Orbitális marhaságok vannak a cikkben. Megírtam nekik, de szerintem nem nagyon fogja őket érdekelni.
26 évvel azután, hogy a Lockheed Martin hadiipari óriás elkezdte a tervezését, és hét évvel a hadseregben való bemutatkozása után hadrendbe állt [1] az első teljes értékű F-22 Raptor-század az amerikai légierőnél.
Akkor most hadsereg vagy léigerő? A Hadsereg az a US Army, nem rendelkezik vadászgépekkel, csak helikopterekkel és néhány merevszárnyú szállítógéppel. (Sokáig még azzal sem, a fegyvernemek közötti rivalizálást megszüntetendő még a '60-as évkben hozták ezt a döntést.) A vége már stmmel, hogy ki üzemelteti a típust.Viszont a légierő nagy L, merz az USAF az Egyesült Államok Léigereje, avagy röviden a Légierő. (Pedig nem vagyok nyelvtannáci...)
A másik komoly tévedés az, hogy mi a teljes értékű vadászgép. Az ATF program a '80-as években az F-15A/C Eagle utódjának megalkotását célozta meg, a szovjet 4. generációs vadászok - akkor MiG-29 és Szu-27 változatok - várható elterjedése miatt. (Ami nem következett be a várt mértékben, sem mennyiség, sem képességek terén.) Egyfeladatos vadászgép megalkotása volt a cél. Az első F-22 ezred - az új gépeket hagyományosan az 1st TFW kapja meg utána me az alaszkai egységek - 2005 végén elérte a hadrafoghatóságot. AIM-120C-7 és az AIM-9M speciális, csak a Raptorok számára kifejlesztett változatával, ami a gép belső fegyverteréből is indítható.
Az, hogy az F-22 az élettartama során megkapott eredetileg nem tervezett képességeket, az egészen más dolog. Az első 1000 fontos JDAM (GPS vezérlésű bomba oldása) már 2006-ban megtörtént. Egyszerűen nem csinálnak semmit gyorsan, mert nincs rá akkora igény. Egyébként egyáltalán nem szokatlan az, hogy a gép teljes képességet - figyelem, eredetileg tervezett képességeket - évek vagy egy évtized alatt ér el. És erre nem az F-22 az ideális példa, hanem az Eurofighter Typhoon és a Rafale.
Az EF vadászból az valódi többfeladatos Tranche 3 változatából csak egy maroknyit adtak át, és Líbia felett is Tornado Gr.4. csapásmérők jelölték meg a célokat nekik, mert képett személyzet még mindig nem volt hozzá. A Rafale teljes értékű változatai is kb. 10 évvel az első változatok leszállítása után jelentek meg, Az EF gépek egy részéből a jelek szerint soha nem lesz többfeladatú gép, ellenben szerte a világban repkedő F-16C/D Block 30/32/40/42/50/52/50+/52+ vátlozatok bizony azok és ma már lényegében ezzel a kulcsrakész gépekkel házalnak a tendereken.A képesség X idő alatt kiépül, de akkor tényleg mindet tud a gép. (SEAD képessége meg tényleg csak markonyki európai gyártású gépnek van.)
A 3.1-es felszerelés-frissítéssel a lopakodó vadászokra felkerültek az utolsó olyan rendszerek is, amelyek évtizedek óta alapfelszerelésnek számítanak a vadászgépeken, így a felszín alá is belátó radar, és a rugalmas, többféle bomba bevetésére is alkalmas fegyverrendszer.
Igen súlyos fordítási és tartalmi hiba. Felszín alá belátó radar? Az micsoda? A look down/shoot down képesség a földháttérben való célkeresést és megsemmisítést jelenti, amire a gép alaphelyzetben képes. Már az F-15A is rendelkezett ezzel a képességel a '70-es évek közepén az AN/APG-63 + AIM-7F légiharc rakétával. Ez temészetesen nem mérhető össze a Raptor rendszereivel - tehát mint mindennek, ennek a képességnek is van mértéke - de egyben mutatja azt, hogy az írás ezen része totálisan félreinformál. A másik része is vicces, mert az egyfeladatos vadszágépeken a földi csapásmérésre szolgáló fegyverzet soha nem alapfelszerelés. Az F-15C pl. mai napig csak légiharc fegyverzettel bír, bár elvi szinten képes használni nem irányított, "buta" bombákat. Erre azonban már a rendszeresítékor sem volt igénye az USAF-nak. A szovjet/orosz MiG-29 és Szu-27 mai napig 90%-ban elterjedt változatai is arra képesek, hogy elméletben buta bombákat és nem irányított rakétablokkokkal repkedjenek...
A jelenleg szolgálatban álló 150 Raptor felújítása 8 milliárd dollárba került, a projekt teljes költségét ez 65 milliárdra, míg az egy repülőre vetített árat 400 millióra tornászta fel.
Az upgrde nem felújtást, hanem fejlesztést jelent. Az árnál fontos lenne megjegyezni, hogy a magas ár a programköltségre vetített fajlagos ár, tehát a fejlesztés + gyártás / gépszám. Az érték még így is téves, mert 187 db szériagép készült ez ~350 millió USD / gépet takar. (procurment cost) Mivel azonban fejlesztés "csak" 40-45 milliárdba került, a gépek nyers darabára (flyaway cost) kb. 120-135 millió, forrástól függően. Viszonyításképpen, a legutolsó utánrendelés során a US Navy 42 millió dolláros darabáron vásárolt F/A-18E/F Super Hornet gépeket. Azért ilyen olcsón, mert már több, mint 500 db készült. Természetsen látható, hogy ha hozzáadnánk a fejlesztési költségeket, akkor annak is magasabb lenne a fajlagos ára. Az is belátható, hogy a gépek ára nagyon nem fix érték.
Az F-22 bemutatkozásakor a levegő-levegő fegyverrendszerei már nagyjából a helyükön voltak, de a bombázási megoldása például igencsak kezdetleges volt.
Nem nagyjából, haem igenis a "helyén volt" a BVR légiharc képessége, a tervezett nagy oldalszög eltéréssel indítható rakéta hiányzik mai napig. Az F-15E gépek is csak mostanában kapták meg a sisakcélzókat, ~ 10 év késéssel. Miért? Mert nem nagyon van rá szükség.
A most megkapott frissítéssel, például a nyolc műholdvezérlésű bomba bevetésének képességével az F-22 olyan dolgokat kap meg, amiket az F-15E már a kilencvenes években tudott.
Az GPS vezérlésű bombák első éles bevetése az 1999-es Allied Force alatt volt, de nem F-15E gépekről. (Én úgy emlékszem.) Még 2001-ben, Afganisztán felett is olyan bombákkal repkedtek, amik célkoordinátáit kézzel kellett bepötyögni, ha a földön beállított célkoordinátákat módosítani kellett. Mozgó célok ellen totálisan alkalmatlan volt. Alapvetően előre definiált célok ellen voltak akkor csak bevethetőek. Volt ebből is baleset, hogy félrgépelték a többszöri visszaolvasás és ellenőrzés után a betáplált koordinátákat eltalálta a bomba, csak a koordináta volt a rossz.. SDB akkor még nem is létezett...
Sőt, a multifunkciós datalink csak 2014-ben kerül bele a gépbe, pedig a többi repülővel és a földi irányítóközponttal való elektronikus kommunikáció legmodernebb megoldása az F-16-osokban például már régóta üzemel. A legmodernebb levegő-levegő rakéta, az AIM-9X sem működik együtt még az F-22-essel.
Ez nem csak az F-22-re igaz. Teljesen általános minden gép esetén, hogy a képességek fokozatosan épülnek ki, pl. a lengyel F-16C/D gépek is fokozatosan kaptak meg egyes berendezéseket, ahogy a mi Gripenjeink is. Egyébként a szovjet időkben az MiG-29 vadászokon az R-27R integrációja 3-4 évet késett, 1987 elejéig nem tudták használni. A Szu-27 vadászgép számára meg az R-73 integrációja csúszott kb. eddig az időpontig.
Az F-16 adatkapcsolata a mai szemmel totálisan kőkorszaki Link 16 - bár a célnak megfelel legtöbbször - csak azért ragaszkodnak hozzá, mert ezt használja az USAF és a NATO is. Adatátviteli sebessége valahol egy betárcsázós modem táján van. Az F-22 adatkapcsolatával egy teszt alatt több száz MB méretű szintetikus apertúrájú radarral készített és eltárolt képet küldtek át. Az F-22 data linkje annyira fejlett, hogy pont ezért nem komptabilits a Link 16-tal. A magyar Gripeneken is azért van két adatkapcsolat, mert a svéd gép jóval fejlettebb adatátviteli rendszere nem komptabilis a Link 16-tal.
Nagyon röviden kb. ennyi, ha nagyon visszafogva írom le és minimálisan szájbarágva. Valahol csodás, hogy ilyen embereket a klaviatúra közelébe engednek és kiteszik írásaikat....
