Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Relatíve kezdő vagyok, volt pár vizes kövem (280-as és 600-as HAIDU kövek) viszont egy kicsit szeretnék jobban elmerülni az élezés világában (nem profi szinten, de legalább a nagyobb családi körben szeretném rendben tartani a késeket). Többen említik a Spyderco Triangle Sharpmaker-t, viszont az árából nyilván más is kijöhet, pl többféle vizes kő. Ti mit javasoltok, esetleg milyen szempontokat vegyek figyelembe? Köszönöm előre is!
Eddig a douk douk áll befutóra. Közben majdnem vettem egy opinel no6-ot, hogy majd kifúrom kulcskarikához, de azt hiszem azt a döntésemet megbántam volna.
Persze kicsit szubjektív a dolog, de nekem mindkettőből van és rendszeresen használom őket, így nem egészen a légből kapom, hogy a Douk-Douké a jobb EDC pengeforma. Csomagbontásra teljesen alkalmas, főleg mert a penge fokán (ami nincs lesimítva, kissé érdes) nagyon kényelmesen meg lehet támasztani a hüvelykujjat. És zsebben hordásnál számít, hogy a DD rövidebb és a kulcskarikája laposabb.
(A teljes méretűeknél szerintem fordul a kocka, azokból a Mercator a kényelmesebb. De nem annyival, amennyivel drágább.)
A Higonokamit pont nem is étkezésre választanám, hanem azokra, amiket írtál. Amíg a késelések miatt be nem tiltották, a japán iskolások alapfelszerelése volt, megtanulták használni és karbantartani. Ceruzát hegyeztek vele, papírt vágtak, finom de igényes kézi munkához van, ami azért erős pengét igényel, és a japán minimalizmus / racionalizmus egyik remeke. Olfát közel negyven éve használok és igen gazdag választékom van belőle vonalzós és szabadkézi, kisebb és nagyobb, egyenes pengéjű és körpengés, szabad és kötött dőlésszögű. Egy Higonokami mégis elférne köztük :-)
Higo, Opinel, Douk douk, nehezen összehasonlíthatő kések. Más kultúrális előzményekkel, más környezetből jönnek, én hordtam mindhármat, váltogatva, de volt EDC az Okapi is, ezek a saját környezetükbe illesztve tökéletesnek és autentikusnak mondhatóak. Kinek mi az ami a használhatóságon kívül benne van egy késben.
Mostanság EDC-re ugyancsak különböző késeket hordok: GANZO 6801 CA(mouflage), GAK, ( ez csomagbontásra verhetetlen,
de a fűrészt is használom néha),egy nagyon lapos, egypengés, fém markolatú DIXON, vmint egy MARTTIINI Pelican, ha
tényleg munkára kell fogni a kést.
Csak zért írom mindezt, mert ebből is látszi, hogy az EDC fogalma nincs eszközhöz kötve, kinek a pap, kinek a neje....
Én nem, a higonokami igazán csak farudak (nyárs, ceruza) meg esetleg még csomagok (madzag és karton) ellen jó, bár ez utóbbira én inkább választanék egy letörhető pengés Olfát... Étkezésre viszont alkalmatlan, ami Európában nagyon nagy részét teszi ki egy bicska használatának. Ázsia, ahol csak a szakácsnak kell kés, persze egészen más.
(Itt igazából nem az Opinel volt az összehasonlítás másik oldalán, hanem a Douk-Douk mini, ami zömökebb, messze nem olyan sérülékeny. A hegye, már amennyi van neki, abszolút nem letörős. Ennek a vetélytársa igazából nem az Opinel vagy higonokami, hanem a Mercator mini, ami szintén jó fogású, mindenütt legális, kiváló élezhetőségű szénacél penge és csak kicsivel gyengébb rugós. De annak a pengeformája olyan, mint a svájciaké -- picit alacsonyabb heggyel -- így szúrásra ugyan jobb, de kenésre kényelmetlen.)
Az Opinel és a Higonokami két teljesen más műfaj. A Higonokaminak viszonylag vastag, kovácsolt pengéje van, és külön kiemelik a kovácsolt jelleget azzal, hogy a penge foka csiszolatlan, fekete és durva anyag. Eredeti Higonokami egy igazán nagyszerű bicska, bár tény, hogy meg kell tanulni-szokni a fogását és tartását. Az Opinel egy jól élezhető, vékony penge, ami viszont egy erősebb hatásra (a vékonysága miatt) könnyen kicsorbul, esetleg elgörbül. Az Opinelnek iszonyat jó a fogása (Higonokamihoz képest különösen), és nyitott, csukott állapotban is biztosítva van, szóval úgy lehet használni, mint egy rendes bicskát. Azért ha választani kellene, hogy melyiket kapom, habozás nélkül a Higonokamit választanám.
Úgy van sajnos, az izzadság villámgyorsan megrozsdásítja. Azért van a nagyvilágban, aki megpróbálja a szénacélt is a kulcsokkal hordani, de szerintem nagyon nem jó ötlet.
Mert rájöttem, hogy amelyik kés nem a kulcstartómon van rajta, az mindig a másik kabatomban, nadrágomban vagy táskamban van, mint ami éppen nálam van. Az ennél nehezebb bicskák kényelmetlenül lehúzza a zsebem.
Ilyenem volt, illetve a forester, de 10 év alatt jóformán csak a konyhában hasznaltam.
Kedvencen a 10-es opinel, de azzal is a fenti problémáim vannak. Van még itthon egy vx camper (nehéz), egy vx multitool (esélytelen), egy gerber kis multifogó (nem vált be), meg egy vx waiter (ez jó, csak csúnya, rövid a pengéje és unom is).
Douk-Douk mini, az egy abszolút csodálatos kis bicska. A vékonysága nagyon praktikus a zsebben, és messze nem olyan kényelmetlen a kézben, mint az ember képzelné. Remek pengeforma, élezhetőség és vágóerő (persze ezek a szénacél változatnál az igaziak, de állandó zsebben hordásra a rozsdamentes -- 440B -- való, és azért az se rossz). A legjobb pedig, hogy a baromi erős rugó maximálisan kiszámíthatóvá teszi a nyílást és csukódást; ez nem csak egy svájcinál, de bármelyik (csődöt mondható) lockos bicskánál is biztonságosabb érzés a kézben.
