Ez is jó megoldás, viszont akkor valaki más őrizze a lábost, míg forr. Meg utána szellőztetés. Az alkoholnak ugyanis mindegy, hogy megiszod avgy belélegzed, ugyanúgy árt.
Neeeem... társast mi vettünk a családnak ide is, oda is (unokaöcskösöknek egyet meg Anyóséknak egyet), de nem bírtuk ki, végül vettünk egyet magunknak is jól;) Szóval egész értelmes ajándékokat kaptunk, babás + intimtornás könyvet, játékot a gyeröknek, babacucchordozó táskát, ráááádióóóót (oh yeah, végre nincs az a süket csend idehaza!!!:)). Persze azért nem maradhatott ki 1-2 "tuti telitalálat" se...;))) Anyámtól egy iszonyatosan lila, iszonyatosan nagy (42-es - 38-as voltam eddig) plüss nemkismama nadrág, gumis derékkal, zsebek nélkül... mindig ilyenre vágytam... Sajnos muszáj volt felpróbálni, bár attól tartottam, Férjem a döbbenet okozta sokkhatástól nem tud majd hazavezetni. De szerencsére úgy-ahogy kiheverte, mire el kellett indulni...;))
Nyugodtan használj vörösbort (én is azt teszem)! Csak forrald kicsit tovább, addig, amig a gőzébe hajolva már nem érzed az alkohol-illatot. Mielőtt felrakod főni, egy pici vízzel engedd fel!
Borról jut eszembe, aki szereti a forralt bort, itt a lightos változat: ha bor helyett almalevet használsz, ugyanazokkal a fűszerekkel. Iszonyú finom, mégis no alkohol :)
Dehogy érdekel! Csak szépséghiba, lámpában, motorban nem esett kár. Tényleg iszonyú mázlink volt, illetve nem csak mázli, azon is múlt, hogy a férjem nagyon jól vezet, és tud gyorsan dönteni vészhelyzetben. Ha én vezettem volna, terepjáró ide vagy oda, nem biztos, hogy én is ilyen jól kihozom magunkat a dologból. Persze így is teljesen sokkolódtam, jól esett egy pohár bor, mikor végül odaértünk a barátokhoz. Egy-két óra után már lelkileg sem volt kutya bajom sem. Azt hiszem, az is jó volt, hogy nem hazafelé tartottunk, mikor történt, mert itthon egyedül (kettesben) sokkal tovább tartott volna túllépni a történteken, és elterelni a figyelmünket valami más felé.
Majd legközelebb jobban sikerül. De akkor másokat hívj meg... A tegnapiak nem érdemlik meg!
Mármint hogy ők költötték a pénzt a lányra, és tőlük nem kapott Zalán? Ugye, jól értem? Mert hogy mondtad, hogy tőletek építőkockát kapott. Amúgy mi is azt vettünk a keresztlányunknak, nagyon örült neki. Féltünk, hogy nem lesz olyan nagy sláger, mert másoktól meg egy vödörnyi Duplo-t kapott, de az a helyzet, hogy az még egy kicsit nehéz neki, nem érti, hogy csak úgy pattannak össze az elemek, ha pontosan 90 vagy 180 fokban érintkeznek a kockák. Sokszor sikerül neki azért így is, de sokszor nem, és akkor ideges lesz. Az építőkockát meg csak egymásra kell rakosgatni, és az nagyon vicces, ha nagy robajjal összedől az építmény. Legalábbis Ő nagyokat nevet ilyenkor. :))
Az enyémek is bent kuksolnak a házukban, az orrukat sem dugják ki. A vizet csak vízszintes formájában imádják, a függőlegeset rühellik. A két kisebb még a locsolást sem szereti, de Emma azt azért élvezi, szeret inni a csőből, meg szereti, hogy a párom játszik vele lelocsolósat. :)
Úgy egyébként nálunk nagyon jól telt a karácsony, annak ellenére, hogy volt egy olyan balsejtelmem, hogy balhék, veszekedések lesznek. De nem, mindenki visszafogta magát, mindhárom nap nagyon jó volt az együtt töltött idő hangulata. :)) És mindenkitől csupa hasznos és szép dolgot kaptunk. A baba is kapott mindenkitől, anyósoméktól Mamas and Papas játékot, nővéreméktől kispaplant (ez nagyon klassz, patentos a széle, így később lehet hozzá vásárolni még egyet, összepatentolva gyerekpaplan lesz belőlük, és ha veszünk még kettőt, már felnőttpaplan válik belőle, de egyebet is lehet belőle patentolni, kettőből pl. hátlózsákot), anyukámtól fürdőlepedőt (persze kéket, mert még csak most mondtuk el a családnak, hogy valószínűleg a Botond mégiscsak Maja... - mostantól csupa lányos darabot kéne neki beszerezni, mert nekem ugyan semmi bajom azzal, hogy világoskék, vagy vonatos ruha van rajta, de szegény, később visszanézve a képeket, nehogy azt gondolja, fiút szerettünk volna...).
A végén már csak azért örültem, hogy vége az ünnepeknek, mert sok volt a felhajtás, kapkodás. Az ajándékcsomagolással mindig késésben voltam, én hülye, meg képes voltam ezen idegeskedni, hogy emiatt fél-egy órát késünk. Meg is lett az eredménye: életem első két keményedése. Nem tartottak hosszú ideig, csak pár másodpercig, de nagyon rossz volt. A másik, ami sok volt, az a ricsaj, egyszerrebeszélés, mindenkirefigyelés. Na, de ezek csak apróságok.
Tegnapra viszont jutott egy elég durva kaland: becsúsztunk az árokba a 11-es úton, és még így úsztuk meg a legolcsóbban. Nem volt rendesen letakarítva az út, nem látszódott, hol van pontosan az út széle. A hátsó kerekünk ráfutott a padkára, amitől az egész autó megpördült, és már csúsztunk is a szembesáv felé. A férjem próbált korrigálni, és végül sikerült annyira úrrá lennie az autón, hogy választhatta a biztos árkot, vagy azt, hogy esetleg sikerül megállítania a piruettet, de ha ez nem sikerül, átmegyünk a szembe oldalra, és ott belénk jönnek. Az árkot választotta. Addigra eléggé lelassultunk, de így is nagyon félelmetes volt, kb. 30-cal mentünk ki az útról, és az árokban egy fának ütköztünk. Egyikünknek sem lett egy karcolása sem, és nekem is volt még annyi időm, hogy kitámasszam a lábamat, és az öv ne nyomja meg a hasamat. Érdekes volt, hogy többen elhajtottak mellettünk, mikor még ki sem szálltunk az autóból, tehát egy kívülálló nem láthatta, hogy mi nem sérültünk meg. Aztán a férjem kiszállt, és kiállt az út szélére leinteni valakit, hogy segítsen. Akkor is csak a 7-8. autó állt meg. Egy cigány férfi egy vadonatúj mercivel, és egy szakadtabb pros autó, amiben egy pasi, és két csaj volt kiöltözve, a lányok magassarkúban, és még úgy is jöttek volna tolni az autót. A férjem persze nem engedte, úgyhogy végül hárman tolták az elejét, én meg adtam a gázt rükvercben, és így kis is tudtunk mászni az árokból. Csak a motorháztető sérült. Az a szerencse, hogy a terepjáróval voltunk. Ha a kisautóval megyünk, sokkal rosszabb vége lett volna a történetnek...
egy 9 eves gyereknek nem adhatsz utalvanyt:) foleg ha utana otthon az exneje meg a kogazdag palija vegigkerdezik, hogy "na, mit kaptal kislanyom? es a papa mit kapott? es a Dora mit kapott? es a Zalan mit kapott?" foleg hogy Zalan semmit nem kapott, mert minden penzt a lanyra koltottunk.
Anzán, anyóséknál nem lehetett valami vidám a karácsonyozás... Vajon ez az elmélet valamikor egy borgőzös pillanatában pattant ki a fejéből (mármint hogy nektek nem vesz semmit, mondván, minek?), vagy a fiával van valami baja?
Én örültem a kismamacuccoknak, bár van köztük olyan, amit magamtól nem biztos, hogy megvettem volna. Ennek ellenére szívesen nézegetem magam bennük a tükörben, tetszik, hogy a hasam már kijjebb áll, mint a mellem. :))
Ó, a mi családunkban az ilyenekből nem csinálunk ügyet, bevett szokás az "utalvány", ami ált. saját készítésű, és vagy rajzban, vagy szövegben, vagy képen, egyszóval valamilyen úton-módon utal arra az ajándékra, amit szándékunkban állt adni csak nem sikerült valamiért. Aztán később a megajándékozott beválthatja a kuponját. Persze, nem olyan, mintha az igazi ajándék lenne a fa alatt, de majdnem.
Háááát, ilyen vendégektől én is bevágtam volna a durcát... :( Mi volt szar a kajában? A sajt lett rossz ízű, vagy a belemártogatós dolgok, vagy egyszerűen csak nem illett össze a kettő?
Én mostanában olyanokat álmodom, hogy egyedül maradok. Ma éjjel pl. konkrétan azt, hogy a férjem elköltözik, mert máshol kapott állást. Ugyan nem messzire költözik, csak néhány házzal odébb, de látni akkor sem fogom sokat, mert abban a házban fog dolgozni, és utána ugyanoda "megy haza". Mert hogy így kényelmesebb. Át is jött hozzám egy hölgyike, az ottani "házinéni", hogy mutassam meg, hogyan kell vágni a Férjem haját, mert ezentúl ezt is ő fogja csinálni, ugyebár. Na, erre eltörött nálam a mécses, éktelen sírásba kezdtem, hogy elveszik tőlem a férjemet, és ittmaradok egyedül a babával. Könyörögtem a férjemnek, hogy ne költözzön el, hiszen innen sem olyan sok bejárnia. De azt mondta, nem lehet, mert akkor három pontot kéne módosítani a szerződésben, és közben lobogtatta előttem a papírt. Néztem, összesen hat sort kellett volna átírni... :((( Nagyon szar volt! Valami erotikusnak én is jobban örülnék, hátha attól visszaállna a régi rend az ágyunkban, mert sajna a terhesség óta nekem nem megnőtt, hanem alábbhagyott a kedvem az összebújáshoz. :( Remélem, ez a szülés után visszaáll egy idő után!
ez egy bankkartya volt, szoval potolhato, jovo hetre meglesz. csak ciki volt a fa alatt.
a fonduzes rettenetesen sikerult. szar lett a kaja is (annyira nem, de kozepesen) az egyik vendeg egy falatot nem evett, a masik kikopte (jo, mondjuk paraszt is) en meg megsertodtem.
Ez volt az a bizonyos, amit elvileg Te vittél le a kocsiba, aztán nem volt ott? :( Hogy oldódott meg a helyzet? Kapott ígéretet, hogy majd kap később valami mást?
Hogy sikerült a fondüparty? Mi még anno nászajándékba kaptunk egy készletet, nagyon klassz dolog. Titkon vagy nem titkon, tunkolni mindenki imád... :)))
A férjed meg biztosan nem vette volna meg a hálóínget, ha nem látott volna benne szívesen. És a célja nyilván nem az volt, hogy mulasson egy jót. Úgyhogy csak nyugodtan szexizz benne!
Móka, nem tudom, hiszen még csak hétfőn kezdődött... :))) Majd kérdezd meg újra május végén! ;) (segítségképp: a "szösszenet" nem a karácsonyi vendégekről szólt)
Szinte hihetetlen, hogy sem ágynemű, sem törülköző! :)) És akkor mit kaptatok? Csak nem a tavaly kért társasjátékot?
Macik az asztal alatt: nem csoda, hogy a férjed azóta ezen röhög!! :DD
Hááát, igen. Így kezdődnek ezek. Ma nyer két sorsjegy, holnap megint elmész játszani. Aztán megint, mert hátha az előző nap csak rossz kézzel kapartad le, de már rögtön 4 jegyet veszel. Aztán azon kapod magad, hogy a legközelebbi születés-/névnapodra sorsjegylekaparó korongot kapsz. Megszületik a gyerek, cseperedik, az első szava a "lottózó", vagy az "állati szerencse" lesz...
Tyű, egy kis citromos fantát most én is ledöntenék... Na, mindjárt megyek a boltba és veszek. Úgyis be kell váltanom a sorsjegyeket. Tegnap elmentem sétálni - kismamadiéta részeként ez a testmozgás- és útközben betértem egy lottózóba, vettem két db "Állati mázli" sorsjegyet és mind2 nyert. Ma ismét elsétálok :) De ma tuti nem fog nyerni
