"Őszintén örülök, hogy a mások által komenyistának csúfolt napilap számodra - a CNN-nel szemben -hiteles médiaerőt képvisel."
A hivatkozással nem hitelesítek, csak a figyelmet hívom fel egy olyan lapra, melyet Te is feltehetően olvasol. Említett napilag egyébként bár szűrt, de azért még mindig viszonylag gazdag híranyaggal bír, és miután az ember dekódolja Aczélt, Révészt, Serest és a többi egyébként jótollú grafomán egyént, még élvezhető is a dolog. Ha már itt tartunk... a változatosság gyönyörködtet alapon mindenkinek javaslom jól bevált receptemet: mielőtt időnként valamely oldal befolyása alá kerülnénk, olvassunk bele időnként azokba a sajtótermékekbe is, amelyekhez egyébként nem szívesen nyúlnánk. Saját elfogultságom kiküszöbölése érdekében például páhuzamosan szoktam volt olvasni Népszabit, 168 órát, HVG-t, Beszélőt, Magyar Nemzetet, Magyar Fórumot, Nemzetőrt.
A CNN-től egyáltalán nem várok el se több se kevesebb objektivitást, mint bármelyik másik amerikai pénzből finanszírozott médiától.
Azért elég merésznek érzem az Egyesült Államokat egybemosni egy fasiszta vagy egy sztálinista berendezkedésű állammal. Te is eltöltöttél pár évet abban a gonosz birodalomban, gondolom azért, mert lehetőséget láttál benne, illetve az ottani munkában - vagy rabszolgaként hurcoltak oda?
De azért az egyenlők között mindig az USA az egyenlőbb.
Sajnos oda jutottunk, hogy az USA népbutítása és demagógiája cseppet sem különbözik az egykori szovjet vagy német agit.prop technikáktól. A különbség annyi, hogy az USA a határain belül kevesebb erőszakot alkalmaz.
Jaj, Sárkány, komolyan azt hiszed, hogy a világ igazságosan működik? Ne legyél már Te is demagóg. A veszteseket minden háború után megbüntetik.
Sőt ha mindenki büntetlenül megtehetne mindent, azon is el lehetne gondolkodni, a bíróságoknak van-e joguk elvenni akárki személyes szabadságát. De ez már filozófiai probléma, természetjog és így tovább.
Én is békepárti vagyok, de számomra az Egyesült Államoknak nagyobb hitele van, mint a már két szomszédos országot megtámadó Szaddamnak.
A szombati Népszabadságban van egy cikk, melyben 4-4 érv szól a háború ellen és mellett, pró és kontra.
A szomszéd csak a saját WC-jéről és fürdőszobájáról rendelkezhet, a Tiedről nem. Még az sem jogosítja fel erre, ha előtte magánlaksértést követtél el nála...
A hasonlat csak akkor jó, ha előtte én a saját vécémből kiindulva megszálltam a szomszédom fürdőszobáját, majd a szomszédom némi nehézségek árán kizavart onnan és közölte: a későbbi incidenseket megelőzendő ne menjek a vécémbe, mert bármikor ezsembe juthat megint letörni a falat és megszállni az ő fürdőszobáját.
Az irakiak nem repültek...
Mi lenne, ha pl. Neked előírná, mondjuk a felső szomszédod, hogy a lakásodban nem használhatod a klotyót, ha mégis használni mered, akkor egy vödör szart önt a nyakadba?
A repülési tilalmi zónát az ENSZ jelölte ki.
Őszintén örülök, hogy a mások által komenyistának csúfolt napilap számodra - a CNN-nel szemben -hiteles médiaerőt képvisel.
Miről is szólt a elmúlt 12 év története Irakban? Az amerikaiak meghúzták azon zóna határát, amelytől délre az irakiaknak semmihez sem volt joguk saját országukon belül. Nem repülettek, nem mozoghattak, nem gyújthattak tüzet, stb. Ha bármi nem tetszett az ügyeletben lévő amerikai tisztnek, azonnal felszált egy vadászbombázó raj, és addig lőtt/bombázott, amíg bármi is mozgott. Modern barbárság!
A másik aranyos dolgog az az volt, hogy feltűnő módon a legtöbb fegyverzetellenőri helyszíni szemle után egy héten belül az amerikaiak lebombázták a meglátogatott objekumot. Magyarul az ENSZ ellenőrök feltérképezték a célpontokat, és továbbították a koordinátákat.
Mielőtt még BSZ tiltakozna, az elmúlt 12 évben a legnépszerűbb napilapunkban szinte minden héten olvashattuk az aktuális iraki bombázásokat. Csak a kutya sem figyelt fel rá.
Egy ügyvezető kormány azért nem csinálhat azt, amit akar. Nem hiszem, hogy bármelyik politikai erő szívesen tartózkodna kényszerzubbonyban, akár egy évig is.
Az adófizetőknek vagy választóknak (szándékosan nem polgárokat írok, mivel ezt sikerült megfelelően lejáratni) jogukban áll a hatalommal szembeni kritikájukat megfogalmazni.
A hatalom nem helyezkedhet szembe a többség akaratával!
Álláspontom szerint a jelenlegi választási rendszer úgy rossz, ahogy van. Ezt a témát Benedek Szabolccsal - úgy gondolom - kitárgyaltuk. Nem ismételném a már leírtakat!
Onnantól vagy nem lenne több érvényes választás, - ezzel véglegesítenénk a most hatalmat birtoklókat - vagy anarhiába sétálnánk át.
Ezt azért rosszul tudod. Ügyvezetőként működhetne a korábbi hatalom, jogosítványaik erőteljes csorbításával. Ez előbb-utóbb kikényszerítené hiteles jelöltek állítását...
Sárkány!
Elveid szerint, ha nincs a jelöltek között tökéletes (elfogadható), akkor nem mész szavazni. Mindenkinek joga van ugyanezen elvekhez? Mert ha mindenki megengedné magának ezt a luxust, akkor azonnal megszünne a jelenlegi képviseleti demokrácia. Onnantól vagy nem lenne több érvényes választás, - ezzel véglegesítenénk a most hatalmat birtoklókat - vagy anarhiába sétálnánk át. Vagy Neked pont ebből a kettőből szimpatikus valamelyik. Ha nem, akkor miért engedsz meg magadnak olyat, amelyet nem mindenki tehet meg?
"Úgyhogy nem Kádár hívta be az oroszokat, az oroszok jöttek, mert nem akartak elengedni Magyarországot, Kádárra pedig ráosztották ezt a szerepet. Hogy pontosan milyen körülmények közt, mindmáig rejtély, az öreg sok titkot magával vitt a sírba."
Felmerül néhány általános kérdés.
Például általában mit tehet a megszálló (és meddig) ha a megszállt országban nincs (önkéntes) kollaboráns?
Másként is fel lehet tenni a kérdést. Felmenti-e a kollaboránsokat (Rákosi, Kádár, stb., ebből a szempontból egy halmazba veszem őket) az a kifogás, hogy ha ők nem, akkor úgyis megtette volna más? Felmenti ez Kádárékat?
Bár én az ideális politikusra lettem volna kíváncsi, de azért a képviselők tízparancsolata sem semmi.
Nekem a témáról mindig az egyszeri szolgáltató eset jut eszembe, aki a cégtáblára kiírt "GYORS, PRECÍZ, OLCSÓ MUNKA" felhívást azzal egészíti ki, hogy nálunk a kedves ügyfél a háromból bármelyik kettőt választhatja.
Vagyis az eredeti kérdésben elrejtett csapda valójában az volt, hogy a politikusoktól elvárt képességek között antagonisztikus ellentétek feszülnek. Vagyis nincs politikus, aki a tisztességes, hatékony, igazmondó, diplomatikus, és még egy csomó más elvárásnak egyszerre meg tudna felelni, mert ezek egy része kölcsönösen kizárja egymást.
A képviselői tízparancsolat egyébként egészen korrekten hangzik, de jelöl-e bármelyik párt olyan képviselőt, aki (9.)ellentmond a pártjának? Vagy rá lehet-e venni képviselőségre olyan embert, aki a civil életben (2.,4.) szakmailag, anyagilag, családilag egyaránt sikeres? És a sort lehetne folytatni.
Ezt a politikusok gerjesztik mesterségesen avval, hogy minden szakmai kérdést alaposan átpolitizálnak és még a tavaszi záport is képesek ideológiához kötni.
Akkor is azt gondolom, túllihegjük ebben az országban a politikát. A másik oldal viszont, hogy az se jó, amikor a politika rákényszerít az emberekre bizonyos dolgokat, amikor pl. lesajnálóan beszél azokról, akik nem lelkesednek azért, mert mondjuk a Dunán meghajóztatják a koronát.
Érdemes különbséget tenni politikus és képviselő között. A politikusság ugyanis szakma, profi politikusok vannak, akiknek az a céljuk, hogy egy társadalomban hatalmi pozíciókhoz jussanak. A képviselő pedig a népfelség eszméjét hivatott reprezentálni, ugyanakkor egy képviselő időnként óhatatlanul botcsinálta, nem tudja, miként kell lobbizni, ügyeket intézni stb., mert nem ez az eredeti szakmája. Azokban az országokban, ahol kétkamarás parlament van, az egyikben ülnek a profik, a másikban a népfelség reprezentánsai.
Egyes politikai elméletek szerint a pártok vállalatokként modellezhetők, amelyek megjelennek a piacon, azaz a választók előtt, reklámozzák magukat és a termékeiket (azaz a programjukat), amit aztán a vásárló, azaz a választópolgár úgy vásárol meg, hogy rájuk szavaz. Ilyen alapon az első magyar profi, posztmodern párt a Fidesz, amely fölismerte, hogy a piac egyik szegmensében (a baloldalon) már nem fér el, ezért az MDF után megüresedett másik szegmenst, a jobboldalt célozta meg, hogy onnan szerezzen szavazatokat a hatalomért folytatott versenyben.
Ezen nem kell fölhördülni: több évtizede működő stabil demokráciákban egy választás körül nincs akkora cirkusz, mint nálunk, mert az alapértékek (demokratikus jogok, piacgazdaság stb.) úgyis változatlanok, a többi pedig csak a cifrázás kérdése. Stabil, régi demokráciákban az emberek nem is politizálnak annyit, kellő időközönként leadják a voksukat, a többit rábízzák a profi politikára. Ezért van, hogy amikor mi, magyarok meséljük a nyugati ismerőseinknek, hogy fideszmaszop stb., azok csak néznek, hogy mi a fenét izgat ez bennünket ennyire. Talán még egy évtized, és mi is eljutunk erre a szintre.
