Nagyon jó, hogy végre nálunk is pozitív irányba változnak a dolgok! Azt pedig csak remélem, hogy egyre több és több állatszerető ember lesz nálunk! Bár igazából mindig is voltak :) inkább csak azon kell változtatni, hogy helyesen tegyék, ne ész nélkül.
Az igen, micsoda szolidaritás!:) És főleg bizalom egymás iránt. Így igaz - én is meglepődtem macskás éveim alatt már néhány, szerintem különösen erőt igénylő mutatványon. És biztos, hogy sokszor nekünk legalább annyira fáj a bukta, mint jószágainknak: Haramia métereket képes levegőben nekifutásból repülni egyik tárgyról a másikra, és múltkor úgy ablakpárkányról konyhapultra a 2 métert véletlenül nem jól vette be... koppant és leesett, de ugyanazzal a lendülettel már ki is robogott a konyhából; tehát látszott, hogy nincs testi baja. Mégis annyira sajnáltam, hogy borzacskó.:(
De, be szoktam kukkantani, de mostanában nincs időm visszaolvasni, s nem vagyok képben, meg fórumozni is kevesebb időm van, meg lassan nem ismerek senkit.. engem meg ők nem ismernek meg, ha ritkán tudok írni.
Csuszaképtárat lassan pótolni fogom, de nálunk kiskutyaáldás, meg kiállítás, meg család, meg fájalábam események vannak. Holnap pl. megint megyek egész napra a Népligetbe két kiállítás is lesz egy napon, reggeltől késő estébe nyúlva... De nagyon jól érzem a kiállításokon magam, ki sem bírnám, aztán napokig azt pihenem. (hacsak nem kell megint átrakni a téglarakást egy újabb Csusza miatt!..) Ne kelljen... sajnos a mamáját sem láttam mostanában:(
Csusza gyönyörű! a szívemcsücske. Azért mindig elküldhetnéd az eredeti képeket is, ha vannak, (nem kér enni, s teljesebb az élmény:)
Nálunk is van! Unokahúgom terápiás kutyaképzőbe hordja a kutyáját, és többen is vannak, akik már vizsgázott kutyákkal (macska is van, csak kevesebb) - rendszeresen járnak kórházakba, szociális otthonokba kutyákkal. Unokahúgom aszongya: nagyon jó hatással van az idősekre, nagybetegekre is ez a fajta terápia.
Nagyon egy húron pendülnek, az tény, illenek egymáshoz. Nemcsak a közös játék, az alvások és a mosfatások tekintetében, de gazdiidomítás tekintetében is. Ha az egyik nyávog egyet a konyha környékén, tök mindegy milyen okból, rohan a másik is, és még nem is látja, mi várja, de már belekezd a nyávogásba szolidaritásból :) Így ketten kiáltják le a fejemet :)
Tárgy-feldöntögetős témához: én már 2x egyszer kaptam el dőlés közben a 2x2 m-es, kovácsoltvasból fabrikált spanyol falunkat, ami nem kis súlyú. Egyszerűen mindent(!) képesek felborítani :) Az is igaz, h. néha akkorákat koppannak, hogy mi jajdulunk fel, emberek helyettük :)
Valóban borzasztó sokat számít, ha vannak állatai az embernek! Nem véletlen, hogy még Idősek otthonába is szoktak járni állatokkal látogatni! Nem tudom nálunk vam-e ilyen, de külföldön biztosan, mert vagy a Spektrumon vagy a NG-on láttam!
Ez nem lehet igaz! Most úgy felvisítottam, hogy tutira leépítenek, hisz "illemhelyen" vagyok...!! Te tényleg ugyanolyan maradtál! A mi kedves, drága jó, ügyes Tibbénk!:))
Hát igen... ez tényleg nem kivitelezhető ebben az esetben! És még azt mondják, hogy a macskák buták! Mindenesetre nem is felejtenek, az is tuti! Majd ha egyszer lesz egy újabb cicád is, annak mindig elől kéne hagyni a hordozót, szokjon bele aludni, s hátha nem alakul ki félelemérzete. Nálunk kutyaketrecbe ment a Pulcsi és Soma, s abban mászkálni is tudtak, visszafelé meg aludtak, úgyhogy szerencsésen túléltük. Ma már Pulcsi egy hájas, csüngőhasú kövér disznó, Soma a fehér-fekete feleakkora és nagyon csinos, nem hájasodott el. Anyukámnál vannak már 4 éve, de anyu azt mondja, ő már nem élne, ha nem lennének a macskái (83 éves) mármint anyu..
Amazonka csak egy cicaorrnyit látható a harmadik képen. :) De például a papirzacskóba ő szokott inkább bemászni. Viszont a celofán- és nájlonzacsirágással az őröletbe próbál kergetni, valamint a szálathúzokki mindenből amiből tudok sportág elmélyült gyakorlásával. :)
Akkor fiatal cicák! És még nagyon jól illik is egymáshoz a Töpörtyű meg a Csusza... nagyon jó!:)) Látszik rajtuk az ápoltság, a jólét... nem is tudom, hogy mondjam. Jó kézben vannak, na...
Nagyon szépek a degek!:)) Csusza mindig szívem csücske volt, amikor olvastam róla. Maga az egész hihetetlennek tűnő történet... Tibbe hős mentése... meg az, hogy olyan csodálatossá csuszáltátok - meg ő saját magát!:) Meg olyan kívánatosan tudod őket fotózni... hehe.:)
Én ezeket ismerem, de mindig nagyon díjazom a táskás makkákat...:)) Pistinek meg különösen jól áll. Vagy ez itt Amazon? Nem, szerintem Pisti. (Bocsi: Pocak!)
Haramia még a KIS (!!!) DM-es szatyorba is képes bele-kakaóscsigásodni, képzeljétek el...:DD!
Szia meoi..:) Képzeld, a hét elején egyik nap éjjel a telefonom, másik éjjel a fényképezőm lopták le a kutyáim az íróasztalról. A telefonnak most nincs hátulja és kicsit cakkos, a fgép minden lerágható tartozékát lerágták, a kezembe volt, mentem a fürdőbe, beleejtettem véletlenül egy vödör vízbe. Kikaptam és feltettem az udvarba a tűző napra a kocsi tetejére száradni. Valaki telefonált, akinek elmondtam, és azt mondta, rögtön vegyem el a tűző napról. Na, aztán árnyékban kihűtöttem, majd a még használható alkatrészeivel bekapcsoltam, (pl a blendenyilást kézzel kell szétnyitni), és a gép MŰKÖDIK!:))))
Szerintem kijönne, ha kihívnám, de nálunk nem nyerő az ötlet. Úgy elbújnának, hogy hetekig nem látnám őket. Lásd, Hony, mikor leírtam, hogy csupán óvatosan lecsusszantottam a szekrénytetőről a hordozót... pedig 1 éve nem is látta! És mégis eszébe jut, hogy az neki valahogy nem lesz mentálisan nyerő... Mondom, még kajáér ordítani se jött elő, pedig épp szabin voltam, s a többi szabis napon már délután 3-kor odaállt óbégatni és purrogni elém, szemrehányó zöld-nézéssel - és bevallom, néha meg is szántam: odaadtam neki a máskor csak 6-7 körül adható vacsoráját - de aznap, este 8-kor nekem jutott eszembe, hogy hopp, még nem kaptak a macskák. Ez azért felejthető el nálunk, mert Haramiának SOHA nem jutna eszébe kajáért ríni. S mivel Hony elbújás áldozata lett, ezért nekem meg kisebb gondom is nagyobb volt épp.:) Na, ezér nincs kijárós doki. Egyetlen makkát nem tudnék neki szolgáltatni...:)
No, a cirmos Töpi, 1,5 évnél picit idősebb fiatalember, ivartalanított kandúr, és ugyan mikor kicsi volt joggal viselte a Töpörtyű nevet, de ki akart velünk tolni, ezért 6 kilósra nőtt :)
A kis trikó Csusza, ő égből pottyant macsek, Tibbe mentvénye :) Ivartalanított hölgyemény, picit idősebb, mint 1 év.
Nincs házhoz(is)járós dokitok? nekem szerencsére (úgy 30 éve ÚRISTEN!!!:( ) mindig olyan állatorvosom volt, aki ki is jött, ha kellett. Ha egyszer innen is sikerül elköltöznöm, már előre félek, hogy milyen állatorvos lesz ott. (majd aszerint választok helységet:)
Nálunk is szeretik a zacskót, bele nem ültek még, ők rágni szeretik. Mindegy milyen, lényeg, hogy zörögjön. Még az almoszacskó fülének is nekiesn(én)ek.
