GYÚR az inkább GYŰR , ez a kapcsolat közvetlenebb. Az "INDUL" dolgot még végiggondolom, csak ebben az -UL igeképző toldalék, azokban meg az NY_L szótő szintjén egyezik meg...
Jól érezhetően a MENNI, MENÉS szavunkban az N - GY-vé lágyult a személyes névmásokban. Ez szerintem a MENDJÉL - MENDJEGÉL, MENDJEGET- MEGYEGET képzés következénye
Székelyeknél még mindig létező forma: MENEGET
Mint ahogyan a MOND igénben a MONDJA - MONGYA lett. MONDJARÁZból - MAGYARÁZ és (motyorászik - motyog)
A MAGYAR népnév szerintem:
MOGY + AR (névszóképző)
A mogy - mondó/beszélő cselekvő jelentésű is lehetett, pont mint a megy szavunk a menni igéből.
Félreérted... Nem az oda-vissza mozgást ismétli, hanem az oda-vissza mozgás rövid sorozatait ismétli. Egy rövid ideig van oda-vissza mozgás, majd megszakad, aztán megint van egy darabig, azután megint nincs.
--
Ez igaz, de te értesz félre, mert az intenzitást is érzékeltetik a szinonímák. Remeg intezitása sokkal kisebb mint a rengnek szerintem.
"Igen. Ismétlik oda-vissza - az intenzitás változó."
Félreérted... Nem az oda-vissza mozgást ismétli, hanem az oda-vissza mozgás rövid sorozatait ismétli. Egy rövid ideig van oda-vissza mozgás, majd megszakad, aztán megint van egy darabig, azután megint nincs.
Pl. a reccsen az egy pillanatnyi jelenség, mely számos oda-vissza mozgásból áll, de egyszeri alkalommal történik. Ha viszont valami recseg, akkor nem csak egy számos oda-vissza mozgásból álló reccsenésről beszélünk, hanem meg-megismétlődő reccsenések rövidebb-hosszabb szünetekkel megszakított sorozatáról.
Ha a fizikát veszed alapul, akkor ige, de a gyakorlatban mindegyik gyök más-más mozgást jelent. Ha nem lenne különbség köztük, akkor nem lenne szükség 4 féle gyökre, de éppen azért van 4 féle gyök, mert meg akartuk egymástól különböztetni ezeket a mozgásokat.
"Csak az intezitás és a kezdőhang más. Az ide oda való ellentétes mozgás az egyezés"
Nem csak a kezdő, hanem a harmadik hang is változó. Mégis, mit gondolsz, miért? Szerinted mi ennek a magyarázata?
"A hangszálak is rezegenek így képeznek hangot."
Igen, a hangszálak rezegnek, de nem remegnek. (Nagy a különbség a kettő közt) és nem is lengene (mert ez is nagyban különbözik az előbbi kettőtől), és nem is rengenek (ez is egy más jellegű mozgás, mint az előző három.
Igen, ez a mozgás indítás stimmel ugyan mindkettőnél. De mégiscsak van egy zavaró különbség. Bármi nyúló dolog mozgásnak indul. Eddig jó. Fordítva már ritkán esik egybe. Vagyis ami indulásnak ered, többnyire nem fog nyúlni, persze találunk néhány ilyen esetet ugyan, viszont az INGA mozgása közben saját testét nem nyújtja meg, nem változik meg a tárgy teste, hanem mindössze kilendül, majd egy pillanatra megáll és újraINDul.
Meg az indul szóban az --UL már egy igeképző toldalék, mint a ford-ul szóban mondjuk.
A nyúlós dolognak az NY-L vázán viszont különböző magánhangzó variációkkal egymás után sorakoznak a rokon értelmű NYÚL-ás értelmű szavak, egy fix NY_L mássalhangzóvázon, és ez arra utal hogy ez így egy egység.
NYÚL : állat, amelyik teste futáskor nagyon megnyúlik. Kéz megnyúlása ha érte NYÚL valamiért
NYÉL : Szerszámunk lesz NYÚLVA meg ezáltal , így válik hosszabbá és használhatóbbá. És gyanúsan két gyök összetétele. NYÚL és ÉL (szerszámok gyakori jellemzője, élesek) összeházasítva NYÉL .
NYÍL : Kilövésekor NYÚJTANI kell erősen. NYÚLJÍTANI helyesebben eredetileg, csak így ugye mondhatatlan szinte.))
NYÍLÓ virág is kinyúlik, terebélyesebb lesz.
NYOL-C : ha tényleg a végtelenhez van köze, akkor ez is magyarázható és akkor pipa...
Mondjuk magánhangzó előtéttel is van egy amit fixen ide lehet tenni, szóval épp létezik ilyen is, és ez nem más, mint az ENYEL-eg szavunk. És amire egy példa van, ott akár több is lehet...
"IN - mert az INdul a logikai kezdete az ingásnak"
A kezdő mozgás rejlik benne ugyanakkor a hajlékony rugalmasság is. Ami nem csoda, mert az N (on, -en, -in, -ön) eleve helyhatározó rag. Thát benne rejlik a valamire utalás és helyhez köt valamit. Pl. Asztalon. Valamit egy asztalhoz vONatkoztatunk.
" Ő a beszéd kezdetét eleve háromhangú (összetett) gyökökkel képzelte el, ebből indult ki, s úgy gondolta, 100-nál is kevesebb (még 25-ről is beszélt) alap-gyökből fejlődtek ki a többiek."
Ebben a munkájában gyököket emleget, nem ősgyököket.
Később finomított az elgondolásán, úgy gondolta, hogy 5-10 egytagú ősgyök lehet. Úgy emlékszem, hogy amiről úgy gondolta, hogy igazolni tud az a Mo, Fe, Go, Ta és még talán egy-kettő ősgyök.
A szógyártás magyar elveit azonban jó leírta.
"Azaz nem lehet figyelmen kívül hagyni a hangok jelentését"
Miből gondolod, hogy ezt figyelmen kívül hagyta?
A módosulatokat pont a hangok jelentése adja ki. Árnyalják a jelentést, mint a magánhangzók.
Igaza van abban, hogy nem minden hang önműködően gyök is.
Ezerszámra vannak mozgást kifejező szavaink, ettől még teljesen különböző gyökerűek lesznek ezek sokszor.
Mert millió dologból létrehozhatóak. Eleve ha bármilyen igét/cselevést/történést megnevezek, akkor az nagyobbrészt valamiféle mozgással fog járni. Ez evidens hogy így lesz. JÖN szónak a JŐ a gyökere. De egészen más ha úgy mondom hogy ÉR-KEZ-IK, máris egy egészen másik gyökérszóból építünk, pedig a két példaszó a legtöbbször akár fel is cserélhető egy szövegben, annyira egybevágóak.
Mégis teljesen másik úton épült fel, egy másik dologból. Jelentésben közel azonos, még sincs nekik közös etimológiája.
Cz-F az IN/ING és INOG dolgot nem magyarázza meg rendesen. Sőt különböző szavaknál máshogy értelmez, azaz mog azt sem tudom mondani hogy következetes. ENG dolognál teljesen mást ír, rokonítja őket. Más esetben azt írja hogy a "mozgást" jelenti. Csakhogy ez így nem igaz, ez még nagyon kevés.
TESZ RAK HALAD HELYEZKEDIK és tényleg ezerszámra vannak helyváltoztatásra irányuló szavaink, mindre rámondhatom hogy "mozgást jelent" és csá letudtam az egészet.)) De ez így nagyon kevés. Pedig az ezerszámra meglévő efféle szókészletünknek pont az a lényege, hogy eszméletlen finoman tud árnyalni és tud különbségeket (lényegeset) tenni hasonló szavak közé is.
IN-OG is jóval több ennél, jóval többet fejez ki, ráadásul nem is mindig egészen a mozgást fejezi ki ez a szó. A bizalom is meginoghat, mégse jött mozgásba semmi sem. Azért mert ez a szó egyfajta bizonytalan állapotot is kifejez. Azért IN-OG, mert nem fix ! Valami nem fix, változékony. Jóval többről szól ez, mintsem hogy csak a mozgáshoz kössük. Kiváltképp általános értelemben, nem is helyettesíthető a mozgás szóval az ingás, mert ez utóbbi egy speciális kijelölt , már pontosabb értelmű szó jóval.
Ráadásul ami IN-OG, az nem is mozog egyfolytában. Meg-megáll egy kis időre. Jöhet a kérdés hogy az IN-OG szóban mit gyakorít vajon ez a képző?... Mert valami ismétlődik ebben, azért van ott. Hát az INDULÁS újra és újra ! Egy inga is mikor kileng, egy pillanatra megáll és újrakezdődik az egész. Újraindul ! Ezért IN-OG, ezért kell a gyakorító bele. Nem volt ez IND-OG valaha ?...
Korunk tömegközlekedéseinek az ingajáratai is ilyenek, megállnak a végállomáson, és ingázik vissza, újra el kell hogy STARTOLJON, ez lesz a lényege. INT szó is ilyen, ebben nincs gyakorító (még), a kezünk IND(ult) útjára, de meg is állt ott fenn. Ha integetünk, akkor kilendítjük balra és jobbra, de a végpontoknál egy kicsit megáll. Tehát itt már van létjogosultsága gyakorítani, mert újra és újra indul ez a kéz.
IN-GER : indul és gerjed toldalékmentesen összeadva. IND-OK : induló ok-a valaminek.
Az tud elindulni, ami eddig állt. IN így röviden növényi szárat (INDA) vagy lábszárat is jelentett, bárminek a szára annak INDÍTÓ-ja ha úgy vesszük, ott indul el ugye, onnan SZÁRmaztatjuk tovább a növényt is, meg a lábat is.
És nem utolsósorban : Ha belegondolunk az INGAT szó az gyakorlatilag egyező a hosszabbra toldott INDÍTGAT kifejezéssel.
"A szél ingatja a fák ágait" --- példamondat mondjuk. Vagyis INDÍTGATJA azt. Azért a gyakorító, mert közben mikor épp nem fúj annyira a szél, szépen megállnak az ágak. De újra jön egy löket, újra INGAT vagyis INDÍTGAT és ez ismétlődik folyamatosan. Tehát nem konkrétan a mozgást jelenti a gyökérszó (persze van köze ahhoz is), hanem az INDÍT fogalmát végül is már a tömör gyökérszó is.
INDÓ-HÁZ : innen indították a vonatokat ugye, tehát az INDÓ jelen esetben az INDÍTÓ megfogalmazása tömören...
Itt azt kell látni, hogy az NG képzős szavaink mind-mind hordozzák ezt a meghatározó tulajdonságot.
A legtisztábban pedig ezt abból a szóformulából értjük meg, ahol nem mássalhangzó kerül a szó elejére. Ez az ING (inog) és az ENGed. Ebből tudhatjuk, hogy ezeket a szavak összekötő ősgyök az IN - mert az INdul a logikai kezdete az ingásnak is az indul kvázi olyan ingás, ami még nem ért vissza. A földrengés is más szóval földindulás.
Ebből pedig levezettem, hogy az *IN ősgyök köti valójában össze ezeket a szavakat. Mert az *ín alap tulajdonsága, hogy nyúlik.
Nyúlni valami után, annyi, mint mozgást indítani.
Aki inal, az oly gyorsan tűnik el, hogy még az indulását sem látjuk
Sőt, a LÁNG szavunkat is a LENG szó értelmezi. Pont ez a tulajdonsága a névadója, és egy kis módosítással tudatosan új szót kreáltak meg.
RENG---LENG között van rokonság, utóbbi finomabb jelenség, de most is azt mondom, hogy ettől még nem törvény, nem szabály hogy a többinél is működik, mert nem feltétlen. RÚD és LÚD már eléggé más.))
És a RENG dolgot már nem lehet összehozni a FING dologgal, mert az aligha remeg és RENG, de a kezdő HANGJA az meghatározza egészen...
"Azt a hangot zengetik, rezegtetik, amelyet a szó elejére rakunk."
-----
Hang: A lehet halk H hangjának kiengedése
A leghalkabb még hallható hangtartományról van elnevezve a hang, hiszen ha már halljuk, akkor már elég hangos hogyelnevezzük. A semmiség fogalma rejlik benne, aminek mégis nevet kell adni. Akár a hangya, halvány vagy halál szónál - de szerintem a húny - hanyatlik szóban is.
Gyakorlatilag egy kezdőhang és annak az elengedésére jöttek létre ezek a szavak:
Hang, Zeng, Zsong, Bong, Kong, Cseng, Dong
Tényleges elengedő mozdulat pedig ez ilyen fajta szavakban van: Leng, Teng, Pang, Ing
A Hanság, Hanga név jelentése is az INGÓ/ványhoz kötődik. Inog-HANyatlik benne aki bele kerül, még el nem HANtolódik.
Maradjunk már annyiban szerintem, hogy minden hang rezeg.)) A hangok rezgések eleve.)) Tehát ez nem lehet magyarázat, sem indoka bármiféle megkülönböztetésnek, mert bármely hang mechanikai hullámként terjedő rezgés. Bármiféle -ONG nélkül is, a KUKORICA dologra is igaz ugyanannyira.))
Már érted miről beszélek, remélem. Ehhez nem kell --ONG, anélkül is minden rezeg ami hangokból áll és kiejtjük.
Viszont INGÁS vagyis INOG-ás fogalma kevésbé értelmezhető a ZSONG és mondjuk a BONG szóban már, az egész kifejezésünk a hangutánzásról szól, a kezdőmássalhangzók ezen szavakban még a szokásosnál is meghatározóbb, hiszen maga a kezdőhang lesz a hallható valóságunk, amellyel szerintem elég nehéz is volna vitatni.
INOG : "bizonytalanul áll, ide-oda mozog, hajladozik " ------ nagyjából így értelmezendő. Viszont a fentieknél elég egyértelműen a hangzásokat nevezi meg, hangeffektekről van szó.
De amúgy a szó vég eléggé a gyakorító igeképzésre hajaz már megjelenésében is. Ismerhetünk ma olyan -OG végű szavakat, amelyeknek még megtalálni az --ONG párját is régebbről. Kérdés hogy miért van azoknál kétféle ebből.
De erre is lehet magyarázat, ha megnézzük az -OG stb. gyakorítóképzős szavainkat, túlnyomórészt hangutánzó gyökérelemekre tevődik rá, és maguk a szavak is nagyrészt direkt hangutánzóak: ZÖR-ÖG ,CSÖR-ÖG, CSOB-OG, DOB-OG stb. rengeteg írható. Például a CSÖRÖG szót ritkán megtalálni CSÖRÖNG formában is, egyező jelentéssel. Elképzelhető hogy az -OG formák már rövidült alakok.
Amit írsz, az a része jó ezekkel kapcsolatosan : REMEG, RENG, RÁNG, RING, RENGET, RÁNGAT, RINGAT, ezek etimológiailag nyilvánvalóan azonos csoportba tartozó szavak lesznek. De ezt nem keverhetjük bele a ZSONG szóba, ami nyilvánvalóan a hangjelenséget nevezi meg...
Nagyjából igaz, annyi különbséggel, hogy nem rezegtetik, hanem ismétlik... Lásd leng, reng, terjeng, feszeng, lézeng, hajlong, csapong, tolong, bolyong... stb...
--
Rezeg-Remeg-Reng-Leng
Mind ugyanazt csinálja. Csak az intezitás és a kezdőhang más. Az ide oda való ellentétes mozgás az egyezés.
Ezt aztán csűrheted és csavarhatod, beszélhetsz mellé, de a lényeg továbbra is ugyanaz :
A korai amúgy rendkívül hanghiányos latinos írás igen is összevissza írta meg a szavainkat. Erre meg a bizonyítéka hogy egészen egyszerű szavainknak is van épp 8 féle megírása is, és teljesen különféle hangalakokkal ábrázolva mindezt.
Épp ezekre hoztam fel példákat, de bármeddig folytathatom, írhatok további 100 másikat is. Olyanokat is, amelyre még hangjuk is volt, de mégis másra van megírva.
Ezen nincs mit kimagyarázni, mert bárki meggyőződhet erről, ha kicsit belemerül a régi latinos leírásokba, tény hogy egész egyszerűen még csak egységes írása sincs a szavainknak, azért van sokféle, mert totál összekatyvasztották, és a végső hangalak kis túlzással azon múlt hogy épp ki írta meg őket, és milyen hangulata volt épp aznap.))
Éppen ezért ezen hangalakok teljesen alkalmatlanok a magyar nyelv szavainak vizsgálatára, mert ezek az írásban eltorzított alakok már egy jóval későbbi deformáció fejleményei, ráadásul ezen deformációk száma egyetlen szó esetén is 6-8 féle is lehet, tehát az elbarmolt hangalak még csak nem is egységesek, ez pedig önmagában bizonyíték hogy átírták őket.
De ehhez nem is kell professzornak lenni, akinek van némi józan esze átláthatja mindezt...
"Azt a hangot zengetik, rezegtetik, amelyet a szó elejére rakunk."
Nagyjából igaz, annyi különbséggel, hogy nem rezegtetik, hanem ismétlik... Lásd leng, reng, terjeng, feszeng, lézeng, hajlong, csapong, tolong, bolyong... stb...
És amit írtál példának: " A zsonglőr ingó mozgással egyensúlyoz. A ráng, rángat is ide-oda mozog. A ring is stb."
Tehát ismétlődő, gyakori mozgásról van szó.
A DÖNG esetében is, mivel akkor döng a föld, ha erőteljesen lépkedsz rajta. Ennek a Dö-Dö-Dö... hangnak (és a létrehozó mozgásnak) az ismétlődéséről szól a történet.
Ismerem a munkáját, elképzelését a szóalkotásról, de azt kell mondjam vétett egy nagyon komoly logikai hibát. Ő a beszéd kezdetét eleve háromhangú (összetett) gyökökkel képzelte el, ebből indult ki, s úgy gondolta, 100-nál is kevesebb (még 25-ről is beszélt) alap-gyökből fejlődtek ki a többiek.
"Mi képekben gondolkodunk, s az alapképek az alapszavakba, a legelemibb gyökökbe vannak zárva." - Írja...
Ez még helyes is lehetne, de sajnos nem az, mivel ez csak látszat a kész gyökökre nézve.
Pedig felismerte a hangok jelentését:
"Mély hangrend ugyanis: nagy, távoli, régi, erőteljes, a magas hangrend pedig: közeli, kicsi, finom stb. jelentésű"
Még egy elvet is megfogalmaz:
"Nem a jellemzésből születik a szó, hanem – a hangok kifejező erejét szinte végletekig kihasználva – a szó kiejtését igazítjuk a megnevezendő valamely jellemzőjéhez.)"
De ennél egy lépéssel sem megy tovább, mert ő a háromhangú gyökök sokaságát néhány alap-gyök módosítgatásainak tartja.
"leszögezhetjük: szavaink nagyon jelentős része nem különálló, egyedi szó: szavaink elsöprő többségét alkotó szócsoportok csak egy-egy „témára” alkotott kiejtési változatok.[...]
a már használatba vett szavak kiejtésének módosításaival tovább és tovább bővíthetjük és bővítjük is a szókincsünket."
Sajnos tévedett, mert a szóalkotás nem így működik. És persze önmagának is ellentmond azáltal, hogy a hangoknak (legalábbis a magánhangzóknak) már egyszer jelentést tulajdonított. Azaz nem lehet figyelmen kívül hagyni a hangok jelentését, mert azok által keletkeznek szükségszerűen a jelentésben hasonló gyök-bokrok, illetve szóbokrok.
De igen. Mindegyikben megvan a rezgés/remegés/rengés/ringás
A zeng, zsong, hang, bong, kong - mind rezeg. A kong-bong kifejezetten a HAR/ANG ingó mozgásából, ütődéséből keletkezett hang. A zsonglőr ingó mozgással egynsúlyoz. A ráng, rángat is ide-oda mozog. A ring is stb.
Azt a hangot zengetik, rezegtetik, amelyet a szó elejére rakunk. Gondold át még egyszer. A
"Tehát eszerint az --ANG szóelem az maga a H-ANG lenne."
Ez az elgondolás csak ott lenne igaz, ahol - mint a példáidban is - "hangutánzók" a szavak: BONG, CSENG, DÖNG.
De ez nem magyarázza meg miért került toldalékként a szó végére mint gyakorító képző: -ong/-eng/-öng...
Olyan megoldást kell keresni, mely mindkét esetre igaz.
Nos, a végződések mindkét esetben ugyan azok. Bo-ONG, CSe-ENG, Dö-ÖNG, illetve haj(o)l-ong, terj-eng, dül-öng.
Az első három szó gyökei B(o), CS(e), D(ö). Ilyen hangok vannak a természetben, olyanok nincsenek, Hogy bong, cseng, döng... Az előbbiek a hangutánzók, s nem az utóbbi, gyakorító képzővel ellátottak. Ugyanis azok már toldalékolt szavak, s a végződéseik azt fejezik ki, hogy a hangok ismétlődnek. Milyen hangok? Hát a B(o), CS(e), D(ö) hangok...
Tovább vizsgálódva, a toldalékok is gyökök, valószínűleg háromhangúak: -(o)NOG, -(e)NEG, -(ö)NÖG, ahol a magánhangzó a toldalékolt szó magánhangzójához illeszkedik.
Ugyan ezek a toldalékok járulnak a következő gyökökhöz: RI-N(o)G, LE-N(e)G, PA-N(o)G, RE-N(e)G, I-NOG, TOL-(o)N(o)G, stb, s ezek egyike sem hangutánzó szó.
Nagy kérdés, mi volt a jelentése ennek a gyöknek?
Nyilván a toldalék funkciója erre ad valamilyen támpontot, de más oldalról is igazolni kell.
Másik út, ha szókezdő gyökként keresünk rá.
NOG: semmi érdemleges, mindössze egy családnév; Nogáll
NAG: itt sem jutunk előbbre, mert csak a NAGY szó gyöke áll egyedül.
NEG: ebben az alakban is csak egy mai szóval találkozunk éspedig; negatív, "valaminek az ellentéte" értelemben, de ez nem magyar szó. Esetleg szóba jöhet a négy.
Sajnos a magyar nyelvben nincs semmilyen szóbokra ennek a gyöknek...
A hangok jelentése alapján a G értelemszerűen szakaszos mozgást jelent, ez rendben is van.
Az N hang nem igazán (egyáltalán nem) hangutánzó, ezért itt is nehézségbe ütközünk.
Végül nézzük meg az N hangú toldalékokat és azok jelentését:
- Ni igenévképző, lehetséges jelentése: cselekvés, mozgás.
- aN, -eN mozzanat kifejezője (csattan, libben)
Ezekkel talán közelebb jutottunk a megfejtéshez, hiszen mozgás, mozzanat a jelentésük, s ez egybevág az -aNG, -eNG, - oNG toldalékunk funkcióbeli jelentésével.
De itt van még az
- oN, -eN, -öN helyhatározó rag, azonban a T is az. Sőt, inkább ez utóbbi tekinthető annak, (eredetibbnek), ugyanakkor az előbbi az elterjedtebb.
Mit jelenthet itt az N hang? Csak feltételezni tudom, hogy a már egyébként is a földön levő tárgyakra került dolgok hívták életre ezt a ragot, ami azt a mozzanatot fejezi ki, ami által oda került, odatették...
Vannak még "egyhangú" gyökszavaink is:
- Na, Ne, No, Ni. Ezek is noszogatást, mozzanatokat jelentenek.
Úgy vélem, elfogadható választ sikerült adni az -aNG, -eNG, - oNG toldalékok jelentésére.
