Egy superior az északi parton:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] Innentől kezdve egyébként az északi part tehát szelesebb, erősebb hullámmal, de itt szélesebb a part, a fák már messzebb vannak a víztől. A szél persze télen lehet, hogy másfelől fúj, de most a mi partunk volt a védettebb, szerintem a legjobb. A napnyugtát viszont csak az északi partról lehetett látni, s ezzel a parttal van szemben az egyetlen igazán jól látható sziget Rannalhi is, ami szintén hálás fotótéma.
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Itt az északi parton van az hinta is, ami szintén oly sokszor lett fotózva.
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Voltak ilyen szélesebb, kétszemélyes hinták, 4-5, és 2 ilyen hosszú kötélre eresztett egyszemélyes is. A fenti képen az északi parton az egyik. És függőágyak szintén, úgyhogy a vitt függőágyunkra nem volt szükség. Azért kitettük volna, de utána derült ki, hogy kötelet meg nem vittünk. Hát igen! Ennyi eszünk van. Kérni viszont feleslegesnek tartottuk, mert tényleg volt elég, meg őszintén szólva én egy ideig feküdtem benne, de aztán már mehetnékem volt nézelődni, búvárkodni. De egy kicsit jó volt persze, csak órákat képtelen lettem volna benne tölteni. Annyi idő után szerintem már vág is.
A sziget nyugati csücskében található rózsaszínű épület a Blue Lagoon bár, ahol ettünk. Ez is pálmalevéltetős:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] Olyan 10 perces séta volt odáig eljutni tőlünk. Innentől délre, a dél-nyugati részen sorakozik a többi deluxe bungaló, ezek mind kétszintesek. Hát itt a part sokkal kevésbé tetszett. Szinte a fák tövénél volt a víz, de annyira nem hajoltak be a pálmák, viszont klassz homokos part alig volt, s ilyen kőhányások voltak sorba egymás után. Ez az első a Bár után, itt van a másik nagy hinta. Egyszer fölültem rá, Peter meg megfogott és majdnem föltolt a pálma tetejéig! Aztán elengedett én meg hintáztam elég rendesen! Ez is túltett a repülőn! De jó volt!
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] Úgyhogy szerintem nagyon nem mindegy hova kerül az ember, itt a fák alatt való bújkálás után már egyből bent vagy a térdig érő vízben. Néhol egészen meredek a part.
S innen lehet visszajutni a másik mólóhoz, amely a búváriskola mólója volt, majd megint a recepcióhoz.
No, egyelőre befejezem, nemsokára Bejjussal randizunk, s vasárnap estig nem leszek internet közelben.
Folyt.köv.
Szóval így néz ki:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] A narancssárga színű a főmóló, amiről a képet korábban betettem, annak a végénél van a recepció. Ettől jobbra kezdődik a bungalók számozása. A sötétlilák az egyszintes deluxe bungalók, ebből a negyedikben voltunk, a 8-as szobában, mellettünk kezdődött néhány világoslila, azaz kétszintes deluxe, a narancssárgák a superior bungalók. A kékek a valamikori standard-ek, de innentől kezdve zöld műanyag hullámpalákkal le volt rekesztve a sziget belső része, itt folyt az építkezés. Én a 31-32-es bungaló közül kértem valamelyiket, ezt nem kaptam meg, de valószínűleg jobban jártam így. Utánunk ugyanis van három kétszintes világoslila deluxe, s valahol itt fordult a part kelitiből északiba. Az északi parton mindig jóval hevesebben fújt a szél, ami nem volt kellemetlen, de emiatt jóval jobban hullámzott a tenger. A mi partunk meg ott volt - a mólós képen is látható - a háttérben jobbra. Itt volt szerintem az egész szigeten a legkellemesebb, nekem ideális, de itt egy kép róla:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Látható egy bokor attól balra van egy ferde pálma, pont azzal szemben volt a mi bungalónk, általában erre a pálmára tettük a fürdőlepedőnket. Innen pár lépésnyire van az a sarok, ahol dagálykor a vízbe lógnak a pálmák levelei, apálykor nem. Itt van egy szikla is amelyről szintén lemegy a víz apálykor, ahol mindig rengeteg hal úszkál, s általában 3-4 kiscápa.
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] És ezután, már inkább az északi parton van az a két pálma, amely talán a sziget jelképének is tekinthető. A három világoslila után van két sötétlila deluxe, nagyjából ezekkel van szemben.Ez az, aminek a fotózását nem lehet kihagyni, Állati fotók készíthetők itt!
Be is illesztek ide néhányat.
Az előző előtti képen is látszódik a jobb szélen.
De jó lenne ha nekem is sikerülne néhány!
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
SZÁLLÁS:
Hát így nézett ki:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] Az is lehet, hogy ez a miénk, mert jobbról egy kétszintes van már. Nem látom a szobaszámot!
Kifejezetten ragaszkodtam az egyszintes bungalóhoz, szerencsére megkaptam. Semmiképpen nem akartam lépcsőt mászni, ez valahogy nem illett a képbe, s jó volt néha megfogdosni a pálmaleveleket a tetőn. Érezni, hogy ez olyan igazi !Igazából két szoba van egy épületen belül, de talán a képen is látszódik, hogy csak egy oldalfal a közös, nekem teljesen olyan érzésem volt, hogy különállóak. Külön bejáratokkal, külön terasszal. Ugyanolyan szomszédnak tűnik a velünk egy épületben lévő másik szoba, mint a mellettünk lévő épületben. Deluxe bungalónk volt, ami a legjobb felszereltséget jelentette ezen a szigeten, belülről ilyen volt.
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] A kép a hátsó bejárat felől van fényképezve, itt volt fent a falon a légkondi. A bal sarokban lévő íróasztal mellett volt egy hűtő, meg egy nagy tükör. Az asztalon egy mappa, amiben néhány fontos információ volt három-négy nyelven. Volt egy nagy fekete-narancs csíkos esernyő is egy tokban, ezen is persze Fihalhohi Maldives felirat, ami másnap(csütörtök este) este jól jött mert vacsoraidőben megint esett. A honlap írt adaptert is, de én nem találtam. A fürdőszoba viszont itt is bejött, ott töltögettem én is az aksit. A fürdőszoba itt zárt és nem nyitott mint Meerun. Van egy kád, de van zuhanyrózsa is, egy a falat teljesen beborító tükör a fürdőszobában, fürdősapka, beépített hajszárító, W.C. fenékmosóval, folyékony szappan-, a kádnál pedig sampontartó. Volt két kis szappan is, de a tartók üresek voltak. Később amikor megkérdeztem a szobafiú azt mondta, ezt nekünk kell hozni, itt ők nem adnak. Két fürdőlepedő, két nagy és két kis törülköző járt még a szobához. A fürdővíz is természetesen sótlanított tengervíz, emiatt volt, hogy fürdés után is ragadt egy kicsit az ember bőre. Volt két nyugágyunk, amit lehúzhattunk a partra. Valamint az egyik éjjeliszekrényen egy telefon. A fakultatív programok előtt egy órával, ezen mindig odaszóltak, hogy nehogy elfelejtsük. Na, és a szekrényben voltak vállfák, meg egy széf, amelybe elég egyszerű módon beprogramozhattunk egy kódszámot, s így oda elrejthettük az értékeinket.
A teraszon is volt egy műanyag asztal két székkel, és persze a kulcs a kis zseblámpával. A terasz felőli bejáratot kulccsal nem lehetett zárni, csak belülről elfordítva a gombot. Itt csupa üveg ajtó, illetve ablak volt kis fakerettel, de sötétített üveg volt, kívülről nem lehetett belátni, ezért volt csak sötétítő függöny.
A szoba makulátlan tisztaságú volt, persze ezt a metlakit könnyebb is volt tisztán tartani, mintha szőnyeg lett volna, mint Maléban. Minden este más díszítés szerinti verzióban hajtották össze az ágyneműnket, de cserélni nem cserélték. A törülközőket is csak este cserélték ki, ha ledobta az ember a földre. Nem tudom mi volt az értelme annak a kis táblának amelyet a kilincsre lehetett kiakasztani, egyik felén a Make up my room! felirattal, hiszen naponta kétszer jöttek, de gyakrabban meg nem, akár kitettük, akár nem. A másik oldalát –Don’t disturb ! – viszont lehetett használni…
Hibiszkusszal nem díszítették fel az ágyunkat, gondolom erre valami különleges esemény kellett volna, vagy hogy nászutasok legyünk. Ezért én magam tettem meg egyszer, amikor Erika elaludt egy délután. Gondoltam, talán tetszik majd neki, ha felébredve meglátja.
Tetszett.
IDŐJÁRÁS:
Az a bizonyos. Már írtam róla, első nap háromszor esett. Csütörtökön ötször! De az egész együtt nem volt több egy óránál. Viszont a póló, amit az első nap vettem fel az úszkáláshoz, még harmadnap sem száradt meg kint a teraszon! Ettől eltekintve más problémát nem okozott. Péntektől kezdve viszont már egyszer sem esett következő csütörtök reggelig, amikor hazamentünk. Az idő változékony volt, gyakran olyan mint a mólós képen. A szél valamennyire mindig fújt, de volt három nap, amikor úgy rendesen sütött a nap végig. Ekkor próbáltam ellőni a víz alatti fényképeket, meg néhány másikat is, de az égbolt ekkor sem volt teljesen felhőmentes. Egyik ilyen nap az egyik szigeten éppen röplabdáztam a személyzettel meg három némettel, amikor már tényleg csorgott rajtam az izzadság, pedig nem vagyok egy hamar izzadó típus, vékony is vagyok. Az ember alig bírta nyitva tartani a szemét napszemüveg nélkül a rengeteg fény miatt, amit a fehér homok is visszavert. De annyira még soha sem volt jó belefeküdni az óceánba, mint azután. A fény egyébként mindig sok volt, a videófelvételeken is jól látszódik, hogy borús időben is néha a szemünk fölé tesszük a kezünket, vagy hunyorgunk. Bent a sziget belsejében a pálmafák alatt persze nem volt ilyen gond. Volt egy vagy két nap, amikor jobban elborult és a szél is erőteljesebben fújt, de a sznorit ez sem zavarta, én élveztem, ahogy dobálnak a hullámok. Meg ilyenkor kalandoztunk el a sziget belsejébe a növényeket, állatokat megnézni. De olyan sok időnk nem volt, mert majdnem mindennap mentünk valahova.
Tikkasztó hőségről, fülledtségről szó sem volt, ezt inkább most érzem itthon. Elhűltünk hazajőve, hogy itthon 39 fokokat mértek. Mi meg az egyenlítőnél 32 fok fölött nem nagyon voltunk. A fülledtség az állandó szél miatt se nagyon lehetséges, csak ha sokszor esett, és az ember nem a parton van. Összességében simán elmennék máskor is augusztusban. S az ember szervezetét se terheli meg úgy az éghajlatváltozás, bár tudom a nagy poén télből a nyárba menni.
Én se tűntem el, csak nem jutok szóhoz! :)))
a többi napot is ilyen részletesen kérjük! Még egy darabig nem fogunk eljutni arrafelé, ha így folytatja az anyagi helyzetünk :(((
Oké, oké. Szóval itt vagytok.
Akkor itt a következő:
Mindösszesen két percnyire kellett mennünk. A hátsó bejárathoz mentünk, azt lehetett kulcsra zárni. A hordárok megvárták, hogy kinyissam az ajtót, aztán szépen lepakoltak. Hárman voltak, mindegyikőjüknek adtam egy-egy dollárt, aztán a hátsó ajtó mögött volt egy kis kitaposott út a sziget belsejébe. Néztem, hogy hova mennek arra. Pár méter után eltűntek a dzsumbujban. Ezután kipakoltunk, ekkor már alig vártam, hogy belecsobbanjak az óceánba.
Erika is lejött megnézni az előttünk lévő partot, de nem érezte jól magát, azt mondta, hogy vacakol a gyomra, talán a tegnap esti vacsora miatt. De őt is lenyűgözte a part szépsége, a pálmák, a fehérhomokos part. Már annyira ismertük, hiszen féléve ezzel a szigettel foglalkoztunk és rengeteg képet láttunk róla, de valóban olyan volt, mint amilyennek gondoltuk. Tényleg csak a verőfényes napsütés hiányzott. Nemsokkal később jött is egy zuhi. Erőteljes, de langyos, rövid zápor volt. Közben simán lehetett fürödni, s ahogy véget ért már sütött is ki a nap. Aztán megint rámászottt egy felhő, és ez így ment. Aznap még kétszer esett. Felhúztam a szemüveget is, azzal is szétnéztem a víz alatt. Ezzel a délután el is telt. Este a sziget nyugati csücskében lévő Blue lagoon étterembe mentünk vacsorázni. Itt azzal a két angol párral kerültünk egy asztalhoz, akikkel a hajón is együtt jöttünk. Nagyon kedvesen fogadtak, érdeklődtek felőlünk. Egy harmincéves nászutaspár volt Londonból, Catherine és Peter, és egy huszonéves jegyespár Észak Angliából, Vicky és Martin. A vacsorát általában elhúztuk mindig annyira, hogy éjfél körül már csak aludni mentünk vissza a bungalóba. Így telt el az első napunk a szigeten.
A további napokat nem írom már le kronológiailag, inkább témánként részletezem.
Bogyó ! Még, még még! Mikorra várható a folytatás? Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz tátott szájjal figyelek, és nagyon kedvet kaptam egy hasonló utibeszámolóhoz.:)))
Árpi!
A kaja miatt Meerun ne aggodj!
A biztonság maximális ezek az emberek abból élnek, hogy turistákat fogadnak. A mi szobafiúnk többször kifejtette, hogy a "garden boy"-okba ne bizzunk meg, mert ők esetleg valamit elvihetnek (bár bevallom ezt sem hinném, csak ugye ők nyitogatták a kókuszokat, és igy nekik fizettünk, amit a szobafiú nem nézett jó szemmel, igy inkább ő nyitogatta a kókuszt ugyanazért a pénzért) de a szobafiúkat, ha ilyen panasz van rájuk kirúgják. Ugyhogy ne aggodj. Mondjuk a biztonság okáért mi a fontosabb dolgokat a szobaszéfbe tartottuk, és a laptop-ot se hagynám az asztalon. A szoba zárható, csak inkább az a baj, hogy a kulcsot hova tedd amig az oceánban vagy. Mi rendszeresen bezártuk a szobát és a kulcsot a ház előtt kiakasztott függőágyba tettük egy törölközőbe csavarva. A biztonsághoz tartozik, hogy az ékszerbolt is többször volt nyitva ugy, hogy a boltos kint ült előtte a recepción, az emberek meg bent próbálgatták a gyűrűket, láncokat. Előszőr furcsáltam is, aztán rájöttem, hogy itt senki se tud messze szaladni, ha elvenne valamit:)
Maldivra snorkell cuc nélkül el ne menj szemüveg, pipa, és szerintem a békatalp is nagyon hasznos.
Meerun van egy olyan tengerparti szakasz, ahol nem kell fürdéshez cipő mert homokos a tengerfenék, a másik oldalra kell.
Mi bankkártyával fizettünk, nekünk nagyon bejött sokkal jobb árfolyamon váltották mintha itthonról vittük volna az összes pénzt.
Hogyhogy csak 5 napra mentek? A paradicsomból 5 nap nagyon kevés lesz:))))
Szia Árpi!
Figyelj, hogy milyen programra érdemes elmenni, azt neked kell eldöntened, mert ez olyan "ízlések és pofonok" dolog. Én tutira nem mentem el éjszakai horgászatra, de ha Te szeretsz pecázni, ki ne hagyd, a világért sem! Érted!!! :-)
(Aproposz! Olvastad a könyvemet? Mert abban leírtam a Meeruról hozott teljes program-választékot, ami azóta talán csak bővült, egy napos lakatlan szigeti program stb., ezekről Neszka vagy CRX tud neked pontosabbat mondani.)
Kaja pedig természetesen intenkontinentális, bár erőteljes ázsiai választékkal. Hidd el, hogy ha Te csak steak-et vagy rántott husit tudsz megenni sültkrumplival, akkor sem fogsz éhen halni. Minden nap volt valamilyen olasz tészta is, milánói, bolonai, lasagne, pasta carbonara, raviolik stb. Sőt, kifejezetten csak tengeri herkentyűs kaja egyetlen napon volt, máskülönben csak néhány féle halból elkészített -valóban jópár- halétek mutatta, hogy milyen vidéken vagyunk. De hidd el, még a magyar parasztgyomrúak is tudnának választani a gazdag svédasztalról, úgyhogy ne aggódj, egy cseppet sem! Ha pedig szereted a salátákat, akkor megtudod, milyen finom tud lenni az igazi (hát ha nem is maldív, de srí lankai) mézédes ananász uborkával, almával és más passzoló zöldséggel-gyümölccsel együtt. Megpróbáltam itthon leutánozni. Itthon vett ananászból. Hát ne tudd meg a különbséget! :-(
Ami pedig a sima búvárszemüveget illeti, gondolom, van hozzá légzőcsöved is. Ha nincs, azonnal szerezz be egyet!!! Ugyanis ez nem egészen az a kategória, mint amikor a Balatonban vagy másutt lebuksz egy kicsit nézelődni. Itt hosszú percekig úszol a vízfelszínen, és igazán szerencsés, ha ezalatt a fejed mindvégig bent van a vízben. Igen, a korallszirteknél már egy-másfél méteres vízmélységben (sőt, ha jobban meggondoljuk, néhol bokáig érő vízben) is lehet látni a csodálatos, színes kis halacskákat, rájákat, bébicápákat! :-)
Irigyellek!
Jó utat!!!
BOGYÓDRÁGA!!!!!!!!!! :-***
Isteni a leírásod, letöltöm az egészet, hogy OFFLINE tudjam kényelmesen végigcsócsálgatni!
Örülök, hogy visszatértél, várjuk a képeket is!
Szia!
Nincs szenzáció, csupán annyi, hogy én simán belevágnék legközelebb is augusztusban, nekem megfelelt. Persze nem mindenki lenne így, mert nem volt szikrázó napsütés végig, és van aki ezt keresi. Az tényleg inkább Görögországba menjen augusztusban, ott ez tuti. De majd később még részletezem.
Szia!
Élvezettel olvasom a beszámolódat! Olyan részletes, hogy tényleg az az érzése az embernek, hogy ő is átélte ezeket a pillantatokat.
Várom/juk a folytatást! (Már egyszer írtam ide - én nem kevertem-kavartam az égtájakat (persze csak véletlenül, csak ki lettem cikizve:-) Szóval mi is megyünk két hét múlva. (Sri Lanka + Meeru)
Az időjárással volt valamai "gondotok"?
Mert eddigi beszámolódban érintetted ezt a témát, de kicsit úgy érzem, mintha az ezzel kapcsolatos "szenzációt" későbbre tartogatnád. (Meg az árpi123-tól is kérdezted, hogy "majd kíváncsi leszek, hogy neked mi lesz a véleményed az időjárásról" vagy valami ilyesmit.)
Akkor folytatom.
Hogy illusztráljam is amit írok, fölpakoltam néhány képet, amiket már nem tudom, honnan szedtem le, legalábbis nem mindet. A saját képeim még nincsenek meg, meg még a szkennelést se tudom hogyan oldjam meg, nyilván be kell ruházni egyre.
Visszatérve az úthoz, eléggé nagy hullámok voltak, és a hajó igen rákapcsolt. Néha hihetetlen nagyokat repültünk. Komolyan mondom, hogy 3 repülővel is jöttünk, de az piskóta volt ehhez a hajóhoz képest. Ez egyébként nem lehet általános, mert a visszaút teljesen normális volt. Én élveztem, Erika mosolygott, de mondta, hogy már várja, hogy vége legyen. Annyiból nekem is rossz volt, hogy egyszerűen nem tudtam rendesen kamerázni, pedig ott mentünk el több klassz sziget mellett, de mindig dobott akkorát a hajó, hogy majd kirepült a kamera a kezemből. A mögöttünk lévő angol pár is jót mulatott néha rajtam. Ott is próbált videózni a srác, de ő hamarabb feladta, illetve így nem folytatta. Elhúztunk egy szép vízibungalós sziget mellett is. Közben szorongattuk a gondosan beszerzett szalmakalapokat és azon gondolkodtunk, mikor fogjuk használni. Jó idő volt, de a nap felhők mögül sütött, egyáltalán nem égetett. Tehát világos, nem sötéten borongós volt az idő, tényleg csak nem voltak annyira markánsak a színek, s az égbolt nem szép kék volt, hanem szürkés-kékes. De a kalapokra nem volt szükség, itt a hajón főleg nem, mert Csinnka írta, hogy le lehet égni a transzfer alatt, de ez nálunk nem fordulhatott elő, mert a hajó fedett volt. Később a fakultatív kirándulások alatt rendes dhonival mentünk, de ez is fedett volt. Érdekes volt az is, hogy a hajó vezetője szépen fel volt öltözve, rövidujjú ing, hosszú nadrág, de alul mezítláb kalibrált a pedáloknál. A dhoniknál hátul volt egy farúd kormányként, az is tetszett, hogy ezt is lábbal nyomogatták jobbra-balra.
Szóval egy óra után feltűnt a szigetünk, azzal a nagy rádiótoronnyal a közepén. Ez ugye nem igazán szép, de már megszoktam, ott a szigeten meg nem érzékeltük. Amikor meg elkalandoztunk a fakultatív kirándulásoknál, mindig be tudtuk azonosítani, hogy melyik a mi szigetünk. Szóval majdhogynem megszerettem.(na jó, ez azért túlzás)
Végül kikötöttünk.
A móló is pálmalevéltetős volt, ugye többek között ez is tetszik a szigetben, hogy minden épület ilyen:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
És ott fürdőztek néhányan a parton, amely a borúsabb idő ellenére is teljesen olyan volt mint a képeken, igazi Paradicsom! A fogadó bizottság gyorsan beterelt bennünket a szintén pálmaleveles recepcióhoz, de közben én alig tudtam levenni a szememet a sziget belsejéről a pálmarengetegről alatta a felsöpört fehér homokkal. De be kellett menni, pedig olyan jó lett volna, legalább 5 percet nézelődni. Hiszen ere várunk már két éve, és akkor beterelnek valami csevelyre! Na mindegy, bementünk. Itt is kaptunk egy-egy kókuszt üdvözlésképpen, aztán leültünk, és egy Bala nevű fickó – a feleségem szerint meglehetősen jóképű – elmondta a legfontosabb tudnivalókat, kitöltöttünk egy lapot megint az adatainkról. A másik két angol párral hallgattam végig. Az olaszokkal meg az ázsiaiakkal egy másik ember foglalkozott. Ahogy Bala beszélt nem volt könnyű követnem, de szerencsére a honlapról sok minden ismerős volt már. Elmondta, hogy egy órával előbb van itt, mint Maléban, tehát 4 óra az időeltolódás hozzánk képest, akár Colombóban, Maléban csak 3 volt. Nem szabad a korallokat bántani, megfogni, letörni, a halakat etetni, horgászni, nudizni, a nőknek monokizni. A vizet szerinte ihatjuk, ha megízesítjük, fogmosásnál semmi probléma. Elmondta, hogy a pincéreknek, hordároknak, szobafiúnak illik adni borravalót. Beszélt még a korallzátonyról, a kirándulási lehetőségekről, hogyan működik a takarítás, fizetés, a telefonálás stb.
Valamit beszélt a két étteremről és a fél illetve teljes panzióról, nem értettem pontosan, de sejtettem, hogy mi lehet. Sokszor elég nehezen értettem meg a maldívokat. Gyakran olyan arabosan elhadarták, meg elnyammogták a szavakat. Igaz az angolok meg értették, de mégis, erre más is panaszkodott.
Szóval amit sejtettem, arról később mással beszéltünk és valóban úgy volt. Nevezetesen az, hogy a központi étterem átépítése nem fejeződött be a recepció mellett, s korábban elkülönítették a fél- és teljes panziósokat. De most csak egy étterem volt, és hogy kicsit kárpótoljanak bennünket az építkezés miatt, mindenki mehet ebédelni, akármire fizetett be.
Hát ez nem volt rossz!
Aztán megkaptuk a kulcsokat, engem külön odahívtak, és mondták, hogy másik szobát adtak mint először, ez szerintük jobb lesz, mert jeleztem, hogy mit szeretnék. Tehát volt értelme az e-mail-jeimnek !
Kaptunk egy lapot még, amire 40%-os kedvezménnyel vehettünk koktélokat a bárban. Aztán a hordárok elvitték a bőröndjeinket, mi pedig elindultunk a 8-as szobához, ezt kaptuk meg ugyanis.
Köszi a sok infót most már megyek haza Sri Lanka utikönyvet böngészni. Kicsit lemaradtunka a program szervezésével. Legrosszab esetben henyélünk két hétig.
A vízhez még annyit, hogy ne hasonlítsuk Egyiptomhoz azért se, mert ott gondolom normál kutakból nyerik a vízet, amelyben lehetnek olyan baktériumok, amelyeket nem kedvel az európai szervezet. Itt viszont sótlanított tengervíz folyik a csapokból. Ez más.
A cápák és a ráják kicsik, bár mi láttunk egy nagy ráját is, de az nem támad tudtommal emberre. Az lehet csak gond, ha nem veszed észre, és ő se téged, és pont belelépsz a tüskéjébe, vagy megijed és hozzádvágja. De erre elég kicsi az esély. Nézz a lábad elé, a tenger elég tiszta.Este nehezebb egy kicsit. A kis cápák meg jobban félnek tőled, de ennek ellenér néha egészen közel engednek. Csak megfogni nem hagyják magukat.
Én egy tornacipót húztam fel leginkább a koralldarabok miatt. Egybe sikerült is belelépnem, még most is látszik. De ha azon a vonalon belül sétálsz és jobban szétnézel mint én, akkor a sodrás vonalon belül(ameddig kisodorja a tenger a dolgokat) lehet sétálni mezítláb. Ugyanígy a sziget benti homokos részein is. Ugyanakkor ha cipő van rajtad, akkor se áldogállj sokat a víz szélénél, ahol mindig rád megy a hullám majd vissza, mer ott sok homok van a vízben, és előbb-utóbb telemegy vele a cipőd, akármennyire megkötöd. És az nem olyan jó.
A szörfcipőnél nem tudom, hogy van, de ha csak tornacipőt viszel, ott ez a helyzet. A célnak viszont nagyon megfelel.
Én tengerisünt nem láttam. Pedig a mediterrán partokon mindig rengeteg volt, de itt nem.
Az lenne a furcsa, ha nem lenne szél. A sziget valamelyik részén szerintem mindig lesz szél, nem is kicsi, úgyhogy szerintem érdemes elvinni a sárkányt.
Mi készpénzt vittünk, nem tudom, hogy jobb-e kártyával.
A dollár az általános.A fakultatív programot is a többivel együtt fizeted a végén. Igaz, ha a program egy shoppingolás, akkor legyen nálatok készpénz és lehetőleg jó sok 1,5, 10 és 20 dolláros. Gondolom 100-asokat nem akartok egy-egy boltban otthagyni, a visszaadással lehet gond. Nálam 40 valahány egydolláros volt, amerre csak jártam az út előtti héten, kisöpörtem az aprót a bankokból és jól is jött.
Hmm! 8 napja még én is ott voltam és de irigyellek! Kíváncsi vagyok Te mit mondasz majd az időjárásról!
Oltás nem kell. Állítólag Srí Lankára se, bár nálunk egy angol pár szedte a maláriatablettát, Srí Lanka miatt, mert korábban ott voltak. De mindenki más azt mondta nem kell. Maldívon biztosan nem, mi szúnyoggal nem is találkoztunk.
Nekünk azt is mondták nincs probléma a vízzel, nyugodtan ihatjuk, ha valaki érzékeny, azért lehet baja, mert túl tiszta. Tehát amit a Ha-Sln is írt. (Ez a többieknek szól, ha te nem olvastál vissza)De szerintem vihettek vizet, 5 napra nem kell túl sok. Korábban itt volt vita arról milyen sok vizet iszik egy ember kint. Nos, mi két palackot visszahoztunk! Pedig kb. 5-öt vittünk. De majd később részletezem.
Mi ásványvízzel mostunk fogat is, de lehet, hogy felesleges volt.
Eleinte kértük, ne tegyenek jeget az üdítőbe. Aztán volt, hogy megittam a gyümölcskoktélt, s akkor jutott eszembe, jóisten, ebben jég volt!
Soha nem volt semmi bajom, és nem is tudok senkiről akinek lett volna.Csinnka azt írta, amikor ő volt Meerun, kerülni kellett a jégkockát, voltak néhányan akiknek ment a hasa. De Fihalhohin ilyen nem volt.
A kaják mindig frissek, soha nem volt ezzel gond, pedig én figyelek erre, a gyümölcsök is o.k.
A fürdőszobai konnektorokat nézd meg. Valamelyik lyukba csak belemegy. Ha nem (bár szerintem igen) akkor egy esélyed van még. Srí Lankán a fürdőszoba se jött be(Meerun biztosan jó lesz, ezt sokan írták már, hogy a fürdőszoba O.K.)ekkor láttam, hogy a Tv Philips. Na ezt ők se tudták a saját konnektorukba bedugni. Ott volt egy átalakító, s ott töltöttük fel a kamerát.Igaz itt a bungik többségében nem volt Tv, de minek is!
A borotválkozós jó lesz!
A bungalók zárhatók, a szobafiúnak viszont van kulcsa. De nekünk soha semmi nem tűnt el, és itt a fórumon se, ott se hallottam senkitől se ilyet. Szerintem a notebook-ot, ha nem használod, tedd be a bőröndbe(ez közben úgyis üres lesz, gondolom) azt meg a szekrénybe, ha van. Ha ne adj isten mégis elvesznek valamit, a bőröndödet viszont biztosan nem fogják feltúrni. De szerintem nem fog eltűnni semmi, úgy gondolom, ott ezért szinte halálbüntetés jár. Egy kis túlzással.Legalábbis nekik lehet, hogy ilyen, ha elveszítik a munkájukat, s főleg egy ilyet hova is rejtenének el. S itt a többi turista se hiszem, hogy enyveskezű. Egyrészt egy ilyen kis szigeten azért nehezebb az ilyen dolgokat elrejteni nekik is, másrészt itt a legtöbb turista nem szorul rá, hogy csórjon. Én nyugodt lennék. A pénznek a mi szobánkban volt széf, de központi széf szerintem minden recepción van.
Elég kevés sorozat az amit nézek, talán minden évben egy akad, az utóbbi években némely sci-fi keltette fel az érdeklődésemet. De szerintem ez nem csak a sorozatok sajátja, hanem más filmeké stb. De na, értem én, ott különösen hatásvadász módon szokták a legizgalmasabb pontnál megszakítani a filmeket. Én azonban csak igyekeztem részekre tagolni a dolgot, most is így lett. De majd folytatom nemsokára.
Ide, a Hotel Relax Inn nevű szállodába mentünk, amely a parttól csak éppen egy kicsit beljebb feküdt egy másik szálloda mögött, de annál magasabban. Csinnka könyvében is látható a térképe jobb-felső oldalán. A tengerpartra néző szobát kaptunk. Eléggé pici szoba volt kicsi fürdőszobával, és egy egészen keskeny, kicsi erkéllyel. Kipakoltunk aztán úgy gondoltuk, hogy vacsora előtt kinézünk a városba. A légkondit beállítottam 28 fokra. Ez elég volt, ne legyen nagy különbség. A szoba egyébként nem volt rossz, de annyira fényes se. Egy szekrény volt a franciaágyon kívül, egy kis asztal székkel, Tv. Az egyik gombbal zenét is lehetett kapcsolni. Jól felszerelt szoba volt tehát, de nem volt igazán tiszta. Nem mondom, hogy piszkos volt, de olyan használtak voltak a dolgok, a Wc-t se lehetett rendesen lehúzni, én berheltem meg, pedig egyáltalán nem vagyok egy műszaki beállítottságú valaki. És ekkor jött a nagy kérdés, a konnektor. A normál konnektoroknál persze esélyünk se volt, olyan szélesek voltak. De ugye mentem egyből a fürdőszobába, ahogy mondtátok. Négy lyuk volt. Kettő közé az volt írva, hogy 115 V, a másik kettő közé meg talán 230V. De nem 220. A középső kettőbe tudtam bedugni a konnektort, de így működött. Ezen is megnyugodva, az egyik aksit feltettük tölteni, aztán elindultunk ki. Előtte az ablakból láttam, hogy az előttünk lévő ház udvarán van egy kókuszpálma, és egy fickó éppen felmászott rá, valami kis edénykét is vitt magával. Talán titkos szeszfőzde volt?! Nem tudom, de mintha szoktak volna erjeszteni valamit a pálmákon, de végül is nem tudom mi volt az. A mobiltelefonjaink két szolgáltatót jeleztek, de egyiket se tudták regisztrálni.
Lementünk a partra, megnéztük a hajókat, meg a sok motoros suhancot. Többen ránk köszöntek, hogy Hi! Én sokszor gyanakodva fogadom az ilyeneket, mert hogy a következő az lesz, menjek a boltba, de ezek nem, csak mosolyogtak egyet aztán suhantak tovább. Volt amelyikük bohóckodott, hogy egy fotót kér, de mire előkaptam volna már el is száguldott.
Ez tetszett, hogy sokan felszabadultak, szóval ez mégsem Irán. Meglepődve láttuk, hogy baloldali közlekedés van, ezt nem tudtuk. Találtunk a kikötői sétánynál egy nagy kivilágított információs táblát, amely a főbb nevezetességeket mutatta meg, merre találhatók. Megnéztük, hogyan fog kinyitni a bank. Aztán az Elnöki Hivatalt, szép épület kis őrbódékkal, szépen kivilágítva. Csak kívülről kukkantottam be egy helyi kocsmába, aztán elértünk a központi parkhoz. Legalábbis én így neveztem el azt a parkot, amely az Iszlám központ és a tenger között van. Ez egy gyönyörűen rendbetartott és este is szépen kivilágított park, hatalmas Maldív lobogóval a bal oldalon(a tenger felől nézve) lévő Shaheedh Hussain Adam Building előtt. Hogy ez mi volt, erre nem jöttem rá, talán üzletközpont, de nem néztük meg idő hiányában.
Aztán visszamentünk vacsorázni. Mondtam Erikának, hogy jó hogy láttunk valami este is, majd nappal érdekes lesz, de ő azt mondta, ő már nem akar visszajönni, ennyi elég volt Maléból. Erre egy kis vitába keveredtünk, mert én azt mondtam, hogy tudja, hogy én mindenképpen meg akarom nézni, és hát a múzeum, meg az Iszlám központ, a piacok stb., jó volt az este, de nem elég. Aztán ahogy visszaértünk a szállodába a fejkendős fital lány a recepciónál azt mondta, hogy az utazási irodás emberke visszament, és azt üzente, hogy fél tízre jön értünk holnap. Tehát nem olyan korán. Erre azt mondtam Erikának, mi lenne ha korán kelnénk, és talán akkor tényleg végig tudnánk nézni a várost, 8-ra már majdnem minden kinyit, s akkor már én sem ragaszkodnék ahhoz, hogy visszajöjjünk. Ebben meg is egyeztünk.
Egy kis étterem volt valamelyik emeleten, hangulatos gyertyafénnyel. Kétfajta ételből választhattunk, de valamilyen halas ételt ettünk mindketten. Curry az ezen is volt rendesen, ahogy a repülőn is jópár kaján. Rajtunk kívül csak egy ázsiai nő és két férfi volt az étteremben. Nem mertünk enni a gyümölcsből, s még mindig éreztem néha a szédülést.
Aztán még egyszer kimentünk úgy 11-ig a sétányra, benéztünk némelyik sikátorba, láttunk egy épületet amely mecsetként szolgált, de kívülről ez nem volt először egyértelmű. Aztán eljutottun a parkon túli részhez, ahol az üzletek voltak, na itt meg is kezdték a leszólítgatásunkat. Volt egy fickó, aki először olasznak nézett bennünket, majd megkérdezte, hogy spanyolok, aztán, hogy németek vagyunk-e, s meglepetésemre a következő az volt, hogy csehek-e. De ez sem nyert, s ekkor rákérdezett, miután közöltem vele, hogy Hungary, megint meglepett, mert mondta, hogy jók vagyunk futballban. Mondtam, hogy a múltban igen, ma már nem igazán, de emiatt elmentünk vele a boltjába, már csak az árak felderítése végett is. Eléggé aprólékosan körülnéztünk, Erika mondta, hogy most már nyilván venni kéne valamit, de én semmit nem láttam kihagyhatatlannak és végül is nem vettünk semmit. Nyilván csalódtak. Érdekes volt egyébként, hogy több iroda, vagy cég előtt is láttunk kint az utcán ücsörögni már este öregeket, akik többnyire aludtak, az irodák viszont be voltak zárva. Ők voltak a biztonsági őrők?
Már Colombóban is furcsa volt, hogy egy csomó reptéri üzlet éjjel be volt zárva, de az eladók ott aludtak a pultra dőlve. Ilyen messze lakhatnak, vagy nem mehetnek haza? Ez is rejtély maradt előttünk. Gondolom azért itt a munkavállalók védelme se állhat valami magas szinten.
Szóval aztán visszamentünk a szállodába aludni, ez volt az első napunk a Maldív-szigeteken.
Éjszaka hallottam, hogy esett az eső.
Reggel kinézve az ablakon meglehetősen borús volt az idő, kicsit elszontyolodtunk. Elmentünk reggelizni az étterembe. Egy ablak melletti asztalhoz ültünk, s csak most láttuk, milyen nagyszerű a kilátás, Közben láttam azt is, hogy a fickó lent már megint fenn van a pálmafán és valamit ügyködik, le is kameráztam. Reggelire nagyon klasszul átsült pirítóst kaptunk, meg volt sülve, de mégsem volt morzsálódó, kemény, egy csomó dzsemmel, vajjal, én kértem omlettet és a végén volt ananász, ami fantasztikusan finom, édes volt, ilyet itthon nem lehet enni.
Közben a nap kezdett kisütni, hol jött egy felhő, hol nem. Nem volt tűző nap, de világos és meleg volt. Talán egy kicsit fülledt, de nem volt vészes, Colombóban sokkal párásabb volt a levegő. Az éjszakai esőkből még maradtak tócsák.
Nekiálltunk felderíteni a várost. Először végig mentünk a már este megismert helyeken. A park és az Iszlám központ mellett van egy fehérre meszelt katonai, vagy titkosszolgálati épület, amit nem lehet fényképezni, kamerázni, nagy táblák figyelmeztetnek erre. A két épület közötti kis köz – amelyet (később megtudtuk, hogy pálmalevél szárából készült) vesszőkkel gondosan végigsöpörtek - végén a Szultán park előtt van egy szép szökőkút telis-tele virággal. Innen indultunk tovább. Az iszlám központba nem mentünk be, mert akkor nem lehetett, sajnos elég nehéz olyan helyet találni, ahol jól le lehet fényképezni, a teljes kupolát a minarettel együtt nem is sikerült, mindig takart egy fa, egy épület. De gyönyörű épület, szépen karbantartva. A Szultán parkot pedig a végére hagytuk, bementünk egy kicsit a város belsejébe. Nagyon érdekes fákat lehet látni az utcán. A Csinnka könyvében Id Miski nevű mecsetet akartuk megnézni, ami a térkép bal oldalán, az Indira Gandhi kórház felé van. Meg is találtuk, de ezért kár volt ennyit mennünk, ilyen imádkozóhelyeket többet is láttunk. Persze, lehet, hogy van valamilyen különlegessége, de mi nem fedeztük fel. Maga az út a valós életű városrészben azért érdekes volt, csak kicsit rohanós. Bementem több boltba is, próbáltam bicskát venni. Feltűnt, hogy a középületek legtöbbje, az elnöki létesítmények, a parkok, nagyon szépek, gondozottak, még az úttest is térkőből van kirakva, sok korlát, tábla van az utcákon. Viszont a magánlakások közül jópár nagyon kicsi, koszos és elhanyagolt volt. Szinte nem telt el úgy egy perc erre sétálva, hogy ne hallottunk volna egy-egy férfit harákolni és köpni. Amit én jól viseltem, de Erika nem igen díjazta. Sok platós kocsit láttunk, ahol a platón állt 4-5 férfi és úgy utaztak, de a legtöbb a motoros srác volt, gyakran vittek magukkal csajszit hátul. A nők némelyike fejkendőben volt, de a többség nem. Mondtam, hogy azért persze női motorosokat nem látni, erre pont ekkor kikanyarodott egy fejkendőben(!), hátul vitt egy másikat. Egyszer sikerült is egyet levideózni. Több iskolát is láttunk, az iskolások mind valamilyen egyenruhában voltak.
Szóval az Id Miski után visszementünk a tengerpartra. A kikötői épületeket néztük meg, meg az Elnöki palotát, amely szintén gondosan karbantartott épület őrökkel, zászlóval, ami kell. Aztán elértünk a halpiachoz, ahol sajnos most elég kicsi volt a választék, de az meg érdekes volt, ahogy két-három nagyobbat a faroktövüknél marokra fogva vitte haza egy vásárló. Itt egy üzletben végre tudtam venni egy bicskát is, nem valami szuper bicskát, de csak egy dollár volt. A halpiacon kártyáztak néhányan. Váltottam náluk két-három dollárt, mert akartam hazavinni maldív pénzt. De csak papírpénzt adott. Fogalmam se volt az árfolyamról, de később megnéztem, nem vert át. Aztán bementünk a gyümölcspiacra, nagyon izgatták a fantáziámat a sárga kókuszok, egyet vettünk. Az árus szépen felvágta nekünk, ezt is levideóztuk, nagyon jó is lett, szeretem az ilyen jeleneteket, de ekkor megint ránk akaszkodott egy fickó, menjünk el vele a shopjába, de elmondtam neki, hogy már kevés az időnk, mindjárt megyünk a szigetre, de nem tágított. Aztán még ötször elmondtam neki hogy next time, majd legközelebb, aztán feladta. A kókuszlétől nem igen voltunk elájulva, rossz nem volt de egyszer elég kipróbálni, különösebben nem ízletes. Kicsit savanykásabb talán, mint az itthon is kapható kókuszok belsejében lévő lé. Egy másik árusnál vettünk abból a pálmaleveles kókuszédességből. Azt mondta az ürge 6 hónapig jó lesz. A vásár után megkértem váltson már fel 25 rúfiát nekem fémpénzekre. Elment aztán a kezembe nyomott néhány pénzt amin az arab számokat látva láttam, hogy 10 sincs, de volt még néhány mási érme is. Ezekről viszont lerítt, hogy aprópénz. Gondolkodtam, hogy szóvá tegyem-e, mert nem volt nagy összeg, de mégiscsak mondtam neki, hogy valami probléma van. Erre elkezdett magyarázni valamit, amiből nem sokat értettem, de ennek persze az is lehetett az oka, hogy én nem beszélek olyan jól angolul, de közbevágtam, hogy nekem 25-öm volt. Erre folytatta a handabandázást, de közben fogott egy papírhúszast és a kezembe nyomta. Láttam, hogy így már jó lesz és eljöttünk, de szerintem már ő is ezt akarta. Talán van valamilyen turistarendőrség, mindenesetre csak megijedhetett, mert később összeszámoltam, hogy 31 rúfiám lett az aprópénzen kívül. Sajnos banánt elfelejtettünk venni, pedig az tényleg nagyon klassz lett volna. Erika azt mondta majd a szigeten biztosan lesz, sajnos később kiderült, hogy nem lett.
Ekkor már vészesen fogyott az időnk, de a Szultán parkba még be kellett mennünk. Kifizettük a 3 dolláros belépőjegyet a múzeumba is, ami nagyon kicsi volt, de egyszer azért jó volt megnézni. Sajnos eléggé rohanni kellett, itt is igyekeztünk videózni, elmélyült tanulmányozásra nem volt lehetőségünk. Jobbára az egykori szultánok dolgaiból (ruhák, fegyverek, bútorok) áll a kollekció. Aztán azon az utcán végigmenve megnéztük az öreg mecsetet is, ahol volt egy temető sírkövekkel, amelyek eléggé igénytelenek voltak, szabálytalan sorrendben, majdnem egymás hegyén-hátán álltak.
Végül visszaértünk a szállodába, ahol várt már minket egy srác, nem a tegnapi, ez jó ha volt 20. Pontosan jöhetett, mert mi ugyan késtünk, de csak 3-4 percet. Elindultunk, de taxival! Ezt is kipróbáltuk! Bal oldali kormány ugye, a hangszóróból valamilyen maldív Lagzi Lajcsi bömbölt.
Szépen végigautóztunk a sétányon, a taxis meg köszöngetett jobbra-balra. Aztán a parknál kiszálltunk, itt várt minket egy gyorshajó. Kérdeztem a srácot, hogy ő is jön-e velünk, de mondta, hogy nem. Beszálltunk, nagyon jó volt látni, hogy a fickókon világoskék póló volt, rajta Fihalhohi Maldives. Most már tényleg oda kell mennünk! A srác kifizette a taxit, aztán leült egy padra. Furcsa volt, hogy nincs dolga. Lehet, hogy borravalót kellet volna neki is adni? De hát olyan sok mindent nem tett érte. Mindenesetre amikor intettem neki a hajóból, visszaintett, nagyon nem sértődhetett meg. Pedig ez sokkal szimpatikusabb volt mint a tegnapi. De én borravalót azért szoktam adni, ha valami teljesítmény is van mögötte, valami több, mint ami a legalapvetőbb. Persze tudom errefelé ezt másképpen szokták gondolni. Na, mindegy. Elég sokáig ringatóztunk a kikötőben, még két-három helyi, vagy indiai, srí lankai, esetleg arab(?) emberre vártunk. Aztán elindultunk.
De előbb visszamentünk a repülőtér szigetére Hulhuléra. Itt beszállt egy 40-es pár egy nagykamasz fiúval, olaszok voltak, meg elénk és mögénk is egy-egy 20-30 éves pár. Az egyik srácon nagy England felirat volt, aztán hallottuk, hogy az előttünk lévő pár is angol. Szóval velük együtt elindultunk most már a szigetünk, Fihalhohi felé.
Hú az jól hangzik, hogy cápákkal és rájákkal úszkál az ember. Nem veszélyes ez?
A fürdés mennyire veszélyes álltalában:
- Kagylók, korallok, tengerisünök mennyire vagdalják az ember lábát? Biztos kell valami fürdő cipő ugye?
- Van a parton szél? - mert vinném a sárkányomat is. (nem a feleségemre gondoltam)
- A fakultatív programokhoz, meg a fizetéshez milyen pénzt érdemes szerintetetk vinni? Az utazási irodában azt mondták mind1. Kiszámoltátok, melyik a jobb kártya, dollár, euro?
Köszi előre is: arpi123
Ui.: Ahogy végre közeledik az utazás napja és végre a kezemben fogom a repjegyet már kezdem tényleg elhinni hogy megyünk. Mindjárt elkezdek izgulni is. Hogy fogom kibírni a jövő hetet?
Új kérdéseim:
- Az utazási irodában azt mondták, hogy oltás nem kell, betegségek miatt nem kell aggodni. Gondolom csak palackos vizet lehet meginni, a csapvíz csak mosdáshóz jó. Egyik ismerősőm nagyon pórul járt egyiptomban (jött a hasmars-fogyott 6 kilót). A kajákkal, gyümölcsökkel, jéggel mi helyzet?
- Azt olvastam, hogy 220v-os áram van, milyenek a konnektorok, használható az itthoni elemtöltő dugója?
- Milyen a biztonság? Egy notebook-ot ott lehet hagyni a szobában, mennyire zárhatók a bungallók?
maldívon snorkelezni tuti érdemes, buvárkodni főleg(bár 5 nap rövid idő) Malét talán akkor nézd meg mielőtt visszautazol mert ott ugyis vársz 3 órát a reptéren, és 1 usd ért átvisznek maléra. Így nem vesztesz időt. hidroplán tuti és a loveboat. Szerintem! Én nem horgászok, de az tőled függ. 5 napba ugyse fér több ha pihenni is akarsz és a szigetet legalább egyszer körbejárni. A szomszét szigetre van hajóprogram, ami 2 óra az egész, talán érdemes, ha megnézed a helyieket is.
Szemüveg sem kell hozzá, az 4-5 napra megszokod, h rájják minicápák uszkálnak veled. Meerun a 255-ös bungaloew előtt van árnyékos benyúló bokor alatta sokszor 10-12 cápa is pihenget. Nézd meg. onnan jobbra meg benyúló pálmafák pár jó képet megér.
Annyi kaja van, h nem tudod mindet megkostólni sem...emiatt ne izgulj!
Kérdezz nyugodtan én hétfő du. leszek legközelebb.
Ejj Te Bogyó, hát pont most hagyod abba, mielőtt a szigetre érnél?
Bár némely TV sorozat miatt ismerős ez a feszültségteljes várakozás:) Onnét tanultad?:))
Talán válaszol egy Meerus is, én ugye Fihalhohin voltam, de biztosan Meerura is igazak ezek.
Biztos, hogy lehet látni sima búvárszemüveggel színes halakat. Maldívnak ez az egyik lényege!Nem mindenhol, de egy kis kereséssel biztosan találsz, főleg a mólóknál.
Természetesen halétel sok van, de szinte mindig van szárnyas és általában marha, néha bárány. Disznót az nem találsz, muzulmán ország ugye.
És persze zöldség-gyümölcs,tészta, nem maradsz éhen. A kirándulásoknál, hogy kinek mi éri meg az egyénileg változó, valaki csak elgyinthet arra, ami nekem jó volt. Én voltam Maléban és pecázni, búvárkodni(sznorizni), egyiket se bántam meg, bár a sznorizásnál nem láttam lényegesebben többet, mint a szigetnél. De azért jó volt. Na most már tényleg megyek.
Na, mindenki örömére itt vagyok, a Malongót természetesen feljegyeztük, s akkor mi is elvisszük a házi Bounty-t, amit a piacon vettünk. A helyszín részünkről mindegy, bármi megfelel.
Bridzsi kérdéseire a beszámolóban nyilván leírok mindent, Shreknek pedig azt mondhatom, naná! Ahogy a képeken. Nem sok, de nekem elég volt, főleg annak tükrében, hogy másutt is jártam. Elnézést a késlekedésért, de elég sok tennivalóm akadt most itthon, meg előbb át akartam nézni a vidófelvételeket is, meg augusztus 20., szóval nem unatkoztam, de akkor csapjunk bele!
Biztosan hosszú leszek, s kisregényt kanyarítok a dologból,de hát ezt már megszokhattátok tőlem, szeretem részletesen elmesélni a dolgokat, ez van. Meg nem mindenki olyan nagy utazó, talán egyeseket érdekelnek a másokat untató részletek is.
Szóval mielőtt elmentünk, egy hetet a Bükkben, Bogácson töltöttünk, mert a lányunknak is kell nyaralási élmény, és egyébként is több család jött velünk, gyerekekkel, neki ez ugye fontos volt. Kicsit többet vártam Bogácstól, de lehet, hogy nem kellett volna ennyit. Persze azért nagyon jól éreztük magunkat, mert azért jó kis hely ez. Mindezt csak azért említem, mert szombat este érkeztünk haza és hétfőn hajnalban már mennünk kellett a repülőtérre. A keresztlányunk mondta először, hogy így nem igazán tudunk kellően ráállni a „nagy útra”, és ez valóban így volt, s ugyanakkor az ottani napjainkat is átszőtte a maldívos készülődés. Szóval nem volt ez igazán szerencsés így, de egyszerűen nem tudtuk másképpen összehozni. S nem volt ez olyan nagy gond, csak nyavalygok egy kicsit, végül is örülhetek, hogy két helyen is nyaraltam.
Szóval szombat este hazaértünk, vasárnap egész nap azzal foglalkoztam, hogy a régi kamerás kazettáimról másolgattam át a felvételeket, hogy legyen elég helyünk, nem akartam még tíz új kazettát is venni. A feleségem, Erika, elvégezte közben a pakolás oroszlánrészét, aztán elmúlt éjfél mire végeztünk. Reggel 7 körül indult a repülő, s nekünk előtte még egy bő órát kellett autózni, becsekkolni stb. Szóval nem aludtunk túl sokat. Gondoltam rá, hogy majd izgulunk és nem tudunk aludni. Nekünk ugyanis ez nem egy mindennapos út, már10 éve nem repültünk, az öreg kontinensről meg mi sem léptünk még ki. Nos, én tudtam, és még tudtam volna aludni, de menni kellett.
Szerencsére marha gyorsan felértünk Pestre, egy vadiúj Mercivel vittek föl bennünket. Ferihegyen alig lézengtek, szépen beálltunk az utasfelvételhez, ahol a hölgy megkérdezte, hogy Zürichbe megyünk-e. Mondtam, hogy igen, de csak átszállás lesz. Akkor megnézte a jegyeinket és mondta, hogy ha jó lesz, akkor föladja úgy a csomagjainkat, hogy majd csak a Maldív-szigeteken kapjuk meg. Ez abban a még sötét, éppen pirkadó 6 óra körüli időben olyan furcsán hangzott a szájából, mert a Maldív-szigetekről mindig ilyen napsütéses képek jutnak először eszembe, hogy igen, odamegyünk, de mivel ő mondta és nem mi, ekkor kezdtem már tényleg elhinni az egészet. A csomagjaink 23 és 21 kilósak voltak, de nem volt gond, sőt volt egy hosszú hengerünk is, amibe a függőágyat tuszkoltuk bele. Aztán a kísérőink elmentek, s igazából ekkor éreztük, hogy elkezdtünk utazni. Még egy picit sétáltunk, aztán átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. Két hátizsákkal mentünk, meg a kamera lógott a nyakamban. Megszólalt valami, gondoltam, majd mondják, hogy semmi gond, de nem ezt mondták, hanem azt, hogy nyissam csak ki a táskám. Meg is mutatta melyik zsebet. Ott volt egy bicska, amit tanácsoltatok, hogy a kókusznyitogatáshoz vigyem, csak nem volt annyi eszünk, hogy ne a kézipoggyászba tegyük. Sajnálták, de ott kellett hagynunk. Szerencsére valami olcsó bicsak volt, egy ezres körül vettük, ez volt a tanulópénz. Írtátok, hogy vigyünk ajándékba képeslapot, nem tudtunk olyan általános Magyarországost beszerezni, gondoltam, majd itt a reptéren, de nagy csalódásomra nem volt. Ez főleg azért furcsa, mert az összes többi reptéren volt a saját országukról.
A Malév gép időben elindult Zürichbe, mindenesetre azt megállapítottuk, hogy 10 év óta semmi sem változott a repülőgép belső kinézetén, számunkra látható felszereltségén. A légikisérők kedvesek voltak, mi teljesen elégedettek voltunk a hozzáállásukkal. Láttuk az Alpokat, a Bodeni-tavat, aztán leszálltunk.
Már az ablakból láttunk egy nagy gépet Srí Lankan felirattal, mondtam, hogy biztosan ezzel megyünk. A reptéren egy kicsit kóvályogtunk, néztük a képernyőket mikor indulunk. Kicsit hamarabbra volt kiírva, mint a jegyen. Elmentünk becsekkolni, átmentünk a biztonságiaknál, aztán beültünk a váróba. Tényleg azzal a géppel mentünk, szinte teljesen onnan, mint ahova érkeztünk, szerencsénk volt. Kicsit szétnéztem, vettem rágót, mert Erika azt mondta jól jöhet a gépen, ha bedugul a fülünk. Aztán láttam, hogy lehet internetezni. Ekkor írtam nektek azt a pár sort.
Aztán egy csomóan felszálltak egy gépre, ami Kanadába ment, majd megjelentek előttünk a Csinnka könyvéből már ismert zöld ruhájukban a mi stewardesseink. Meg egyre több sötétbarna bőrű ember gyülekezett körülöttünk, némelyikük a kis hindu pöttyel a homlokán, a nők tele aranykarperecekkel. Nem sokkal később elkezdtek sorba állni az emberek, pedig nem szólt még senki, mindegy, mi is felálltunk. Aztán jött egy kis pattogós öreg a kezében egy kézimérleggel, és elkezdte mérlegelni a kézipoggyászokat. Nekem is jó nagy hátizsákom volt, nem is volt könnyű, de bennünket simán elkerült, kifejezetten az ázsiaiakat cseszegette, pedig az ő csomagjaik se voltak pofátlanul nagyok, az enyém simán volt akkora, s akinek azt mondta, hogy too much, annak el kellett mennie jegyet váltania a túlsúly miatt. Végül is mi nem reklamáltunk, hogy mérje már meg a miénket is, de nem igazán mért egyenlő mércével.
Aztán elkezdték a beszállítást, előbb a gyerekes családok mehettek, úgyhogy itt szó sem lehetett tülekedésről. Mindenki a beszállókártyán lévő helyére ült, és nagyjából tele volt a gép, nem volt esély arra, hogy négy ülésen elfekve lehessen aludni. Ez is megerősíti azt, hogy valóban kevesebb a járat, jobban csökkentették, mint amennyire az igény csökkent, így a gépek igen csak tele vannak. Mivel hat géppel is repültünk, s ez mindegyiken így volt, így talán bátrabban erősíthetem meg azt, amit az irodában is állítottak.
Beültünk tehát a gépbe. Egy sorban 4 ülés volt középen és két-két ülés az ablaknál. Középre ültették általában a gyerekes családokat, Elég sok Srí Lankai család utazott haza, közülük elég sokan angolul beszéltek egymással is.Ahogy Csinnka is írta, nagyon szuper volt, hogy az ülések háttámláján volt egy kis képernyő, ahol láthattuk mi van a gép előtt, alatt, egy térképen mutatták merre járunk, mennyi a magasság, a sebesség, a hátralévő idő, a helyi idő az indulási és a célállomáson, a külső hőmérséklet stb., és mozicsatornák. Összesen 18 videócsatorna, 41 rádió csatorna volt, valamint 10 féle játék. Nemsokkal a felszállás után kiosztották a fejhallgatókat, amiket az ülés kartámlájába kellett bedugni. A képernyőn is lehetett mindent állítani, de volt hozzá távkapcsoló is. Éppen nézegettük vajon melyik gomb mire való, amikor megjelent az egyik villogó szemű sötét bőrű férfi utaskísérő. Ők bordó öltönyben voltak. Did you call me? – kérdezte. Persze, véletlenül megnyomtuk az emberkét a távkapcsolón. Elnézést kértünk.
Aztán 1 óra körül elindultunk Colombóba. Először egy tálcáról kiosztották azokat a kis gőzőlgő és erősen illatosított forró ruhadarabokat vagy kendőket, mint egy gézdarab olyan volt. Másodpercek alatt hűvössé vált, jó volt vele az arcunkat, nyakunkat megtörölni. Furcsa volt, amikor ismét Magyarország fölött repültünk. Ekkoriban kaptunk először enni. Az egyik étel teljesen úgy nézett ki mint a marhapörkölt. Tésztával volt. Sajnos az íze meg sem közelítette. Én valamilyen csirkés ennivalót ettem, nem volt rossz, különösebben jó se, elment. Volt viszont valamilyen jó édesség, meg gyümölcssaláta. Lehetett bort kérni, nem igazán jó minőségűeket, valamilyen asztali fehér bort, meg valamilyen édes vörös bort, ami ugye nem lehet igazán minőségi bor, hiszen igazából csak a fehér bor lehet természetes úton édes. Üdítőként lehetett kérni almát vagy narancsot, meg körbekínálták mindig a kávét és az elég erős teát. A gyerekeknek osztottak ki plüssállatokat, vágyakozva néztünk egyet-egyet, jó lett volna ajándékként a lányunknak a Srí Lankan felírattal, de nem akartam pofátlan lenni, hogy kérjek egyet. Meg egy kis kerek kirakós logikai játékot is kapott némelyikük. Talán ezért is volt a légikísérőkön egy kis jelvény a leggyermekbarátabb légitársaság, vagy valami ilyesmi szöveggel. Nálunk egy Mareena nevű utaskísérő volt, egész utunk alatt ő volt a legkedvesebb stewardess, sokszor kérdés nélkül töltött újra, ha látta, hogy gyorsan megittam az üdítőt. A wc. mellett volt egy gyermekpelenkázó, Mareena néha segített a gyerekeket tisztába tenni, beszélgetett az emberekkel, és mindig mosolygott. Mareena és a legtöbb női utaskísérő kicsit molett volt, a szári – azt hiszem az volt rajtuk – alól kilátszodtak a kis hurkák. De azért nem mindegyiknek. Később láttunk egy-két kifejezetten soványat is, de a többség ilyen volt. Ezen a gépen viszont volt egy olyan is, aki egészen lenyűgöző szépség volt, de nekem Mareena mégis közelebb került a szívemhez a kedvességével.
A román tengerpartnál láttuk meg először a tengert, s tulajdonképpen itt hagytuk el Európát, legközelebb Kelet-Törökország fölött értünk szárazföld fölé. Nemsokkal ezután le kellett húznunk az ablakokat, lekapcsolták a villanyt is, először az is eszembe jutott, talán azért mert itt van Irak, de nem, csupán azért, hogy aludjunk, maradjunk nyugton. Én azonban kora délután nem igen voltam álmos, így ráhangolódtam a videóra. Maradtam a zenénél, előbb egy a Genesis együttesről szóló filmet, aztán egy Robbie Williams koncertet néztem. Aztán belenéztem a feliratos, de amúgy siralmas színészi alakításokkal teli indiai filmekbe, amik nyelvgyakorlás szempontjából azért jól jöttek. Irán fölött voltunk, amikor én is elálmosodtam, próbáltunk egymásra fekve aludni, de ez félóránál tovább nem igen ment, elzsibbadtunk.
Este 9-10 felé India fölött jártunk, amikor felkapcsolták a villanyokat, majd ismét kaptunk kendőt, enni.Érdemes még ekkor elmenni Wc-re, mert evés után mindig megnő a forgalom, és nem mindenki hagyja makulátlanul maga után ott. Bár a sztyuvik tényleg gyakran takarították és befújták azzal a jellegzetesen keleties szagú légfrissítővel, de mindig mindent ők se tudtak rendbe tenni. Aztán közeledtünk a célhoz. Ekkor néztünk ki újból az ablakon, teljesen sötét volt már, de lehetett alattunk látni a kivilágított településeket. Mondtam Erikának, hogy Dél-India fölött járunk. Mire ő azt mondta, hogy olyan hihetetlen, de most már nyilván igaz. Aztán elhagytuk Indiát, Srí Lanka fölé értünk és megkezdtük a leszállást Colombóba. A fejhallgatókat beszedték, gondolom fertőtlenítés után újból becsomagolják. Már vártam az út végét, elfárasztott a 10 órás egy helyben ülés, főleg így éjszaka, és úgy, hogy előzőleg se aludtunk sokat. Itt hajnali három volt ekkor. Ahogy a gépet letette a pilóta, megtapsolták, aztán Mareena elköszönt tőlünk az ajtóban állva összetett kézzel: Ayubowan!
Ahogy kiszálltunk a betonra éjjel, éreztem, milyen fülledt az idő, láttam a tócsákat, nemrég eshetett. Féltem, hogy miként viseljük majd el a másfajta éghajlatot, s kicsit szédültem is, úgy éreztem a párás levegőtől. Busz vitt minket a reptér épületéig, bementünk a légkondícionált tranzitváróba, hát igen megérkeztünk, ez már Srí Lanka, úgy elég rendesen Ázsia. Letettük a zsákjainkat, jólesett, hogy a hangszórókból diszkréten éppen néhány kedvenc zeneszámom feldolgozása szólt. Ez fogad Ázsiában? Jó volt. De mit csinálunk itt, már most kialvatlanul délután 2-ig. Tudtam, hogy ez lesz az út legkevésbé kellemes része.
Mondtam Erikának, hogy felderítem a terepet. Megnéztem mi merre található. Viszonylag jól áttekinthető reptér a colombói. Megnéztem a boltokat mi kapható, láttam szépen batikolt ruhákat, zsákokat stb. és először fahalakat. Azután telefonáltunk egyet haza, otthon még csak 11 múlt, az otthoniak megnyugtatása végett. A pannonos telefonok működtek. Utána Erika is szétnézett, én meg addig ledőltem a hátizsákomra kicsit aludni.Ekkor megjelent egy őr, elkezdett kérdezősködni, hogy hova megyünk, mondtam, hogy 2 óra felé megyünk Máléba - ő így mondta - van-e beszállókártyánk.Mondtam, hogy nincs. Mire mondta, persze, az meg nincs. Aztán elment. Mivel még nem lehetett becsekkolni, nem tudom, honnan lett volna, de már nem tudtam újból aludni. Nem tudom, talán valamilyen hajléktalannak nézett, pedig annyira nem lehettem lepusztult.
Csak néhányan lehettünk azon a részen, de úgy 5-6 felé megjelent vagy 50 indiai pasi, akik valószínűleg valamelyik arab országból igyekeztek hazamenni. Érdekes volt, hogy mindegyiknek ugyanúgy volt hátrafésülve a haja, és ugyanolyan bajuszuk volt. Nyilván arrafelé ez az általános férfikinézet. A láthatóan srí lankaiak változatosabbak voltak, de közülük is sokan néztek így ki. De itt egyet se láttam, aki ne lett volna ilyen. Átmentünk egy másik részre, mert elég nagy zajjal voltak, talán ott jobban tudunk aludni. Itt többen is aludtak, de azokat a székeket már lefoglalták, ahol középen hiányzott a karfa. Így ugyanis jobban el lehetett feküdni. Mi viszont akkor megint csak a hátizsákra dőltünk rá, de maximum egy óránál soha nem tudtunk tovább aludni. Közben mindig néztük a képernyőt, mikor indulhatunk már. Lassan kezdett kivilágosodni, ekkor néztük, hogy a repülőtér mellett micsoda pálmasor van. Igen ezek igaziak, itt természetesek. Később jött egy nagycsapat óvodás gyerek, mind kislány, klassz kis egyenruhában, akik a repülőgépeket nézték egy biztonsági ember felvezetésével. Üvegfalú volt a váró, így jól lehetett mindent látni. Érdekes volt az emeletről azt is nézni, hogy mennyire átmotozták a biztonságiak még a stewardesseket is -őket persze nők-, az európainak tűnő turistákat meg sokkal kevésbé. Elég nehezen jött így el a dél, amikor kiírták, hogy a gép később, csak fél négykor indul. Hát ez igazán nem hiányzott!
Ekkor kezdtem el rinyálni, hogy majd úgy járunk mint neolabék, hogy másik szigetre visznek el bennünket, mert nem feltétlen vár meg a transzfer. Én ugyanis, ti tudjátok leginkább, nem akartam semmilyen más ötcsillagos szigetre kerülni, csakis ide. Gyorsan felhívtam az irodánkat, ahol mondták, hogy megpróbálnak kapcsolatba lépni a partnerirodával, hogy ne legyen gond. Ennél többet nem tehettem. Aztán végre becsekkoltunk, és beültünk a kapuhoz, ahol csak egy ajtó választott el a kinti résztől, ahonnan minden egyes kapunyitáskor áramlott be a meleg párás levegő. Egyre jobban szédültem, de talán a fáradtságtól inkább, ebben reménykedtem.A nap hol sütött, hol meg elbújt. Aztán végre beszálltunk. Eléggé kellemetlen volt a 10 órás éjszakai érkezéssel tarkított repülőút után még ez a fél nap a reptéren, de azért ahogy ígértem, túléltük, ha mehetnénk, megint vállalnám.
Ez kisebb gép volt, de ez is a Srí Lankané. Amikor pakolták be alattunk a csomagokat Erika felkiáltott, hogy látta a kis sárga szalagot az egyik bőrőndön, amit jelzésként kötöttünk rá, jó volt tudni, hogy az egyik biztosan megvan. Aztán láttam a hosszú hengerünket is a függőággyal. Végre felszálltunk, Srí Lanka felett nagy felhők gomolyogtak, amikor a tenger fölé értünk. Itt nem voltak képernyők, úgyhogy az oktatófilm helyett itt is a stewardessek mutatták be hogyan használjuk a biztonsági felszerelést, akárcsak a Malév gépen. Itt is kaptunk valamit enni, aztán egy óra múlva egyre többen néztek ki az ablakon, mellettünk egy angol nő mutatta, hogy: Coral reef ! Azaz korallzátonyok látszódtak, amint világoskék pöttyökként feltűntek a sötétkék óceánban.Nem volt olyan szép a látvány mint a fényképeken, mert a napsütésben, de a felhős időszakban is a színek erőtlenebbek voltak, nem volt olyan „hű de kék” se a tenger, se a zátony. De igazi volt! Még a gépen kiosztották azokat a kis kártyákat, amelyeket az útlevélellenőrzésnél kellett átadnunk, a személyi adatainkat kellett beírni, az útlevél kiállítási idejét stb., és hogy miért jöttünk, mennyi ideig maradunk.
Szépen leszálltunk a szigetre, mivel nem voltak kis képernyők, nem láttuk elölről. Az idő olyan napos-borús, inkább borús. De a levegő kellemesen langyos, és eléggé fújt a meleg szél. Eléggé kis repülőtérnek tűnt, ahogyan sorban álltunk az útlevélellenőrzéshez. Felvettük a csomagjainkat, megvolt mind, de az egyik vadiúj bőrőndünknek a kerekek melletti tartója egy az egyben le volt törve. Eléggé kíméletlenül bánhattak vele, mert az egykönnyen nem törik le. De nem szegte ez se a kedvünket, elindultunk kifelé. A csomagjainkat egyébként nem tudom, hogy átnézték-e, szerintem nem, szóval ha valaki mindenáron akar szeszt vinni, nem biztos, hogy lebukik. A legjobbnak tűnő tipp egyébként szerintem az, amit később spanyoloktól hallottunk, hogy ásványvizes palackba vodkát tettek, ami ugye ugyanúgy néz ki, de talán nincs olyan erős illata se, mint egy jó kis hazai „vegyigyüminek”.
A legkülső várónál ott állt egy kancsal huszonéves maldív srác, egy táblával, amin a nevem volt, némi hibával. Jeleztem, hogy mi vagyunk azok, ő megfogta a bőröndjeinket, s elhúzta a repülőtér előtti bárhoz, mondta, hogy üljünk le, ő elmegy telefonálni. Na, ekkor megint kezdtem ideges lenni, közben odajött hozzánk egy pincér, kérünk-e valamit. Mondtam, hogy nem, csak mondták, hogy üljünk le ide. Azt mondta O.K., akkor maradjunk.Később megtudtam, hogy jobb, hogy nem rendeltünk semmit, mert iszonyatos árak vannak még maldív viszonylatban is, de igazából nem is kellett semmi, a repülőgépeken amit kaptunk, mindig elég volt bőségesen. A magunkkal hozott vízhez, kekszhez éppen csak, hogy hozzányúltunk. Minden izgalom ellenéra azért közben odamentem a szép kék tengerhez, csináltam néhány fotót a kikötőről. A növények már nagyon egzotikusak voltak, szép faépületek a tenger mellett.
Aztán visszajött a fickó és azt mondta, hogy a szigetre elment már a hajó, mert késett a repülő. De ha gondoljuk, fizessünk 60 dollárt, és eljönnek értünk. Erika egyből kiakadt, hogy mi kifizettük a transzfert és nem tehetünk a repülőgép késéséről, de sajnos erről ők sem tehettek. Hogy a hajónak meg kellett volna-e várnia minket vagy sem, fogalmam sincs, ezért nem is tudtam emellett kardoskodni. Aztán azt mondta, hogy van egy olyan lehetőség is, hogy mivel már 5-6 óra felé járt az idő, ma este Maléban alszunk egyet, s reggel visznek el a szigetre, s akkor nem kell semmit se pluszban fizetnünk, a mai fihalhohis éjszakánkat beszámítják a maléi szállodába. Mondtam, neki, hogy várjon egy kicsit, megbeszéljük. Erika azt mondta, ne fizessünk, aludjunk Maléban, bár nem a 60 dolláron múlt volna, mert majdnem 800 dollárt vittünk, de tulajdonképpen már este értünk volna a szigetre, s reggel meg úgyis visznek bennünket. Mi úgyis terveztünk egy maléi éjszakát is egyszer, amikor arról volt szó, hogy esetleg egy távolabbi szigetre megyünk, hogy lássuk mégis a fővárost. Úgy láttam én is, hogy legalább látunk egy kicsit az esti Maléból is, aztán egyszer majd csak bejövünk nappal is megnézni mindent. Lekéstük tehát a transzfert, de legalább biztosan Fihalhohira megyünk, s innentől kezdve nyugodt voltam.Így aztán felszálltunk a kis hajóra, amellyel átevickéltünk Male szigetére.
Segítségeteket kérem. Számolom vissza a napokat és már csak egy hét van vissza az indulásig. Igen megyünk kedves nejemmel Meeru szigetre. Sajnos csak 5 napunk lesz a paradicsomban. A nagy munkában nincs időm végégolvasni az egész listát, ezért van pár kérdésem (nem fontosság szerint, hanem ahogy eszembe jutnak):
- Milyen túrára érdemes elmenni (Male, horgászat, vitorlázás, búvárkodás)?
- Lehet-e sima búvárszemüveggel színes halakat látni a part mellett.
- Mennyi tengeri herkentyű van az étkezéseknél, lehet-e mást is enni.
Majd még a többi is eszembe jut. Még kérdeznék, ha vagytok olyan kedvesek, hogy válaszoltok.
Minden fontos tudnivalót szívesen veszek tőletek.
Ha feledékenységem nem korlátoz :-)), akkor a CD cópiát én is tudom szolgáltatni, illetve van még egy kis maldív csemege (banánlevélbe csavart mézzel átitatott kókuszreszelék) a nosztalgia kedvéért.
Ezen túl - ismerve magunkat - nem hiszem, h sokat sütögetnénk, inkább valami (hazai boltokbban :-)vásárolhatót bízzatok ránk.
Műanyag poharakat, tányérokat, szalvétákat ilyesmiket máris bevállalom, esetleg a zenét is, bár már vagy öten megkaptátok a copy-t, úgyhogy ha mégsem csomagolódnánk még ki addigra költözés után, akkor valaki más kapja meg a D.J. szerepkörét! És szívesen sütnék valami fincsi sütit is (feltéve, ha addigra befejezik majd a 3 hétre tervezett festést az új kérónkban... ha nem, akkor viszont vásárolt cucc lesz).
Hétfőn már dolgozok (ergo: többet leszek neten),
addig is mindenki gombolkodhatna, hogy mit hozzon, én pedig majd elkezdem összeírni a jelenléti ívvel együtt! ;-)
(Sharkpapa, én is gondolkodtam már, hogy az irodámban kéne tartani: van vagy 20 nm, s még ez is olyan zsúfolt, hogy elfér benne kényelmesen vagy 2-3 ember! Úgyhogy asszem, jobb a tiéd. És tényleg sokkal bensőségesebb, mint az étterem, mert van video+minden fontos eszköz!)
