Bár ez a hozzászólásom vagy 2 éves ........( még 2006. októberében írtam be..)
De hát ez az internet információáradatának a hátránya a könyvvel szemben..... Minden fórumon minden alkalommal nem tud jelen lenni az ember.. Így aztán mindenki ismétli a maga információit--- (mint a madarak a csiripelésükkel a felségterületük határait sic!)......
Érdemes lenne megvizsgálni azt is, hogy a Géza-István és Szt. István udvarába érkező bajor nemesek, lovagok között vajon hányan voltak a var-khunok (Rád, Hont-Pázmány nemzetség stb.)
Másfelől jó nagy tévedésnek látszik az is, hogy korábban megpróbálták szlávokkal és a Dunántúlon bajorokkal benépesíteni a VIII--IX. századi Kárpát-medencét. Az előzőekből nyilvánvaló, hogy túlságosan nagy tömegek egyik etnikum képviselői közül sem tudtak itt abban az időben megélni. Csak a 820-as évektől kezdett javulni a helyzet, amikor a var-khunok egy része visszaszivárgott, magával hozva néhány szlávos toponimát. A csapadékosabbá váló éghajlat már lehetővé tette, hogy a IX. század végén kelet felől érkező honfoglalók hospeseket hívjanak, például besenyőket, "latinokat", sőt valószínűleg a mai osztrák és bajor területek varkhonitáit.
Az aszályos évtizedek a Kárpát-medencét sem kerülték el. A föld- és növénytani, valamint a régészeti kutatások egyaránt megállapították, hogy a Balaton ekkori vízszintje 1,5–2 m-rel volt alacsonyabb a mainál, biztos jeleként a klíma drasztikus és tartós szárazabbra fordulásának. Ez a természeti körülmény döntő módon járult hozzá az Avar Birodalom bukásához. A katasztrófa nagyságrendjének megítéléséhez remek analógiaként szolgál az 1862–63. évi magyarországi aszály. Az ekkor 13 hónapon át tartó folyamatos csapadékhiány szántóföldi következményeire nem is térnék ki külön, csupán a víz- és legelőhiányból adódó állatveszteségekre. A Nagykunságon a marha- és juhállomány 80%-a, a sertések 73%-a, a lovak 44%-a hullott el. Kortársi leírások szerint a gyakori száraz porviharok szinte betemették a döglődő juhnyájakat, dombjaikat még 70 év múlva is felismerték. A lakosság jelentős hányada elmenekült, az otthon maradtakat az éhínség mellett skorbut és a fertőzött kútvíz okozta „rohasztó láz” (tífusz) tizedelte. A kutak apadásához és vizük romlásához a talajvíz szintjének süllyedése is hozzájárult. Mindezt csak két év rendkívüli szárazsága váltotta ki, aminek a következő év bővebb csapadéka véget vetett. Ezzel szemben a var-khunokra köszöntő deszikkáció közel fél évszázadon át tartott, ráadásul egy jóval fejletlenebb agrárkultúra keretei között.
A rendkívüli, évszázados aszály a hunugur népnév nyugati 'éhség' etimológiájához is alighanem döntő mértékben járult hozzá...
A VIII. század derekára soha nem látott méretű kiszáradás köszöntött a Kárpát-medencére, annak is elsősorban a központi területeire, aminek következtében a lakosság a szláv szolganépek által lakott peremterületek felé menekült, és ott nyelvében szépen el is szlávosodott, mint a bolgárok. A var-khunok tehát nem a frank támadás elől húzódtak vissza: az újabb kutatások bebizonyították (épp az akadémikus Györffy volt ennek az egyik legfőbb szószólója!), hogy a frankok a Dunántúlon jórészt lakatlan pusztaságokat találtak, s nem volt szükség a földek felperzselésére ahhoz a hungarusok részéről, hogy Győrig jutva Nagy Károly lóállománya teljesen elhulljon.
(A var-khunok sorsát ékesen illusztrálják a magyar gesták is, mindenekelőtt Anonymus, aki nyilván nem véletlenül emlegeti az elszlávosodott avar vezetőket a Kárpátok belső előterében, miközben a központi vidékeken különösebb harcokról Árpád diadalmenetét ismertetve nem nagyon ír.)
Ott viszont már igenis tudatosságot lehet felfedezni, hogy miért éppen ezeket a "halzsíros atyafiakat" választották ki a XIX. századi atyamesterek, és miért éppen az ővelük fennálló nyelvi rokonságunkat túlozták el, majd abszolutizálták... Hogy gördülékenyebben menjen a dolog, két észak-szibériai, isten háta mögötti kis halászközösség számára elorozták az avarok nevét...
Ha Landeszmann rabbi túlzott is, azt el kell ismernünk, hogy sokat köszönhetünk a galiciáner zsidóságnak (a gazdaság, sajtó fellendülése, szellemi pezsgés stb.).
Én ilyen összeesküvés-elméleteket nem naivitásom okán nem gyártok, hanem mert máshogy látom ezeket az összefüggéseket. Azt lehetne, sőt kellene is vizsgálni, hogy kik miatt jutott az ország (a reformkortól már jóval tágabban értelmezett hungarus nemzet!) abba a szellemi tespedtségbe, amelybe manapság újólag visszazuhant, hogy a hungarus tömegek miért ennyire megvezethetők, stb.... Én ezért sem összeesküvő csoportokat, sem etnikumokat nem okolok, hanem inkább egyfajta mentalitást, szűklátókörűséget és tespedtséget, éspedig éppen a középkori hungarus vezető réteg részéről!!!
Merthogy a német Hunsdorfer és Budenz urak voltak szívesek egy mesterséges "ugor" kategóriát gyártani az igazi ugoroké helyett: az "obi-ugorságot"! Akiknek persze semmi köze a valódi ugurokhoz és a sztyeppéhez. A toxikus fake-nek a történettudomány szervezetébe juttatásával sikerült annyira megmételyezniük a közgondolkodást, hogy az egyszeri magyar ember a mai napig nem tud napirendre térni a terminológiai zűrzavar fölött, hanem csak tompultan bámul maga elé, amikor a finnugor helyett nagynéha a valódi, forrásokban leírt, adatolható hunugurus, saragur, kutrigur stb. elnevezéseket hallja...
Mi viszont szögezzük le: az UGOROK (UGUROK, OGUROK) az AVAROK voltak. A szibériai mocsarakban halászgató, rénszarvasszánon bohóckodó manysikat és a hantikat SOHA nem hívják ugornak a források! Budenzék kezdték őket így hívni, arra hivatkozva, hogy a mi külföldön használatos nevünk a mai napig a HUNUGUR, és arra alapozva, hogy szerintük egykor szoros életközösségben éltünk ezekkel a primitív törzsekkel. Götz László nagyon szépen levezeti, hogyan csempészték be a finnugor "történettudomány" apostolai a tudományos köztudatba az újonnan kieszelt finnugor kifejezést...
Morbid jelenség ez, és különösen a hazai tudománypolitikára nézve szégyenteljes!
Továbbá az is hogy még Te is - akinek ismerethalmaza számomra felfoghatalan nagyságrendű - még Te is elzárkózól szellemileg az ún.-megnevezett "összeesküvéselmélet" leghalványabb feltételezhetési valószínűsíthetése "gyanújától" is, mértéktelen jóhiszeműséged, és - engedd meg - naivitásod okán. Hisz: ki mint él, úgy ítél. Ez normális, de baj.
A probléma többezeréves. Még ma is hajt, és virágzik. Így ahogy látod. Láthatod nap mint nap. Lassan szárbaszökken, és eredményt hoz!!! Sajnos már gyümölcsöt is. (:egy eklatáns mondat: ...a magyarok még mindég bőgatyában innák a barackpálinkát nélkülünk:). Vedd ahogy akarod, ahogy szellemednek megfelelő.
Úgyhogy nem kell itt semmi foghatalan balsorsot, meg vélhetelen mérvű szerencsétlenséget keresni, mert azt nem találsz, okot viszont igen,s mögötte...kezeket. Hogy mit lehet tenni? : megmaradni.
A magocok, magoszok, magusok addig maradnak a világ segítői, míg él nyelvük, mely a mag hordozója. Elnézést, ha valaki témánkívülinek érezné valamely szavamat.
A Somogyi-féle kötet említését külön is, ezt eddig nem ismertem.
"A hun és magyar (onogur) eredetű helynevek száma Ausztriában 100 körüli, Bajorországban 30 körüli, Svábföldön 7 ... A nyugati földrajzi helynevek magyar vonatkozásai EGYÁLTALÁN NINCSENEK OLYAN mértékben megkutatva, ahogy azokat a mai tudomány megkövetelhetné és elvárná. Holott a jelzett könyv 30 évnyi kutatásának anyaga szerint bizony lenne mit feldolgozni."
A legszomorúbb az, hogy amíg a számunkra szinte teljesen érdektelen, távoli bennszülöttek, a manysi-hanti meg nyenyec törzsek tanulmányozására külön tanszékek és tanszakok alakulnak, addig idehaza ezeknek a nyugati hun-oguroknak (hun-avaroknak) a történetére hivatalos részről senki sem kíváncsi, azt senki nem vizsgálja! Morbid jelenség ez, és különösen a hazai tudománypolitikára nézve szégyenteljes!
Kálmán Béla nyelvész szerint a BAJOROK "BAJUWAR" megnevezése a kelta BOJ és az avar AWAR név öszevonása. Ha két törzs keveredik, ez történhetett a népekkel is. Esetünkben tehát az avar-onogur és a kelta-germán egyesülésről van szó. Ezért fordulhat elő az UNGER helynév Bajorországban, ha nem is azzal a gyakorisággal, mint osztrák területen. Bajor földön 9 onogur eredettel gyanusítható helynév van, Ausztriában pedig 42. ugyanígy az etnikai keveredésel magyarázható, hogy a kora középkori bajor "HUB" és "GRUB" kb 10 hektáros településegységekbe illeszthetőek az onogur-székely "SZEG"ek és "SZER"ek..
Az avar-előmagyar helynevek sorában figyelemreméltó a 764-790 között "TARKANAT"-nak ( TÁRKÁNY) nevezett freisingi plébános és plébánia is. Tárkány nevű település Magyarországon sok van, elterjedtsége a honfoglaló magyar törzsek neveiből képzett helynevekéhez hasonló. Mivel azonban 895 táján ilyen nevű törzsünk nem volt, a tárkányokat csakis az onogur előzményekből származtathatjuk. Bajor-avar keveredésre utal a 9. században elterjedt KAGANHART személynév is, mely a kagáni máéltóságból eredeztethető.
BAJOR ország UNGER, HUNGER, WENGER, HUN, UNGAR, SCHÜTZEN és ETZEL helynevei:
ERTL "Topographia Norici" munkájában közli, hogy a szlávok, az avarok és a bajorok nagymértékben keveredtek egymással, kiemelve, a szláv népességet sokáig az avarok irányították.. Karinthiában viszont az avar-szláv viszony másképpen alakult. Itt a vezető avar népességből kialakult egyfajta "nemesség", melyet a rendi alkotmány is rögzített, s amely részt vett a hercegek beiktatásában. Turk nyelven eredetileg "KAZAK"nak nevezték magukat, majd szláv hangzású "KAZAZE"-nak, vagy "KOZEZ"-nek. Végül elnémetesedésük során nevük "EDLING-KAZAZE", vagyis "nemes kazaze" lett... E nemesek Karintiában és Stájerországban saját önálló falvaikban éltek, közülük 18 EDLING nevezetű település ma is létezik. Az utódok büszkék voltak elődeik nemességére, ám az EDLINGekhez kapcsolt KAZAZE-t nem tudták mire vélni. Egy szlovén nyelvész, LESSIAK PRIMUS " Edlingkazaze" című munkájában megállapította, hogy a "kazaze" sem a szláv, sem a német nyelv alapján nem értelmezhető, turk kifejezés : jelentése "független, szabad", azaz "nemes" ( németül: edling), orosz változatban a turrkből átvéve: KOZÁK.
A FRANKOK maximum a nyugati GYEPÜRENDSZERT tartották ellenőrzésük alatt.
A
Somogyi László: A burgenlandi magyarság történelem-földrajz-településforma-etnikum-szociálökonómia ELŐMAGYAR- ÉS HONFOGLALÁSKORI HELYNEVEINK AUSZTRIÁBAN ÉS BAJORORSZÁGBAN
( Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája, Oberschützen/Felsőlövő, 2004. A4/208p., 4990,- Ft)
munkájában gyönyörűen levezeti az osztrák és bajor földeken lévő FÖLDRAJZI NEVEK múltját, és annak folyamatosságát . Ezen ősi helynevek hemzsegnek az AVAR birodalom nyugati határszélén, a gyepűrendszeren, Az avar birodalom nyugati határvidékén élő ONOGUROK ( UNGEREK vagy WENGEREK) a tulajdonképpeni avarok, a KÉSŐ-AVAROK, akiknek a magyarokkal való rokonvolta egyértelműsíthető.
A környéken élő bajorok, germánok az ittélőket hívták UNGER-nek, míg a szlávok WENGERnek, az ezeken kívül élők viszont nem tettek különbséget, AVARoknak mondták őket is.
Fehér Mátyás "KORAI AVAR KAGÁNOK" című könyvében ír arról, hogy TULN-tól keletre avarok, nyugatra hunok éltek. ETZEL helyneveket mutató könyvbéli térkép Fehér állítását igazolja, ugyanis az ETZEL nevet tartalmazó földrajzi nevek tényleg ettől a városltól nyugatra találhatóak.
Népnevekből keletkezett helynevek: ( a számok melletti zárójeles szám a TULNtól keletre eső nevek mennyiségét jelöli)
Sváb = Schwab :50 (41) Frank = Franken : 25 (19) Bajor = Bayer: 9 (3) Kelta = Kelten :3 (2) Római = Römer :40 (24) Vend = Windish : 45 (20) Cseh = Böhm: 23 (23) Morva = M?hr : 11 (7)
MAGYAR = UNGER : 40 (40) MAGYAR = HUNGER : 26 (25) MAGYAR = UNGAR : 9 (9) MAGYAR = WENGER : 27 (3)
Egész Ausztriában a valamely népnévből keletkezett helynév között az UNGER a leggyakoribb.
Az AVAR helynévként Ausztriában nem ismeretes, csupán az ABER, OBOR, OBIR ( ez utóbbi karinitiai és szlovén területeken.), rejtett nyelvalakban. Más formában a WOLFGANGSEE környékén fordul elő, melyet még a 16. században is ABERLAND-nak neveztek. Maga a tó mai is ABERSEE. Másutt is előfordul.
Bajorország délkeleti részén 7 "ABER" és azok közelében 3 "KAGN" ( kagán??) létezik. Kirchdorf an der Krems avar temetőjének közelében található OBERNDORF, mely más hasonló településekkel együtt levezethető az OBORból is..
27 "WENGER" kezdetű helynév létezik Salzburgtól délre, az ALPOK fontos hágóinál. Márpedig a 670 környéki onogurok érkezésekor még nem németajkúak, hanem római maradványnépek éltek itt, illetve szlávok, akik ugye az onogurokat nem ungernek, hanem WENGERnek neveztek.. A szlávok itteni jelenlétére meg a WINDISH kezdetű településnév utal, amiből a környéken még ma is létező 5 van..
A hun és magyar (onogur) eredetű helynevek száma Ausztriában 100 körüli, Bajorországban 30 körüli, Svábföldön 7.
Úgy tűnik, az UNGER helynevek jórésze a 805-ben Savaria és Carnuntum között alapított Karoling-függő avar kaganátus idejéből származik (ami nem jelenti azt, hogy ne érkezhettek volna 670 körül, vagy korábban). A honfoglaló magyarság a 907. évi pozsonyi győztes csata után a nyugati onogurokat nyugatabbra telepítette, KORÁBBI életterükbe, ahonnan még Nagy Károly elől húzódtak vissza, más részüket pedig Erdélybe, mint székelyeket, a besenyő betörések ellenében telepítette....
A nyugati földrajzi helynevek magyar vonatkozásai EGYÁLTALÁN NINCSENEK OLYAN mértékben megkutatva, ahogy azokat a mai tudomány megkövetelhetné és elvárná. Holott a jelzett könyv 30 évnyi kutatásának anyaga szerint bizony lenne mit feldolgozni. Persze a nyugati tudományos élet ezen dolgot nem részesíti előnyben, hiszen nagyon sok olyan dolog kiderülne, amely csorbítaná a nyugati történelemszemlélet MINDENEKFÖLÖTTISÉGÉNEK szellemiségét.
1. hunok 2. avarok -- hunok "perifériára" ( gyepüvonalra vagy azon kívülre) szorulnak, tekintettel arra, hogy már nincs hun birodalom, csak hun maradványok 3. onogurok(székelyek) - az AVAR birodalom még létezik ! a bejövőket a gyepürendszerre telepítik ! 4. szláv mozgolódások 5. a frankok fönnhatóságuk alá vonják a gyepürendszert -, és az azon létrejött kaganátusokat.. 6. Az avar birodalom fölbomlik sok kisebb egységre, illetve népi összetevőkre
7. MAGYAR honfoglalás: MAGYAR főhatalmi rendszer, az eddigi lakosok kitelepítése a gyepürendszerre, melynek alapja az eredeti avar gyepürendszer.
Érdemes megfigyelni, hogy a TRIANONban elcsatolt területek valójában az 1030-as éveknek, ISTVÁN korának megfelelő GYEPÜELVEK. A mai Magyarország területe megegyezik az akkori KIRÁLYI BIRTOKOKKAL, illetve részben szabad törzsek birtokaival.
( Mindezeket már egyszer vázoltam az "EURÓPA őstörténete" című topikban....)
Nem valószínű, hogy a bajorok egy folyóvizet, illetve települést (É 48° 7', K 10° 43') eredetileg Éhség-pataknak vagy Éhségpatakának neveztek volna el. Hungár-patak lehetett az eredeti forma.
Talán Hainbachnak is van némi köze a hunokhoz, illetve a var-khunokhoz. Az alsó-ausztriai helynevekről szóló nyolckötetes munkájában (amely Historisches Ortsnamenbuch von Niederösterreich címmel 1964 és '81 között jelent meg Bécsben) Herbert Weigl 39 olyan toponímát talált Alsó-, Felső-Ausztriában és Stájerországban, amelyben Hain- előtag található. Mint kifejti, a Haindorf, Hain bei Melk stb. típusú helynevek – torzított formában – az egykor ott élt hunok emlékét őrzik.
"A történet eme változata ugyanis a területi megjelöléssel (Pannónia, Illíria, Isztria) az avarok által lakott területre utal, ezenkívül az éhség-motívumot Györffy György egy hajdani természeti csapás emlékének tekinti ... az éhínségtörténet a levél keletkezése előtt talán több évtizeddel olyan formában hangozhatott el, amelyben nem volt magyar, de volt avar sajátosság. Az ekkor elhangzott Hungri név használata is tekinthető avar elemnek. Ezt az elnevezést az avarokra is alkalmazhatták, amit több, ezzel rokon elnevezés is megerősít. A nyugati kolostorok nevei is ebbe a körbe tartoznak, melyeket Király Péter gyűjtött össze. Ezek egy része kizárható, néhányuk azonban az onogur névvel is kapcsolatban állhat."
Németh András tanulmányából láttuk, hogy a hunugur, onogur népnevet a nyugati népetimológia hozta kapcsolatba az 'éhség' szóval. Rámutattunk ugyanakkor arra is, hogy számos helynév esetében ugyanez történt: a hun és avar népnevet naiv értelmezéssel átformálták, az Oborendorfokból így lett például Oberndorf (=oberes Dorf).
Lehet, hogy ilyesmi bajor területen is előfordult:
Franz Daxecker:Der Wegbach (Hainbach) und der Hungerbach (Hummelbach) in Philipp Apians Topographie von Bayern. Das Bundwerk. Schriftenreihe des Innviertler Kulturkreises H. 11 (Ried i. I. 1996), S. 35–36 Landkarte Bayerns 1568 veröffentlicht, 1579–1589 Beschreibung in lateinischer Sprache; betrifft die Gegend von Straßwalchen, Munderfing bis Schalchen 1)
Pirenne könyve, ha egyről beszélünk, szerintem meglehetősen dogmatikus, számos vonatkozásban eljárt felette az idő. Amit a zsidó távolsági kereskedelemről ír, abban viszont lehet valami, mert az iszlám világban közismerten támogatták őket (a konfliktus csak a XX. századtól datálódik!).
Még egy régi témám során botlottam ebbe a kérdésbe. Ami nagyon elgondolkoztató, Pirenne azt írja, hogy a 7. sz-ban az arabok, mint a Földközi-tenger urai lényegében szervezetten elvágják a Ny-Európába vezető levantei kereskedelmi szálakat. Ekkor a ny-európai távolsági kereskedelem a szírek kezéből a zsidókéba megy át.
VI. Abgar osroenei király (71–91) egy edesszai mozaikképen
The name under which Edessa figures in cuneiform inscriptions is unknown. In early Greek texts, the city is called Ορρα or Ορροα, transliterated Orrha or Orrhoa respectively, as the capital of the Kingdom of Osroe, named after its legendary founder Osroe, the Armenian form for Chosroes. The later native name was Edessa, which became in Syriac ܐܘܪܗܝ, transliterated Orhāy or Ourhoï, in Armenian it is Ուռհա , transliterated Urha or Ourha, in Arabic it is الرُّهَا, transliterated as Er Roha or Ar-Ruha, commonly Orfa, Turkish Urfa, Ourfa, Sanli Urfa, or Şanlıurfa ("Glorious Urfa"), its present name. Due to similarity of names, folk mythology in Islam connects Edessa with Ur as the abode of Abraham. Seleucus I Nicator, when he refounded the town as a military colony in 303 BC, mixing Greeks with its eastern population, called it Edessa, in memory of Edessa the ancient capital of Macedon. The name is also recorded as Callirrhoe, and under Antiochus IV Epiphanes the town was called Antiochia on the Callirhoe (Greek: Αντιόχεια η επί Καλλιρρόης) by colonists from Syrian Antioch (modern Antakya, Turkey) who had settled there. During Byzantine rule it was named Justinopolis. Its Kurdish name is Riha.
Elrugaszkodott teóriának tűnik a Fekete zsigmondtól vett idézet, mely szerint a Selyemút, Levante arab meghódítását követően az avarok ellenőrizte Dunán ágazott le Nyugat-Európa felé?
Egyedülálló leletek kerültek elő Tolna megyében, az autópálya építésekor. A 19 vaskohóból kikövetkeztethető, hogyan olvasztottak vasat az avar korban.
Késő avar kori vaskohókat találtak a régészek Bátaszék mellett, az M6-os autópálya nyomvonalának feltárásakor. Összesen 19 égető maradványa került elő a föld alól. A kohók egy részét talajjal együtt kiveszik a régészek, és a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumba viszik, ahol később kiállítják.
A kohók a késő avar korból a 700-as évek végéből, 800-as évek elejéből valók. Eredetileg hordó alakúak és nagyságúak voltak. Ezeket faszénnel fűtötték fel. Erre, egy felső nyíláson keresztül dobálták rá azt a vasércet, amelyet a környéken találtak. Miután megolvadt, a vas a kohó aljában összegyűlt. Csak akkor tudták kivenni, ha a vas kihűlt és a kohót szétszedték. Emiatt az égetők csak egyszer használatosak voltak, minden olvasztáshoz újabb kohót kellett építeniük. Egy-egy kohóban csaknem 15-20 kilogramm vasat tudtak előállítani. Ebből aztán kapát, kardot, nyílhegyet, lószerszámokat készítettek. Némelyik kohóban még most is lehet látni az akkor megolvadt vasat.
A lelőhely Tolnában egyedülálló. Hasonló lelet Kaposvár, Zamárdi mellett és Győr-Moson-Sopron megyében került elő. A most feltárt kohók egy részét talajjal együtt kiveszik a régészek, és a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumba viszik, ahol később kiállítják.
„A szekszárdi 786 síros temető a Kárpát-medence egyik kiemelkedő lelőhelye, feltárását 1974–75-ben végezték. Az avar korban a temetők nagy részét a sírrablók feldúlták és kirabolták, sorsát ez a temető sem kerülhette el. A feltárás során koporsómaradványok csak ritkán kerültek elő, gyakori volt viszont az agyagedény melléklet. A temetőt az avar népesség valamikor a 7. század elején nyithatta, az utolsó temetkezések 8. század végiek. A gazdagabb harcosok közül néhányat a kedvenc hátaslovával együtt temettek el, de különálló lósírokkal is találkozhatunk. Ezekben gyakori mellékletek a vasból készített kengyelek és zablák. A harcosok leggyakoribb fegyverei közé tartoznak a kétélű kardok, a lándzsák, a csontmerevítős reflexíjak és a nyilak. A temető agyagedényei közül kiemelkednek a díszes kulacsok. A jómódú harcosok több esetben griffes-indás övveretekkel díszített fegyveröveket viseltek. A női és a gyermeksírok leggyakoribb mellékletei a fülbevalók, díszes gyöngyök, csont tűtartók, orsógombok. A temető elemzéséből az is kitűnik, hogy lakói jobbára mezőgazdasági tevékenységet folytathattak, a katonai feladatok ellátásából kisebb részt vállalhattak. A szekszárdi avarok temetője mellett a régészek feltárták az egykori faluhelyüket, településüket is, a feltárás dokumentációjának a közzététele sem várat már sokat magára.”
(Trugly Sándor: Folytatódik az avar leletanyag közzététele; in: Új Szó LIV. évf. 44. sz., 2001. febr. 22.)
VI. Abgar osroenei király (71–91) egy edesszai mozaikképen
Zarathustra portréja egy durai Mithra-templomból