Szerintem alapvető dolog ha valakihez odamegyek és még akarok is tőle valamit, hogy köszönök.
A kocsma közönségét ne hasonlítsuk össze az utazóközönséggel. De ha tőlünk elvárják a jómodort akkor ez viszont is jár. Nem vagyunk senki lábtörlője, mégha valaki néha úgy is gondolja. Persze ha köszönés nélkül kéri a jv a jegyeket akkor meg:"milyen bunkó".
Viszont a Cseh-Szlovák határ miatt, az egész úton nem lehetett normálisan aludni, nem egyszerre, hanem külön jöttek ellenőrizni, így megfogadtam, hogy ha jövőre megint németbe megyek, akkor csak végig nappali EC vonattal.
Régen nem volt itt határ. Különváltak oké. De azért itt nem volt akkora ellentét, mint pl. a szerbek és a horvátok között. Nem kellett volna akkora "kerítést" építeniük. Úgy tudom, hogy a Benelux-államokban már jóval az EU előtt megszűnt az efajta (határátlépéskori) ellenőrzés. Erről talán traficc többet tud mondani. Itt is biztos meg lehetne oldani, hogy egy irányban csak egy ellenőrzés legyen. Közúton, a Pozzony-Prága autópályán csak egy ellenőrzési pont van, úgy rémlik. Itt miért nem tudják ezt megoldani?
Olasz-magyar út. (Venezia) Ezen az útvonalon az a rossz, hogy háromszor kell átlépni a schengeni határt.
A tehervonatokkal a következő Szergejeket fotóztam az elmúlt héten: 104, 120, 180, 203, 210, 231, 261. A személyvonatokkal pedig leggyakrabban a 116-ost láttam.
És akkor még egy tehervonat, Tapolca előtt. A többi kép (ütött-kopott Szergejek kedvelőinek) hamarosan a trains.hu-n... De előbb irány Eger, M41-es mellett ma már remot Dácsiát is láttak a szilvásváradi vonalon!
Egy másik tehervonat, ezúttal Vonyarcvashegyen. A Tapolca - Balatonszentgyörgy vonalszakasz teherforgalma a feketebézsenyi kőszállítmányokkal brutálisan megnövekedett, az egyvágányú pályán három kitérési lehetőség van: Balatonederics, Vonyarcvashegy és Keszthely, előbbi kettő csupán két vágánnyal. Jó kis móka volt kitalálni, hogy éppen hol járhatnak a tehervonatok, a kiadott menetrendet elég ritkán követték, de a személyvonatok menetrendje nem sok lehetséges időpontot hagyott.
Intersziti: 2002. december 5-én Keletiből 18 óra után Bécs felé induló nemzetközi vonat melyik lehetett (vonatszám és/vagy név szerint)? Ha igaz, valamelyik nevű EuroNight. A 2001/2002-es menetrendben 17:45-kor indul az Arrabona (342 nk. gyors), 18:55-kor a Lehár (EC 40) és végül 20:10-kor a Kálmán Imre (EN 268).
A vonat hossza miatt a Kálmán Imre kiesik, és ha jól látom, hogy GOSA-kocsi van a vonat elején, és emlékeim nem csalnak, akkor ez az Arrabona lehet.
Téli időszakban jártam vele, akkor 3-5 db 20-67, 88-67 és 84-35 v. 10-67 kocsikból állt. Most a nyári szezon szerint nem tudom változott-e valamit.
(viszont keszthelyi IC-t idén láttam már xx-91.3xx kocsikból...)
Én eddig egyszer láttam azt a vonatot, de akkor sima IC-kocskból (10-67 Ap, 20-67 Bp) állt a szerelvény. Persze lehet, hogy ez egyedi esemény volt, tehát ne vegyél rá mérget.
Üdv! Kéne egy kis segítség, képaláírásnak kéne: 2002. december 5-én Keletiből 18 óra után Bécs felé induló nemzetközi vonat melyik lehetett (vonatszám és/vagy név szerint)? Ha igaz, valamelyik nevű EuroNight. Egyébként ő az:
A probléma meglehetősen bonyolult volt: a lehető leggyorsabban és legkényelmesebben eljutni egy nap alatt Firenzéből kocsi nélkül Nagykanizsára. : Firenzéből Velencébe vonaton csak egy kis ugrás, mondták. Velencében pedig kaphatunk hálókocsit Budapest felé, a vonat Szombathelyen megáll, ahová értem küldenének Nagykanizsáról egy kocsit. Kissé mozgalmas le- és beszálló utazásnak ígérkezett ez egy magamfajta aggastyánnak, de hát a barátság, a kötelesség, az ígéret szép szó… Nos, Velence külvárosában valóban ott várt a hálókocsis vonat, s mi nagy örömünkre egy helyett három honfitárs kalauzra bukkantunk ott, akik ugyancsak lelkesen köszöntöttek, mindjárt jó badacsonyi borral kínáltak, és közülük az első – francia útlevelem látva – azonnal közölte mély megvetését "klemanszó" átkos népe iránt, amelyet Amerika nemsokára súlyosan meg fog büntetni a vétekért, hogy nem véve számba a magyar nép ősi jogait és vitathatatlan kultúrfölényét az összes szomszédok fölött, megcsonkította a Szent István-i hazát. Végül is rávettem a hazafias kalauzt, hogy vesse meg ágyunkat, és nyugovóra tértünk. Ám alig hunytuk be szemünket, nagy dübörgésre ébredtünk. Fiam nyitott ajtót: egy olasz határőr és vámtiszt kérték igazolványainkat. – Hát nem az Európai Unióban vagyunk? – kérdezte a fiam. De igen – mondta határőr, és sejtelmesen hozzátette: Schengen. Nemsokára elhagyják Olaszországot, uraim, mondta. Alaposan megnézte, majd visszaadta a papírjainkat, s udvariasan elköszönt. Alig másfél óra múltán újból nagy dörömbölés riasztott föl álmunkból. Ezúttal egy még udvarisabb finánc jött tanulmányozni a papírjainkat, tökéletes európaisággal visszanyújtotta, és továbbment. Ô Szlovéniát képviselte. A következő dübörgést két osztrák uniformisos állította elő, akik alapos vizsgálat után közölték velünk, hogy sajnos nincsen jogunk Ausztrián át utazni. Hogyhogy nincs? – kiabált rájuk a fiam. A határőr megható kedvességgel felelt: a maguk jegye nem érvényes az Ausztrián való átutazásra. Mutatta a jegyet, amelyen valóban az állt, hogy Szlovénia után nem Ausztrián, hanem Horvátországon át vezet az út Budapest felé, és a jegy szerint Gyékényes után Nagykanizsán is megáll a vonat. Ez kedvezőbb volt számunkra, mint amire eredetileg számítottunk. Igen ám, tette hozzá szinte diadalmasan a határőr, csakhogy ez az útvonal hat hónap óta már nem létezik. Azt akarja mondani, kérdezte a fiam, hogy nekünk az utazási iroda nem létező útirányra adott jegyet Firenzében? Az osztrák vállat vont: talán az olaszok elfelejtették kicserélni a régi jegyet az újra. De akárkiben van a hiba, mondotta, bleiben wir an den Tatsachen (maradjunk a tényeknél). Maguk vagy kifizetik az ausztriai tranzitot, vagy kérem, szálljanak szépen le a vonatról. Mit csinálhattunk. Fizettünk. Nem voltunk már messze a magyar határtól, úgyhogy a következő ajtódübörgés már nem idegesített föl. Magyar határőrök voltak, mindent rendben találtak. A szombathelyi pályaudvaron mint régi ismerős fogadott a nagykanizsai polgármester sofőrje. Ha a vége jó, minden jó. Mégis, azt hiszem, amíg élek, nem fogok újra hálókocsijegyet venni abban a hiszemben, hogy úgy megy minden, mint azokban a régi jó időkben: a beszálláskor a kalauz magához vette a jegyeket, útleveleket és ő mutatta be őket a határokon, nehogy az utasokat megzavarják éjszakai pihenésükben. És az is új volt számomra, hogy a vonaton találkozhattam oly derék magyar hazafiakkal, akik az én szememre vethették Trianont.
A szerző író, történész
<IMG height=10 alt="" hspace=0 src="http://www.magyarhirlap.hu/gfx/spacer.gif" width=1 border=0>
>Utas: ez a győri? Kalauz: Jó napot kívánok! Utas: ez a győri? Kalauz: Jó napot kívánok! stb,stb Már bocs, de ebben nincs igazad. A MÁVos nem azért van ott, hogy éreztesse, mennyivel kifinomultabb a modora, mint az utasnak. Ha az utas azt kérdi, hogy "Ez a győri?" akkor arra az a válasz, hogy igen, vagy hogy nem ez, hanem az. Képzeld el, hogy egy magántulajdonú sörözőben a vendég azt mondja, hogy "Egy sört!", és akkor a pincér elkezdi nevelni. Meddig maradna ott pincér?
A tehervonatokkal a következő Szergejeket fotóztam az elmúlt héten: 104, 120, 180, 203, 210, 231, 261. A személyvonatokkal pedig leggyakrabban a 116-ost láttam.
És akkor még egy tehervonat, Tapolca előtt. A többi kép (ütött-kopott Szergejek kedvelőinek) hamarosan a trains.hu-n... De előbb irány Eger, M41-es mellett ma már remot Dácsiát is láttak a szilvásváradi vonalon!
Egy másik tehervonat, ezúttal Vonyarcvashegyen. A Tapolca - Balatonszentgyörgy vonalszakasz teherforgalma a feketebézsenyi kőszállítmányokkal brutálisan megnövekedett, az egyvágányú pályán három kitérési lehetőség van: Balatonederics, Vonyarcvashegy és Keszthely, előbbi kettő csupán két vágánnyal. Jó kis móka volt kitalálni, hogy éppen hol járhatnak a tehervonatok, a kiadott menetrendet elég ritkán követték, de a személyvonatok menetrendje nem sok lehetséges időpontot hagyott.
Ez a július 7-i Tihany expressz, tapolcai indulása után. Wolt benne két komfortkocsi, egy étterem (?) a többi dunakeszi IC-kocsi.
Egy kis előzetes a keszthelyi nyaralásom képeiből...
