Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Látom, jól belejöttetek! Akkor én is elmondok valami vidámat. 24 órás örségben volt a raj. Volt köztünk egy fíú, Murai honvéd. Ez úgy is nézett ki, mint ahogy a neve hangzott, görbén állt, nem tudott szinkronban menetelni, tátott szájú, kétbalkezes és kissé gügye is volt - és ö volt a század legjobb lövésze, de magasan, hihetetlen. Nos, épp felmasiroztunk öt leváltani, amikor örvezetönk, aki elöl ment, hirtelen csendre intett bennünket. Murai honvéd békésen aludt az örhelyén, egy fához támaszkodva, géppisztolya a másik oldalról támasztotta a törzset. Odalopóztunk, az örvezetö magához vette az AKM 47-est, aztán óriásit üvöltött.
- Murai honvéééd!
Murai fölriadt, ellökte magát a fától és kétségbeesetten kapálózva próbálta tartani egyensúlyát.
- Á... á... ájj, vagy lüvök! - dadogta félálmában.
Az örvezetö felemelte a Murai géppisztolyát és kedélyes hangon megkérdezte:
így, hogy a szabirol irtok, nekem is eszembe jutott egy történet, még igen kopasz korombol. Juniusban vonultam be, pár honapra rá (talán augusztusban vagy szeptemberben) mentunk ki Csehbe, a PAJZS 72 hadgyakorlatra, mikor hazajöttunk, mindenki kapott egy hét jutalomszabit. Othon nagy volt az örömködés, de hamar eltelt az idö, nekem pedig semmi kedvem nem volt még visszamenni. (föleg menyasszonyom miatt). a doki jo ismerös volt, adott egy igazolást, hogy lázas, fekvö beteg vagyok nem utazhatok vissza. ezt táviratilag megkuldtem az ezrednek. igen ám, de piszkosul be voltam gazolva, hogy kijönnek ellenörizni Egerböl a kommandáns hivataltol, igy egy hetet valoban ágyban töltöttem. mikor visszamentem, a szpk-m, Szebenyi megkérdezte, hol a fenében voltam, szerencsém, hogy másnap hajnalban indulunk Dörögdre, nincs idö velem foglalkozni. Nos, igy megusztam az egészet, mert amikor visszatértunk, már tényleg nem foglalkozott velem senki. ezért irtam már többször, hogy Szebenyi a humuánus tisztek közé tartozott.
Hát valóban lehetne sorolni az emlékeket, de úgy általában azért legtöbben az igazából kellemes emlékekre emlékszünk, s csak elvétve jönnek elő a rosszak. Ez a kor előrehaladtával van így, de nem baj. Mindenki annyi évesnek érzi magát, amennyinek magában bevallja. Én 47-es vagyok, de valahogy úgy érzem magam mikor ezeket a hozzászólásokat olvasom, mintha tegnap szereltem volna le.érdekes........
Engem nem untatnak az egyéni történetek, jöhet!!!
Addig egy rövid , az akkori korra, politikai helyzetre jellemző eset: Zajda laktanya, telephely, kellemes őszi meleg délután, ebéd megvolt, emlékezetem szerint a HK-s telephely mellet volt a felderítő szakasz (később század) technikája, 6db +2db FUG, (2db M tartalék volt), 4db UHK (1db M tartalék) és a legvégén a sorban a híradószázad kezelésében lévő parancsnoki BTR, amiben akkoriban Pummer Dezső ezredpk, és a többi csíkosnadrágos tevékenykedett volna egy igazi eseménykor. Nem sokkal voltunk a 63-as kubai válság után!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nahát itt a telephelyen, egy un. őszi-tavaszi átálláskor, amikor legalábbis én (mi) az összes UHK haspáncélján lévő nyílásokat le kellett zsírozni, ha jól emlékszem orosz gyátmányú konsztantin és szolidol nevű zsírokkal. Az egyik olyan volt mint a szálkáshús, a másik mint a kisgyerekszar, világos karamell színű., de viszont a koszt lehozta a kezedről!!!
E munkák alatt, ragyógóan lehetett summantani, cigizni, rádiót hallgatni. Háromméteres antenna ki, rádió lehangolva, majd vételre, és irány a Szabad Európa, teenager Party. Kurva szép idők voltak. Valaki ki volt téve a toronyba, s ha jött valaki fütyülve jelzett. Ekkor óriási suvickolás indult olajosronggyal, kívül belül.
A vége persze lebukás, kihallgatás, ki állította be a rádiót, ki hangolta le , ki tette ki az antennát, s egyáltalán, kurvapecérek voltunk. Kiosztottak 6-unk között 15 nap fogdát, politikailag.
Másnap a körletben lévő Kékes vagy Tavasz (már nem emlékszem) dobváltós TV-ből, amivel a '66-os fociVB-t is néztük, és a tisztek is persze, kiszedette a poltiszt a 8. csatornát, ott Grazot néztük.
Hát ennyi adalék a korhoz.
Üdv
blues47
Ha még akarjátok van még néhány nem mindennapi, szokványos eset amit szívesen leírnék.
Igazából várom már, hogy valaki ráismerjen magára.
Segítségül : MN 6283 Lenti felderítő szakasz (század)
Felderítő főnök : Palóc Antal örgy
Század pk.: Orosz Lajos fhdgy
UHK Szakasz pk.: Berecz György örm.
UHK rajpk.: Balázs Béla örv (egy kis, 150cm békéscsabai tetű!!)
Hajaj, mindenkinek voltak élményei, napokig lehetne mesélni! Én csak egyet mondok el, mert emlited, hogy idöben vissza kellett érni a kimenöröl. Hétvégén otthon voltam - Györben - és elaludtam (fiatal házas voltam...) az esti vonatot, valamikor éjjel riadtam föl. Elrohantam a pályaudvarra, elkaptam egy tehervonatot, azzal mentem Zalaegerszegig, ahol már várt rám a feleségem által beszervezett teherautó. (Vasi lány volt, telefonált valakinek.) Hogy meddig vitt, nem emlékszem, de arra már igen, hogy a határidö elött öt perccel ugrottam le egy segitökész pali mopedjéröl a laktanya kapujánál. Fantasztikus, milyen segitökész volt akkor mindenki, ilyen ma már alig van... Legközelebb elmesélem a vérfagyasztó Hullmann szakaszvezetöt, ha akarjátok. Üdv!
A fényképezőgépet természetesen nem lehetett használni, ezért benne volt a szalmazsák fej felöli végében. ( Nekünk ez volt 1966 tavaszig!!!/
Ez biztos hely volt , ugyanis alváskor mindíg a szalmazsák közepét feküdtem ki, amiben aztán másnap ágybevetéskor a bentlévő szalmát "stopkafával" kellett feltupírozni. Ez viszont nem érintette a fejrészt, így ott nem is gondolta senki. Mindenesetre elég rizikós volt, de akkor inkább vagányságnak tünt csakazért is használni. S milyen jó, legalább maradt valami kézzelfogható emlék, mint pl. a centi utolsó darabja(az a fémes vége a szbócentinak), egy kanálkészlet, derékszíj, pár krumplivirág.
Nekem sikerült még a PT-76 úszóharckocsival Abasáron történő lövészeten egy 76mm hüvelyt megmenteni, szerencsém volt, mert a löveg mellett volt, nem a hüvelyfogó zsákban. itt van most a szekrényem tetején, baromira szépen megtisztítva, időnként átdörzsölöm. Maradt 2 db nyomjelző lőszerem a géppuskából, és 2db nyomjelző Ak-ból., és egy naptár, 1967-ből, amiből ki vannak gondosan vágva a hónapok. Valamelyik kultúros csinálta, fotó útján, s körben a zsebnaptáron kifotózott meztelen csajok vannak. Óriási!!!!!
És a századépület tetején, iránnyal az alakulótér felé célozva, volt egy bazi nagy tölcséres, nyomókamrás hangszóró, amiből hétvégén ill. délután 4 után, állandóan a Koncz Zsuzsa-Mr.Alkohol című száma ment, meg az Echó-Kis Bence c. száma. Volt még más is, de már nem emlékszem. Ezeket állandóan nyomták, hallgattuk a kantinban, a csokisnápolyi+szilvabefőtt evés közben. Akkor alkohol nem volt, és a pénzem se volt sok.
Én véleményem szerint, kár, hogy megszüntették a sorállományt, ezért van olyan sok kripli fiatal. Evvel az én fiam sem ért ma eggyet, (nem panaszkodom rá, rendes gyerek 75-ben született, ma asztalosipari technikus, kisiparos), de azért őrá is ráfért volna azért egy kis alaki kiképzés. A pontosságra viszont megtanítottam, már kiskorától, úgyhogy ez kiegyenlíti a dolgokat.
Na ennyit, kurva késő van mostmár nosztalgiázni, dehát emberből vagyunk.
Valóban nem lehetett fényképezni, de mint láthatod, azért egy kis SZMENA is megtette a magáét az utókor számára. Természetesen emlékszem a Vojnovicsra, mindenki tudta, hogy egy nagy genyó. De voltak akkoriban nálunk is rothadt jutasi örmesterek, akik legnyagyobb szórakozása a kopaszok szivatása volt. Nem tudom emlékeztek arra, hogy volt a "mosdó-WC-előtér" meghatározás?? Nahát az nekem speciál mindíg bejött, én mindíg valahogy belekerültem abba a brigádba, amelyik evvel foglalkozott. Mosdók kővályúk, tetű hideg vízzel, igaz nyáron a csapokat felfelé fordítva egy kicsit lehetett hűsölni, ha aláguggoltál a kővályúba. Hát beszarás.
Mi a hiradószázaddal voltunk egy nagy körletben, az oszlopok egyik felén a tyúkbelesek, másik felén mi. Középen volt egy hosszanti rész, és a oszlopok közti falakon lógtak hurkába összejatva a köpenyek. természetesen posztó. még 1966-ban, mikor már öregkatonák voltunk, akkor jöttek be az első mikádók, na akkor abban már el tudtunk jönni eltávra. Egy hosszú eltáv az péntek déltől hétfő reggel 6-ig volt, ebből az út oda-vissza Pestre kb. 14 óra. Míg beértünk Zalaegerszegre az kész istencsapása volt, minden karónál megállás, és nem lehetett tudni, hogy mire várunk. De aztán tovább is lassú minden, mindenhol. Így aztán estefelé Déliben, majd onnan Lőrincre, ott laktunk . Vissza ugyanez, el kellett érni az éjféli vonatot, mert annak volt csatlakozása Zalaegerszegről Rédics felé. Namármost ha lassan ment a vonat, akkor izgulás végig. Lentiben leszállás, majd gyaloglás Zajdáig, volt hogy tetű nagy szembeszél, és -10 fok. A mai diszkópatkányok nem is tudják, mik voltak az igazán embertformáló történések, de nekünk legalább emlékeink vannak ezekről!!!!!!!!!!!!
Autóstoppolni akkoriban tilos volt, de azért néha muszályból megreszkíroztuk, sikerrel.
Télen nem is jöttünk inkább eltávra haza, nem érte meg. Inkább szlopáltuk a körletben stikában hideg estéken a nohát. A sárgítóval befestett asztalokat térképesre marta másnapra, olyan szar volt, de akkor nem számított.
Na hirtelen ennyi, egy komplett könyvet tudnék írni az ott töltött hónapokról (24), de visszatekintve úgy tűnik, több volt a szép mint rossz emlék. Vagy csak megöregedtünk??????????????????????
Van még sok fotóm, remélem jelentkezik valamelyik jó bajtársam.
tényleg jok a fotok, csak hát, ez már nekem is egy kicsit messze van, hiszen a fotokon még a "kubai" a gyakorlo sapka, én már siltes bocskait hordtam. gondolom, akkor még a kimenö téli kabát is poszto volt, nekunk már háromnegyedes mikádo. Igaz, a téli kimenö ruhánk borzaszto anyagbol volt, egyszeruen ki sem lehetett vasalni, rögtön kinyult, föleg a térdén. (ezért kimenöre, eltávra, szabira inkább nyárit kértunk a raktárostol, föleg "öreg" korunkban). erröl jut eszembe egy sztori, hogy vonaton utaztunk Zalaegerszegröl Pestre, (szabira) onnan ki-ki tovább,hát beultunk többen egy fulkébe, volt velunk egy nöcsábász bájgunár srác is. Ult már a fulkében egy fiatal, eléggé jol szituált hölgy, ez a kis ficsur szemben ult vele, rögtön elkezdte fözni a nöt. Az vagy figyelte, vagy nem, de egyszer csak észrevettuk, hogy pukkadozik a nevetéstöl, elöször nem tudtuk, miért. Na, kiderult, mert a nö gyakran nézett a micsodája felé, hát en is a sráccal szemben ultem, akkor vettem észre, hogy a slicce mellett végigi volt hasadva a nadrág, alsogatyát meg mit tudom én miert, de nem vett fel. eszre sem vette, kilogott az egész szerszámkészlete. Probáltuk figyelmeztetni, de ez a hulye teljesen rámozdult a nöre, pofázott egyfolytában. az lett a vége, hogy a nö már nem birta tovább, kirobbant belöle a röhögés, felugrott és kirohant a kupébol táskástol mindenestöl, vissza sem jött többet. ez a szerencsétlen még akkor sem vette észre magát, csak amikor elmondtuk, hogy a hölgyike nem neki örult annyira, hanem a micsodáját röhögte ki. na, erröl ennyit. Sajnos, én nem tudok fotokat kuldeni, mert egyrészt a fényképezögép tilos volt-emlékeztek, a muuton ki is volt téve a fényképezni tilos tábla-másrészt, nem tudom engedték volna-e. Ennyit erröl, udv mindenkinek.
csodálom, hogy még senki sem válaszolt ennyi remek fotó láttán! Úgy látszik, a sok lekiismeretes öregedö férfi karácsonyi ajándékok után lohol szabad idejében! Nem ismerjük egymást, csak az közös, hogy 67-ben szereltünk le mindketten (lásd lejjebb). Remek élményeket ecsetelsz, ismerem valahonnan... Minket tán még többet baszogattak, mert nyulak voltunk, századparancsnokunk a rémes Vojnovics föhadnagy volt, ismerted? Üdvözöllek a fórumtagok nevében!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra, habár teljesen véletlenül kolbászoltam erre. Végigolvastam vagy 70 hozzászólást, és lassan visszajöttek az emlékek. Voltak jók, rosszak vegyesen, de legalább voltak! A mai kiscsókáknak már ilyen emlékeik nem lesznek, csak a buzi-zene, kis drog, pi, stb. De nem általánosítok.....
Én 1965. nov 16-án vonultam Zajdára Budapestről, apám miatt vezényeltek biztosan ilyen qurva messzire, ugyanis Ő folyamőr-százados volt 45 előtt. Szóval itt b@sztam a rezet 1967.nov 20.-ig, egyhosszában. Némi kitérő Újdörögdi tisztesiskola, de nem vezényeltek máshová. A zalai embereket és az egyébként szép tájat alaposan megismertük ez idő alatt, na és persze az igazi zalai sarat.
Kúszás-mászás, mosson-fusson, csikktemetés, ajtón biciglizés, ágyak alatt kúszás, egyszerre FEL-VIGYÁZZ!!
ami ugyebár azzal járt, hogy az egyébként tökéletesen bevetett ágy szarrá ment, sközben be kellett mondani az éppen aktuális vasútállomás nevét, Lentitől-Budapestig. (Ukk-Boba-Devecser-Veszprém-Székesfehérvár-Kelenföld-Déli útvonalon), sok kis megálló, kívülről akkor tudtam, mert tudni kellett.
Szóval felderítő-szakasz, (csak '66-ban lett század), UHK raj, előbb töltőkezelő majd UHK-pk.
Századpk: Orosz Lajos szds, szakaszpk:Berecz János (Vilgyó!!! ami azt jelentette Világos? csak rövidítve), és állandóan ezzel fejezett be minden dumát, nagy tetű volt.
Ennyi bevezető után, keresem azokat a Bajtársaimat, akikkel együtt voltam jóban, rosszban, igaz ennek már lassan fél évszázada, remélem, még találkozhatnánk egyszer.
Ercsényi, remek ötlet, szerintem! De ha más nem kezdi, akkor tessék, én se vagyok a névsor legvégén... 1967 karácsonyát otthon töltöttem, mert feleségem terhessége miatt idö elött leszereltek. Két év múlva tudtam meg, amikor hazajöttem elsö külföldi utamról, hogy századunkat 68 nyarán Csehszlovákiába vezényelték, ahol néhányan elestek, és egy részük hazafelé jövet vasúti szerencsétlenség áldozata lett, állitólag összesen tizenöt fö, a hatvannégyböl. Igy utólag éreztem csak rá, hogy az a karácsony életem legszebbje volt... Ezért is keresem a régi bajtársakat, mert mindmáig nem tudom, ki él még.
ugy latom, teljesen letesteltunk, mindenki hallgat. Igy, Karacsony elött, van egy javaslatom: ABC sorrendben, mindenki irjon le egy Karacsony elötti, vagy karacsonyi élményét, katona korábol. szolhat ez bármiröl- csaladrol, szerelemröl, csalodásrol, boldogságrol, vagy amit gondoltok. Karacsonyig majd csak összejön valami, s javaslom, kezdjek az a betusök, Pl. "Artner". azt hiszem, ezzel is kozelebb kerulunk egymáshoz, a jövö évi talalkozo remenyében.
kupálodok, mert tegnap sikerult a kisérlet, megtaláltam amit kerestem, de azért kösz a segitseget. az öcskör jelezte, hogy neki irtál, de már tisztáztátok. Ö Alatkán volt katona.
Az obsitos klubban a "tagok-ra" kattintasz találsz jó néhány ismerőst.Tudsz még keresni úgy is, hogy a jobb felső sarokba beírod a keresés mezőbe a keresendő nevet és a találatok között válogathatsz.
Mi 78-ban szereltünk le és van egy oldalunk az iwiwen Katonák Lentiben 54-es felderítő zászlóalj néven. Mi már 3. éve találkozunk Lentiben. Ha van kedved nézd meg az oldalt és jelölj be minket!
Én 1979-től 1981-ig szolgáltam Zajdán a Felderítő Zászlóaljban. Csíki őrgy volt a zászlóalj PK és Vágány József a TÖF. Ha valaki ekkortájt volt ott jelentkezzen, jövő év februárban lesz 30 éve, hogy leszereltünk! :)
Azt hiszem Rád találtam.Tegnap regisztráltál ugye?Ha rákattintasz a linkre amit írtam az 1001-es hsz-ben lépj be a klubba(jobb felső sarok-csatlakozom) és rögtön sok ismerőst találsz, mert már 50-en vagyunk. Én is családdal szeretnék menni.
Hello sracok, most is itt szaladgalok az IVIV-en, de sehogyan ne m tudom behozni azt, amit akarok. már leirtam, nem titkolodzok, az elérhetöségem ercsenyi.karoly@citromail. hu. mindenesetre, nagyon készulok a jovo évi talakozora, talan életemben több pozitiv eseméy sem lesz, de viszem a csaladot is, feleségem még mint menyasszony ott volt az eskutételemen, 1972-ben. Ö is jonni akar, egyutt nosztalgiazunk majd. Ki tud Breisteinstein Laszlorol. Idöszaktarsam volt, PSZH soför.
