A Matua színrelépése előtt másodrendű fajta volt a Chardonnay mellett, üzleti sikert a tiszta technológiával, és a különböző dűlőkön különböző fajélesztőkkel az új-zélandiak csináltak belőle (isteni szerencse, hogy nem ismerték BZolit 😂). A gépi műveléshez elég csak ránézni az ültetvényekre...
Valami olyasmit olvastam, ha jól emlékszem, hogy valami szerb bevándorló kezdett fajtákat keresgélni a zöld kagylóhoz .... aztán a fene tudja, de gondolom most majd kiderül.
A Matua az egyetlen maori többségi tulajdonú pince, de azt azért kétlem, hogy ők találták ki Új Zélandon a szőlőtermesztést ...
Várom a fejleményeket, milyen témákban feszültök még egymásnak... pl. ki tudja fejből, mikor volt a hastings-i csata? Vagy: melyik család tagja a tavalyi év hala, a domolykó?
Ebben az ÁFA-témában nekem úgy tűnik, Jocónak van igaza - a nyereségességnek és az ÁFA visszaigényelhetőségének legfeljebb annyiban van köze egymáshoz, hogy nem tanácsos rendszeresen nettó visszaigénylőként beadni bevallásokat -, de nem szeretném magamra vonni BZoli dühét, miután mostanában oly jól megfértünk 1más mellett itt. :)
Nem beszélt (nagyon) hülyeséget, csak egy szót írt rosszul:
"
Minden vállalkozás visszaigényelheti azt az ÁFA-t amit a működéséhez vásárolt árúra rakódik!
Tehát ha a vendéglátós poharat vesz, akkor az arra rakodó ÁFA-t visszaigényli és visszakapja!
"
az "árúra" helyébe helyettesítsd a "beruházásra" vagy "fogyóeszközre" szót. Tehát ha nem áruként kezeli a terméket, hanem a működéshez szükséges eszközként, költségként, akkor igen, visszaigényelheti az áfát.
Amiről te beszélsz, az a kereskedelem és igen, ott egy egészséges vállalkozás esetén áfa befizetőnek kell lenned. De egy étterem, amikor poharat vesz, azt könyveléstől függően tárgyi eszközzé vagy készletté teszi, majd x idő után elhasználja és kivezeti a könyveiből. De az áfát a vásárlást követő áfa időszakban visszaigényli rá. Befizetendő áfája pedig nem keletkezik erre a termékre, hisz nem adta el (a szolgáltatásából nyilván keletkezik ilyen, aminek normál esetben meg kell, hogy haladja a visszaigénylendő áfát természetesen).
Hülyeséget beszélsz... de remélhetőleg van egy jó könyvelőd és ezért vígan élhetsz olyan ostoba hitben az ÁFA-t illetőleg amilyenben csak akarsz :)
> Minden vállalkozás visszaigényelheti azt az ÁFA-t amit a működéséhez vásárolt árúra rakódik!
Ez így egy gyermekien naívan megfogalmazott hülyeség :) Ugyanis Amikor áfa tartalmú árut (szolgáltatást) veszel akkor áfa befizető vagy, amikor pedig áfa tartalmú árut (szolgáltatást) adsz el akkor pedig neked fizetnek áfás árat. Ezen két összeg különbsége az amit valójában ÁFA-nak hívnak.
Ha egy egélszséges vállalkozást nézünk akkor jellemzően akkor nyereséges a vállalkozás ha drágábban ad el mint amennyiért vesz. A különbség ÁFA tartalma az ami a valódi forgalom utáni adó. Ha viszont a piaci életszerűséggel ellentétes módon veszteséget termel a cég, vagyis nagyobb áfa tartalmú kiadása van mint bevétele akkor kaphat vissza ÁFA-t. De ha ezt huzamosabb ideig csinálja egy vállalkozás akkor simán rászáll a NAV, mert huzamosabb ideig nem lehet veszteséges egy gazdasági vállalkozás. Alapítványok és egyesületek lehetnek ilyenek, de ezt a kiskaput már 1996-ban bezárták.
De szólj a nem értesz valamit... ma közszolgálati kedvemben vagyok :D
A Yealands-től több Sauvignon blanc-t is ittam már, ez az alap 2015-ösük (kb. 3000,-Ft). Sehol nem lehet jobban megfigyelni a fajélesztők fantasztikus íz-okozó hatását, mint Új-Zélandon. Ott minden dűlőn külön kultúrát gondoznak, és elképesztő változatosságot sikerül detektálni. Természetesen erős gépi művelés alatt állnak a területek, ami szintén ad egy hihetetlenül konstans végeredményt. Gyakorlatilag a 70-es, 80-as években a Matua találta fel a Sauvignon blanc-t, előtte a franciák küvébe tették, ill. nem reklámozták harsányan, a Sancerre-ek szépen meglapultak a boltok alsó polcain. Ma már az új-zélandi SB fogalom, és szerintem messze a legjobb SB-ok kerülnek onnan a palackokba.
Ezt is két pohárból kóstoltam. Lényeges különbséget nem éreztem,mert maga fajta eléggé harsány ízvilágú, de azért van pár különbség.
1) Riedel Bordeaux: Kicsit almás, citromos ízt kóstolok elsőre, tipikusan hozza a SB fajtajegyeit, az őszibarack is felsejlik. Száraz bor-érzet, a hozzá kapcsolható vékonysággal, ami valójában nem vékony. Világos ízhatás, harapós savak, de szép kerek a bor. Szép halványzöld szín, nem annyira türkizes, és kerekebb, mint az etalon Matua. ha nem kóstoltam volna vissza a pincészet drágább, dűlőszelektált SB-jai után, simán adnék rá 10 pontot.
2) Riedel Burgundy: Bujább, mélyebb illat, hála az összetartó pohárszájnak. Ízben megjelenik a mangó, és felerősödik az őszibarack. Második kortyra egy erős minerális test érződik, érezhetően vastagabb a bor ebből a pohárból. Száraz a borérzet, de némileg sötétebb színezetű az íz. Nem annyira harapós, mint a bordói pohárból, cserébe picit olajosabb, kerekebb minden. Ez egy tökéletes Sauvignon blanc, a legtöbb drágább Sancerre a nyomába se ér. 10 pont, és bőven megéri az árát.
Én pedig sosem állítottam, hogy te azt mondtad volna... mi a francról van most szó? :D
Én pontosan azt mondom, hogy aki a 200Ft-os és nem 1000Ft-os poharat választ az mindenképpen kompromisszumot köt azokból a pontokból amiket leírtam neked. Tényleg lapozz vissza és tényleg olvasd el, hogy melyek azok a pontok amelyek egy borospohár árát meghatározzák.
Az árakkal pedig azért óvatosan, egy nagyker nettó árnál simán kétszer akkora számot lát a fogyasztó a polcon.
Offtopik: Ez az áfa visszaigénylés egy régi buta becsípődés. Az ÁFA azt jelenti, hogy Általános Forgalmi Adó. Vagyis ez egy olyan adónem ami az áru és szolgáltatás forgalmat adóztatja. 100 forintért veszel és 200-ért adsz el akkor ott 100Ft hozzáadott érték van. Ez az amit az ÁFA adóztat. Ennek a különbségnek a 27%-a az amit a vállalkozó befizet. A különbséget...csak a különbséget. A kereskedő csak a saját nyeresége (vagyis hozzáadott értéke) alapján adózik, mert a beszerzési és egyébb költségek áfa alapját kifizeti a vevő. Én mint bortermelő vagyok a nettó áfa befizetők, mert az agrárvállalkozások legnagyobb költsége a foglalkoztatás ami áfa mentes. Viszont a termelt áru után a teljes áfát befizetem. Persze a nettó áfabefizetés nem terhet jelent, mert ezt az áfát a vevők kifizetik akik ezt később átterhelik a végfogyasztóra. Vagyis végsősoron a fogyasztó fizeti be a teljes láncolat hozzáadott értékét. Szóval ilyen, hogy "visszaigényli az áfát" a valós gazdaságban nincs. Ott van ahol áfásan vesz az ember és utána feketén ad el. Akkor az adószedő szempontjából ő a nettó áfa befizető és ezért visszatérítik neki az áfát, mert azt hiszi az adóztató, hogy az illető nem termelt hozzáadott értéket, hanem elbukta a bizniszt. Ezt csak azért magyaráztam el, mert az ÁFA ezen értelmét sokan nem szokták érteni.
Abban igazad van, hogy 400 Ft körüli az a szint ahol már igen kellemes kelyhek vannak. (hozzáteszem én nettó árakat írok, hiszen az összes felhasználóm visszaigényli az ÁFA-t, magánszemélyeket nem szolgálunk ki.))
De ez az ár a fele se az általatok favorizált minimum 1000-nek.
A minőségi ugrás a 400Ft és a 1000Ft között van valahol. Én 913.5Ft áron vettem a Riedel Degustazione poharaimat és az én tapasztalatom az, hogy ha ezt a poharat (kalibert) használják a nagyobb forgalmú csúcséttermek akkor ez már jó.
De azt mondani, hogy a 200 forintos is ugyanazt tudja az blődség.
"Ezer forintot érdemes, mert ez az a kaliber ahol tényleg érezhető a különbség.
Az 1000 és 6000 között nincs különbség. Az a különbség amit szegény ronin érez az az ő fejében történik csak meg. Ha nem tudná, hogy egy drágább pohárból iszik akkor simán nem adná ki ezt az eredményt."
Engem nem kell meggyőzni, a szaglásom nem kiemelkedő, hogy finoman fogalmazzak - a poharak ízváltoztató hatásában pedig kevésbé hiszek, mint a biodinamikában és a homeopátiában együtt.
800-1000 pénz körül van az a pohár polci áron, ami nekem már esztétikailag örömet okoz, tehát "alkalomra" vagy jobb borhoz előveszem, majd elmosogattatom szegény párommal. :)
> NINCS, hangsúlyozom NINCS akkora különbség az ezer Ft alatti és a 6000 Ft-os kehely között,
Sokadszor mondom, hogy de igen _VAN_, hangsúlyozom _VAN_
Csak te nem látod és nem érted. Ahogy nagyon sok négyszázforintos parizert fogyasztó ember van aki nem érti, hogy mi a különbség a között a szemét között amit ő eszik és egy igazi felvágott között ami sokszorosába kerül.
Az, hogy neked üvegnagykereskedésed van csak még kellemetlenebbé teszi azt amit írsz. Tedd félre egy kicsit ezt a baromságot és olvasd el amit írtam, hogy mitől drága vagy olcsó egy pohár. Tételesen és pontokba szedve leírtam neked. Ha nem értesz valamit akkor kérdezz bátran. Nem szégyen.
Én szemlély szerint úgy vagyoka pohár kérdéssel, hogy a professzionalitás kritériumain (öblös, közepesen nagy, vagyis 0.5-0.6l, záródó szájú és alacsony hőkapacitású vagyis könnyű) túl nekem fontos hogy egy munkaeszköz kényelmes és szép is legyen. A metszőollókkal is pontosan így vagyok. Egy munkaeszközt legyen jó érzés kézbefogni. Érezzem, hogy az amit fogok az egy igényesen megtervezett, igényes anyagból elkészített, tartós és szép darab.
Ezt az igényességet marha nehéz metrikusan megfogalmazni. De aki nem teljesen hülye az ránézésre és tapintásra tudja, hogy miről beszélek.
Például a nagy szerelmem a Gabriel Glas kézzel húzott, szájjal fújt, 90 grammos szépsége, ami mégiscsak tíz rugóba kerül, de egy iparművészeti tárgy amit jó érzés kézben tartani. Ezért az árért már azért fizetsz mert ez kézműves (ez tényleg az) műtárgy. Szakmailag is nyilván jobb egy könnyebb pohár mert alacsonyabb a hőkapacitása és emiatt kevésbé melegszik fel benne a bor.
Inni persze ezzel együtt simán lehet egy 240 grammos Ikeás borospohárból is négyszáz forintért.
Hepci én ÉRTEM amit ti mondtok Zolival, a baj az, hogy ti nem akarjátok megérteni, hogy ez ÍGY nem igaz!
Üveg nagykereskedésem van, engedjétek már meg, hogy kicsit jobban értsek ezekhez az árakhoz poharakhoz.
Nem akartam én idáig ezzel jönni de több mint 1200 féle cikket tartunk üvegből és Német, Olasz, Belga, Görög, Török, Cseh, Lengyel importunk van.
Az Országháztól kezdve a kiskocsmáig szolgálunk ki igényeket.
ÉN nem bántom a Riedel kelyheket se, hiszen van hasonló árszínvonalú termékünk de tessék már engem is megérteni!
NINCS, hangsúlyozom NINCS akkora különbség az ezer Ft alatti és a 6000 Ft-os kehely között, hogy ne tartsam kidobott pénznek olyat venni. Az pedig, hogy más az íz a drágábbikban, hát higgyen mindenki amiben akar, van aki szerint a föld is lapos.
Az olcsó is jó valamire, mint az a zsemle, amit a magyar honpolgárok 99 százaléka fogyaszt (én nem tartozom közéjük, csak hogy világos legyen).
BZoli azt mondja, hogy - borral intenzíven foglalkozó embernek - 1000 Ft körül van a határ, amennyiért jónak nevezhető poharat kap. Szerintem ez az állítás teljesen rendben van - mondjuk családi autóban ez az alapfelszerelt Opel Astra, ami már nem Dacia, viszont nem SUV, és közel se Bugatti.
Zsömlében meg ez a Jókenyér (Ludwig) zsömléje.
A kettő között annyi a különbség, hogy az emberek valami furcsa vágytól vezérelve autóból gyakran vesznek olyat, amit alig engedhetnek meg maguknak, míg élelmiszerből simán megveszik a lehető legszarabbat- így aztán sokkal több az utakon az Opel Astra, mint ahányan nem teszkós zsömlét esznek.
