Az én kedvenc szerepeimnek is közös vonásuk, hogy mások felett állok, valamiben - lehetőleg pozitívan - különbözöm tőlük és jobb vagyok náluk. Napi két percig észre is veszem ezt, aztán elfelejtem. Vagy elhiszem. :)
Nem is ez a lényeg, hanem az a fajta elfogultság, hogy amig te használod az "érzelmektől elszakadni" kifejezést, addig a másiknak meg kellene értenie, de amikor visszakérdeznek ugyanezzel a szó szerkezettel, "te már elszakadtál az érelmeidtől???", akkor a REAKCIÓD az erre, hogy "nem érted, nem elszakadni kell"...
- Józsika, a te bajod, ha nem eszed meg a kaját.
- Apu, te már megetted?
- Nem érted, nem meg enni kell, hanem emésztés végett a gyomorba juttatni.
Az hagyján, hogy apu nem válaszolt Józsika konkrét kérdésére, de még ki is oktatta (tanította) valami általa sem értett dologról...
Mit szólnál ahhoz, ha találkoznánk személyesen, és egy egyszerű teszttel kiderülne számomra is, hogy tudatos vagy?
Ha nem vagy ember, mi vagy?
Azt, mondtad, hogy akik átjutnak a "szűrőiden", azok érdemlik meg a tiszteletedet. A többiek tehát nyilván nem, tehát nem tudod értékelni a bennük lévő dolgokat.
Érdekes Akyra és Open-Minded vitája, sokat lehet tanulni belőle. :)
Akyra : számomra úgy tűnik, hogy nem vagy tudatos, csupán reagálsz. Meg a "megérdemlik a tiszteletemet" szöveg kissé egoistának tűnik, mert nem csak az intelligencia és az éleslátás, meg a te szűrőiden való áthaladás az érték az életben, hanem vannak egyéb értékek is, ezt te mint objektív, elfogulatlan ember nyilván sokkal jobban tudod, mint én.
ha válaszolátál volna a "Minek reagálsz, ha nem érint meg?" kérdésemre, akkor azt mondanám, hogy követendő példát mutatsz, de így csak a szád jár, s olyat vársz el mástól, amit magad sem teszel meg... :)
A sok szmájli szvsz olyan, mint a "szűz" lány pirulós kacajai... Vagy a "neked van igazad" semmit mondásai. Jaj..csak konfliktust ne...:))))))) Vagy:)))))) Ööö...na:))))
Én nem. Aki meg ilyeneket állít magáról, hogy isteni tudata lenne...hát az a szememben eléggé blaszfém és meglehetősen tájékozatlan. Egyéb problémákról már nem is nyihognék:)
ki másé lenne? :) Az én érzésem, az én bajom, ha baj ez egyáltalán:) ha úgy képzeled, hogy te már elszakadtál az emocionalitástól, akkor mondhatom, hogy te érzéketlen vagy? mindenre és mindenkire? Ellenben ezért van veled könnyü dolgom, mivel nem kell attól félnem, hogy akaratlanul megbántalak. :)
Köszönöm, hogy tanítani szeretnél engem, de engedd meg, hogy akkor én is megprobáljalak azzal kapcsolatban tanítani, hogy engem hogyan lehet tanítani.
Valóban fontos a hogyan is, mivel azt figyeltem meg, hogy ugyanazt az EGY dolgot el tudja úgy mondani nekem valaki, nyugodtan, a megértésen és empátián keresztül, hogy esélyem legyen megérteni, s úgy is, hogy leüvölti a "hülye", tudatlan, korlátolt fejemet, aki még azt sem tudja, amit ő már régen evidensnek tart, de ebből semmi nem jöt át "tanítás" szintjén, csak nézem és tátott szájjal figyelem a cirkuszt és azt mondom magamban: "Na ilyen ember nem szeretnék lenni, akkor miért tanuljak tőle bármit is"...
Hogyis volt az az azonossággal? "mint mondottam, a lényeg nem a nézetekben meglévő azonosságokban, hanem különbségekben rejlik..."
Ami a nézetre igaz, igaz a módra is, ahogy kommunikálják azt a nézetet.
"tökéletesen érzelemmentes, teljes mértékben elfogulatlan, és tényeken alapuló állítás volt. "
:) Elnézésedet kérem, hogy nem látom - és élem - tökéletesen érzelemmentesen a világot, hogy nem tudom teljen mértékben elfogulatlanul látni a teljes mértékben elfogulatlan énedet, és nem szúrja ki az a tény a szemem, hogy objektív tényeken alapulnak az itéletektől, szubjektivitástól és érzelmi elfogultságoktól mentes hozzászólásaid... Remélem nem okoz különesebb problémát az elfogulatlan énednek, hogy megbocsáss az öntudatlanságon keresztül megfogalmazott, érzelmi azonosulásokon és képzelgéseken alapuló kérdéseimért, s teljes mértékben elfogulatlanul tudod olvasni ezekután IS a hozzászólásaimat, mintha csak te írnád önmagadnak...
Elképesztő, hogy ugyanazokat mondod, mint Christian... :(((
A hangsúly a szabadságon van, szabad döntést pedig csak tudás (ismeret és tapasztalat együttese, tehát: elmélet ÉS gyakorlat) birtokában lehet hozni.
azonban minden, ami a szabadságot korlátozza, bűn. A másokra kényszerített tolerancia tehát: bűn.
Te olvastad a "Mit keresett isten a nappalimban" címü könyvet???? Isten bizony, ugyanezeket mondja :((( Komolyan nem értelek, és elbizonytalanodtam. Te mivel vitatkozol itt???
Nem, ezzel vitatkoznék. Minden kommunikáció és minden megértés elsődleges alapjának gondolom az nézetek azonosságait megtalálni. Különben honnan lehetne kiindulni??? Mire lehetne építeni? Hogyan tudnánk megérteni egymást? Mi képezhetné a vitaalapot?
Már természetesen csak akkor, ha egymás teljes megértése a cél. :) Amennyire ez 3D-ben lehetséges, persze. :)))))))