Ha most azt mondom, hogy bennem is volt egy olyan gondolat, hogy kicsit sötét, akkor mindenki azt gondolja, hogy "persze, jó duma", de amúgy tényleg megfordult a fejemben.
Ez kicsit kevesebb, mint fél. Most így éreztem jónak.
Nekem is tetszett, tulajdonkeppen o allitotta be magat, illetve olyan nagyon nem is allitotta, igy helyezkedett, nekem csak egy kicsit kellett mozditani a kameran. A feny az ablakon bejovo termeszetes vilagitas, egy deritovel visszanyomva. 56x72-re szerettem volna vagni, ez a Linhof Ideal Format kazetta aranya, ami tenyleg nagyon szuper meret. Nem fert bele, illetve nagyon idetlenul szuk lett volna. A Mamiya RB 56x68-as az par millimeter erezhetoen kellemesebbe teszi a Linhof aranyat. Az 56x72 majdnem megegyezik a 4x5-el, ki vannak ezek talalva.
Általánosságban véve igen, a Nikkor 20/2.8-as fix objektívemnek jelentősen nagyobb a torzítása mint ennek 17 mm-en.
Teljesen nyitott rekesszel elég lágy ( a fixem is) , de f4-nél már szerintem elég éles. A sorozatom végén a Moszkva téri képek f4-el készültek.
35-mm-en gyenge fénynél, kis kontrasztú témánál néha nem találja az élességet, el kezd ide-oda ugrálni a fókuszmotor, ez egy kicsit idegesítő, és valószínűleg nem is normális működés. 28 mm-en megszűnik a jelenség.
Van, amelyik nagyon tetszik (1,3,57), de a többi is klassz.
A "vége" sorhoz: egyszer a lányom első zeneiskolai vizsgáján hegedűt tanuló kicsit is voltak. Fél éve tanulták. Brutális volt. Népdalokat játszottak, de egyáltalán nem lehetett felismerni. Azért persze mindenki tapsolt a végén, de látszott az embereken a szenvedés. Az egyik kölök is húzta, húzta, egyszer csak abbahagyta. Senki nem tudta, hogy vége van-e, vagy csak elrontotta (a dallamot nem nagyon lehetett felismerni). Ekkor a kis srác megszólalt: vége! Erre nagy nevetés, tapsolás.
A te képeid persze nem okoztak olyan szenvedést, csak ez jutott eszembe.
Nemrég betértem az egri Rác Templomba , érdekelnek a görög-keleti vallási szertartások meg az ikonosztáz , a fotózásra külön tarifa van. Egy templomban.
