Egymást bolondítják az emberek, és a "szakember" sem garancia semmire. Láttam én már olyat, hogy valaki -amúgy igen szép - Molnia zsebórát árult százezres összegért, mert az órás azt mondta neki, hogy szerinte akár ennyit is érhet...
Sokszor megbeszéltük már itt, e fórumban is, hogy sajnos még az adott szakmában tevékenykedő "mesterek" nagy hányada sem ért valójában rendesen a szakmájához, így az általa adott tanácsok is annyit érnek...
Ha emberünk meg annyit ért a régi órákhoz, mint hajdú a harangöntéshez, ellenben megnézte egy drága üzlet kirakatában az új arany Omegákat, akkor esetleg elhihette magának, hogy ekkora értéket birtokol - a legrosszabb, ha ebbe bele is lovalta magát, ebből akar esetleg családi problémákat megoldani, így körömszakadtáig ragaszkodni fog az irreális árhoz (végül persze nem is adja el). Veterán autónál is láttam már ilyet, hogy a fészerben fellelt, teljesen reménytelenül szétrozsdált, már felújítási alapnak is alkalmatlan, súlyosan hiányos, motor-váltó-futómű nélküli, tényleg hulladékvas árban lévő öreg Merci mellett állva lengették a katalógust, amiben ugyanezen széria egy igen ritka, kis példányszámban készült kabrió változatának egyetlen példányban létező, kifogástalan újra restaurált darabját kínálták 100 ezer euróért, de emberünk a roncsot rendkívül jutányosan 50 ezerért is odaadta volna... Ja, és még egy falat is el kellett volna bontani és visszafalazni, hogy ki lehessen hozni hátrafelé a helyéről, mert elé időközben hatalmas fa nőtt... Ott sem volt meggyőzhető az illető, hogy a roncs a fészerből elszállítás költségeit nem éri meg, ő ebből akart új lakást venni, mindent erre épített...
Az ember ilyenkor inkább szomorú, semmint nevetne rajta.
Azt nem állítanám, hogy a jelenség ma már nem létezne, és ne fordulhatna elő egy modern óra szerkezetében is felmágneseződés okozta probléma - de igen, túl van lihegve. És a masszív, teljesen zárt acél tokos, ráadásul esetlegesen plusz lágymágneses védő-fedeleket is kapó sportos órák esetén nehezen lehet elképzelni olyan helyzetet, amikor az valóban komolyan felmágneseződik. Még a régi órákon is azért találkozom aránylag gyakran (de korántsem mindennaposan) a jelenséggel, mert ezek közül nagyon sok volt mozdulatlanul egy helyben évtizedeket, sőt, akár egy évszázadot is.
No, szóval előfordul, de modern órán ritka probléma, és akkor is sietést okoz.
Ha egyszer megállapítottuk, hogy nem ért hozzá, akkor felesleges számonkérni rajta egy olyan meggondolást, amiben az arany és a szerkezet ára is szerepel:) Éppen ezeket nem ismeri.
Legtöbbünk hasonlóan tájékozatlan a festmények árát illetően, remélhetőleg azonban annyit azért sejtünk, hogy felkészületlenül nem kell szamárságokat kirakni a netre.
Potyoró beszólása szellemes, de sajnos hallgatólagosan az is feltételezi, hogy emberünk tudja az árat, csak elírta egy nullával...
Visszatérve az észjáráshoz.
Mit tehet egy hozz nem értő, ha el akar adni valami?
Kérdéssor, amin végig kell mennie valahogy:
1. értek hozzá? 1.1 Igen -minden rendben. 1.2 Nem 1.2.1 Kérjek segítséget 1.2.1.1 Nem - majd én kitalálom 1.2.1.1.1 Alulbecsüli - eladja és lesz elmaradó haszna 1.2.1.1.2 Fölébecsüli - nyakán marad 1.2.1.2 kérek segítséget - valódi hozzáértőt találtam 1.2.1.2.1 nem - vak vezet világtalant :( 1.2.1.2.2 igen - a szakértő az én érdekeimet képviseli? 1.2.1.2.2.1 igen - minden rendben 1.2.1.2.2.2 nem - valós ára alatt megveszi tőlem olyan, mint a 1.2.1.1.1 eset.
Az 5 olyan esetből, amikor nem ért hozzá,egyszer szerepel, hogy minden rendben, azaz durván 20% esélye van jó árat szabni. Ez az az eset, amikor megtalálta a valódi szakértőt és az valóban az eladó érdekeit képviseli.
Persze hogy hülye, de vajon mi járhatott a fejében?
2 milliót egy közel egy kilós darab aranyért kaphatna...
Szóval ezt mégis hogyan kalkulálhatta ki?
Ez meg 20 grammos, állítása szerint. Ha levesszük belőle a cca 20 ezer forintos szerkezetet, nagyjából 100 ezer forintért gondolta eladni a törtarany grammját.
Tipp: Tissot Desire (pl. http://www.ora.bolt.hu/tissot_ora.php?tipus=Desire, bolti katalógusban eltérő számlap variációk is vannak) 5.85x34mm, acél/zafír, de messze a megcélzott ársáv alatt van, így reprezentációra nem nagyon lenne alkalmas. Automatában ott van pl. a Tissot Carson, de nem tudom van-e belőle bőr szíjas - viszont ez se drága, szóval pár plusz szíj beleférne a keretbe... (Én nemrég vettem egy Desire-t - ebben a méret kategóriában nem nagyon találtam mást.)
az a "gond" a beszabályozással, hogy hiába pontos egy óra a vibrón, hordva járhat másképpen.
Vagy többször visszaviszed állíttatni, vagy jóesetben összejön elsőre.
De a legjobb, ha otthon állsz neki.
Ha vízálló az óra, akkor a procedúra végén érdemes ellenőriztetni a tömítettséget.
Ha mégsem vállalkozol az otthoni műveletre, akkor én Hantosékat, a Tempora, vagy a WDL szervizt ajánlom.
Köszönöm a segítséget, de hiába vagyok műszaki ember (erősáramú tech.) egy ilyen finom szerkezetbe nem szívesen nyúlnék bele. Maradok az erőművek-távvezetékek területén. Akkora csavarhúzó ami ahhoz a pici csavarhoz kell, talán nincs is a világon...:)))
Nem érzékenyek, és általában az óraiparban használt acélok antimágneses tulajdonságúak. Igazán felmágneseződött tokkal-csattal még soha életemben nem is találkoztam.
Felmágneseződni amúgy egy lágymágneses anyag igen nehezen tud, leginkább úgy, hogy nagyon brutális, a hiszterézisgörbéjén messze-messze a telítődési határán túli fluxussal találkozik. Praktikusan ez nagyon nagy villamosgépek közelében fordulhat elő, erőműben, villanymozdonyon, ott is csak a generátor-motor meghatározott részeinek egészen közvetlen közelében, például a kalickába benyúlva - mellette állva nem.
A másik lehetőség a Föld gyenge állandó mágneses terének hosszan tartó hatása - tehát az, hogy leteszed az órát egy meghatározott pozícióba a szekrény aljába, majd minimum harminc-negyven évig hozzá sem nyúlsz. Nagyon régi vas kerítésoszlopok szoktak így például felmágneseződni - de még az is elég ritka.
Egy ETA szerkezetes órát szeretnék beszabályoztatni (késik), annyi csak az érdekessége, hogy hattyúnyakas finomszabályzója van. Szerintetek hová forduljak?
Kicsi. Ezeknél az óráknál már elvileg antimágneses tulajdonságú hajszálrugókat használnak, amelyek ugyan nem teljesen érzéketlenek a mágneses térre, de csak nagy térerőkre reagálnak, és permanensen nem is mágnesezhetők fel. Felmágneseződni valójában a körülöttük lévő finomacél elemek szoktak, a hajszálrugókulcs maga, a billegőtengely, és néha még a horgony, vagy a gátkerék koszorúja is. A gátkeréknél ilyen "baleset" különösen értekes következményekkel járhat elvileg, hiszen forog, így forgó mágneses teret jelent, ami a horgonyon -billegőtengelyen keresztül a hajszálrugóra terelődhet, így növeli a hektikusságot. De ez csak nagyon ritkán fordul elő, és modern óráknál ritkán jelentős mértékben, szinte sosem képes annyira felmágneseződni egy ilyen szerkezet, hogy a hajszálrugó menetei tényleg összetapadjanak. De az előfordul, hogy oldalirányú lökésnél össze-össze "cuppannak", és pár lengésig úgy is maradnak - no ez tud kiszámíthatatlan, össze-vissza sietést okozni.
De ez is tényleg ritka. A kiadós felmágneseződés a régi kar- és zsebórák kék szénacél rugóinak volt a kedvenc elfoglaltsága...
APT! Egy átlagos automata (Orient) esetében milyen mértékű esélye van a felmágneseződésnek? Pl rosszúl esne neki ha túl közel és sokáig környékén lenne (dobozon kívül) 2 20 cm-es hangtárcsának? Nálam speciel ez a legnagyobb veszélyforrás, persze csak ha szándékosan tenném, de hülye azért nem vagyok! :)
