Elrugaszkodott teóriának tűnik a Fekete zsigmondtól vett idézet, mely szerint a Selyemút, Levante arab meghódítását követően az avarok ellenőrizte Dunán ágazott le Nyugat-Európa felé?
Egyedülálló leletek kerültek elő Tolna megyében, az autópálya építésekor. A 19 vaskohóból kikövetkeztethető, hogyan olvasztottak vasat az avar korban.
Késő avar kori vaskohókat találtak a régészek Bátaszék mellett, az M6-os autópálya nyomvonalának feltárásakor. Összesen 19 égető maradványa került elő a föld alól. A kohók egy részét talajjal együtt kiveszik a régészek, és a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumba viszik, ahol később kiállítják.
A kohók a késő avar korból a 700-as évek végéből, 800-as évek elejéből valók. Eredetileg hordó alakúak és nagyságúak voltak. Ezeket faszénnel fűtötték fel. Erre, egy felső nyíláson keresztül dobálták rá azt a vasércet, amelyet a környéken találtak. Miután megolvadt, a vas a kohó aljában összegyűlt. Csak akkor tudták kivenni, ha a vas kihűlt és a kohót szétszedték. Emiatt az égetők csak egyszer használatosak voltak, minden olvasztáshoz újabb kohót kellett építeniük. Egy-egy kohóban csaknem 15-20 kilogramm vasat tudtak előállítani. Ebből aztán kapát, kardot, nyílhegyet, lószerszámokat készítettek. Némelyik kohóban még most is lehet látni az akkor megolvadt vasat.
A lelőhely Tolnában egyedülálló. Hasonló lelet Kaposvár, Zamárdi mellett és Győr-Moson-Sopron megyében került elő. A most feltárt kohók egy részét talajjal együtt kiveszik a régészek, és a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumba viszik, ahol később kiállítják.
„A szekszárdi 786 síros temető a Kárpát-medence egyik kiemelkedő lelőhelye, feltárását 1974–75-ben végezték. Az avar korban a temetők nagy részét a sírrablók feldúlták és kirabolták, sorsát ez a temető sem kerülhette el. A feltárás során koporsómaradványok csak ritkán kerültek elő, gyakori volt viszont az agyagedény melléklet. A temetőt az avar népesség valamikor a 7. század elején nyithatta, az utolsó temetkezések 8. század végiek. A gazdagabb harcosok közül néhányat a kedvenc hátaslovával együtt temettek el, de különálló lósírokkal is találkozhatunk. Ezekben gyakori mellékletek a vasból készített kengyelek és zablák. A harcosok leggyakoribb fegyverei közé tartoznak a kétélű kardok, a lándzsák, a csontmerevítős reflexíjak és a nyilak. A temető agyagedényei közül kiemelkednek a díszes kulacsok. A jómódú harcosok több esetben griffes-indás övveretekkel díszített fegyveröveket viseltek. A női és a gyermeksírok leggyakoribb mellékletei a fülbevalók, díszes gyöngyök, csont tűtartók, orsógombok. A temető elemzéséből az is kitűnik, hogy lakói jobbára mezőgazdasági tevékenységet folytathattak, a katonai feladatok ellátásából kisebb részt vállalhattak. A szekszárdi avarok temetője mellett a régészek feltárták az egykori faluhelyüket, településüket is, a feltárás dokumentációjának a közzététele sem várat már sokat magára.”
(Trugly Sándor: Folytatódik az avar leletanyag közzététele; in: Új Szó LIV. évf. 44. sz., 2001. febr. 22.)
Az igazi, valóban használt kulacsok a parthusoknál is feltehetően fából és bőrből készültek (akár csikóbőrből), mert azokat könnyebb volt hordozni. Ezek azonban elporladtak, és csak kisebb, votív megfelelőik maradtak az utókorra.
Kulacs: Ólommázas cserépedény. Igen változatos formájú borosedény. Egyik változata lapos, korong alakú: tulajdonképpen két tál összeragasztása révén nyert forma. Lapja lehet lapos, domborodó vagy homorú. Keskeny oldala lapított, fülekkel ellátott, amelyekbe szíjat lehet fűzni. Szája kicsi, kerek, gyakran kupakkal ellátott. Hasonló formát ismerünk a mo.-i avar ásatási anyagból. Másik ismert változata a pereckulacs, amely körré formált tömlő. Oldalt szintén füllel ellátott. A közepén rozettával áttört kulacs a pereckulacs egy változata. A hordókulacs 3–10 kicsi, összeragasztott hordócskából áll, amelyeket csövekkel illesztenek egymásra és egymás mellé oly módon, hogy az építmény körvonalaiban háromszöget alkot. Ennek is van szája, lába és akasztója. Mindegyik formát egyedileg készítették, általában megrendelésre, és gyakran évszámmal, névvel látta el mestere. Első fennmaradt emlékei a 18–19. sz. fordulójáról valók (pl. Nagyszalonta, 1790; Hódmezővásárhely, 1813; Ják, 1824). – Irod. Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).
... a „háromkirályok”-ról, akik a betlehemi csillagot követve felkeresték a kisded Jézust ... parthus ruhákba vannak öltözve: lepel helyett nadrágot viselnek, fejfedőjük hegyes süveg.
Friedrich Heinrich Schlössing: Handelsgeographie – Kultur- und Industriegeschichte; August Brettinger, Stuttgart, 1887 (Handbibliothek der gesamten Handelswissenschaften 3. köt.)
Fekete Zsigmond1 két forrást2,3 is említ, melyek szerint "Alexandria arab feldúlását követően a távol-keleti és indiai áruk a dunán át az avarok közvetítésével jutottak Itáliába és Franciaországba."
1Feket Zsigmond: Magyarország vizei multjának és vízépítkezésének története a magyarok beköltözéséig, tekintettel a művelődéstörténeti viszonyokra. Bp., 1882. Weiszmann könyvny. 137. o.
2Der Gang des Welth. ete. v. W. Kiesselbach Stuttgard, 1860. 37, 39. o. és Schloessing 37,39. o.
3 Schloessing: Handelsgeogr. Cultur- u. Industrie-Gesch. Berlin, 357. o.
Tudna esetleg valaki segíteni a témához kapcsolódó forrásokkal? Előre is köszönöm.
A mellékelt térkép jobb alsó sarkánál, Gandhara területén egy érdekes folyónévvel is találkozunk. Érdekes a számunkra azért, mert ugyanígy hívja Zemarkhosz követ beszámolója alapján Menander Prótéktór az egyik kaukázusi folyót, valószínűleg a Kubánt, ahol a szászánidák a bizánciakra várva mintegy "lesben álltak". Azóta tisztázódott, hogy a rovásírásos feliratairól ismertté vált khumarai erősségről lehet szó. Felvetettük azt is, hogy az 557-ben a Kaukázus túlfelén, az alánok között megállapodó varkhonitáknak köze lehet az itteni perzsa haműveletekhez.
Nos, az igazság az, hogy a Kabul folyónak a másik neve szintén a Kófén(Κωφην) volt, s így a Badacsony, Balkán stb. toponimákhoz hasonlóan egy újabb európai földrajzi nevet származtathatunk erről a vidékről
The source of the river Kabul is in the western Hindu Kush mountains, not far from the city of Kabul. From here, it flows to the east until it discharges into the Indus, near Attock. It is therefore the natural road to India, and several cities have flourished from trade along the river (e.g., Peucelaotis and modern Peshawar).
The valley of the Cophen was known as Gandara and paid tribute to the Achaemenid king in Persepolis.
Kand szogd nyelven is erődöt, illetve várost jelentett (Adrian Room: Placenames of the World – Origins and Meanings of the Names for 6,600 Countries, Cities, Territories, Natural Features and Historic Sites; McFarland, London, 2006, 330. o.)
Milyen érdekes, hogy amíg Taskent és Marakanda (Szamarkand) esetében el tudják fogadni, hogy ugyanannak az óperzsa eredetű lexémának többféle változata (kanda és kent) előfordulhat egymástól nem nagy földrajzi távolságra, addig a régi szerzők által is több forrásból összeszedegetett parthus, szabír, ugor stb. népnevekkel kapcsolatban a gyakorlat az, hogy ezeket különböző etnikumok neveként tartják nyilván...
"...Parthüénéhez tartozik ... a tapüroszokig terjedő terület ... A tapüroszok állítólag a derbixek és a hürkánok között laknak. A tapüroszokról azt beszélik, hogy az a szokás náluk, hogy a feleségeiket, ha már két vagy három gyermeket kaptak tőlük, átengedik más férfiaknak, mint ahogy ősi római szokás szerint, Cato is átengedte Marciát Hortensiusnak, amikor az kérte ... A hatalmon levő hellének szatrapeiákra osztották [Baktriát], de ezek közül Aszpiónoszt és Tapüriát a parthüaioszok elvették Eukratidésztől."
Mint azt már korábban láttuk, egymástól függetlenül több neves kutató (Hančar, Patkanov stb.) a tabar, tabal, tubal stb. népneveket a szabír rontott változatának tartja. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy nem szabírok voltak-e ezek a Parthiával szomszédos és a parthusok által az anyaterületeikhez csatolt baktriai területek lakói. A szabarol nép később részt vett a Kusán Birodalom létrehozásában.
Az 5151. hsz.-ban írtuk: Tapuriát (= Tabarisztán, Tapuresztán) csak 1596 óta hívják Mâzandarânnak. Az ókorban ez a terület Verkâna vagy görögösen Hürkánia királyságának része volt. (A perzsa névalak előfordul Dareiosz híres behisztuni sziklafeliratán.) Ekkoriban még a Kaszpi-tavat is Hürkán-tengernek mondták.
A hangváltozáshoz vö.: Csács > Csacskand, Csaskand > Taskent (óperzsa kanda = város, vö. pl. Marakanda)
Zarathustra portréja egy durai Mithra-templomból
Hódmezővásárhelyi kerámiakulacs 1861-ből, a közepében napjelképpel
Kék mázzal bevont parthus cserépkulacs Haft Tepéről
Kék mázzal bevont parthus cserépkulacs Haft Tepéről
Fehér mázzal bevont parthus cserépkulacs Ardabilből, napjelképpel
Parthus ivókulacs Ninuából
Máz nélküli parthus cserépáru részlete
Parthus vas övcsat Ninuából
Buggyos nadrágot viselő parthus emberalak
Lándzsát markoló parthus lovag ábrázolása terrakotta lapocskán Ninuából
Előkelő személyek parthus viseletben
Nos, az igazság az, hogy a Kabul folyónak a másik neve szintén a Kófén (Κωφην) volt, s így a Badacsony, Balkán stb. toponimákhoz hasonlóan egy újabb európai földrajzi nevet származtathatunk erről a vidékről