Nem. Ezért kérdeztem. 😉. Miután óriási különbségek vannak, azt hiszem itt az ideje körüljárni ezt a kérdést.
Elmúltak már azok az idők, amikor (akár egy francia vagy olasz birtokon) a borosgazda egy decis kispohárból, néha a lopóból kóstolgatta a borát. Amióta kereskedelmi célú borkészítés van, ennél megbízhatóbb kóstolási módszereket és eszközöket használnak. 😊
Én általában 2 Riedelt eszem vacsorára (a sima burgundit meg a grand szomelijét), de most éhes voltam és inkább olajos heringet ettem vöröshagymával és edami sajttal, meg pizzaszegéllyel.
Skrabski kékfrankost ittam hozzá, guggonülő pohárból. Egész jó volt (a kékfrankos, mert a poharat most nem rágtam el).
A Schott-Zwieseleket megint bent hagytam a tálalóban, mert igénytelen paraszt vagyok, na meg nehezebb őket elmosogatni a páromnak. Én nem mosogatok, természetesen, csak iszom.
És hogy végre borról is essen szó, összehasonlításképp egy 2009-es Thummerer Pinot noir-t kóstoltam össze három pohárból. Ára kb. 5000,- Ft.
1) A dugó egészséges, már-már édeskés illatú, jó minőségű parafa, tömör pórusokkal, viszonylag világos színnel, keskeny (1 mm-es) beszívódással oldalt. Első osztályú zárás, annak ellenére, hogy a kapszula nem a prémium borokra jellemző (pl. a Vylyan borain ilyen van) tömör alumíniumból van, hanem sima műanyag. Az üveg szép, elegáns, de nem különlegesen vastag. A címke sajnos már kissé haloványodik, de nem zavaróan.
2) Riedel Burgundy: Illatában érdekes módon kissé visszafogott, pedig ez az összefelé tartó záródó alak előnyös a Pinot illatának, de itt nem. Viszont ebben van a legsötétebb színe az italnak. :-)
Ízben szép, kiegyensúlyozott, de nem különösebben érdekes, azonban felfedezhetőek benne a Pinot jegyei. Semmi extra, ez alapján egy 2-3 ezer forintos bornak tippelném...
3) Riedel Sommelier Grand Cru Burgundy: Illatában érdekes módon gazdagabb, bár világos, de kifejezetten gyümölcsös jegyek dominálnak, és hála a mindössze 13 fokos tartalomnak, nem zavar be az alkohol, és talán egy pici gyümölcshéj (cseresznye) illat is vegyül. Ízben megfelelően vastag, világos bogyós ízek, nem bántó, gömbölyű savak, pici kesernye az utóízben. A pohár szinte rásimul az alsó ajakra, mintegy szétterítve ezáltal az ízérzékelést. A bor térérzete megnő, minden íz külön sarokba rendezve várja, hogy megszólítsák. Itt villan meg a francia burgundikra jellemző bőrös emlék - érdekes módon az ízben, és nem az illatban. Tetszik, hogy elegáns, nem vastag, de nem is vékony, viszont kissé ellaposodó emléket hagy maga után. Talán 3 ezer forintra tenném...
4) Riedel Sommelier Grand Cru Bordeaux: Illatban meglepetés! Édeskés, cseppet sem alkoholos illat (a bordói poharak mindig arcba nyomják az alkoholt). Talán a visszafogott 13%-nak köszönhetően..? Mély, sötétebb, de azért még világos bogyók, meggy, cseresznye. Ízben viszont kicsit kipukkad a lufi: marad a sötétség, de elvékonyodik a bor, és ellaposodnak a gyümölcsök. Utóízében viszont hiányzik a kesernye! Meglepő élmény, ezért 4 ezer Ft.
Összességében, ez egy elegánsra hangolt, érezhetően odafigyeléssel készített bor, talán kissé magasabbra pozícionálva, mint amit be tud váltani, de semmiképp sem csalódás.
Valakit azért butának, műveletlennek és hozzánemértőnek nevezni mert egészen más a tapasztalata, enyhén szólva is bunkóság.
Zoli valóban nem mondtad az igénytelenséget de minden mondatoddal érzékeltetted! Ha így folytatod akkor szólok Demján bácsinak és elhozza ide a nullpont energiás fejbekólintóját aztán annyi neked :D
Ennyire nem akarnék belemenni a fizika-kémia világába. Nyílván a nedvesítés két anyag találkozásánál az anyagok egymáshoz való viszonyán múlik, amiket - túl az empirikus megfigyeléseken - képletekkel is le tudnak írni. Mi nem akarjuk ezt. 😉 Lényeg - ami az eredeti hibás felvetése volt a kollégának -, hogy a bor minden poharat nedvesíteni fog, nem csak az oldódókat. 😉
Nekem az alakja lehet szép, én is jobban szeretem, de alapvetően az íz a fontos, hogy abból mit mutat meg. A nagy Sommelier-vel pl. még koccintani sem lehet, mert olyan vékony kristályból van, mint a borotvapenge, de a többivel is csak a hasukkal.
Valójában soha nem fogjuk megtudni, miből vannak ezek, de szerintem annyira nem is lényeges. Az a lényeg, amit tudnak.
Az, hogy a fizika és a kémia hol válik el egymástól, vitatéma.
De nem értelek. Nem arról beszélünk, hogy melyik pohárból ízlik jobban a bor, és miért, csak arról, hogy kioldja-e a berilliumot a bor a pohárból. Valószínűleg az alatt a rövid idő alatt, amíg benne van a bor, nem jelentős az oldódás, de nem tudom, nem mértem, és valószínűleg te sem mérted. Pedig nem nagy macera, csak egy ICP kell hozzá, az üveggyártóknak pedig valószínűleg megvannak ezek az adatai. Az persze, hogy hogyan határozzák meg a szabványos vizsgálatokat, mitől annyi az egészségügyi határérték, amennyi, egy teljesen más kérdés.
Megnyugtatlak továbbá, hogy én is jobban szeretek vékony falú, szépen csengő, jó alakú pohárból bort inni, ha vizespohárból, vagy szocalista üveg kávéspohárból kínálnak, hát húzódozom. De azért szeretném tudni, hogy miből van az üveg.
A nedvesítés itt fizikai fogalom, nem a száraz ruha vs. nedves ruha viszonylatában értendő. ;-)
A víz/bor egy nedvesítő folyadék. A higany pl. nem nedvesítő folyadék, de hogy egy meghökkentő dolgot mondjak, az üveg sem...
De ez meddő vita. Van jó pohár és kevésbé jó. Teljesen mindegy, miből van. Aki ezt tagadja, az tapasztalatlan, műveletlen e téren, és buta is, mert beleszól olyanba, amihez nem ért. Valamint azt is elárulja, hogy nem nagyon iszik jó borokat, csak legurít valamit, aminek az íze csökkent mértékben jut el a tudatáig. Utána meg leírást ad róla... Hm...
Pontosan ez az, ha nedvesíti a bor, akkor nem elég inert a felület.
Laborban, ugye, szinte kizárólag bór-szilikát üveget használunk, ami kellően inert. Ugyanakkor bizonyos esetekben lágy üvegre van szükség (pl. platinát abba célszerű forrasztani). Mivel kiment a divatból a nátrium üveg (pl. Schilling üveg), az üvegtechnikusok nem is tudnak vagy nem szeretnek vele dolgozni, marad az ólom vagy az antimon üveg. Ezek, bizony, oldódnak, és tudnak sok ge..szt okozni. Persze, lehet, hogy messze nem olyan mértékben, hogy egészségkárosodást okozzanak.
Na de mindegy, hát valamiből kell inni. Oldani meg valószínűleg csak az ecetes bor oldja igazán az ólmot, olyat meg nem iszunk. :)
Nátrium és kálium karbonátot mindig is használtak az üveggyártásban, hiszen ez viszi le a kvarchomok olvadáspontját 1000 fok környékére. Tehát ez az üveg alapanyaga, ettől nem lesz kristály és a hangja sem az igazi.
Nem kell megijedni, nem oldódik ki semmi. Környezetvédelmi meggondolásokból cserélik le az ólmot. A legjobb minőségű kristàlyüvegekhez és enamelhez (ólommáz) még mindig kénytelenek ólomkristályt alkalmazni, mert az egészen más, mint a modern helyettesítők.
A Riedel Grand Cru Sommelier-k is ólomkristályból vannak, amit máshogy nedvesít a bor, mint a sima üveget vagy műanyagokat (pl. a tritánt). Ez az egyik titka a jó poharaknak...
Öreg üvegtechnikusok a kálium üveget emlegették, mit a szépen csengő, ólommentes üveget, szemben a sima nátrium üveggel.
Kérdés, hogy a berillium kristályban mennyi a berillium, és mennyire oldódik. Az ólomüvegben simán van 40% ólom, és remekül oldódik. A magam részéről nem szívesen iszom sem ólmot, sem berilliumot - akkor inkább egy vacak cseh kálium-üveg.
