Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Szóval a "rockos-Lennon" is csak egy legenda, egy közhely... Hiába mondogatta mindig, hogy ő nem ír az "öregségről", mint Macca a "When I'm siyty four"-t - valójában később (de még negyven éves kora előtt!) sok-sok száma ilyen. A "Paul"-nak ajánlott három/négy szám is (amelyet az Anthologyk-ra csináltak) is mind-mind lassú, szomorkás, "öreges". MacDonald írja, hogy a a "Real love"-ot is fel kellett gyorsítani, hogy valami húzása legyen...
Mindez nem értékítélet persze, ezek jó dalok - csak újfent figyelmeztetés, hogy Lennon sokat hangoztatott véleményeinek "nem szabad" hinni...
A nagy rocker Lennon, aki hiába tett hitet a stílus mellett Rock And Roll című lemezével közvetlen visszavonulása előtt, mégis nagy kihívás összegereblyézni a szólóéveiből egy saját dalokból álló rockos válogatást.
avagy miért nem adják ki újra Lennon Live In New York City lemezét?
Miért nem?
- elég szedett-vedett a kísérőzenekar az egy szem Jim Keltner-t leszámítva
(túlságosan hangsúlyos a szaxofon is: bárcsak a torontói zenekar játszana itt is – de ezúttal végig Lennon-dalokat)
- ebből következően nem egy klasszikus, Lennon legendájához, hírnevéhez mérhető koncert
- pont a legrosszabbul fogadott lemeze idején adta ezeket a koncerteket
- a Woman Is The Nigger Of The World akkor is necces dalcím volt és ma is az – mi rajongók hiába értjük a mögöttes koncepciót, ha a nagyközönség nem lát tovább a címnél
- hiába teljes koncert, mai mércével elég rövid
- emiatt vagy egy mindkét koncertet tartalmazó CD/DVD csomagban lenne értelme kiadni vagy a Some Time... deluxe verziójában, méregdrágán
- a lemezkiadók kapzsiságát ismerve utóbbira ácsingózhattak, csakhogy egy a maga korában se fogyó lemezt méregdrága dobozban végképp nem venne meg senki: egyszerűen vannak albumok, amit nem szépít meg fél évszázad sem: ennek legjobb példája talán pont a Some Time… (így jótékonyan át is ugrották, de azért egy darabig eltöprenghettek rajta: idén a Mind Games jön ki úgy, de már az is egyéves csúszásban van)
Miért kéne?
- a két koncertből biztos össze lehetne vágni egy jó lemezt
- az esti koncertet Lennon élete egyik legjobbjának tartotta
- frenetikus ahogy nyomja a Come Together-t a Lennon Anthology-n megjelent esti verzióban
- a '86-ban megjelent lemezen is végig nagyon jól énekel, nyersebben, mint stúdióban, mégis ugyanolyan jól
- a Some Time… lemezről is sikerült a legjobb/jó dalokat kiválasztani
- emiatt csupa jó dalt játszanak, csak keveset (ha megjelenne újra DVD-n is, én bármikor beülnék egy mozivetítésre is)
- mivel azt mondják, egy jól szóló zenekarhoz a jó dalok mellett egy jó énekes és egy jó dobos kell, ez itt adott is, nem rontja el a koncertet a szedett-vedett zenekar: én napok óta hallgatom az albumot és egyre jobban tetszik (szinte úgy vagyok vele, mint anno a Rock And Roll lemezével: évekig nem hallgattam a szaxofon-túltengés miatt, aztán rákaptam, Lennon olyan zseniális rajta végig) még ez a gyengébbnek tartott nappali koncert is (igazából nem is értem, hogy volt két dobos a koncerten: váltogatták egymást?
Lennon is érezte, hogy az Elephant’s Memory dobosa nem elég jó egyes dalokhoz?)
- „történelmi értelemben” is fontos a két One To One koncert: se előtte se utána nem volt előre elpróbált, teljes koncertje a szólóéveiben: csak itt-ott (segélykoncerteken, tévéshowk-ban) néhány dal és a Toronto-koncert.
Apropó, én ezeket a „néhány dalokat” is összegereblyézném egy hivatalos kiadványra még akkor is, ha van átfedés a dalok között: hozzácsapva a 3 Elton John-koncertes dalt az is kitehetne egy Lennon-koncertlemezt.
Még egy live boxot is el tudnék képzelni: a Toronto CD/DVD-n, a One To One 2 CD/DVD-n és ez a válogatás CD/DVD-n (talán mindegyik ilyen egy-kétdalos fellépésről van képfelvétel is).
És akkor így "mégiscsak" lehetne egy hagyományosan méregdrága box: nem kéne „elpazarolni” (magyarán emberi áron adni) külön kiadványként a One To One-t, de nem is kéne a Some Time-mal együtt megpróbálni megvetetni horror áron.
Plusz így, hogy a Signature Box-ba nem került be élő album (de ez is csak részben igaz, hiszen pont a Some Time... szörnyű második lemeze…), jó kiegészítés lehetne amellé egy ilyen live album box set.
Csak ugye mikor?
Minél tovább halogatják, annál kevesebben fogják megvenni.
Lehet, hogy már most is késő, hiszen ez a stúdióalbumokhoz, pláne mondjuk az Imagine-hez képest mindenképp egy rétegkiadvány volna, viszont 2024-ben vagy még később gyakorlatilag lehetetlen, hogy megtérüljön az időbeli és anyagi ráfordítás, röviden nem fog abban a példányszámban fogyni, ami miatt a kiadónak megérné ezzel szöszölni.
Miközben már annak is 10 éve, hogy Jack Douglas Yoko kérésére újrakeverte a One To One felvételt – de azóta sem kezdtek vele semmit...
Nekem a mai napig nincs meg ez a lemez eredetiben: legalább 15 éve várom, hogy egy méltó újrakiadást kapjon. Egyik nap láttam egy oldalon 6800 Ft + pkg áron egy celofános, vadiúj CD-t (magyarán a közel 40 éves kiadvány bontatlanul). Ha így folytatják, ráfanyalodom... :-S
A beat irodalom három emblematikus alkotása Ginsberg Üvöltése (1956), Jack Kerouac Útonja (1957) és William S. Burroughs Meztelen ebéd (1959) című regénye volt.Sőt,Kerouac az Úton első erőteljesebb változatát már 1951-ben papírra vetette.
Ehhez képest a The Beatles életében először 1961-ben járt ún. stúdióban "Nyugat-Németországban".Ez eszembe juttatja,
milyen qrva jól énekli John az Ain't She Sweet című dalt,ami egyébként 1927-es(!) szám.
No meg azt is,milyen jó a Cry For A Shadow vampje.
Teljesen valid hozzáállás, ha nem akarsz ezzel foglalkozni. Csak ne tagadjuk a valóságot. A Beatles-rajongók általában precíz történészek, az együttes életének minden percét és minden szereplőjét számon tartják, tudományos igénnyel vonnak le következtetéseket, de amint valami aljasság gyanúja felmerül (akár csak a háttérmunkások kapcsán), azonnal óvatos nyuggerekké válnak, "jaj, hát én igazán nem tudok erről semmit, manapság annyi mindent hall az ember...". A hatvanas évekről beszélünk, digitális rögzítőeszközök sehol, Me Too-mozgalom sehol: nyilván gigantikus orgiák zajlottak a Beatles-turnékon, és nyilván a haveri brancs is részt vett benne, és nyilván ment a fiatalkorúak manipulációja.
Jézusom, milyen értékrendje volt Lennonnak? Alkoholista, szerfüggő, össze-vissza beszélő figura, akinek a dalszerzéshez kétségkívül veleszületett tehetsége volt, egy ideig, aztán már csak kínlódott. Nála rosszabb már csak Harrison képlete. McCartney meg diplomatikusan elrejtette, hogy azt se tudja, hol van, de ő is dalszerzőnek született, bár régóta tényleg önmaga legrosszabb hasonmása és ráadásul nem tud csöndben maradni, amikor már nincs mit mondania. Amúgy meg a homo sapiens ab ovo idióta, ebben a kontextusban szemlélve a Beatles egy üde, derűs, örömteli jelenség a borzalmak között, mint pl. néhány város stb., ha eltekintünk a benne lévő emberek többségétől, mondjuk 99,9 százalékától. Nem véletlenül nem állnak velünk szóba az UFO-k és egyebek.
De mi most nem arról beszélgetünk, hogy Mal és Neil munkája fontos volt-e a Beatlesnek, hanem arról, hogy visszaéltek-e a helyzetükkel. Olyan videóinterjú nincs, amin John halottnak nevezi Pault. Viszont az előző hozzászólásomban belinkeltem egy videóinterjút, amin John azt állítja, hogy a Beatles háttérmunkásai szexuálisan kihasználták a rajongókat. Innentől csak az a kérdés, hogy vajon kik voltak ezek a háttérmunkások. Márpedig a Beatles személyi asszisztense, Peter Brown konkrétan megnevezi Malt és Neilt, hogy ők voltak ezek a helyzetükkel visszaélő háttérmunkások. Innentől kezdve ennek az általad "összeesküvés-elméletnek" titulált kis teóriának a valószínűsége 99%. Összevetésképp: a "Paul halott" ökörség valószínűsége nagyjából 1%. A két teóriát egy napon említeni elfogultság a részedről.
A léhűtőséget relatíve értettem. Persze, keményen dolgoztak, de azért jutott idő a szórakozásra is. Máskülönben miért lett volna akkora főnyeremény a munkájuk? Ugyanannyit (ha nem többet) orgiáztak, mint az együttes. Ellenben pont az áltaald említettett stressz nem érte őket. A 4 taggal ellentétben nekik nem a bezártság és az életveszély közül kellett választaniuk. A 4 taghoz képest nevezem őket léhűtő haszonélvezőknek.
Vagy talán csak random újságírókra célzott volna, és pont a 3 legközelebbi munkatárs maradt ki az orgiákból? Ugyan már.
Lennon nemrég kiadott levelei között van egy, amit Malnak írt annak kapcsán, hogy Mal könyvet ír a Beatlesről (a kézirat sajnos elkallódott Mal halála után). Abban a levélben is céloz Mal szexuális étvágyára, illetve hogy Mal sok mocskos titkos őriz a turnékról.
De a The Ballad of John & Yoko című dalban megénekelt Peter Brown is ezt írja a könyvében:
"They could take little solace in the girls who were brought for them. The girls on the road consisted of either the professional groupie-cum-call-girl the promoter had arranged to drop by the boys’ hotel suite or, more usually, girls Neil and Mal had picked up for them. Supplying girls was one of Neil’s and Mal’s primary responsibilities on tour, and one that they both went about with great relish. Mal wasn’t above the “if you fuck me first I’ll introduce you to them” routine.The girls were screwed, blewed, and tattooed before Mal and Neil swept them out of the Beatles’ suite at dawn. The girls were escorted out the service entrance, each given an autographed picture—forged by Neil and Mal—and told to keep their mouths shut. Miraculously, for no reason anyone can explain, the girls kept their mouths shut. In America, at least, there were no “My Night with Paul” stories in the tabloids, nor were there paternity suits. It was no small wonder either, since it was not uncommon to find fifteen girls waiting on line in Neil’s and Mal’s rooms, passing the time by ironing the Beatles’ stage costumes."
Glen A. Baker is leírja ezt Malékról a Down Under című könyvében, de az most nincs nálam.
Mal Evans nemcsak a válása miatt volt depressziós, hanem mert véget ért az édes élet, amelyben Beatles-utánfutóként része volt. Egészen a korai turnézós időszaktól kezdve ez az ártalmatlan külsejű Mackó úr volt az, akivel a rajongó lányok kénytelenek voltak lefeküdni, ha be akartak jutni a fiúkhoz. Többek között őrá (és Neil Aspinallre, Derek Taylorra) utal John a magyarul is megjelent Rolling Stone-interjúban (Jann S. Wenner: John Lennon emlékezik), amikor azt mondja, hogy a Beatles körüli léhűtők felháborodtak azon, hogy John véget akar vetni a pompás szórakozásuknak. Undorító figurák voltak.
Nagyon alapos,minden részletre kiterjedő írás.Az egész világ,köztük én,valamint a kitűnő szakértő,Nick Wass úgy tudta,a Get Back szessönök után közvetlenül lopták el.Aztán az egyik road 2023 őszi emailje meghozta az áttörést.A lopás 1972 októberében történt Londonban.Egy éjszakára az utcán hagyott van-ből.
Részlet a Guitarworld The Get Back Gear című cikkéből:
McCartney envisioned Get Back as a return to the band’s rock and roll roots he decided to dust off his trusty Hofner 550/1 basses and play them once again. McCartney brought both his 1961 and 1963 Hofners to the sessions, but he was only seen playing the ’63 500/1 in the studio and rooftop performance footage.
This was the last time McCartney’s ’61 Hofner was seen in public as it was stolen along with one of Harrison’s Rickenbacker 360-12 12-string electrics and his Gretsch Tennessean from EMI’s Abbey Road studios a short time afterwards.
Evans depressziós volt válása miatt. Halála napján is drogozott és ivott is. Teljesen zavart volt, barátnője, Fran Hughes értesítette a rendőrséget, mert egy légpuskával fenyegetőzött. A kiérkező rendőröket is fenyegette a fegyverrel, mire azok lelőtték. erre gondolsz?
A szemétdombon hevert egy rakás Larry Lurex lemez, valaki észrevette, és eladta őket darabonként aranyáron. Ilyen az élet, van, aki nem is tudja, mit dob ki.
