Én még nem döntöttem el, mit süssek, zserbót, beiglit, hókiflit vagy narancsost. Mondjuk a holnapi napba tuti csak a narancsos férne bele, a többi közül vmelyiket talán pénteken...
Hááát, tüzelő kutyussal télleg necces!!
Lányok, körkérdés: csak én vagyok szarul az Elevittől? Múltkor egy félórát bírt lentmaradni, akkor a dokim a délutáni szedést javasolta, de így meg estére van iszonyú hányingerem...:I
Sütit én is fogok sütni, holnap este karácsonyozunk a gimis osztálytársakkal. Azt hiszem, kipróbálom azt a zserbó receptet, amit tegnap kaptam az egyik kutyás barátnőmtől. Ha süt a nap, lehet, hogy én is elmegyek egy kicsit a kutyákkal, már ha merek. Az egyikük ugyanis tüzel, és félek, hogy a nyakunkba akaszkodik a környéken portyázó félkóbor kutyák valamelyike... (félkóbor = van gazdája, vagy legalábbis van egy telek/ház, ahova tartozik, de kerítés és gondolom törődés híjján a legkevesebb időt ott töltik, inkább a környékbeli utcákat járják)
Hmm...:(( Majd megkérdem a dokim, 5 perc is tilos-e. Én azt nem találom olyan hosszú időnek, ennyi simán eltelhet akkor is, ha beteg vagy, mire észreveszed, hogy felment a lázad.
De ha sok és nem szabad, akkor még mindig marad a mozgás.
Anzán, tojd le a könyveket!!:) Nem KELL, miért kéne mindig virulj? Attól, hogy baba van a pocakban, még nem oldódik meg minden gondja az embernek, legyünk bántóan őszinték.
Csak nem szabad hagyni, hogy elhatalmasodjon. Mozgás és fény, ez a kettő sokat segít.
Függ attól is, hogy mennyi időt töltesz bent. A pocod mindenképp közelebb kerül a csövekhez.
A magzatnak maga a melegítés okozhat problémát, lévén az ő hőháztartását te határozod meg, ő nem tudja befolyásolni. Kb. olyan eredménnyel jár, mintha belázasítanád a kölköt.
(Egyszer én kerültem hasonló szituba, bár az nem szoli volt, csak bizonyos fokú maghőmérséklet-emelkedés. Azt a rosszullétet...)
Hát, eddig egy tornáról tudok, az a bizonyos szombat reggel kilencórási, amiről egyszer már írtam. Egyszr azért biztosan kipróbálom a fenntartásaim ellenére, mert lehet, hogy mégis beválik. Ha nem, akkor biztos találok még másikat, a város elején láttam egy "Forma Stúdió" nevű helyet, ott is meg tudom kérdezni, hogy tartanak -e kismamatornát.
Apás szülés: mindenkinek más jön be, van, aki inkább nem akarja magát ilyen kiszolgáltatott helyzetben láttatni magát a férje előtt, én viszont pont az ellenkezője vagyok: ebben a helyzetben, amikor annyi fájdalmas, bizonytalan és emiatt félelmetes dolog vár rám, nem is tudom elképzelni, hogy ne legyen ott az, akiben a legjobban megbízom, és akire a legszívesebben támaszkodom a bajban: a férjem. Nem beszélve arról, hogy közös életünk legfontosabb (hűdenagyonhosszú) pillanata lesz a baba születése, és mindenképp együtt szeretném átélni ezt. Neki is látnia kell, ahogy kibújik és felsír, véresen és magzatmázasan, és ha ott van, akkor valószínűleg Ő foghatja majd meg először, és ez biztos, hogy nagyon sokat számít a gyermekével való későbbi kapcsolat kialakulásában. Az előbbieket akkor is így gondolnám, ha éppen bankár vagy matematikus lenne, de persze a mi esetünk speciális, hiszen Ő orvos, ráadásul a gyakorlatait is úgy intézte, hogy a kiírás időpontjában épp ott legyen szülészet gyakorlaton. Így az Ő esetében nem kell mérlegelni azt az eshetőséget, hogy sokkolja a látvány, vagy elájul a vértől, a szülés látványától. Látott már egy pár ilyet. És bele is pusztulna, ha nem lehetne ott a saját gyereke születésénél, nem csak mint apa és férj, hanem félig-meddig mint orvos, hogy felügyelje, minden rendben halad -e, szakszerű -e az ellátásom.
Szóval én az apás szülés mellett teszem le a voksom, de biztos vannak sokan, akik inkább az anyukájukat/testvérüket/kebelbarátnőjüket/dúlát szeretnék majd maguk mellett tudni, ezért is kezdtem úgy, hogy mindenkinek más jön be...
Háááát... így, hogy apuci húzódozik, nehéz okosnak lenni. Ugyanis írhat az ember bármit, ha nem akar, nem szabad erőltetni.
Egyébként: szvsz a kórházundort úgyis le fogja győzni, csak nem akar otthon a fotelben izgulni, hogy mi van Veletek...?!;)) Vérundor sem akadály szerintem - (Egy biológus??;)) nem az érkezési oldalra kell állni (ott úgyis minden hely foglalt lesz;))). Esetleg a köldökzsinórvágást akkor kihagyja... (Nekem ez a momentum egyébként vhogy nem szimpatikus, fene tudja.)
Ja, hallottam egy aranyosat odaát a macskás topikban: "Ha biológussal laksz együtt, sose torkoskodj a hűtőből!";))) Rögtön Ti jutottatok eszembe!:)))
Juuuuj! Az állószoli teljesen zárt?? Mindig olyanba akartam menni, de sose jutottam el... Klausztrofóbia + télidepresszió rulez:)) (Én a fekvőbe a gombák miatt nem mennék.)
Néha nekem is van olyan "hülye hangulatom", utána meg kerülget a lelkifurdalás, merthogy egy kismamának ugyebár a nagy könyv szerint virulnia kell a boldogságtól állandóan...:-) Igazából semmi okom a rosszkedvre, néha mégis elfog egy kis időre. Aztán jön a "most meg mi bajod van te hülye" kezdetű önmarcang. :-)
Fel a fejjel, Samu mama, hasonlóan vagyok én is! Ráadásul enyimférjnél most sz.r van a palacsintában a munkahelyén, az ő hangulata is pocsék, minden társas programot lemondtunk, most is dolgozik...:((
Samu mama, az optimista. :) Én még gondolni sem merek arra, hogy mi az, ami szülés után rám fog jönni. Most még olyan könnyű, hogy nem egyre kisebb, hanem egyre nagyobb ruhákban kell gondolkodnom! Biztos, hogy kell majd egy-két új nyári nadrág, mert a terhesség előttiek meglehetősen szűkszabásúak, azokat egy ideig biztosan elfelejthetem. :( Ilyen szempontból nem jó május közepén szülni, mert az ember nem a szép gömbölyű pocakját mutogathatja a nyári cuccokban, hanem meg kell próbálnia leplezni a felszedett pluszkilókat és a has maradékát úgy, hogy azért mégse kapjon hőgutát...
Lányok, megírnátok a véleményeteket papás szülés pro és kontra?
Ma erről dumáltunk torna után az öltözőben a többi kismamával, és bár szerencsére még messze van, de nem tudom, nálunk mi legyen. Apa be is akar jönni meg nem is (kórházundor, vérundor...de közben nem akar kimaradni semmiből, stb, stb), én meg úgy vagyok vele, hogy tegyen, amit érez; erre közli, hogy ha nekem fontos, akkor bejön. Én meg már azt sem tudom, akarom-e, mert aztán ne ott kelljen a drágát felkanalazni. De lehet, hogy jól jönne lelkitámasznak és végül jól bírná az egészet. Szóval nemtudom. Mondjatok érveket, amin rágódhatunk (a Kispapa is)! :-)
Soha nem jártam szoliba. Mindig terveztem, hogy telente lemegyek majd hetente-kéthetente, hogy ne legyek már olyan sápi, de aztán valahogy sosem követte tett az elhatározást (esetemben ez sokmindennel történik így...). Egyszer volt, hogy anyósom vett egy bérletet, de nem tudta lejárni, és nekünk adta. Na, akkor a Férjemmel (!) lementünk egy párszor, tök jó volt a meleg, ahogy körbevette habtestemet. :) Csak folyton azon paráztam, hogy eldurran az egyik cső, és maradandó égési és egyéb sérüléseket okoz (hülyeség!). Ja, és egyszer az állószolit is kipróbáltam, na az nem tetszett annyira, fárasztó és uncsi volt 10 percig álldogálni, úgy, hogy néha fent, néha lent legyen a karom. Ráadásul a végén kicsit pánikba is estem, mert a nyolcszögletű kabin ajtaja nem akart kinyílni, hiába ráztam. Persze. Mert a mellette lévő oldallap volt aj ajtó... :))))) Az a pár másodperc, mire erre rájöttem, maga volt a rémálom!
Na, szóval kétségkívül minden további nélkül lemennék néha napoztatni magam, ha már az igazi nem süt (persze csakis fekvőbe!!!), de ha itt többen állítják, hogy nem szabad...
Vidramam: láttam a képeket a táron; klasszak az új cuccaid!! A melegítőgatyóért kicsit irigykedem, mert a normál tréninggatyáim már nagyon szorítanak torna közben, ahogy azt ma is megtapasztaltam. Felétek nincs valami mozgáslehetőség? Nekem a kismamatorna sokat dob az állapotomon és a szociális életemnek is jót tesz. :-)
Köszi az érdeklődést; UH-nak természetesen nagy sikere volt, nemcsak a büszke apa, hanem a leendő nagyszülők szemében is. Após képes volt hosszú percekig meredni a képernyőre, pedig gyermekem épp nem csinált semmit; arcát betemette a méhlepény mögé és simogatta egyik kezével, de ennyi. Anyós pedig folyton azt vizslatta, hogy nem látják-e meg mégis véletlen, hogy kisfiú vagy kislány-e leendő első unokájuk. :-)
Férj gondolkodása egyébként lassan átalakul felelősségteljes Apáévá; bárhova megyünk, már ilyenek jutnak eszébe, hogy "hogy lehet ide babakocsival bejönni" és társai. Mióta érzem, amikor mozog a baba, azóta folyton kérdezi, hogy mit csinál épp Pindurka. Imádom ezt a pasast!! :-)
Cserge: Jobbulást!!! Rókakomák most már elmúltak teljesen, ugye?
No, én oda nem merek elmenni, pedig sápadtságom borzalom. Majd mondjuk négy hónap múlva. Ja, és merészen ittam a medve bőrére, ma vettem Mango Outletben egy tavaszi-nyári nadrágot, 1800 pínz volt, nem bírtam otthagyni. Felhúztam magamra, rámjött, - persze pocakgomb nem -, így gondolom, majd jó lesz nyárra is... Egyébként úgy néztek rám, mint aki még sose látott kismamát...
Rajtam is kijött ma vmi hülye hangulat... Mára elegem lett a kismamaságból, meg a "vigyázok magamra" életmódból, felpörgetném az időt három hónap múlvára, de akkor meg másért rinyálnék, szóval ez se jó, a se jó, meg kell elégedni azzal, ami van :-I Tegnap meg a Forrest Gumpon bőgtem, mint egy majom, úgy, hogy közben a hasam simogattam... Kezdek megkattanni...
Igen, lehet, hogy a mozgás segítene. Meg is irigyeltem az amerikai nőt a sorozatban, amikor úszott. Kár, hogy nem szeretek úszni. Jobban mondva arra a hűvös vízre nem vágyom, amiben ezt meg lehet tenni.
Brutál hasméretek, és ijesztő élethelyzetek. Az osztrák-amcsi házaspáron kívül, akik csak "simán" ikreket várnak, mindenkinek van már gyereke, vagy sok, vagy nagyon kicsi, vagy szintén iker... Nem is tudom, hogy lehet ezzel ép ésszel megbírkózni. Én nagyon örülök, hogy nekünk csak egy lett, bár a kezelés miatt simán lehetett volna több is. Emlékszem az első uh után, amikor már petezsákot és embriópajzsot láttunk, a Férjem első megnyilvánulása az volt, hogy: csak egy. Meg is kérdeztem Tőle, hogy akkor most csalódott -e, de azt mondta, nem, remélte, hogy így lesz. Azért éreztem a hangján, hogy az ikreket sem bánta volna. :)
