Ne hagyd, hogy megtévesszenek: a szeretet nem veszhet el, általa lettél, az ő reménye szül életre minden percben, abban a halállal határos pillanatban is, amikor odaadod magadat egészen, mintha nem lennél, pedig éppen születsz, áldozatod által – és összetörnek!
Ha a szeretet elvész, vesszek el én is!
Azt hiszed, hamvába holt a szeretet, pedig fájdalmad tüzétől megújul éppen, lángoló főnixmadárként léthatárok között repül. Őrizd magad, hiszen a beléd hulló égi magokat te táplálod véreddel, ringatod lélegzeteddel, simogató, tétova mozdulataiddal, te, anyaföldje a szeretetnek.
Köszönöm Bajkálifóka!:-) Reméljük, a jövő év kevesebb lélekpróbáló napokat, heteket, hónapokat hoz, s "normális" életünk lehet. Addig marad a virtuális lét... és a versek!:)
*******
Bárdosi Németh János
Nézni és mosolyogni
Megadatott a szabadulás most nem érted sírnak, nem görbít meg a fájdalom felhőket látsz és napot.
A lombok zugaiban madarak énekelnek, nem kell mérlegre tenni se szenvedést, se könnyet.
Teheted szíved szerint a dolgodat a földön, szétszórni mind a szépet, nézni és mosolyogni.
Tarka bárkaként úsznak szavaid szanaszét, fehér papírtengereken kúsznak tova, Midőn felnyitod a sötétség szemét, ráeszmélsz, ez az út nem vezet sehova
Hiába próbálod kabinjába zárni... lázadó gondolat a széllel menekül Sebesen visz az áramlat utána, de a hajó tengerbe merül... és te ott maradsz, míg rád nem lelnek árván és egyedül
Tiszteletem Mindkettötõknek, Kedves AnnKa és Tereska!
Örülök és Köszönöm, hogy hosszútávon élvezhetem a társaságotokat.
Sajnos az idén nem tudtam kiharcolni magamban azt a hangulatot amiröl ennek az idöszaknak szólnia kellett volna.Az ésszel rendben volt-és van minden, de a “ lélek” annak ellenére, hogy a család együtt volt a -skypon-, mindent felülirt ez az állapot
Szervusztok, kívánok Nektek az óév utolsó napjaiban örömet, jó egészséget!:-)
Drága AnnKa, köszönöm kedves szavaid!:-) Kellemes karácsonyom volt a legfontosabbak körében!:) Kívánok Neked itt a versekben s a való életben sok örömet, békességet, valamint jó egészséget!:) Köszönet a topik áplásáért, a sok szép versért, a az együtt töltött szép pillanatokért a Topiktársakkal!:-) Jövőre Veletek ugyanitt (is)!:-))
*******
Károlyi Amy
A küldött
Mikor már elment, akkor tudod, hogy angyal járt bent. Nem volt szárnya, de mégis volt szárnysuhogása, oly zajtalan, oly észrevétlen: Az Isten járt itt angyalképpen Az Isten, aki mindig itt van, csak nem hallod, mert olyan zaj van. Elküldte követét a csendet, a küldött képében Ő jelent meg.
Csak gondolok Reád: – agyam fagyos tekervényei mit neoncsövek, felderengenek reszketeg piros fényével szelíden izzó betlehemi nevednek. Csak álmodom Rólad, ahogy a befagyott tavak álmodhatnak az égről, s derengsz Te bennem, mint az égmerengés a jégalatti mélyből. Csak álmodom Rólad – ahogy a sápadt hómezők alatt a behegedt barázdák,
susogsz bennem örökkön, ahogy a fagyos rögökben a hízelgő rozstáblák; ahogy a leásott oszlopokban zokognak a legallyazott lombok; – zúzott rönk, tört hasáb vagyok: – erdőid bennem suhogva kibontod!
Neved forró áhítata lehervadna itt e lucskos hideg közönyben, mint halk imák a sárba csuklanak a tipró körmenetben. Ki érezné meg itt azt a bölcső-meleg mennyet, amelynek enyhe üde neved imádkozva engemet elmelenget. Ki értené meg itt e hótól fuldokló, elkékült arcú télben neved tavaszi szeleit, melyek májust tartanak bennem ébren. Hogyan is hangzana e fagyvijjogásban ez a pacsirta-sírás? recsegő jégmezők fölött hogy suhoghatna neved – e virágnyílás? Ki értené nevednek dallamát, s dallamtalan zenéjét, örök-zsongását, kagyló-búgását, harangkehely-remegését, gordonka hízelgését, s hegedű-ujjongását ezüst-röptű nevednek, orgona-futamait, amellyel – nagy dallam! – Szerelem, kereslek! Mária! – jászlak meleg aljára vetett kisded-kori ágyak! Jézusi gyermekkor, mikor még hittem, hogy reám, mint messiásra – várnak. Mária! – esték gyapjas nyája tolong a térdeimnél; aranyat, tömjént kínál az éj, s bánata arcomon könnyű tömjén. Mária! – ez a szó felkelti bennem a sírást: – nem e tájon születtem! Ó, üljél szelíd öszvér hátára, – menekülj, ó, vigyél innen engem! Mária! – valami betlehemi szelídségű emlék az én örök sírásom! Egy csillag sajog bennem pirosan, s suhog fényszárnyú örök karácsony! Mária! – énbennem keserű pásztorok indulnak e szóra s otthagyják a nyájat, torkomon örökös a meghatódottság, mellyel kalaplevéve csodát várnak. Mária! – zokogó ária, templomi dallam, Ave Mária, zsoltár, Énekek Éneke! – halk kórus, botló gyermekkoromban már bennem dudoltál! Mária! – dallam, ki tudja, honnan száll s honnan kél, milyen húrról! Csak én tudom, hogy miről énekel, milyen szemet homályosító búról.
Mária! – verdesnek arcom körül e hangok, mint a lepkék, s hallgatok, akkor is szárnyuk hímpora lep még.
Ha hallgatok is, – én örökké neved susogó rozstáblájában alszom, ha alszom is – neved búzavirágzása szenteli arannyal arcom.
De voltál légyen bármi s bármilyen, most, hogy nem vagy, s mert hinni lehetetlen, hogy a csillagkavaró egyetemben még egy zátonyon találkozz velem s ujra megadhasd mindazt, kedvesem, amit huszonöt éven át szivedben s ifjú lelkedben annyira szerettem, s mert bennem is fogy az élő jelen: szirtemről (omló szirt! halálod éve!) érzékeink és tudatunk cseréje szűntén csak nézek az örök időbe s elnémít látni, hogy a végtelen zajlásban minden, ami volt, milyen tökéletesen jelentéktelen.
Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja, Ma mennyé kén' a földnek válni, Hogy megváltóját béfogadja. Ma ugy kén', hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek - De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg...
Kihült a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testé; Heródes minden földi nagyság, S minden igazság a kereszté... Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget, Megátkozza világra jöttét - Beteg a világ, nagy beteg...
Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincsen eszme, Rommá dőlt a Messiás háza, Tanítása, erkölcse veszve... Óh, de hogy állattá süllyedjen, Kinek lelke volt, nem lehet!... Hatalmas Ég, új Messiást küldj: Beteg a világ, nagy beteg!...
Amint megszűnik a mosttól való kényszeres menekülésed, minden tettedbe a Lét öröme lassan,de beáramlik majd.Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a mostra irányul, egyfajta jelenlétérzet, nyugalom és békeérzés fog eltölteni- ehhez kivánok Neked tiszta szivböl, Karácsony alkalmával sok kitartást, Áldott és békés Karácsonyi ünnepeket.
Lakásom lesz a hetedik magány, A halál felé nyílik ablaka. Kertjében csak emlékek teremnek S lakója csak a lelkem lesz maga. Kertjében örök emlékek teremnek, Nem érnek mérges vágyak már oda, Csak remény nélkül tüskétlen az élet, Ne várj csodát, az élet a csoda!
Csak vágyak nélkül tüskétlen az élet, Csak népek nélkül népes a magány. A csönd elfojtott igéktől beszédes, A föld csak ölelő ölén anyám... A csönd csak megölt igéktől beszédes, Ne mondd ki a szót és ím megleled. Hagyd magára e látszatos világot És maga a világ lesz majd veled
Ha jött a vers, jött ismeretlen utakon és kereste a kiteljesedést, hogy eljusson lelkemtől lelkekig mellettem egy halk női lélek állt az első hallgató S ha igaz volt és emberi és mélyből jött - egy könny csillant szemén Igazoló könny - így neveztem el.
járónak!
*
