"A sűrűség olyan tömegpontok olyan térfogatra vonatkoztatott tömege, amely pontoknak a sűrűsége végtelen nagy, és amely térnek a sűrűsége nulla" Szerintem ez nagyban javítja a hagyományos tömegpont szerepének a tisztázását.
Pontszerű tömeged értem, és mégsem értem. Met az olyan, hogy nincs, mert nem lehet sűrűsége. Mert r=0
Nekem a sűrűség a jó, mert az pontszerűen is létezik. A sűrűség, vagy a koncentráció egyébként sok esetben közvetlenül, például optikai eszközökkel is mérhető.
Lehet, hogy valóban nincs igazam, de elég sokat gondolkodok róla, az árapály miatt is.
Amit egyébként úgy számolok, hogy az árapályt okozó tömeg gravitációját pontszerűnek veszem, holott nem olyan, hanem van kiterjedése. Ugyanakkor az árapályt elszenvedő, forgó tömeg már nem vehető annak, legfeljebb az átmérőjével közelíthető.
A forgás különválasz, vagy azt tenni akar. Elsődlegesen a külvilágtól, de ha gyors, szét is szakít. Márcsak ilyen a természete. Az árapály viszont pont ezt a jelenséget jelenti. Így nem tekinthető az őt elszenvedő tömeg igazán pontszerűnek, még akkor sem, ha amúgy homogén. És mint mondtam, attól félek, hogy az okozó sem.
Mi az, hogy kidobni a súlyos tömeget? A súlyerőt okozó erőtér, és a tehetelenséget okozó merőben különbözőek. A kérdés az, hogy mi hozzájuk képest a "matéria" (tömeg, töltés), ami őket érzékeli? A gravitron csak súlyos tömegre, vagy a tehetetlen tömegre is hat, ha azok különbözőek? Ha mindegyikre, akkor különbözően? Az mivel magyarázható? De erről sokat vitatkoztál, tudom, de eddig nem követtem. Előbb elolvasom, amit küldtél, csak lehet, hogy már nincs is az címem amit akkor megadtam, mert azóta nem használtam.
Nem. A 'pontszerű test' egy matematikai konstrukció, amely nem viharvert, és nem táplálkozik. Ettől teljesen függetlenül egy merev testnek (persze a 'merev test' is csak egy matematikai konstrukció), pontosan egy darab tömegközéppontja van.
Csak azért kérdem, mert bármely /r^2 felírásnak lényege, hogy bármely pici részecskére írjuk fel, annak kell hogy legyen makulátlan súlypontja. (mit jelent a makula?) A sűrűséglépték esetén ez valahogy másdképpen jelentkezik. Ott a vonatkoztatási teret vizsgáljuk. Persze arra is vannak szabályok.
Iszugyi, azt hiszem félreértetted a dolgot. Arról volt szerintem szó, hogy bármely makroméretű tömeg is pontszerűen reprezentálható a súlypontjával. Aminek a feltételeit kérdeztem. Mert azt a sűrűségeloszlása, az erőtér tipusa, a forgás, minden befolyásolhatja. Még szerintem a specrel is. Különösen a forgás, hiszen ott mindenütt változik az erőtér. Vagyis az, hogy egy makrotömeget mennyire képvisel egyetlen pont, azt nem veszem készpénznek. De lehet, hogy én értem rosszul Nevem Teve kérdését.
"A pontszerű test (tömeg) felfogás abból a viharvert nézetből táplálkozik, hogy minden testnek van egy súlypontja, és csak egy..."
Na, na ez nem egészen így van. A pontszerü stabil részecskékröl elég pontos az a felfogás, hogy csak két invariáns elemi töltései vannak és nincsenek semmilyen más részecskékböl összetéve. A két elemi töltés kétféle fundaentális mezöt okoz, és a mezök megakadályozzák, hogy a stabil részecskék túl közel kerüljenek egymáshoz. Egész 10^-17 cm-ig a négy stabil részecskét mit pontszerü részecskét kezelhetsz (ugyan nem tudod megállapítani sem a pontos helyüket, sem a pontos sebességüket).
Ha egy inhomogén sűrűségű tömeg szabadon forog, akkor nem változik a súlypontja helyzete? (Nem, vagyis igen) Ha változik, akkor az mit jelent? Önmaga körül kering? (igen) Ha önmaga körül kering, történik benne árapály? (igen)
Ha van árapály, akkor önmagát lefékezi (igen azaz nem?)
Nevem teve. A pontszerű test (tömeg) felfogás abból a viharvert nézetből táplálkozik, hogy minden testnek van egy súlypontja, és csak egy... Ez biztos igaz? Milyen feltételekkel?
Gyakorolhat e vonzást egy üres térrész? Nem, mert akkor iszugyi megharagszik! Hogy ez ne történhessen meg, azt kell mondjam, hogy oda került egy gravitron! Egyetlen töltés- anyag nélkül? Hogy lehet ez? Széttárom a karom, nem tudom, az aktatáskám leesik, pedig a hónom alatt volt sokáig, és mondom:
Nem tudom!!!
De lehet, hogy idővel, ha gondolkodunk ezen, rájövünk, hogy NINCS IS ÜRES TÉR!
Ilyen numerikus integrált szerkesztettem excelben egy üreges kockára, és láttam, hogy az üres térben a gravitáció megfordult, helyenként vonzás történt benne... Most akkor azt a "csomósodási zónát" ahol nincs anyag, csak vonzás, minek minősítsem?
Nevem Teve Én nem azt mondom, hogy a folytonos szemlélert többet tud, mint a diszkrét, amivel eddig is megvoltunk. Csak azt mondom, hogy másképp, és helyenként alkalmasabb rátekintéssel.
Őszintén szólva én ezt karácsonyi ajándéknak gondoltam az emberiségnek, de ha már így előbb előjött. Használjátok egészséggel :-)
ag x ai= g*m/r^2 * v^2/r= g*m/r^3 *v^2 =4(PI)g/3 (róg)*v^2
Fény esetén: K* (róg)*c^2
Mint tudod, E= v^2*ró = kg*m^2/s^2 ami az energia vegyjele. Így az energiaáramsűrűség is a gravitáció és a tehetetlenség, e két jellegében eltérő, merőleges vektor szorzata. Pont mint az elektromos, és mágneses térerő, amelyek szintén merőlegesek. Ezért a Poynting is e két vektor összege.
Tényleg borzasztó, hogy a pontszerű testekre vonatkozó képlet nem vonatkozik a kiterjedt testekre! Egyébként amit itt felfedezgetsz magadnak, azt a "hivatalos tudomány" természetesen jól ismeri, legfeljebb olyan ijesztő elnevezéseket használ rá, hogy "térfogati integrál"...
Nevem Teve! "Még az a szerencse, hogy csak ötször írtam le neked a pontszerű tömegekre vonatkozó képlet vektoros formáját, így még van esélye, hogy pont most sikerül észrevenned:" Pontosan ez a szemléletbeli különbség a lényeg:
- Én nem beszélek soha pontszerű "tömegről", vagy töltésről! - Hanem adott pontnak valamely vonatkoztatási térben előálló tömeg vagy töltéssűrűségéről!
Az egyik a diszkrét, a másik a folytonos szemléleti mód. Az utóbbi valamiért jelenleg nem létezik. A fizika fele hiányzik, hogy csak a technikában, az áramlástanban jelenjen meg... Az is csak azért, mert a mérnök utálja, ha egy vezeték ellenállását atomonként kell méretezni. (Én is lemondanék egy ilyen megbízásról).
