A bortermelés a középkorban és később is a paraszti létnek nem volt a velejárója. Sokkal inkább a földesúri birtokokhoz kötődött ez a fajta tőkeigényes termelés. A bor árusítása pedig földesúri haszonvétel volt. A naponta borívó jobbágyság képét érdemes elfelejteni, mert ez nem volt tipikus, ti. kevesen engedhették meg maguknak, hogy készpénzzel fizessenek a csárdákban (pl. akik fuvarozásból pénzhez jutottak). Amúgy a történeti források (úti beszámolók) teli vannak olyan megjegyzésekkel, hogy ihatatlan bort, lőrét, zavaros löttyöt adtak az utazóknak a csárdákban.
Újabb szobor, ami különleges jelképpel ábrázol egy győztes hadvezért. Nem lovon és kivont karddal, hanem magasra emelt szőlővenyigével. Segítségül annyit, hogy van magyar vonatkozása.
Hrussónál, a várrom közelében szerencsére felfedeztem vadalmafákat, annak gyümölcsét majszolgattam. De összességében a "szomjazó vártúra" emléke örökké megmarad az emlékezetemben.
A cikk egyik kommentje épp Dugovics Tituszra tesz megjegyzést :)
N. Várbarát is megmondhatója, milyen hülye egy érzés volt Hrussótól Aranyosmarótig gyalogolni víz nélkül - a patak mellett. Végül egyikünk ivott belőle, szerencsére a mai napig jó egészségnek örvend. De történhetett volna másként is.
Nekem is pont ez jutott eszembe a minap. Hiszen akkoriban egy kútból inni néha egyet jelenthetett a pestissel,a patakot meg gondolom leginkább mosásra használták.Nem lévén akkoriban Vizművek,meg csatornahálózat,maradt a jófajta magyar bor. Ez talán némi magyarázattal is szolgál eleink bátorságára, vitézségére...
Olyan nagy baj nem lehet, meg aztán archiválva is vannak. :-) A tartalmi frissítés terén van restanciánk, de őszre majd az is lecsökken talán. Mert anyag az van! :-D
nyugalom! :-) A hiba az ELTE szerverén van, de egyenlőre többet nem tudni! Amúgy péntektől nem jó, de tekintve a hétvégét, nem is foglalkoztak vele, most meg nem elérhetők! Várunk.
A múlt héten Sárváron nyaraltunk, természetesen tiszteletünket tettük a Nádasdy-várban is. Sikerült néhány románkori (vagy román részletet tartalmazó) templomot is felkeresni a környéken, erről a románkori templomos fórumban írtam kicsit részletesebben.
A növényzettel kapcsolatban mindig szegény Đuro Szabo jut eszembe! Ő a nemzeti műemléki bizottság tagjaként, csak megüzente a földesúrnak, hogy mikorra megy az adott várat bejárni, a főúr meg szépen kivágatta addigra a növényzetet. Boldog békeidők! :-D
Ott hagytak csapot papot! Ha megnézed a honlapon a 2007-es állapotokat, akkor most képzeld el ugyan azt, embermagas gazzal! Az északi kapu megközelítése, 30 fokban igen embert próbáló volt! :-(
Délutáni vadászzsákmányom ez a néhány régi ábrázolás {képeslap, fotó és rajz}. Segítségül annyi: mind felvidéki vár. Nehezítésül pedig, hogy némelyek ugyan azt a helyszínt mutatják be. Hol vannak?
Ahogy nézem, elkészült Zayugróc {Uhrovec} váránál a felvezető fahíd. Így kb. 100 esztendő múltán ismét az eredeti bejáraton keresztül lehet elérni a gyönyörűséges műemléket.
