Persze nem akarok belemenni spirituális fejtegetésekbe a lélekről, mert ez a Tudomány fórum, de ettől függetlenül szerintem a tudat a testtől elválaszthatatlan. Legalábbis az emberi tudat nagyon sokban alapszik olyan dolgokra, melyek a testtel állnak összefüggésben. Eleve maga a halál tudata iszonyúan befolyásolja az öntudatunkat, a fájdalom, az érzések, ezek nélkül nem is lehet emberi tudatról beszélni.
Persze ez már túlmegy a topik keretein, de én úgy gondolom, az emberi agy csak egy információ-transzformátor, holografikus információ tároló, de a tudat nem csak ide korlátozódik.
Szóval én nem hiszek abban, hogy ha reprodukáljuk az információt és a közötte lévő kapcsolatokat, akkor ott majd öntudatra ébred az, amibe beleraktuk.
Valami itt nekem nagyon hiányzik a képből, és nem kell okvetlenül lélekre gondolni vagy más ezoterikus dologra. Egyszerűen tudományos oldalról sem tudom ilyen egyszerűen elképelni.
Igyekszem a releváns cikkeket megtalálni. Arra emlékszem amúgy, hogy bár nagyon "lecsupaszított" a modell-eseménytér, amit vizsgálnak, de korántsem 1 történet létezik, hanem sok. És az, hogy a hatáselv kiválasztja az önkonzisztenseket, az eredmény, nem feltétel.
Igen, a Star Trekben többször van a múlt megváltoztatása a cselekmény középpontjában. És vannak "alternatív idővonalak" is. Meg "időhurkok", amibe beleszaladnak, és ott nagyon sokszor, akár végtelen sokszor lejátsszák ugyanazt a körbezáródó eseménysort - amíg aztán Data vagy más zsenialitása nyomán kiszabadulnak belőle.
"Amelyik nem önkonzisztens történet, annál nem lesz a hatás extremális, a modell alkotói szerint (Novikov et al.)"
Nem ismerem a dolgot, így érdemben nem tudok mit mondani róla.
Gyanítom, hogy makroszkopikus jelenségekre alkalmazva a feltétel annyi mindent kizár, hogy tulajdonképpen csak a lejegyzett történet marad, ha létezik ilyen lejegyzett történet.
De ha esetleg vannak konkrét általuk publikált történetek, érdekes lenne olvasni róluk. Ha esetleg tudsz ilyet, tedd be lésgy szíves.
Pl. retardált és avanzsált hullámokkal jól le lehet írni jelenségeket, ezzel semmi baj.
A Startrek szubtér kommunikációval - feltéve hogy ugyanott a specrel érvényben van - meg lehet akadályozni mondjuk egy gyilkosságot, még mielőtt elkövették. Ez szerintem húzós.
Valóban kb. amiatt van a mainstream tudományos közéletben masszív ellenállás bármivel szemben, ami c-nél gyorsabb módon közvetíthetne információt, amit leírtál.
Viszont az, hogy "lehetetlen, hogy az okozat megelőzze az okát" tkp. egy, a mindennapi életből vett benyomás filozófiai dogmává növesztése. És nem is világos általában, hogy akik ezzel érvelnek, pontosan mire gondolnak.
Ha egy ellenző nem elégszik meg azzal, hogy ne a filozófiai benyomásaink szabják meg a kutatási irányokat, az ő számára is vannak komolyan veendő modellek, amik elhárítják a bajok nagy részét. Egyik legismertebb az elágazó téridők modellje; de pl. létezik egy, a legkisebb hatás elvére alapuló modell. Ebben kiszámítják az összes lehetséges történetet, amiben múltba történő hatás, utazás és ezekből származó önütköző pályák és "ellentmondások" vannak. Mindegyikre kiszámítják a hatásfüggvényt, és az ismert módon, a variációszámítással meghatározzák a minimumelvnek megfelelő történeteket. (Persze egyszerű modellekben, pl. biliárdasztalon, golyók rugalmas ütközésével. Ha egy golyó belökődik mondjuk a bal első lukba, visszakerül a saját múltjába, és úgy bukkan elő a szemközti lyukból stb.) És az derül ki, hogy a hatáselvnek megfelelő történetek "önkonzisztensek" - vagyis valóban vannak benne múltba hatások, önütközések, de olyanok, amik nem okoznak "létezési paradoxonokat". Vagyis a biliárdgolyó a múltban nem lehetlenné teszi a saját későbbi mozgását, aminek eredményeképpen visszament a múltba, hanem éppen elősegíti. Nem megakadályozza a saját megszületését az időutazó, hanem konstruktívan közreműködik benne stb.
Amelyik nem önkonzisztens történet, annál nem lesz a hatás extremális, a modell alkotói szerint (Novikov et al.)
Az ilyen hírekben az a csapda, hogy egy laikusok számára nem érthető modell egyes elemeit behelyettesítik az elnevezés köznapi értelmével. A köznapi dolog pedig teljesen más, mint a modell adott eleme.
Na most, az a köznapi fogalom amit így behelyettesítenek, az egy jól elképzelhető valami amit mindenki érteni vél. Aztán továbbgondolja. És itt jön a nagy félreértés, az ami így kijön, annak semmi köze a valósághoz. Egyszerűen azért, mert a behelyettesített köznapi fogalom alapvető tulajdonságai teljesen mások, mint az eredeti modell eleméé voltak.
Itt pl. ez a hullám ilyen. Ha van egy hullám, ami ilyen meg olyan gyors, akkor nyilván lehetne vele információt is küldeni, hiszen szokásos rádióhullámokkal, fényhullámokkal, hanghullámokkal információt küldeni. Igen, bizonyos szabályok szerint lehet, de ugyanezeket a szabályokat alkalmazva azzal meg mégse lehet c-nél gyorsabban.
Egyes modellekben ennél sokkal vadabb dolgok is vannak. Ilyen pl. az avanzsált hullám. Ez történetesen az esemény előtt indul valami távoli helyről és pont akkor ér oda mikor az esemény bekövetkezik... Ez egy értelmes, jól működő modell része, amivel dolgozni lehet, hasznos eserdményekre lehet jutni. Mégse gondolja senki, hogy ez egyben jóslásra is jó - csk figyelni kell indul-e az avanzsált hullám, aztán ebből lehet tudni hogy történik majd valami érdekes. :-)
Rengeteg bizonyíték (milliárdszámra) mutat arra, hogy a vilűgunk rendelkezik egy alapvető geometriai szimmetriával, amelyet a Éorentz transzformáció ír le. Ebben c egy alapvető konstans. Az hogy történetesen van valami (a fény vákuumban) ami pont ezzel a c sebességgel halad, az egy dolog, de a szimmetria a lényeg.
Ez a szimmetria olyan jellegű, hogy a c-nél nagyobb sebességű információ átvitel sértené az okság elvét. Vagyis az okozat megelőzhetné az okot. Ez az, ami miatt nem nagyon hisz senki a c-nél gyorsabb információátvitelben.
Általában azok szoktak lelkesedni, akik se ezt a szimmetriát nem ismerik, se a csoportsebesség, fázissebesség stb. fogalmakat.
Teljesen nem zárható ki mégsem a dolog, de úgy egy az egyben ahogy mondjuk a Stargate-ben csinálják a szubtértelefonnal, az aligha. Voltak már nagy paradigmaváltások, nagyon speciális körülmények között (mondjuk nagyon kis méretek, vagy extrém görbület, egzotikus anyag meg ilyenek) el tudom képzelni. De azt hogy szobányi mérteben, egy laborban - ahol semmi extra féregjárat meg fekete lyuk nincs - csak úgy tisztán c-nél gyorsabban vigyenek át információt, azt kizártnak tartom.
L.J. Wang egy lézersugár-impulzust lövellt keresztül egy céziummal töltött akváriumon, hogy vizsgálja a hullámfront és a felvezető/lezáró hullámfázisok torzulását, ill. sebesség-fluktuációját a tökéletes szinusz-hoz képest. A másik oldalon lévő érzékelő (tükör) szerint elképesztő dolog történt: a hullám csúcsa már visszaverődött a tartály túlsó feléről, még mielőtt az eredeti egyáltalán belépett volna a közegbe.
Más szavakkal, a visszaverődő hullám csúcsa akkor keletkezett, amikor még nem is ért oda az, ami visszaverődhetett volna. Az már csak hab a tortán, hogy mindez fénysebességnél jóval (kb. 300-szor) gyorsabban zajlott.
Mi van, ha a fény sebessége igazából végtelen? Csak éppen, nincs olyan üres tér, amiben el tudná érni ezt a sebességet, így sosem tudtuk megfigyelni igazi valójában.
Kisérleti eredmények azt mutatják, hogy ha van is, a jövő a meghatározott, és az húzza a látszólagos múltat. Sajnos nem tudom linkelni ezt a kisérletet, mert nem találom. Valahol Lukács Béla körül kell keresni.
Különben a cucializmus is ilyen volt. A múlt két hetente változott, csak a fényes jövő volt bizonyos. Nadehát már a jövő sem a régi.
Ahogy azt említettük, a fénysebességnél gyorsabb távolba hatást kísérletileg igazoltnak tekinti a tudományos világ, ennek ellenére a kutatók nagy része kitart amellett, hogy semmi (így információ) sem terjedhet a fénynél gyorsabban a térben.
Ugyanakkor azért furcsa lenne, ha lehetne c-nél gyorsabban kommunikálni... merthogy akkor vagy abszolút vonatkoztatási rendszert kell kijelölnünk, vagy tudunk a múltba üzenni. Persze ez nem bizonyít semmit, csak (pl. számomra) jelentősen erősíti a no-communication sejtést.
Vagyis, nem a részecskepárok tulajdonságaiból próbáljuk meg méréssel kitalálni, hogy mit akar nekünk küldeni a távoli fél, hanem éppen ellenkezőleg - a mérést éppen csak arra használjuk, hogy összeomlasszuk vele a hullámfüggvény interferenciáját a másik oldalon.
Nem lehet végtelengyors távírót csinálni kvantumkorrelációval. Én nem értem, hogy miért, de akik értik a kétrést, azok egy emberként és számomra hihetően mondják azt, hogy nem lehet.
Hát ez egy másik nagy témakör, más topikokban már tárgyaltuk.
De:
- az igaz, hogy jelenleg nincs olyan kísérleti eredmény, ami a nem-lokális kvantumos korrelációkat kihasználva c-nél gyorsabban infromációt közvetítene.
- az is igaz, hogy léteznek "no-communication"-tételek, amik célkitűzése az, hogy elméleti alapról minden ilyen információtovábbítás lehetetlenségét bizonyítsák.
- viszont a no-communication tételek egyrészt nem általános hatókörűek, másrészt hibákat találtak bennük, sőt megállapították, hogy irreleváns dolgokat állítanak az entaglement-állapottal való manipulációk egy részére. Tehát egyáltalán nem minden szakértő ért egyet azzal, hogy ezek érvényesek.
- és konkrét elméleti javaslatok vannak ill. kísérletek folynak több helyen a az FTL-kommunikáció megvalósítására. Nem sufnikban, hanem pl. a seattle-i egyetem kvantumoptikai laborjában és máshol is.
A kettős rés kisérlet ügyes alakalmazásával lehet végtelen gyorsaságú távírót készíteni. Még azt is el lehetne dönteni vele, hogy van-e értelme annak, amiről itt agyalunk. Arról, hogy valóban létezik-e az anyagi világegyetem?.
Nyugi. Mindig sokan hiszik, hogy itt a fizika vége. Aztán sosem. Azt kell megtenni, amit a jelen tudás, és pénz mellett meg lehet. Tehát gyarmatosítani a Jupiterig, s szondákat küldeni a szomszéd csillagok köré.
Nem szokásom szavakon lovagolni. A tudományos közbeszédben "kauzalitási paradoxonoknak" szokták emlegetni azokat, amik az időutazással kapcsolatban felmerülnek, tehát hogy valaki visszamegy és megakadályozza a saját születését stb.
