üdv,van egy olyan gondom a certina ds podiumom 7750 másfél hete mérem 1nap 5s,2nap 10s..azt pár nap ig 8s,utánna pár napig 5s lement késésbe,és most meg fel ugrott 18s késésbe..eléggé zavar,mert jókat halottam róla!bár 3éves nem hiszem hogy kéne neki a szerviz..várnám a segitséget.köszönöm!
És van az a kategória, akinek az óra időmutató eszköz. Tehát legyen pontos és könnyen leolvasható, mutassa a dátumot, a hét napját, esetleg más időzónákat, ne kelljen sokat foglalkozni vele, bírja a strapát és lehessen vele úszni is, valamint a külleme tessék a gazdájának. Ha ezt 200 euróért tudja, akkor annyiért tudja.
Az óra kérdés alapvetően stílus kérdés. Számtalan jobb módú ismerősöm (az én szememben) ratyi órát hord, mert alapból "sz@rik rája", nem foglalkoztatja a kérdés mélyebben.
A másik véglet, aki csak azért vesz drága órát, mert megteheti és hype.
Azok hiszik, hogy a tehetős embernek drága órát illik hordania, akik nem engedhetik meg maguknak. Aki már megengedheti magának, hogy akármilyet hordjon, az akármilyet hord :)
Egy Stradivari hegedű ára a lakkjának eredetiségétől is függ. A jobb, ép lakkozású darabok úgy 3-4 millió $ körül nemmek, míg azok, amelyeket útközben csak átpolitúroztak, ritkán lépik túl az 1 milliót.
A Helvetiák zöme olcsó kínai óra. És már sok DOXA is az.
Vannak még mindig valóban "swiss made" és minőségileg is jobb darabok is a kínálatban, valójában azt sem a cég készíti, private-label gyártások (ez elmondható a DOXA-ról is), de ezek már annyira nem is olcsók.
Meg lehet ezt úgy is közelíteni, hogy ki mit lát az órában (öreg Coltban, veterán autóban). Antik, érdekes, izgalmas, a mai kommeszhez mérten más minőségi színvonalat képviselő, de mégiscsak élő, használati tárgyat - vagy műtárgyat, amihez hozzá sem szabad nyúlni, csak egy vitrinben csodálni. Jelentős létszáma van mindkét tábornak.
A műtárgy-irányvonal hívei nyilván blaszfémiának tekintenek egy átcsiszolást, de még olyat is láttam már, aki egy szervizt sem tűr meg, nem baj, ha az óra így nem működőképes, viszont óriási többlet értéket lát abban, ha eredeti doboz, papírok, szíj van az órához (sőt, esetleg csak ilyet gyűjt). Van ennek is nyilván helye a Nap alatt.
Aztán vannak sokan, akik azért veszik az öreg Rolexet, Omegát, hogy hordják is, kímélve, óvatosan - de mégiscsak nap, mint nap, persze néha megkarcolódik, pár évente szervizelni kell - és ezt természetesnek tekintik.
Anélkül, hogy állást foglalnék bármelyik mellett, én az utóbbi csapathoz húzok. Ha nem hordom, nem járatom, az óra "meghal", ha a vitrinben áll érinthetetlenül, akkor számomra nem jelentene sokkal többet, mint ha pár jó képem lenne róla... Veterán autós találkozón láttam egy ősöreg "hajó" Renaultot, amit igen nagy pénzért patentre felújítottak, teljesen új állapotú volt - és a tulaj még beindítani sem engedte. Tréleren utazott mindenhová, letakarva, otthon meg felbakolva állt a garázs neki szánt sarkában, letakarva. Egy métert nem ment még a felújítás óta önerőből, évek alatt sem. Mert "féltették". Nem mondtam semmit, nem akartam megbántani a tulajt - de akkor minek? Nem lenne elég egy szép nagy poszter a kocsiról a nappaliba..?..
Épp ma néztem egyik kedvenc csatornámon egy egész jó műsort. Las Vegasi zálogház tulajokról szól. Adank vesznek minden féle régiséget.
A lényeg: bejön a kisöreg egy anitk Colt-tal. A pisztoly valóban egyedi, egyike az legelső modelleknek. Csak a kisöreg ész és értelem nélkül drótkefével suvickolta ki fényesre, ezzel eltüntetve a pótolhatatlan kézi véseteket és a patinának is lőttek :)
3k dollárt akart érte. Nagy nehezen kapott 200-at. A boltoson maradt a cucc, mert a pisztoly értéktelenné vált a tisztítás után. Eredeti álapotában simán megért volna 3000-et sőt még többet is!
En sem vagyok hive a gyakor polirozasnak. Valsz nem egy regebbi karc fog ujrakarcolodni, tehat nem lesznek egyre melyebek, csak egyre tobb. Vigyzva hordva, csak kozelrol eszrevehetok, es minden egyes csiszolas polirozas koptatja az orat. Plexi az mas, azt nyugodt szivvel kicserli az ember ha mar nem lehet polirozni, vagy elkopott.
