Kedves krumplicsku, köszönöm, hogy velem érzel és vígasztalsz, de nekem nagyon szükségem van rá, hogy úgy érezzem, hogy velem van. Tudom, hogy ami történt az végleges és visszafordíthatatlan, de amíg nem követem oda ahol Ő most van addig én szenvedek a hiányától.
Kedves Mogorvamamája, Régen írtam már, de sokat gondolok rád, nagyon sokat. Amíg nem engeded őt el, mindig csak kínzó fájdalmat fogsz érezni. Ő már elment, sajnos, nem tudsz változtatni rajta. Ő neki már jó, hidd el, ha lenne rá módja, sem akarna visszatérni ide. Csendesítsd le a szíved, és nyugodj meg, és beszélgess vele, meg azzal akivel van az Ő lelke. Meglásd megnyugvást találsz szívedbe.
A születésnapok mindig ünnepek maradnak, kedves Mogorvamamája.
Együttérzek veled, de most, a mai nap nem a fájdalomé, hiszen ezen a napon született.
Én hasonlóan érzek, a születésnapokon nem a gyász az, ami bennem van, nem a fájdalmakra gondolok, hanem arra a csodás napra, amikor megszületett az enyém.
