Amit linkeltem 39 literest, annak a leírásában szerepel, hogy 53 cm, gondolom a perem külső átmérője. A 60 literesé is ugyanennyi lehet. Ha felhívod őket, szerintem lemérik neked
Vékony is, de az alsó éle egy korcos, préselt lemez kapcsolat, én azt balasetvédelmi, biztonsági szempontból problémásnak találom, főző edények nem így készülnek, így konzervdobozokat zárnak le.
Készítek ilyenben (konkrétan merülő fedeles tartálynak készült az enyém) 30 literesben forralt bort évente egyszer pár éve, 50fokra melegítem kb elektromos fűtőbetéttel, eszembe sem jutna pálinkafőzőnek használni.
Endreppnek igaza van abban, hogy túl vékony ezeknek az edényeknek az alja. Ha el tudod engedni a csatos rögzítést, akkor ugyanott kb hasonló áron épp akcióban van 50x30-as (60 liter) és 50x20-as (39 liter) edény rendes aljjal. A kisebb, a 39 literes 50/20 = 2,5-ös arányú, épp ideális főző alapnak.
Az ételhordó badella vékony lemezből van és a préseléssel összeállított fenék sem arra való, hogy gázzsámolyon legyen fűtve sok KW teljesítménnyel, erre valók a fazekak, lábosok, üstök.
Írok majd ide egy véleményt karácsony körül szerb, ukrán, horvát, cseh, szlovák, magyar, francia viszonylatban a gyümölcs párlatokról, hogy hol is tarunk az alapján, amit sikerült kóstolni az elmúlt pár évben, elég jó a pozíciónk sztem.
Folyamatában kell követni a párlat ízének a változását. Változása mindig egy fontos információ aZ UP-ra nézve, ezért jobb bizonyos párahőmérséklet egységenként kenni a nyelv hátuljára. Így szépen lekövethető, másnap már nem emlékszik az ember az ízek változásra. Főzés közben a párlatban megjelenik UP-ra utaló jel(ek), akkor rögtön vége nincs tovább. Viszont pohárba gyűjtve előfordulhat, hogy egy rész ilyen, egy része olyan, ezért nem érződik ki az UP. Ez beleöntve a KP-ba idővel képes tönkretenni az egész párlatot. Sajnos KP-ban UP is idővel teljesen ki tud teljesedni, mint egy jó párlatban a gyümölcs aromák.
Az az előnye, hogy pont ott tudsz vágni, ahol, nem vagy kötve egységekhez, persze szétszedheted apró adagkora is, akkor ennek a jelentősége eltörpül.
Én úgy szoktam ezt a két módszert ötvözni, hogy elveszem a gyűjtő edényt, amikor már számítok az up-ra, az addig lefolyt így biztonságban van, odarakok egy kisebbet abba szedem tovább, azt is ürítem közben többször.
Mivel éles a határ, elég kevés időd van a jó döntésre(rutinnal is) menet közben, ugyanúgy megtehetem(a nyelvgyökön) egy későbbi időpontban, "tiszta", nem fáradt, tompa érzékszervekkel....Nem látom annak előnyét, hogy akkor, azon a ponton döntenem kellene a vágást illetően, mert ha esetleg tévednék(bárkivel előfordulhat) az adott pillanatban máris van egy hibás párlat....
Jó főzőnél elég éles határ van a KP-UP között. Gyakorlás után elég jól kiismerhető. Menet közben kell megkeresni a határt, nem illatolással, ha nem a nyelv hátsó részére kenve, keserű íz keresésével. Fontos az elkészült párlatokról a szakértői visszajelzés, pl: komoly, szakmailag felkészült versenyek.
más is csinál ilyet
