abból tényleg csak néhány részletet tudok kiemelni.
Vadvilág
Lenyűgöző. Homoki Nagy István Vadvízországa. Ornitológiában (is) meglehetősen gyenge vagyok, de fehér gólya, fekete gólya, szürke gém, nagy kócsag, kis kócsag, bakcsó, egerészölyv, barna rétihéja, kék vércse. Bizonyos fajok döbbenetes denzitással. Az emlősök közül az őz és a mezei nyúl számolatlanul.
Változatos táj
Na, az Alföldről ez jutna utoljára az ember eszébe. A vadvízország nem csak az élővilágra igaz, a tájra is. A folyó, az ártér, a nádasok mind-mind a néhai zabolátlan alföldi vízi világra emlékeztetnek. Időnként kinyílt a táj, és megkapjuk a pusztát, ahol Petőfi ménesének körme dobog. A Balai-híd után a helyenként zárt ártéri erdő már-már egy dombvidéki, zalai vagy somogyi erdő látszatát kelti.
Az élet él és élni akar
Rendezett gátőrházak és szivattyútelepek, sok legelésző juh, marha és ló, rendben tartott szántóföldek.
Negatívum
Független a tájtól és a túrától. A parlamenti bársonyszékben másként törik a fény. A politikus körül kerengő siserehad elhiteti vele, hogy minden gondolata bölcs. Valójában egy-egy döntés köszönőviszonyban sincs a valósággal. Hát ilyen a közmunkaprogram is. Értem és érzem én a jó szándékot, hogy vissza kellene vezetni minél több embert a munka világába, és ez a notebook képernyőjén baromira jól mutat. A Berettyó gátján nem. Mezőtúr és a Balai-híd között legalább 40, a letámasztott kerékpár és a lehajított kapa-kasza mellett heverésző embert láttam. Nem hiszem, hogy a Vízügy alkalmazottai lennének.
Különösen bizarrá tette az egészet még néhány momentum. Az OKT nyomvonalán a természetjáró fura, de jól ismert állatfaj. Az Alföldön egy teljesen ismeretlen species. Még 5-600 méterre sem voltunk a közmunkásoktól, már minden szem ránk szegeződött. És már 5-600 méterre eltávolodtunk tőlük, de még mindig megkövülten néztek bennünket. Mintha a békésen marihuánát füstölő Hendrix-et és Morrisont látnák sétálni a gáton, elefántsétáltatás közben.
A ló
Amitől tartok az Alföldön, az a kutyák. Ehhez képest az Ecsegpusztai gátőrház után mintegy 300 méterrel egy ló állta el az utunkat. Nem kikötve legelészett, minden kötöttség nélkül állt a gáton. Sto búgyet, távárisi? Ha a néhai Kohán János bácsi Angyal Bandiról Abaújlakon elénekelt dala a Másfélmillióban az irányadó, akkor el kell lopni. Bár kantárunk nem volt, és mint tudjuk "Lovat lopni kantár nélkül de nagy baj, de nagy baj". Kantár nélküli lóval egyébként valószínűleg hazafelé, a Záhonyról érkező sebesvonaton is kiszúrtak volna bennünket. Kikerülni sem egyszerű. A ló nagy állat, a gát szűk. Mintha kapálna is a lábával. Szilárd kérdezi, mi a baj. Mondom, ott a szörnyeteg. Mire ő kérdezi, hol, a ló mögött? Mire én: nem, a ló az. Mire Szilárd: vén hülye ... :-)
Bear Grylls azt is megmondja, hogy a komodói varánusz támadása során mit tegyünk, de mi a teendő egy ellenséges érzelműnek tűnő ló esetén? Mi végül megfutamodtunk, leereszkedtünk a gátról, és a gát tövében somfordáltunk. Persze, ha a vérló támadásra adja a fejét, sokat ért volna az elkerülő hadműveletünk.
Balogh János emlékműve
Nem akarok hosszan beszélni a néhai akadémikusunkról. Élete példamutató, nem csak a tudományos szférában tevékenykedők számára. Persze, utolsó éveiben őt is támadták, pl. a Corvin-lánc miatt. Magyarországon élünk, ez van.A tízévesen árvaságra jutó vidéki fiú, aki a Nobel-díjasokat nevelő Fasori Evangélikus Gimnázium ugródeszkáján találja magát. Halála után pedig, végakarata szerint, visszatért a Berettyó mellé. Ilyen nap ez, hadd fejezzem be én is néhány verssorommal (?) ezt a kicsit kesze-kusza beszámolót. Nem Balogh tanár úr az ihletet adó, hiszen 1999-ben írtam, amikor ő még élt. Ekkor jöttem rá, hogy "Gyökerem kiszaggattam". Ez lett a "mű" címe is, csak az utolsó versszakkal terhellek benneteket.Áldva átkozott ájtatos tájam! Könyörgést morzsol porral vert szájam. Fáradt testedből keveset kérek, Hiheted nékem, kis helyen férek. Öt lépés hosszú, két lépés széles, S mély legyen, mint az álom, ha véres Az ég alja életem alkonyán. Én csak akkor sóhajthatom talán:
Ezt most nagyon szépen összeraktad. Szép, őszinte, meggyőző gondolatok. Részemről köszönöm,azt hiszem segítettél megváltoztatni az AK-ról alkotott véleményemet (előítéletemet). Hozzám ez van a legközelebb földrajzilag, de a legtávolbb állt a három nagy kék közül fejben. Nem nagyon tudtam elképzelni hogy valaha is belevágjak a teljesítésébe, és amikor valaki dícsérte ezt a kéktúrát mindig olyan érzésem volt amit mondtál: "empatikus moralizálás", amelynek oka nem más mint a "mostoha gyermek" iránt érzett szánalom. Erőltetettnek éreztem még a létét is az AK-nak. Mostanában már azért változott a véleményem magától is, füzetem is van már hozzá egy ideje, de most sokat segített hogy leírtad ezeket a gondolatokat. Ilyesmiken járt már az eszem nekem is mikor például elmentem megnézni a közelben a Lajosmizsei Pusztatemplom-romot, vagy éppen a Soltszentimrei Árpád-kori templomot, odaképzeltem a rég elpusztult falvakat, egykor volt lovasokat, állatokat, embereket...érdekes érzés, és valóban nem emlékszem hogy máshol előjött volna.
Ezt én is lefotóztam még tavaly télen mint a barátságos gesztus szép példája az erdészet részéről a turisták felé. Nekik kvázi egy fillérbe sem kerül ez a pár kivágott farönk, de mégiscsak egy pihenőhely a túrázóknak, és végeredményben szinte egyenértékű a több millás beruházások végeredményeivel.
Köszönöm(nyük)! 2012.februárjában voltunk ezen a szakaszon és kifogtuk azt az időt, amikor a talaj fagyott, de a felszíni 5-10cm olvad. Jajjj! Azt gondoltam, amikor végeztünk, hogy ez volt életem legszörnyűbb túrája. Plussz a Magyarkúti büfés modortalansága, plussz egyik túratársunk megsérült...
De most, ahogy olvastam a leírást, már máshogy látom. Lehet, hogy el kellene menni mégegyszer?
Némi többletet (Koldusszállástól, Bánya-hegyi eh.-tól) be "kellett" vállalnom, de a cél nem a mennyiség volt.
Hosszú volt a kényszerszünet, na és be kellett gyűjtenem néhány fontos információt az útviszonyokról.
A pecsétek rendben, Koldusszállásnál már-már túlzás a három pecsét, de biztos fontos érdek volt elhelyezni egyet a háztól északra is.
Nekem az a verzió, hogy nyomjam oda a füzetet, valahogy nem jött be, remélem a jövő generációja ennél jobbat talál ki!
A Tuskó-rét környékén friss kerítés, de ami a legfontosabb, két hatalmas rönköt otthagytak, a nem különösebben igényes, de fáradt túrázó megpihenhet.
Ezt tettem én is.
Beazonosítottam a hidat is, bár a patakban most nem volt víz, na és az út kellemetlenül sáros volt.
Minden OK az országútig, van néhány problémám, de annak megoldásához már készülék kell.
Az országút után jött a meglepetés.
Olyan volt, mint az opera nyitány nélkül.
Nem tudom, a mai fiatalok tudják-e, hogy mi olyan mi nélkül, de jelen esetben a kerítésmászás maradt el.
Elbontották a kerítéseket, nincsenek létrák, szabadon lehet közlekedni.
A nagy réten, melyen eleddig mindig átvágtam (most is, hisz van ösvény), a kéket elterelték, hivatalosan a rét szélén megy, de ugye nem gondolja senki, hogy szögletesen megyünk, amikor kitaposott ösvény van?
Itt sincs létra, igaz, a "régi" ösvény már nem is látszik.
A szekérúton, mely eddig kerítésen kívüli volt, haladunk, jól jelzett.
Az elágazást követően visszatérünk a régi ösvényre, a fiatal erdőben kicsit "sűrű", kell hajolgatni, de ez lesz a KÉK, sok-sok év után végre erdőben!
Csodásan járható a sziklák aljában az út, nincsenek kidőlt fák, időnként jobbra panoráma, balra a hatalmas zöldes sziklák. Ez szép rész.
Ezt követően sincs probléma, jól követhető az út, a kereszteződések rendben vannak, mindegyiket sikerült beazonosítani.
A réten a nagy fán ott a pecsét, a lenyomat is OK.
Lefelé kissé unalmas volt a murvás út, de ennyi belefér.
A Kemencés étterme kiváló, a mellékhelység tiszta, a kaja finom.
Most nem jött össze, hogy onnan induljak, de talán lesz következő "menet" is, akkor itt lesz a "bázis".
Nem egyszerű a közlekedés, de hazaértem, alaposan elfáradtam.
A Gerecse nagyon tetszik, még van kb. 20 kilométer.
2013. 06. 23. Nógrád - Katalinpuszta Mottó: "Épp most lettem úttörő, ajándékom a jövő." (Hobo Blues Band: És jött a két Latabár)
Résztvevők: Hörpölin, Nagypapi, Tavaszi Széll Munkatúra volt ez kérem, nem holmi léha bóklászás az erdőben. Nagy figyelmet fordítottunk a pecsételőpontok állapotára, különös tekintettel a magyarkúti és a katalinpusztai szomjoltókra. :-) És utat is törtünk a jövő nemzedéknek, de sora van ennek, mint a lepényevésnek.
8.00-kor találkoztam Hörpölinnel a Nyugati pályaudvar 8. vágányánál, ahol a szobi zónázó szobrozott. Vácon (Vácott) részben a vonatpótló busz fellelése, részben Nagypapi erősen késésben lévő vonata okozott múló izgalmakat. A dolgok jól alakultak, így már hármasban zötyögtünk a vonatpótló buszon Nógrád felé. Persze nem igaz, hogy hármasban, mert emlékeim szerint a kalauznő és a sofőr is a buszon volt.
Nógrádon rövid kitérőt tettünk a várhoz. A tengerszint fölé 286 méterrel nyúló kis sasbércen már valószínűleg honfoglaló eleink is a hadászati jelentőségű, szláv népek által emelt "Új várat" (Novigrad) találhatták. A kővár építésének pontos ideje nem ismert. Az előző nap viharainak-esőzésének köszönhetően a meglehetősen párás idő megkurtította a látótávolságot, de a Börzsöny "pipázó" hegyei megejtően szépek voltak. A vár tövében fekvő Enoteca Borbisztró kimaradt, de legalább van miért visszajönni.
Visszagyalogoltunk a vasútállomáshoz, útközben megtudtuk, hogy a várból is jól látható napelemek (napkollektorok?) az iskola energia ellátását biztosítják. Az állomás jegypénztárnál egy műanyag pohárban a jó minőségű gumibélyegző rendelkezésre áll. Kikutyagoltunk a faluból, miközben én magabiztosan kijelentettem, hogy az OKT jelzéseit 2006-ban felújították, és néhány ritka kivételtől eltekintve tkp. nemhogy GPS, de még térkép sem kell a 'Classic' kéktúrázáshoz. No, ehhez képest az aszfaltútról való letéréstől (ott, ahol a piros + jelzéstől elbúcsúzunk) a sínpár keresztezéséig olyan jelzéshiány, majd egy rövidebb erdei szakaszon olyan csordajárta út várja a túrázókat, hogy az elképzelt család (Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet) természetbe történő kicsábítása itt már zátonyra futna. Apuka azt mondaná, hogy innen még látjuk a várat, meneküljünk vissza torony iránt. És tényleg próbáljunk meg olykor ennek a kitalált családnak a fejével gondolkodni, ne a GPS-szel, vagy remek tájékozódási képességgel bíró vértúrázóéval. Nekem még mindig nagyon könnyen megy. :-)
Szóval a képzelt család lerakja a kocsit Nógrádon, felmennek a várhoz, majd, miután a turistatérképen kiszúrták a "Lokó pihenőnél" a "Szép kilátás" feliratot, úgy döntenek, hogy átmennek Magyarkútra, ott megebédelnek és vonattal visszajönnek. A rutintalan turista kezében azonban a térkép nem segít a tájékozódásban, legfeljebb egy-egy pontot be tud azonosítani, neki jól jelzett út kell. Joggal merül fel a kérdés, hogy ki fogja ezt felfesteni, és hogy a virtuális szájtépés helyett miért nem jelzést festek a nógrádi mezőn, de az elképzelt családot ez baromira hidegen hagyja, ők már levonták a következtetést, a jövő hétvégén inkább "velneszelni" mennek Kehidakustányba.
Mi felkapaszkodtunk a rettenetes Nagy-Kő-Hegyre (Petőfi nem ezt a Kő-hegyet nevezte rettenetesnek, hanem a Szentendre fölé tornyosulót, de az Alföld költője valószínűleg ezt a kapaszkodást sem élvezte volna), és a Lokomotív természetjárók alkotásánál, a Lokó-pihenőnél rövid pihenőt iktattunk be. A kilátás változatlanul fenomenális, a pihenő rövidsége az istentelen mennyiségű szúnyognak volt köszönhető. Beszélgetést is hallottunk a közelből, már alig vártam, hogy az ismeretlen természetjárókkal néhány baráti szót válthassunk. Ehhez képest rövidesen felbőgött két quad, és az elrobogó sportemberekkel nem volt szerencsénk eszmét cserélni.
Hosszan ereszkedtünk Magyarkút felé, majd a kék négyzet jelzésen rövid kitérőt tettünk a Kocsma a Pipáshoz nevű vendéglátóipari egységhez a pecsételőpont analizálása végett. A bejárat előtti oszlopra erősített egyendobozban lapuló jó minőségű gumibélyegző okafogyottá tette a vendéglőben lévő krokodil farok alatti régiójánál történő matatást. Így - jobb híján - sört kértünk.
A szükséges folyadék- és nyomelempótlást követően a néhai aszfaltúton gyorsan faltuk a km-eket a Keskeny-bükki-patak völgyében. Szendehely előtt a néhai málnásnál letértünk az OKT nyomvonaláról. Az ötletadó Nagypapi, valamint a friss túravezetői végzettséggel rendelkező Hörpölin érdeme a 2. számú főutat elkerülő esetleges útvonal-alternatíva bejárása, én egyszerűen csak velük mentem, mert nem akartam eltévedni. :-) Úttörő tevékenységem ennyiben ki is merült, de ez az útvonal nekem tetszik, a lényegét pedig inkább Hörpölinnek vagy Nagypapinak kellene a köz elé tárni, ha érdemesnek tartják erre. Nem a közt, az útvonalat.
Néhány percre megálltunk A Kopjafánál, majd hamarosan a katalinpusztai kocsma aranyköpéseit olvasgattuk, bélyegzőit próbálgattuk és söreit fogyasztottuk. Szép túra volt, köszönet a lehetőségért.
