Nagyon köszönöm! Hát elég széles a skála. Igen a celli irányra gondoltam. 76 júniusában gyakorlaton voltam a győri állomáson a biztbernél. Két fiatal kollega vitte le a szerelvényt Cellbe. Élmény volt vezérállásban utazni velük! Megmutatták mit tud a vasparipa! Aztán féluton egy keresztező 424-esre "átraktak". Kár, hogy nem jegyeztem meg a pályaszámaikat. Nagy élmény volt! A baj még az is, hogy a kollegák nevére sem emlékszem már. Mindenesetre ezt a listát elteszem.
Az előbbi törlések némileg összefüggésben vannak azzal, hogy fantal topiktársunk adatai helyenként kiegészítésre, pontosításra szorulnak... Tehát nem szabad minden adatát készpénznek venni.
Csak nem te írtad a legutóbbi IH Extrában a megmaradt 375-ösökről a cikket? Köszönöm a kimerítő választ a Szerbiában lévő gépekről. Csak annyi észrevételem lenne, hogy ha az 51-007 psz. gépet 1925-ben gyártották akkor nem kerülhetett 1918-ban az SHS állományába, legfeljebb 1925-ben.
Az az igazság, hogy amikor ilyen nagy számokról van szó belesem merek merülni a konkrét adatokra való hivatkozásra, mivel egyesévek kéne kiirnom minden adatot, és egy ilyen esetben a hozzászólás megirása 3 nap 3 éjszakába kerülne. A számolás sem nagyon jön össze, mert amikor elkezdem számolni, akkor szólal meg a telefon, meg ehhez az apró cseprő dolgok, úgy hogy biztos eltévesztem. Akkor pedig jobb, hogy ha fejből mondom az egészet kb.-re, habár megszoktam idönként jegyezni, hogy fejből irom
A franciák ezt az 1'D1-es gőzöst Liberation osztályúnak hívták, nem az ami Mikado nevet használták. Lehet, hogy ezért nevezték át Amerikában, miután a franciák nem szálltak be az öbölháborúba, a French fries-t (hasábburgonya) freedom fries-nak? :-)))
>A franciák ugyanazt csinálták ... Igaz ök nem voltak rászorolva, csakis bosszuból.
A németek alaposan lepusztították a francia jármű- és főleg a vontatóállományt. Tán rá voltak szorulva a franciák bármilyen mozdonyra. Az amik ezért segítettek a franciáknak, mert látták, hogy enélkül nagy bajban lettek volna.
>Már 1945-től a jenkik szállitották 141R sorozatú gépeket több mint 1100 db-ot
Így igaz, csak 1340-et, amiket a három nagy ami gőzösgyár plusz a Canadian Locomotive Works és a Montreal Locomotive Company gyártott.
Ez az eset jó példa arra, hogy milyen az, amikor egy amerikai mozdonytermék kiszabadul otthonról és berobban más földrész állóvizébe (másik ilyen példa a Nohab, de vannak pl. ausztrál példák is).
Igaz, hogy az amik egy nagyon jól kipróbált elrendezést választottak, a Mikadót (1'D1), a mozdony bevált nehéz tehervonatok és expresszek vontatásában is. Annyira, hogy bár 1951-re az SNCF-nél mozdonyszámban csak 15%-ot képviseltek, az összes mozdonykm 30%-át teljesítették és a vasúti teherszállításból 45%-ot. A francia gőzöskorszak végén, 1971-ben (24-26 évvel az érkezésük után) még 500 ilyen mozdony járt fővonali szolgálatban.
> Ezek a szarházi franciák mozdonyokat olvasztottak be, itt mi meg kínlódtunk a roncsok maradékával, meg veszekedtünk a szőröstalpúakkal, meg egyebekkel, hogy mennyi mozdonyt adjunk nekik (vissza?!?).
Azért ez így nem igaz. A háború végén számos nagy teljesítményű és viszonylag fiatal mozdony is maradt a hálózatunkon. Bár alapelvként mindenkinek elő lett írva a "vissza mindenkinek a saját >>roncsát<<", ez a MÁV részére azért egyáltalán nem csak kényszerként jelentkezett. Mindenképpen a saját "roncsainkat" (persze leginkább a 424, 324 és 375 sorozatúakat) akartuk visszaszerezni és cserébe az idegen mozdonyokat visszaadni.
Az idegen mozdonyokat izonyú nehezen tudta a MÁV üzemben tartani, nem voltak tartalékalkatrészek (egyik mozdonyról kellett szerelni őket a másikra), az egyes szerkezetek eltértek az itthon megszokottaktól. A pályáink állapota miatt sem volt mindegy, mi jár nálunk, például sok vonalra a még a 424-es is nehéz volt, 324-es pedig nem volt az országban elég még a '40-es évek végén sem.
De 1954-ben (közel 10 évvel a háború után) hogy vágathattak szét ennyi mozdonyt? Milyen alapon?
Ja barátom a vesztesnek ez a sorsa:-))) ez mindig is igy volt a világtörténelemben
Amúgy pedig már 1948-ban elkezdték selejteztetni (szétvágatni) a mozdonyokat, csak hamar rájöttek a szövetségesek, ha igy folytatják, nekik kell hozni Németorszégba mozdonyokat.
A franciák ugyanazt csinálták a nyugati fronton, mint az oroszok és társaik a keletin - vittek amit lehetett. Igaz ök nem voltak rászorolva, csakis bosszuból.
> Az az információ megállja a helyét, hogy a kevéssé tartós anyagok is jelentős szerepet játszottak a selejtezésben?
A "kevéssé tartós" jelző szerintem inkább a nagyszilárdságú St 47 K kazánanyag miatt került be az köztudatba, az ilyen anyagból épült kazánokat elöregedés miatt a háború után ténylegesen csökkentett nyomással kellett üzemeltetni és minél előbb új kazánnal kicserélni. De ez a probléma speciel az 50, 52 és 42 sorozatokat nem érintette, mivel ezek más anyagú kazánnal készültek.
Nagyon érdekes amit írtál. Ezek a szarházi franciák mozdonyokat olvasztottak be, itt mi meg kínlódtunk a roncsok maradékával, meg veszekedtünk a szőröstalpúakkal, meg egyebekkel, hogy mennyi mozdonyt adjunk nekik (vissza?!?). Egyszerűen elképesztő... De 1954-ben (közel 10 évvel a háború után) hogy vágathattak szét ennyi mozdonyt? Milyen alapon?
Az az információ megállja a helyét, hogy a kevéssé tartós anyagok is jelentős szerepet játszottak a selejtezésben? Vagy valami más?
Tulajdonképpen igen, meg nem is.
A franciáknak volt egy elvük, ez főleg a 44, 50, 52-es sorozatra voltak érvényesek
A német megszállás idején, francia gyárakban, francia nyersanyagból, francia munkásokkal gyártott mozdonyokkal ne az általa legyözött német villogjon. Ezáltal amiről kideritette hogy igy készült azt összeszedte hazavitte és megsemmisitette (beolvasztotta). Ezalól kivételek azok a mozdonyok voltak, amelyeket a területe visszafoglalásakor gyártás alatt voltak. Ezeket a saját állományába helyezte (gyakorlatilag sosem voltak német pályaszámon). Ezeket kb a 60-as évek elejéig megtartotta) illetve adott el a töröknek belöle 54-ben
Amúgy a nyugati szövetséges csapatok nem vittek el tölük (NSZK) mozdonyokat, a brit egyet sem, az amcsi most nem néztem meg ha jól emlékszem 2 db 52-est vitt el. múzeumba (természetesen kivétel a francia)
Evvel szemben szétvágattak a némettel 1954-ben majd 10000 mozdonyt vegyesen a sorozatokból (DB-re értem)
A német egy pár 50-es sorozatú gépet 31 db-ot új magasnyomású új kazánnal látott el.
A 50-es évek végén 60-as évekelején pedig kb 80-100 gépet ócska vasként a jugónak eladott, amit azok be is olvasztottak (vegyes sorozatok) (bocs de most nincs kedven átnézni a mozdonyok adatait qrva sok, igy lehet, hogy a beirt dátumok hasalnak fejből irom)
franciákat meg végképp nem értem: ennyire bővében voltak a mozdonyoknak egy világégés után?
Már 1945-től a jenkik szállitották 141R sorozatú gépeket több mint 1100 db-ot
De volt egy adag újabb gép is, ami már a háború után készült. Sőt! Az egyéb régi gépek is végigszolgálták a háborút, azok állapotát sem javították az akkori körülmények.
A haborus mozdonyok, ne felejtsd el, átéltek egy háborut is, ami algha kimélte öket. A régebbiek meg inkább otthon maradtak, hiszen ezek bevetése a háborus szállitásokra sokkal körülményesebb volt.
A franciák meg igyekeztek maguknak piacot csinálni (hasonloan az oroszokhoz, igy vittek mindent amit lehetett, az oroszok haza a franciák meg a kohokba).
Az az információ megállja a helyét, hogy a kevéssé tartós anyagok is jelentős szerepet játszottak a selejtezésben? Vagy valami más? Merthogy az '50-es években a villamosítás még nem volt olyan mértékű még az NSZK-ban sem, ami fiatal mozdonyok kanállá alakítását indokolta volna. Meg futott akkor még sok régebbi típus is, pl. G8.1 is, ha jól tudom.
A franciákat meg végképp nem értem: ennyire bővében voltak a mozdonyoknak egy világégés után?
