Kötetlen beszélgetés céljából alakítom az amerikai polgárháború történetéről, haditechnikájáról, és egyéb vonatkozásairól ezt a topikot. Szeretnék ezen topik útján azonos érdeklődésű emberekre lelnem. Remélem nem vagyok egyedül és van olyan ember ebben az országban akit nem untat a fenti téma.
Akár egy kis polgárháborús hadijáték is szervezése sem lenne rossz! Az honvéd hagyományőrzőkhöz hasonló bemutatókkal. :) Nos van akit érdekel az amerikai polgárháború?
Ez a hozzászólásodhoz... A másik, hogy aki általában egy összefoglaló könyvet ír, az mind un. plagizál, mint ahogy kénytelen is, az alapvető mód miatt, mely a több helyről való ismeretszerzés szintéziséről szól. Egy Földi dolog a könyvből: a négert nem lehet a ma szokásos színesbőrű kifejezéssel illetni, mert ez abban az időben nem állta meg a heylét, mert az indiántól kezdve, a kínaiig bárkire ráilleszthető. Egyébként a néger szót abban az időben egy bizonyos fogalomként használták északon is.... Ő is ezért használja abban a formában. Ezt egy zárójeles hozzáfűzésben írja. Persze ez egy összefoglaló, nem szó szerinti idézet. De ha ilyesmire gondoltok, nem tudom mi evvel a probléma. Ha nem világos amit írtam, le tudom konkrétan is írni szó szerint.
sok mindent elolvastam Földi Páltól még jó pár évvel ezelőtt, és az a véleményem arról, amit csinál, hogy egyrészt etikátlan (mert plagizál, plagizál és plagizál), másrészt roppantul káros, mert hülyeségekkel tömi tele a gyanútlan olvasó fejét
Lófaszt...
Miért pl John Keegan nem plagizál, amikor a kurszki csata leírásában más történészt idéz ?
Nos, Bagatur már gyakorlatilag válaszolt is helyettem, de azért hadd mondjam el én is: elég sok mindent elolvastam Földi Páltól még jó pár évvel ezelőtt, és az a véleményem arról, amit csinál, hogy egyrészt etikátlan (mert plagizál, plagizál és plagizál), másrészt roppantul káros, mert hülyeségekkel tömi tele a gyanútlan olvasó fejét. Úgyhogy nem, nem fogom elolvasni a könyvét, nagyjából úgyis sejtem, hogy mivel kínálna meg.
Egyébként nem kell Földi Pált olvasgatnia az embernek ahhoz, hogy fura értelmezésekkel találkozzon Észak és Dél viszonyáról a rabszolgatartáshoz ill. a feketékhez. Elég a wikis szócikket böngészgetni. A rabszolgaságról szóló részt olvasgatván az embernek az a gyanúja támad, hogy Margaret Mitchell "Elfújta a szél" c. örökbecsűjét olvasgatja. Persze nyilván sok igazság van abban, hogy az északiak többsége maga is rasszista volt bizonyos fokig (hozzátenném, hogy a "fehér faj" felsőbbrendűségébe vetett megingathatatlanul szilárd hit az adott történelmi korban természetesnek számított), de azért az mégiscsak némileg túlzás, hogy az olvasó valami ilyesmivel találkozik: a rasszista északi jenkik ki akarták űzni Amerikából szegény feketéket akiktől undorodtak, akiket csak déli gazdáik értettek meg és fogadtak el igazán, a család szeretett tagjai voltak, együtt laktak, utaztak fehér gazdáikkal stb.
A téma alaposabb körüljárása érdekében hadd idézzek Urbán Aladártól:
"A néger rabszolga nemcsak munkájával tartozott gazdájának, de személyében teljesen ki volt szolgáltatva. Saját tulajdona nem lehetett, tilos volt megtanulnia írni, olvasni, és csak gazdája írásos engedélyével hagyhatta el az ültetvényt. Munkavezetői és felügyelői a legkisebb engedetlenségért megkorbácsolhatták és ha az áldozat ebbe belehalt, azt a törvények nem tekintették gyilkosságnak. A négerek élelmezéséről és elhelyezéséről is a tulajdonos gondoskodott, ennek követelményeit törvények vagy előírások nem szabályozták. A munkanap hossza, nők és gyermekek dolgoztatásának mikéntje is a gazda belátásától függött.
A NÉGEREK HELYZETÉRŐL szólva a korabeli beszámolók ugyanúgy különböznek egymástól, mint a mai tanulmányok. Abban azonban megegyeznek, hogy az észszerűség határt szabott a négerekkel való kegyetlenkedésnek, éheztetésüknek vagy agyondolgoztatásuknak. A rabszolgák behozatalának tilalma és a gyapotkultúra terjedése ugyanis növelte a rabszolgák értékét. Az 1850-es évek körül átlag 300 dollár volt egy fiatal, mezőgazdasági munkára alkalmas néger ára, az 1850-es évekre ez már meghaladta az 1200 dollárt is. Így elfogadható az az érvelés, hogy a Tamás bátya kunyhójá-nak szadista felügyelője nem általánosítható jelenség, s talán az is, hogy egy emberségesebb gazda rabszolgái esetleg nem éltek rosszabbul mint egyes kelet-európai területek emberszámba sem vett jobbágyai. Az tény, hogy a szabad munka mint ezt a megfigyelők ugyancsak megállapították 3050%-kal volt hatékonyabb. Dél azonban a világpiaci követelmények hatása alatt felépült gazdasági rendszerétől nem tudott szabadulni hiszen tőkéjének nagyobb része a beszélő szerszám volt. (Mikor 1852-ben meghalt az amerikai Dél leggazdagabb ültetvényese, rabszolgáinak értéke 1 millió dollár volt, s vagyonának többi része: a föld, az épületek, a birtokában volt kötelezvények és értékpapírok együttesen tették ki a másik milliót.)
Az amerikai történészek többsége szerint az ültetvényeken gyakran családias volt a kapcsolat a gazda és rabszolgák között. Ez azonban inkább a tulajdonos és családja körüli szolgaszemélyzetre: kocsisra, dajkára, szakácsnőre érvényes. A napkeltétől napnyugtáig robotoló, zsúfoltan elhelyezett és esetleg nem is kielégítően élelmezett négerek között érthető volt a mindennapi feszültség, amelyet egy-egy különösen kegyetlen büntetés vagy a családok szétszakítása forrpontra juttatott. Ezért kísérik végig az amerikai rabszolgák történetét nemcsak a szökések, hanem a kisebb-nagyobb szervezkedések és megmozdulások, amelyek miatt állandó félelemben éltek az ültetvényesek. A legjelentősebb fejlemény 1831-ben adódott Virginiában, amikor Nat Turner néger prédikátor áll a szervezkedés élére. A 60 fehér és 120 néger halálát okozó események megrázták az egész Délt, amely állandó őrjáratokkal, az eddigi engedmények szigorításával például a négerek tanításának teljes tilalmával reagált."
Na látjátok, azért csak írt valamit Földi!:) Végül is ő is sokat ollózott máshonnan és ha nem tudjuk beszerezni azt a máshonnant, akkor nem marad más, csak az elérhető és ollózott verzió...:) Az ő következtetései, meg vagy teszenek vagy nem, mellesleg, nem írta ki a könyvben melyek az ő következtetései!:) Azt hiszem ízelítőt adtam a nehézségekről, ami a kutató elmére vár.
"Ennek ellenére, volt olyan rabszolga, aki a már dekraláltan nem rabszolgatartó államba szökött át és visszatoloncolták gazdáinak..."
Igen, sőt az 1850-es "szökött rabszolga"-törvény értelmében akár 20 év elteltével is kötelezően visszatoloncolandó volt.
Mi volt ennek a törvénynek a háttere?
"...az 1850-es kompromisszum (Compromise of 1850), amely az utolsó volt a három rabszolgakérdéssel kapcsolatos megállapodás között. Bár ezek közvetlenül ugyan nem érintették a szövetségi állam és a tagállamok viszonyát, ugyanakkor megszületésükkel elodázták a kiválással kapcsolatos kérdések felmerülését. Texas felvételét és a mexikói háborúban megszerzett területek sorsát öt törvénnyel rendezték: Kaliforniát szabad államként felvették az Unióba, a fővárosban eltörölték a rabszolgakereskedelmet - de nem a rabszolgaságot, megszervezték az Új-Mexikó és Utah területeket (államiság nélküli, a szövetségi állam igazgatása alatt álló részei voltak ezek az Egyesült Államoknak, amelyek maguk dönthették el, hogy engedélyezni vagy tiltani akarják-e a rabszolgaságot), elfogadtak egy a szökött rabszolgákkal szembeni kemény fellépést előíró törvényt (amely az Egyesült Államok minden polgárának kötelezővét tette a szökött rabszolgák kézrekerítésében és visszaszolgáltatásában való közreműködést, ez volt a Fugitive Slave Act, amely ugyanakkor az északi lakosságot sokkolta, kényszerítve őket a rabszolgakérdéssel való szembenézésre, növelve a északiak és déliek között meglévő távolságot), valamint Texas államról leválasztották a nyugati részét pénzügyi kompenzáció mellett."
Ennek ellenére, volt olyan rabszolga, aki a már dekraláltan nem rabszolgatartó államba szökött át és visszatoloncolták gazdáinak... Egyébként olvasom Földit. Te olvastad már a könyvét? Csak mert véleményed van róla. Persze kritizálni, csak azt lehet, amit ismerünk! Utána másnál is körüljárjuk a témát és így kialakul a saját szintézisünk. Bejáratott történész módszer!
Nemigen definiálhatta magát annak az Alkotmányban, ugyanis a "rabszolga" szó nem is szerepel benne. A déli rabszolgatartók érdekeit figyelembe véve szó sem esik róla, illetve az alábbi módon van körülírva pl.:
"Olyan személyek bevándorlását vagy behozatalát, akiket a jelenlegi tagállamok alkalmasnak találnak a bebocsátásra, a Kongresszus 1808. év előtt nem tiltja el, azonban az ilyen behozatalra személyenként legfeljebb 10 dollárt kitevő adót vagy illetéket lehet megállapítani"
Ez magyarra fordítva azt jelentette, hogy 1808-ig szabad behozni rabszolgákat az országba, utána tilos.
"Az USA a nemzetközi elismertetéséhez, de akárcsak a dél is, csak a rabszolgaság megszüntetésének fejében számíthatott lényeges támogatásra, politikai, gazdasági értelemben, a nyugattól."
Miről beszélsz? Mi a fenének kellett volna az USA-nak nemzetközi elismertetés, amikor 1783 óta el volt ismerve önálló államként - rabszolgaság ide vagy oda??? Tudod mi volt az egyetlen dolog, amit az USA a európai hatalmaktól kívánt: az, hogy ne üssék bele az orrukat az amerikai ügyekbe. Semmiféle politikai vagy gazdasági támogatásra nem tartott igényt, lévén semmi szüksége ilyesmire. Annál inkább szüksége volt erre a Délnek, hiszen ipari kapacitása még arra sem volt igazán elégséges, hogy annak rendje és módja szerint felfegyverezzék a hadseregüket.
"És amíg az USA egységes hivatalosan, addig természetesen a dél is hozzátartozik, ergo, a rabszolgaság USA termék!"
Ahogy aztán később a rabszolgaság megszüntetése is "USA termék".
"A dél vagyonának uralása volt a gazdasági ok"
A dél vagyonának uralása, Istenem, hát persze! Mert a háború előtt nem az iparosodott Észak húzott hasznot a mezőgazdasági termelésre berendezkedett Délből? Na, ezért nem olvasok már jó régen Földi Páltól semmit. Mert amit ő hozzáad ahhoz, amit másoktól összelopkod, az nem több némi nemzeti kulimásszal leöntött zavaros elmélkedésnél sötétben bujkáló összeesküvőkről, akik homályos céljaik érdekében végül szegény agresszort támadásra kényszerítik, s kész a ribillió.
Mi is történt a háború után:
"Az emancipáció elsősorban azzal segítette elő a déli társadalom messzeható átalakulását, hogy az új gazdálkodási rendszerrel, a szabad munkaerő (free labor system) bevezetésével megtörte az ültetvényes tulajdon monopóliumát. Mindazonáltal a rekonstrukciós időszak problémáinak gyökere ott keresendő, hogy a felszabadítottak bizonyosak voltak abban, a republikánusok beváltják ígéretüket, és szabad farmergazdaságokat hoznak létre Délen. A feketék szabad földbirtoklása azonban - és ezt tartják a Rekonstrukció legnagyobb tragikumának - csak ideál maradt. A felszabadítottak gazdasági autonómiájának megteremtése elmaradt. A feketék mélységesen csalódtak az északiakban, akiknek az idealista ábrándokon nyugvó gazdaságpolitikája a háború utáni időszak szükségszerű gyakorlati megfontolásai nyomán tarhatatlanná vált. Az ígéretek nem teljesültek, és a Republikánus Párt politikája csaknem a visszájára fordult. A free labor ideológiája - amint azt Foner bemutatja - teljes jelentésváltozáson ment keresztül. A szabad néger kistermelők közösségei helyett a 60-as évek végén a republikánusok már a szabad mezőgazdasági bérmunkások társadalmának létrehozását tartották követendőnek. Az ültetvények feldarabolása egyre inkább elképzelhetetlenné vált, mivel a republikánusoknak az Unió újraegyesítése érdekében fel kellett adniuk terveiket.A szecesszionista, azaz az Államokból való kiválást szorgalmazó politika újraéledése ellenében ugyanis hajlandóak voltak arra is, hogy elvessék a déli gazdaság szabad farmerbirtokok alapján való újjászervezésének tervét, nehogy az veszélyeztesse a nehezen megszerzett békét, és újra elvesse az ellenségeskedés magját. A radikálisabb rekonstrukcióról vallott elveiket kénytelenek voltak feláldozni az Unió egységének oltárán. Maga Lincoln is feladta korábbi ideálját. A feketék csalódtak reményeikben a nagyarányú birtok- és vagyonelkobzások tekintetében: a lázadók megbüntetésére nem került sor. A politikai pragmatizmus győzedelmeskedett: hatalmuk fenntartása - a déli tömegbázis megnyerésének, a háború előtti (antebellum) elit "visszaédesgetésének" primátusa - többet nyomott a latban, mint az idealista politikai megfontolások. A déli fehérek támogatásának az elnyerése, amely lehetővé tette erős republikánus kormányok felállítását a déli államokban, egy radikális rekonstrukció esélyeit eleve a nullával tette egyenlővé.
Foner szerint azonban a Rekonstrukció visszásságainak a gyökerét nem szabad kizárólag a republikánusok "köpönyegforgatásában" keresni, hiszen - az általánosan elterjedt kép ellenére - maga a párt sosem volt teljes egészében abolicionista és a radikális újjáépítés híve. Tehát nem arról van szó, hogy a párt 180 fokos fordulattal hátat fordított volna 1861-1863 közötti politikai platformjának, ugyanis ez a program egyáltalában nem volt az egész párt sajátja, hiszen nemcsak az Észak nem volt sem az emancipáció, sem a déli gazdaság új alapokra helyezésének kérdésében egységes, hanem magán a Republikánus Párton belül is óriási viták folytak. A republikánusok politikáját tisztán közgazdasági meggondolások is befolyásolták. A déli ültetvényes rendszert ugyanis nem lehetett egy csapásra eltüntetni és felváltani északi típusú farmergazdaságokkal. A déli ültetvényes övezet mezőgazdasági követelményeinek és szükségleteinek összefüggéseiben, amelyek nagyszerűen megfeleltek a gyapot-, rizs- vagy cukornádtermelés nagyüzemi gazdasági szervezetének, a kisgazdaságok berendezkedése már kezdettől fogva kudarcra volt ítélve. Ennek a republikánusok többsége is tudatában volt. A Dél háború utáni - a Konföderáció gazdasági kormányzatának és valutájának csődje, háborús pusztítások, népességcsökkenés okozta - mély gazdasági válságában egyre nagyobb mértékben csökkent a művelés alatt álló terület nagysága, s ezzel együtt az északi iparvidékeket mezőgazdasági nyersanyaggal ellátó ültetvényes gazdaság hozama. Foner jó érzékkel idézi egy ültetvényes panaszát: "minden, minden, minden elveszett, csak az adósságaim maradtak meg." (125. o.) A déli mezőgazdasági termelésben mutatkozó súlyos visszaesés "észre térítette" az északi politikusokat, akik rádöbbentek arra, hogy a déli gazdaság akkori állapotában a termelési rendszert illető bármilyen beavatkozás végzetes következményekkel járhat a hagyományos északi-déli gazdasági érdekközösségre nézve. Egy erőszakos átalakítás, bármennyire is kívánatosnak látszott a szabad munkaerő rendszerének bevezetése, romlásba dönthette volna az egész déli gazdasági rendszert. Így az egyetlen megoldás az ültetvényes rendszer megtartása volt, legfeljebb új keretek között: nem rabszolga munkaerőre, hanem szabad bérmunkára építve. A felszabadítottak tehát az ültetvényeken maradtak, ha nem is kötött státuszban, hanem szabadokként."
Az USA a nemzetközi elismertetéséhez, de akárcsak a dél is, csak a rabszolgaság megszüntetésének fejében számíthatott lényeges támogatásra, politikai, gazdasági értelemben, a nyugattól. És amíg az USA egységes hivatalosan, addig természetesen a dél is hozzátartozik, ergo, a rabszolgaság USA termék! Keegan könyvében is benne van. A dél vagyonának uralása volt a gazdasági ok, de Földivel is vitázhatnál erről...:) Nem beszélve arról, hogy a gyapot világszerte keresett árucikk volt. Azért írtam álokként a rabszolgaság intézményét, mert az igazi okok, a háttérben mozogtak, az egyszerű embernek túl homályos okokként, de a rabszolgaság, már sokkal egyértelműbb oknak hatott, amit mindenki megértett és felfogott, így, vagy úgy... Mellesleg, az észak uralma volt az elsődleges ok, mind gazdasági értelemben, mind jogi értelemben. Vagyis, ne az észak diktáljon a délieknek! Amúgy a dél önmagában is egy " másik ország " volt, a maguk hazafias érzelmeikkel együtt és a kezdetektől fogva. Tehát ezt így is fel lehet fogni... De erről is írtunk már itt.
Milyen "gazdasági ok"? Mert hogy az északi, erősen iparosodott jenkiknek a világon semmiféle érdekük nem fűződött ahhoz, hogy tönkretegyék a Dél, főleg mezőgazdasági termelésre beállított, iparilag elmaradott gazdaságát.
Az valóban igaz, hogy az Unió egységének fenntartása a legtöbb északi szemében sokkal nyomósabb ok volt a háborúra, mint a rabszolgaság kérdése. Pont ezért mondom, hogy a déliek csak maguk alatt fűrészelték el a fát a szecesszióval. Ha bent maradnak az Unióban, pusztán a rabszolgák ügye miatt valószínűleg nem tör ki a háború.
A rabszolgaság kérdése viszont azért nem "álok", mert a déliek pont emiatt hergelték magukat bele az elszakadásba és így a polgárháborúba. Ők akarták, megkapták.
"Az akkori nyugat bármiféle segítsége az USA - nak"
Tudomásom szerint az USA senkitől sem kért semmiféle segítséget a Dél leveréséhez. Ehhez bőségesen elegendő volt a saját ereje. Éppenséggel a Dél reménykedett abban, hogy ha az angolok és a franciák elismerik független államként, akkor az angolok a déli gyapottermelés védelmében, amire az angol pamutiparnak szüksége van, fellépnek majd mellettük. Ezért próbált Lee mindenáron csatát nyerni Gettysburgnál, hogy fel tudjanak mutatni egy nagy győzelmet, ami alapja lehet nemzetközi elismertetésüknek. Nem jött össze.
"nem mellesleg, a rabszolgák után, a feketék helyzete ( mint korábban is írtam ), egészen a XX. - ik század ötvenes éveiig, a fekete polgárjogi mozgalmakig, Martin L. King, nem igazán működött, még északon sem..."
Délen meg pláne nem, ahol a rekonstrukció idején a jenkik még próbálták nyomatni az ügyet, aztán pont a déli fehérek megbékítésének érdekében szépen jegelték az egész problémát. De akkor mivel is lett oly nagyon kicseszve ezekkel a szegény déliekkel?
Erről már itt korábban írtunk. Mámint a rabszolgaság, mint álok, vagy mint a széles néptömegek által felfogható és elfogadható igazi ok... Az akkori nyugat bármiféle segítsége az USA - nak, csak a rabszolgaság eltörléséhez volt kötve, tehát így nézve igen, emberi dolog. De ha a háttérbe tekintünk, előjön, a gazdasági oka is... nem mellesleg, a rabszolgák után, a feketék helyzete ( mint korábban is írtam ), egészen a XX. - ik század ötvenes éveiig, a fekete polgárjogi mozgalmakig, Martin L. King, nem igazán működött, még északon sem...
Egyébként mi az "igazság", miféle sötét titokról sikerült Földinek lerántania a leplet, ami a témával eddig foglalkozó történészek garmadája által megírt, több könyvtárat megtöltő szakirodalom dacára eleddig setét homályban rejtezett? Ha már a "História álarc nélkül" és "Az igazság nyomában" szlogenek üvöltenek a képembe, miközben Don Troiani festményét nézegetem a könyv borítóján...
Olvastam Keegant és ő éppenséggel egyáltalán nem tekinti jelentéktelen tényezőnek a rabszolgaság kérdését, sőt! Nézd, bármit mesél is neked erről Földi Pál, bizony a rabszolgatartás kérdése volt az, ami miatt ez a négy évig tartó gyilkos testvérháború kirobbant. De ha szerinted nem így volt, akkor áruld már el nekem, légy szíves, hogy ugyan miért akartak kilépni az Unióból a déli államok Lincoln megválasztása után, ha nem azért, mert rögeszméjük volt, hogy ez az ember mindenképpen keresztül akarja a vinni a rabszolgaság megszüntetését. Ami egyébként nem volt igaz, lásd óvatos lépéseit az ügyben, amikor már javában tombolt a háború. Ezt Földi talán érvként is használja (nem tudom, nem olvastam), hogy lám itt a bizonyíték: az Északiaknak nem is volt fontos a rabszolgaság eltörlése. Hát annyira biztos nem volt nekik fontos a fekete rabszolgák felszabadítása, mint a amennyire a Délieknek fontos volt, hogy ehhez a "sajátos intézményhez" senki se merészeljen hozzányúlni. Ez volt az elsődleges, sőt egyetlen oka az elszakadásnak, és én éppen ezért nem tudom "nemes ügynek" vagy "szabadságharcnak" tekinteni a Dél küzdelmét.
Érdekes amit mondasz Földiről, mert nemrég olvastam John Keegant is a témában ( is ) és ott is utolérhető némileg a Dél ilyen irányú hozzáállása a részéről... Ő már csak jó neked!:)
Szimpla "utálom az USÁ-t" típusú gyűlölködés, semmi történelem. Az, hogy az északiak végső célja a háborúval a Dél kifosztása volt, egy ordas nagy hazugság, semmi több. Az ország egységének fenntartása, az már igen, valóban cél volt. Ahogy a rabszolgaság megszüntetése is, amit egyébként a déliek által félve gyűlölt Lincoln nem egyik napról a másikra és nem erőszakos úton kívánt végrehajtani, csak hát a délieknek elnökké választása után sikerült belehisztériázniuk magukat a polgárháborúba. Amivel sikerült is jól kicseszniük saját magukkal, mert a 4 évig tartó vérfürdő után az ültetvényesek Délje tényleg eltűnt, és az egyre elkeseredettebben folyó küzdelem valóban a Dél kifosztásával, jókora háborús pusztítással járt. De ez kezdetben egyáltalán nem volt célja a jenkiknek.
" Észak és Dél tragikus egyáltalán nem emelkedett harca, amelynek végső tétje korántsem a rabszolgák felszabadítása, hanem az ország egysége, és a gazdag, de maradi Dél kifosztása, a gyorsabban haladó, de mohóságában kevéssé rokonszenves jenkik Északja által. ... Azonban, ahogy szülőföldjén, Illinosisban lévő szobrára ( ti. Lincoln ) tekintünk, olybá tűnik, mintha a mai Amerikára nézve sírna. Vagy csak szégyenében hajtja le a fejét? " - Ezt a szöveget egy könyv hátuljáról, az ismertetőből idéztem. Mi a vélemény?
Ez a magyar elég egy rebellis banda! :) A világosi fegyverletétel után, még jó sokáig a környék összes fegyveres konfliktusában részt vettek a magyar légiók. Kossuth is sokáig dédelgetett újabb forradalmi terveket, amiket az Unioban ( is ) próbált megalapozni. A magyar emigránsok problémájának megoldására, a korszak vezető hatalmai Európában paktumot kötöttek, a magyar "rebellis" elemek minél messzebbi, ha kell állami támogatással is, letelepítésének segítségére. Így jutott ki az Egyesült Államokba sok ' 48 - as magyar, aki harcolt is a polgárháborúban... Volt olyan ezred, ami legénységi állományának fele magyar volt! Mindig megtalálták az indokot, amiért harcba szálhattak ( Garibaldi, a krími háború, stb. ). :)
Detroit fekete lakossága az 1910es 6 000 főről a tárgyalás idejére (Ppl vs Sweet, 1925) az autógyártás fellendülése és az ott nyíló munkalehetőségek miatt 70 000 főre nőtt. 15 év alatt!
-- Az ipari munkásság, különösen az építőiparban színfekete volt délen. Voltak olyan helyek, ahol az első fehér ipari munkást körbejárták és mutogatták az 1930-as években. És ezek a déli építőipari cégek igen versenyképesek voltak, mert a feketék kevesebb bérrel is beérték és összevethető szintű munkát végeztek, így alacsonyabb árakat tudtak ajánlani a tendereken Washingtonban és sorra elhalászták a megbízásokat a konkurens északi cégek elől. Úgyhogy a felívelésüket államilag "kellett" beszüntetni: betiltották az alacsonyabb béreket, asszem szakszervezeti átlagbér megfizetésére kötelezték a cégeket, akik alkalmazták a feketéket és így elveszett a versenyelőnyük. Köszönhetően ennek és a hasonló intézkedéseknek (minimálbér) a feketék fehérekhez képest a második világháborúig alacsonyabb munkanélküliségi rátája kilőtt, különösen a fiatal pályakezdők között és nemhogy az 5%-os fehér átlag alatt lett volna, de hamarosan 25%-ig nőtt.
Detroitban a fekete munkásság az országos helyzethez képest kedvezőbb körülmények között élt, így a nagy populációnövekedés tulajdonképpen nem meglepő, magyarázható.
Nem tudja valaki, hogy mi a normális fordítása a torpedo-ram-nek? Ezt használták a polgárháború idején és sajnos a hajózással foglalkozó könyveim nincsenek kéznél.
Összesen 15 magyarról tudni, akik dokumentálhatóan a Déli Konföderáció hadseregében harcoltak. Többségük texasi ezredekben szolgált, kiemelkedő karriert tudtommal egyikük sem futott be. Charles Vidor kapitány pl. leginkább arról híres, hogy ő a nagyapja King Vidornak, a híres filmrendezőnek. Maximilian F. de Bajligethy Terry Texas Rangereinél (8. texasi lovasezred) szolgált.
Estván Béla ezredesként működött, ha igaz, kalandjairól könyvet is írt ( https://archive.org/details/warpicturesfroms02estv ), csakhogy Vida István Kornél szerint hitelessége igencsak megkérdőjelezhető.
