"Tudod, az őszintén bennünk rejlő lélek olyan mint a feszes víztükör, a legapróbb fuvallat, a benne rejlő élet mozdulása felkavarja, és már másnak látszik, mint való arca. De mindennek oka van."
Tükörképed
Válaszoltam a másik topicon, és oly szeretettel fogadtam, ahogyan az nekem szántad.
Hozzon a szellő orgonaillatot ablakod alá, ezen a szép vasárnap délutánon
Maradj örök értékünk drága Isten, kétségeinkből támadj újra fel, hevitsd lelkünk a megfeszitett hitben, metr jaj ! A testnek egyre hűlni kell , mert tenmagad sem válthatod fehérre, ha hontalanná válik itt a szó, fohászunk mindhiába tör az égre, alatta fájdalmunk mindenható . Jönnek , tünnek korok és forradalmak, ember kiált , elvérzik , avagy halgat , sorsa vétkes , míg bőlcsője hamis ; Te mindenütt vagy , most sem lehetsz máshol , hát mensd e tájat , mensd a pusztulástól , hát mensd meg vele , ments meg minket is !
Szép álmokat, Drága Jahorka :)), csodaszép estét! :)
Reményik Sándor: Egy perc
Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször Csodálkoznék el édes illatán. Egy percre ma Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, S az élet a kezemben: Engedelmes, jól hangolt hegedű. Egy percre ma Megindultam - és nem tudtam: mi az. Messziről, mélyről intett elibém Egy elsüllyedt tavasz. Egy percre ma Mint szegény embert, nem húzott az ág, Halkan csengetyűzött a föld alatt Sok eltemetett csengetyűvirág. Egy percre ma Megpróbáltam a más lelkébe látni, Nem ítélve és el nem ítéltetve: Bocsánatot nyerni és megbocsátni. Egy percre ma Ragyogtak reám halvány testvér-arcok, Amelyek elé köd ereszkedett: Céltalan hajsza és megutált harcok. Egy percre ma, Ó tiszta, bölcs és boldog látomás: Elváltozott, mint Jézus a hegyen A mindenség, - s be más lett, ó be más! Egy percre ma... Nem lehet ezt a percet kibeszélni. Hogy is tudna szivárványglóriás Tündértörékeny teste rímbe férni! Egy percre ma Oly boldog voltam s oly boldogtalan, Tudva: e perc egy percig tart csupán - És aztán vége van. És én ki tudja meddig várhatok, Lesve zug-éltem kis part-szögletéből Míg újra fölbukkan egy ily vitorla Az örökkévalóság tengeréből.
Hitedet, boldogságodat, emberszereteted mélységét, de még a tudásod tisztaságát is az határozza meg, hogy mennyire őrizted meg, vagy tiportad el magadban gyermekkorod élményét.
Emlékezz vissza mik azok, amik valaha megsérültek benned: rájössz, hogy lényed legértékesebb részei.
Tudtad, hogy van jóság, gondviselés. A langyos víz érintése, a meleg kenyér simogatása boldoggá tett. Kis hercegként üldögéltél a járókádban, testvéreidnek érezted a kutyust, a virágszálat, a futó bogarakat. Minden arc mosolygott rád. Varázsvilág vett körül s anyád mellén olyan örömöt és kielégülést találtál, amelyet hiába kerestél később szeretőidnél. Tudtad, hogy a tárgyaknak lelkük van...
Láttad még azokat a másvilági lényeket, akiket a felnőttek már nem látnak. Játszottál a szellemekkel és tudtad, h vannak angyalok.
Boldog voltál.
Ehhez nem kellett pénz, siker és hatalom: pusztán az a tény, hogy létezel, boldoggá tett.
Átélted az üdvösség állapotát: hogy a puszta létezés, ha nem zavarja meg a tudatos reflexió, gondtalan, lebegő örömérzettel jár.
Tudtad, hogy nincs nagyobb boldogság, mint az, hogy vagy.
Nem kell hozzá semmi.
... megélted, hogy benne élsz valamiben vagy valakiben, aki tebenned is benne van.
A világ leghétköznapibb dolgairól beszélgetnénk. Mosolyogva távoznál, és várnád, hogy pár nap múlva újra láss. Nem tudnál semmiről, és én megállapítanám, hogy minden rendben van. A lift ajtajában észrevennél egy buta könnycseppet a szememben, és azt mondanám, hogy csak ásítottam, mert unom a beszélgetést. (...) Aztán bejönnék a szobámba, és telesírnék egy zsebkendőt, és arra gondolnék, ami volt, és aminek lennie kellett volna és ami nem lehetett. Paulo Coelho
Ez több mint szerelem: Ez gondolat... Hajnali séta juharfák alatt... Galambszárny rebben Párák... permetek... Hullnak a sápadt őszi levelek.
Aztán a munka... és már odabenn. A szkenneren fehér cicád pihen... Megsimogatnám... mégse... nem lehet: Megérezné a simító kezet: Felébred, s akkor én is ébredek...
Már reggel van, kinyithatom szemem. Elmúlt az álom és a gondolat... A gondolat, mely több mint szerelem...
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá."
Paul Gerardy
Drága Ho-ho-ho, legyen léleknyugalmas napod, várunk szeretettel! :)
Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk.
Paulo Coelho
Köszönöm a szépségeket, mindig elárasztasz a sok csodával :)
Vegyék észre, lássák meg és hallják meg, hogy egyik puszta test lemeztelenítve csak olyan, mint a másik. A lélek az, amitől egyedivé válik, szerethetővé, halhatatlanná. Tisza Kata
" Amennyiben a gyermeked gyönyörű és tökéletes, soha nem sír vagy lármázik, terv szerint elalszik és kérésre böffent, mindig egy kisangyal -, akkor te csak a NAGYMAMA lehetsz."
Olyan szívósan próbáltuk felhőtlenné tenni a gyerekeink életét, hogy rosszabbá tettük. Most már tudom, az unokáim esetében mit kell jobban csinálnom.
Nagyon szeretném, ha tudnák, mit jelent a használt ruha, az otthon készített fagylalt és a maradék hússzelet.
Drága fiúunokám, az átélt kudarcból alázatot tanulsz, és azt is megtanulod, hogy akkor is becsületes légy, amikor senki nem lát.
Remélem, megtanulod megvetni az ágyadat, lenyírni a füvet, és lemosni a kocsit, és remélem, hogy senki nem vesz neked vadonatúj autót a tizenhatodik születésnapodra.
Jó lenne, ha legalább egyszer látnád, amikor kisborjú születik, és veled lesz egy jó barátod, amikor öreg kutyádat elviszed elaltatni.
Remélem, kapsz majd lila monoklit, amikor olyan ügyért harcolsz, amiben hiszel.
Remélem, meg kell majd osztanod a hálószobádat az öcséddel. Az rendben van, ha húztok egy vonalat a szoba közepére, de ha a paplanod alá akar bújni, mert megijedt, bízom benne, hogy megengeded neki. Amikor meg akarsz nézni egy rajzfilmet, és a kisöcséd veled akar menni, remélem, magaddal fogod vinni.
Remélem, szép kirándulásokat fogsz tenni a barátaiddal, és olyan városban élsz majd, ahol ezt megteheted.
Remélem, apád megtanít arra hogyan kell sárkányt készíteni, ahelyett, hogy megvenné. Remélem, megtanulsz ásni, és könyveket olvasni, és amikor megtanulod a számítógép használatát, nem felejted el, hogyan kell fejben összeadni és kivonni.
Remélem, a barátaid kikacagnak, amikor először próbálkozol egy lánynál, és amikor feleselsz a mamáddal, megtapasztalod, hogy milyen ízű a szappan.
Dörzsöld le a bőrt a térdedről hegymászás közben, és égesd meg a kezed a kályhán.
Remélem, rosszul leszel, amikor valaki füstök fúj az arcodba. Nem bánom, ha egyszer kipróbálod a sört, de remélem, nem fog ízleni. És ha egy barátod marihuánás cigarettával vagy egyéb kábítószerrel kínál, remélem, elég dörzsölt leszel ahhoz, hogy felismerd, az a személy nem a barátod.
Őszintén remélem, jut időd arra, hogy a verandán üldögélj nagyapóval, vagy elmenj horgászni a nagybátyáddal.
Remélem a mamád megbüntet, amikor labdát dobsz a szomszéd ablakába, megölel és megcsókol, amikor gipszlenyomatot adsz neki a kezedről.
Ezeket kívánom neked – megpróbáltatásokat , csalódást, kemény munkát és boldogságot
A megbecsülésből eredő szeretet csak néz, lélegzetét visszafojtva hallgat, és örül, hogy ilyen csoda létezik, még ha nem is az ő számára; nem omlik össze, ha elveszíti, és boldog, hogy egyáltalán találkozott vele .
Derűt dalolnék, édesem, tenéked, Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket, És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget, A fák közt még kis, zöld napokat rezget,
Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon, Szép, tarkarajzú szárnyon, mint a lepke, Opál színekkel lengve még az árnyon, Amely a lankadt lombokat belepte...
Mikor az öledbe szórom a színes játékokat, gyermekem, már értem, miért játszanak a színek a felhőkön és a vízen, és a virágok szirma miért hímes - mikor színes játékot kapsz tőlem, gyermekem.
Mikor énekelek, hogy táncolj, már értem, miért muzsikálnak a lombok, és a hullámok miért üzennek kórus-hangjaikon a hallgatag föld szívének - mikor énekelek, hogy táncolj.
Mikor édességet adok mohó kezedbe, már értem, miért van a virágok kelyhében méz, és a gyümölcsök miért vannak teli titkon édes nedvekkel - mikor édességet adok mohó kezedbe.
Mikor megcsókollak, hogy mosolyogj, drágám, már értem a gyönyört, ami az égből hull le a reggeli fénybe, az örömöt, amit a nyári szellő hoz a testemnek - mikor megcsókollak, hogy mosolyogj.
Az emberi világ nagy szava: a szeretet... Másik nagy szava: a boldogság. A bol- dogság sohasem közös... Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni. Eletének értéke: a bol- dogság. Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava. Az Első Lélek az érzésfölötti érzés- ben él, abban az örömben és gyönyörű- ségben, amely a legelső, s amely mé- lyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke — olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek. Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, Schiller Öröm- ódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az ember arra gondol, bogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, köny- vekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember el- gondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért. A modern ember törekvése: öröm és bol- dogság.
" Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól, és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat titka. "
(ism.)
Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Kerüld el! Aki nem tud, de tudja, hogy nem tud, az tudatlan. Tanítsd! Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik. Ébreszd fel! Aki tud, és tudja, hogy tud, az vezető. Kövesd!
Valamennyien a gyermekkorunkból élünk.
A világ leghétköznapibb dolgairól beszélgetnénk. Mosolyogva távoznál, és várnád, hogy pár nap múlva újra láss. Nem tudnál semmiről, és én megállapítanám, hogy minden rendben van. A lift ajtajában észrevennél egy buta könnycseppet a szememben, és azt mondanám, hogy csak ásítottam, mert unom a beszélgetést. (...) Aztán bejönnék a szobámba, és telesírnék egy zsebkendőt, és arra gondolnék, ami volt, és aminek lennie kellett volna és ami nem lehetett.
Kamarás Klára: Ez több
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá."
Paul Gerardy 
Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk.
Paulo Coelho
Paudits Zoltán
Bízzatok!
Vegyék észre, lássák meg és hallják meg, hogy egyik puszta test lemeztelenítve csak olyan, mint a másik. A lélek az, amitől egyedivé válik, szerethetővé, halhatatlanná.
" Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni,
