Aki tegnap este a Kulti elötti kerítésröl levágta és ellopta a biciklimet, amíg a Tilosban voltam, az még életében rohadjon meg, a gyereke is csak egy piti tolvaj legyen, mint ö, és irígyeljék az én gyerekeimet majd, mert az enyémek normális családban nönek fel, és nem lesznek tolvajok, mint ök lettek, mert csak ezt látták otthon, és minden leszármazottuk egész életében érezzen valami megfoghatatlan büntudatot, betegedjenek meg, és szülessenek torz utódaik, kiknek biciklipedál kezük, és nyeregfejük van, sajnálkozva állja körül öket a világ, míly szerencsétlen sorsúak is ök, mert ösatyjuk ellopta a biciklimet, de az ö ösatyjuk érjen meg magas kort (megrohadva persze) és magatehetetlen kínjában így kiáltson az ég felé: ó mit tettem, hogy vészt és sanyarúságot hoztam az én házam népére?! (angyalok kara: loptál bazeg!) Ó hogyan vezessem ki öket nyomorúságukból?! (arkangyalok arkkara:rákúrtál, így maradtok!) Ó, hogyan vezekeljek, hogy szánalmas életükben legalább egyszer megláthassák a fényt,olyanképpen, ahogyan Hajós András gyermekeinek és leszármazottainak ezt hétköznapi módjukban áll látni?! (nép: lófaszt!) Vagy legalább égne ki a magvuk, hogy újabb torz utódok ne születhessenek átkozott ivadékaimból! Ó, jaj, miért loptam el Hajós András bicikliját (rózsi néni: magas hangrend édesfiam!).
De ekkor nyíljon meg az ég, és aranyló lángbiciklin ereszkedjék le az égböl Procyclius, a biciklisek istene, és köpködje tele az orrukat, majd szarjon a szívükbe...
Az ügyet lezártam, veszek másikat, mert van munkám és tudok dolgozni.
Hajós |